Egy egészen jól sikerült hónapot zárt kedvenc csapatunk októberben, ugyanis az elmúlt 31 napban lejátszott négy bajnoki mérkőzésen, egyszer sem találtunk legyőzőre. Ez így szépen is hangzik, sőt azért a megszerzett nyolc ponttal sem lehetünk elégedetlenek, ám valamiért mégis úgy érezzük, hogy lehetett volna ez akár több is. A most következő posztban csapatunk októberi produkcióját próbáljuk majd meg összefoglalni, és ezzel az írással, egy új sorozatot indítunk el. Mostantól ugyanis, minden hónap elején visszatekintünk az előző hónapban lejátszott mérkőzéseinkre, elemezzük a teljesítményünket, és még az is kiderül, hogy nálunk ki lett a hónap embere, vagy ki szerezte a legszebb gólt. Hajtás után következzen tehát az októberi hónapunk visszatekintője.

Mindannyian nagyon kíváncsian tekintettünk az októberi hónap elé, ugyanis mint tudjuk, szeptember 25-én ismét új élet kezdődött a klubnál. Elnökünk, Maurizio Zamparini a Baritól elszenvedett vereség után egy újabb edzőváltásra szánta el magát (ki tudja hányadszor ?), ami azt jelentette, hogy Gennaro Gattuso helyét Giuseppe Iachini foglalhatta el. Az új tréner bemutatkozására pedig még szeptember végén sor került, ami nem is sikerült rosszul, ugyanis a rózsaszín-feketék 3-0 arányban legyőzték a Juve Stabia-t. Ettől a meccstől még nem vártunk csodát, mert Iachini-nek összesen 3 napja volt arra, hogy átvegye a csapatot, és a saját képére formálja, és valljuk meg, nem is láttunk semmi különöst, mindössze a győzelemnek örültünk. Az októberi napokat viszont már izgatottan vártuk, mert abban bíztunk, hogy az új Mister érkezésével, szemmel látható változások fognak történni a csapatnál.

Az októberi meccsek

Október első tétmeccse Brescia-ban várt ránk, ahol már szerettünk volna egy megújult Palermo-t látni. Ehelyett azonban ismét csak egy alacsony fordulatszámon pörgő társaságot láthattunk, és valamiért azt éreztük, hogy az edzőváltás ellenére, nem történt semmilyen változás a klubnál. Nem játszottunk jól, a Brescia pedig meg is szerezte az első félidőben a vezetést, amelyhez kellett a védelmünk hathatós közreműködése is. Látszott, hogy egyelőre Beppe Iachini sem volt képes összerakni a hátsó alakzatunkat, ez pedig aggodalommal töltött el minket. Középpályáról nem igazán beszélhettünk, a támadójátékban pedig szintén nem láttunk semmi újdonságot. Még a felállás is a régi volt, ám ez nem lehetett mentség arra, hogy miért játszottunk rosszul.Iachini-nek viszont volt egy nagy húzása, ugyanis a csereként pályára küldött Andrea Belotti megmentett minket az égéstől, és a góljával szerzett nekünk egy pontot, ami még ki tudja mennyit ér majd a jövőben.

Ezek után, október 13-án a Pescara-t fogadtuk a saját stadionunkban és ezen a meccsen már tényleg látni szerettünk volna valamit Iachini taktikájából, játékfilozófiájából. A bresciai meccs valószínűleg a Misternek sem tetszett, és érezte, hogy bele kell nyúlnia a csapatba, mert a Pescara ellen már egy új felállással kezdtük a találkozót. Iachini átállt a 3 védős rendszerre (ez azért soha sem könnyű feladat!), ami védekezésben igazából 5 védőt jelent. Munoz és Terzi mellé bekerült Milanovic, a két szélső védőt pedig Morganella és Daprelá játszotta. A középpályán Barreto és Bolzoni is maradt, Di Gennaro-t viszont Stevanovic-ra cseréltük, ettől pedig vártunk valami minőségi változást. A kezdés mindenesetre bizakodással töltött el minket. Munoz fejesével már a 40. másodpercben (igen, ez nem elírás!) megszereztük a vezetést, és ekkor arra gondoltunk, hogy ez egy könnyű mérkőzés lesz, és hogy ez már valami új kezdete. Sajnos nem lett az, ezt pedig magunknak köszönhetjük. Borzasztóan futballoztunk, és gyakorlatilag egy embernek,Sorrentino-nak köszönhettük a góltalanság, és a három pont megőrzését.Mindenesetre e meccset követően is úgy festett, hogy Iachini egyelőre csak keresi az ideális összetételt, és a szerencsének köszönheti a három meccs óta tartó veretlenségét.

Október 21-én Siena-ba utaztunk, méghozzá egy igazi hétfő esti rangadóra. Így utólag visszagondolva erre a meccsre, azt mondhatjuk, hogy a hónap legkellemesebb meglepetése ez volt a számunkra. Hiába kerültünk már korán hátrányba az Artemio Franchi-ban, mégsem törtünk össze, és az első félidő hajrájában, Abel Hernandez két góljának köszönhetően meg is fordítottuk az állást. A második félidő elején aztán ismét nehéz helyzetbe kerültünk, mert a Siena előbb egyenlített, majd emberelőnybe is került (Morganella hozta nehéz helyzetbe a csapatot), így pedig a 60. perc tájékán már az ikszel is kiegyeztünk volna. A csapat viszont megmutatta a harcos oldalát, és azt, hogy ez a társaság mentálisan is erős. Bátran játszottunk, még emberhátrányban is, és ennek meg is lett az eredménye. Az ezúttal is csereként pályára lépő Belotti győztes gólt fejelt a 88. percben, és ezzel nagyon fontos három ponthoz jutatta a mieinket. A sienai mérkőzésen pedig arról is meggyőződhettünk, hogy a Palermo-val számolni kell a feljutásért vívott harcban, és azt gondoljuk, hogy ez a mérkőzés egy meghatározó fordulópontja lehet a bajnokságnak. A játékkal persze továbbra sem voltunk elégedettek, ám már annak is nagyon tudtunk örülni, hogy Iachini megtanította nyerni a csapatot, mert legyünk őszinték: korábban nem tudtuk megnyerni a Siena-hoz hasonló derbiket. Főleg nem idegenben.

Ezek után októberben már csak egy mérkőzés várt ránk, méghozzá hazai környezetben a Varese ellen. A Siena-ban aratott 3-2-es siker után, pedig mi mást is várhattunk volna, mint győzelmet. Az előjelek is jók voltak, az esélyek is mellettünk szóltak, ám mégsem tudtunk nyerni. Ez pedig csalódás volt! A gólnélküli döntetlennel véget érő találkozón egyszerűen nem voltunk képesek dominálni, és talán néhány játékos hozzáállásával is baj volt. A fiúk túlságosan nyugodtan játszottak, mintha arra vártak volna, hogy valaki csak megvillan egyszer, és eldönti a mérkőzést. Ez nem történt meg, így pedig maradt a 0-0, ami ha őszinték akarunk lenni, igazságosnak volt nevezhető (bár a futballban nincs igazság!). Ez a mérkőzés kicsit beárnyékolta az októberi teljesítményünket, mert az idegenbeli bravúr után joggal vártuk, hogy a Renzo Barbera-ban legyőzünk egy középmezőnyhöz tartozó csapatot, ám mivel ez elmaradt, ismét csak bebizonyosodott, hogy van még mit javítani a játékunkon. A Varese ellen elhullajtott 2 pont nagyon hiányozhat még, és éppen ezért van egy kis hiányérzetünk az októberrel kapcsolatban! (Novemberben egyébként háromszor játszunk majd itthon, és ha azt akarjuk, hogy versenyben legyünk a feljutást érő pozíciók megszerzéséért, akkor a Varese elleni eset nem fordulhat elő mégegyszer!)

Összességében, ha mérleget akarunk vonni a tízedik hónap teljesítményéről, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a szeptemberi produkcióinkhoz képest feltétlenül előreléptünk, ez pedig bizakodással tölthet el minket a jövőre nézve. A csapat eredményesen játszik, ami reméljük, hamarosan már szép játékkal is párosul. Mondjuk, amondók vagyunk, hogy inkább legyünk eredményesek, mint sem jól játszva veszítsünk, úgyhogy ezért inkább azt javasoljuk, hogy legyünk elégedettek az októberünkkel. Már csak azért is, mert a hónap végére talán már Iachini is rátalált a felállásra, és megtalálta hozzá azokat az embereket is, akikben feltétel nélkül megbízik, így pedig lassacskán elmondhatjuk, hogy kezd valamiféle arca lenni a csapatunknak, és meccsről-meccsre látunk pozitív dolgokat, amelyekre lehet építkezni.

Az októberi veretlenség, valamint a 4 meccsen szerzett 8 pont pedig tényleg nem rossz (ha minden hónap végén veretlenek maradunk majd, akkor abból azért rossz nem sülhet ki!), sőt kifejezetten bíztató, és ez, azt mutatja, hogy jó úton járunk. Novemberben öt mérkőzést fogunk játszani (háromszor itthon), ráadásul – az Avellino-t kivéve – nem éppen élcsapatok ellen (Trapani, Reggina, Latina, Novara), ezért joggal reménykedünk abban, hogy a novemberről szóló poszt, a kéthónapos veretlenség mellett, már újabb előrelépésekről (amit leginkább a tabellán elfoglalt pozícióból szeretnénk látni) szól majd.

Ehhez viszont az kell, hogy a következő öt meccsen ne 8 pontot, hanem mondjuk 15-öt gyűjtsünk majd!

Október legjei

A hónap játékosa:

Sajnos, nem volt nehéz dolgunk, amikor az elmúlt hónap legjobb játékosáról döntöttünk. Ez a cím egyértelműen kapusunknak, Stefano Sorrentino-nak jár, aki októberben nem egyszer mentette meg csapatunkat a góltól. Azt, hogy az elmúlt 31 napban mindössze csak 3 gólt kaptunk, nagyban neki köszönhetjük. Ráadásul a bekapott gólokról sem tehetett (talán a Siena 2. góljánál van egy kis felelőssége) és azt is valószínűnek tartjuk, hogy ha nem ő állt volna a kapuban, akkor nem 8 ponttal zárjuk ezt a hónapot, hanem jóval kevesebbel. Sorrentino kimagasló formában védett, és reméljük, hogy az év hátralévő részében is hasonló produkcióval rukkol majd elő. Mert egy ilyen Sorrentino-ra, borzasztóan nagy szükségünk lesz a későbbiekben is!

(Stefano hatalmas bravúrokkal segítette a csapatot az elmúlt hónapban!)

A hónap gólja:

Ez már jóval nehezebb döntés volt, mint az előbbi! De sajnos nem azért, mert annyi szebbnél-szebb gólt lőttünk volna októberben, hanem azért, mert össz-visz csak 5 találatból tudtunk választani. A döntés Andrea Belotti Siena-ban elért fejesgóljára esett, méghozzá azért, mert ezt a találatot egy idegenbeli rangadón szerezte, amivel ráadásul három nagyon fontos pontot szerzett a csapatnak! És mindezt emberhátrányban!

A hónap cseréje:

Úgy véljük, ezen sem kell sokat vitatkozni! A hónap legjobb cseréje: Andrea Belotti. Az átigazolási időszak utolsó napján igazolt támadó Brescia-ban pontot, Siena-ban pedig győztes gólt szerzett csereként beállva. A góljai fontos 4 pontot eredményeztek a Palermo számára. Reméljük, hogy Andrea a jövőben is hasonlóképpen száll majd be a csapatba, mert jó érzéssel tölt el minket, hogy nem sértődött emberek ülnek a kispadon!

(Belotti (30) gólöröme Brescia-ban)

A hónap legnagyobb butasága:

Ezt Michel Morganella követte el. Igazából csak másfél meccset játszott októberben, ám ez bőven elég volt Neki ahhoz, hogy butaságot kövessen el a pályán. Siena-ban a 10. percben nagyon könnyű gólt kaptunk róla (az ellenfél balhátvédje többször is körbefutotta), majd az 55. perc körül teljesen fölöslegesen kiállítatta magát, nehéz helyzetbe hozva ezzel a csapatot.

(Mintha ezt kérdezné Michel: „Mit tettem?”)

Az októberi házi góllövőlista:

2 gólos: Abel Hernandez, Andrea Belotti

1 gólos: Ezequiel Munoz