Öt meccsen hét pont. Nem túl fényes teljesítmény. Egy A-ligába vágyó csapattól meg különösen nem az. Márpedig az elmúlt egy hónapban összesen ennyi termett a Palermo-nak, ami valljuk be, várakozáson aluli volt. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy két idegenbeli rangadót is játszottunk az elmúlt hetekben, amelyeken elégedettek voltunk/vagyunk a megszerzett egy-egy ponttal, de az itthon mutatott produkciónktól már nem voltunk elájulva. Egyetlen győzelmünk is hatalmas szenvedés árán jött össze, a Modena és a Spezia elleni döntetlen pedig egyenesen a csalódás kategóriába tartozott. Még jó, hogy eközben a riválisaink sem remekeltek, így február végén, két pontos előnnyel még mindig vezetjük a Serie B tabelláját. Következzen az elmúlt hónap visszatekintője!
A közel egy hónapos téli szünet után január 25-én folytatódtak az olasz másodosztály küzdelmei. Kedvenc csapatunk egy pontos előnnyel az élről kezdhette meg az újévet, amelynek egyértelműen aranyesélyesként vágott neki. A hőn áhított cél, vagyis a visszajutás elérése érdekében a januári átigazolási időszakban sem tétlenkedtek a rózsaszín-feketék, akik Roberto Vitiello-t, Enzo Maresca-t és Achraaf Lazaar-t is soraikba szólították, bízva abban, hogy az imént említett futballisták segítenek majd a feljutás kiharcolásában. A jól sikerült december és a szintén ígéretesnek mondható mercato után egyértelműen bizakodva vártuk az előttünk álló hónapot, amelyben azért tudtuk, nagyon nehéz meccsek várnak majd ránk. Akkor lássuk mi történt!
2014. január 25. : Palermo-Modena 0-0
Ezt a mérkőzést ugyan még január végén játszották, mi azonban már a februári meccsekhez soroltuk, hiszen az év első hónapjában csak ezt az egy meccset játszottuk, és úgy voltunk vele, hogy ez az összecsapás nagyban meghatározhatta a februárunkat is. Szóval az évnyitó találkozón azt a Modena-t fogadtuk, akiket az előzetes várakozások szerint mindenféleképpen illett volna legyőzni. Sajnos, mint tudjuk, ez nem történt meg! A sok hiányzó (Stefano Sorrentino, Milan Milanovic, Edgar Barreto, Francesco Bolzoni, Kyle Lafferty, Paulo Dybala, Andrea Belotti) nélkül felálló szicíliaiak rendkívül gyengén játszottak, és gyakorlatilag semmilyen veszélyt nem jelentettek a modenai kapura. A vendégeknek pedig tökéletesen megfelelt (elvégre a 16. látogatott a listavezető otthonába) a gólnélküli eredmény, így egy alacsony színvonalú mérkőzésen a két csapat megosztozkodott a pontokon. Máris egy csalódást keltő döntetlennel indult tehát az újév, a hazai pályán elhullajtott újabb két pont pedig a későbbiekben még megbosszulhatja magát. És ezt annak ellenére mondtuk, hogy a Modena elleni remivel két pontosra növeltük az előnyünket az Empoli-val (legfőbb riválisunk 2-1-re kikapott Latina-ban) szemben, akikhez a következő fordulóban látogattunk. Már csak ezért is jó lett volna legyőzni a Modena-t, hiszen akkor némileg nyugodtabban készülhettünk volna az „év legfontosabb meccsére”.
2014. február 3. : Empoli-Palermo 1-1
Gól: 0-1 Kyle Lafferty 71’
Bár hatalmas várakozás előzte meg az első és a második összecsapását, végül nem lett nagy meccs belőle. A mieink inkább a biztonságra törekedtek, a hazaiak játékából pedig hiányzott az átütő erő. Az első félidőben így is a toszkánok jártak közelebb a gólszerzéshez, ám Ujkani többször is bravúrral védett, így 45 perc után gólnélküli döntetlen volt az állás. A második félidőben már jóval bátrabban futballoztunk és a 71. percben – kissé váratlanul – meg is szereztük a vezetést: Maresca lövésébe Lafferty tette bele a fejét, a labda pedig a kapu bal sarkában kötött ki. Meg volt a vezetés, és úgy tűnt, megnyerhetjük a meccset. Igen ám, de a 80. percben Terzi adott egy gólpasszt Tavano-nak, aki köszönte szépen az „ajándékot” és egalizált. Pedig a játékban ekkor már nem volt benne a gól, ám egy ilyen ostoba hiba (megint) végzetesnek bizonyult. Bár a hajrában Troianiello még bevehette volna a hazai kaput, de lövése a felső lécen csattant, így pedig maradt az 1-1. A minimális célt elértük, vagyis magunk mögött tartottuk az Empoli-t, de utólag azt mondhatjuk, hogy ezt a „rangadót” könnyen meg lehetett volna nyerni! És ugye nem kell magyaráznunk, hogy ez mit jelenthetett volna?
2014. február 8. : Palermo-Padova 1-0
Gól: 1-0 Abel Hernandez 84’ (11-esből)
Mindig a kötelező győzelmek a legnehezebbek. Így volt ez a Padova elleni mérkőzésünkön is, akik ellen hiába reménykedtünk egy magabiztos, sokgólos győzelemben, végül örültünk a hajrában kiszenvedett 1-0-nak. A meccs elején még sok helyzetünk volt, amelyeket sajnos ki is hagytunk, utána viszont már gyengén is játszottunk. Sokáig szinte semmilyen veszélyt nem jelentettünk a Padova kapujára, amire nem igazán lehet mentség. Alen Stevanovic becserélése viszont nagyon jó húzásnak bizonyult: a beállítása új színt hozott a támadójátékunkba, és a 84. percben az ő lövése után (kezelt az egyik padovai) jutottunk jogos 11-eshez. Még jó, hogy Hernandez higgadt maradt és belőtte a büntetőt, mert más esélyünk nem nagyon lett volna a győzelemre. Kínkeserves meccs volt, de legalább nyertünk! És hogy mennyire fontos volt ez a három pont, arról csak annyit, hogy a meccs után már 4 ponttal vezettük a B liga tabelláját!
2014. február 15. : Cesena-Palermo 0-0
A következő fordulóban egy újabb idegenbeli rangadó várt ránk Cesena-ban. Sajnos ez a mérkőzés azonban nem a futball miatt marad majd emlékezetes, hanem Merchiori játékvezető ítéleteitől. Lazaar-t és Maresca-t is kiállította (túlzottan szigorúan!), mindemellett pedig jó néhány játékosunknak adott sárga lapot, miközben a hazaiak gyakorlatilag „szétrúgták”a mieinket. Ennek tükrében elégedettek voltunk a 0-0-val, hiszen ezen a napon, nem nagyon volt másra esélyünk. Az idegenbeli döntetlen mellett pedig annak is örülhettünk, hogy szerencsére a többi eredmény is kedvezően alakult, így a 4 pontos fórunk is megmaradt. Februárban a cesenai meccs volt az egyetlen, amelyért egyáltalán nem tudjuk hibáztatni a csapatot.
2014. február 22. : Palermo-Spezia 1-1
Gól: 1-0 Abel Hernandez 16’
A Cesena-ban megszerzett értékes egy pont után jött az újabb hazai meccs, amelyen elvileg győznünk kellett volna, ám ismét elszórakoztuk (pardon: elpalermóztuk) a lehetőséget. Pedig jól indult az összecsapás! Már az első negyedóra végén megszereztük a vezetést, ám a korai gólt nem követte több találat. Az igazsághoz itt is hozzátartozik, hogy a játékvezetés ezúttal sem kedvezett nekünk, ráadásul mindhárom cserénk kényszerű okok miatt történt. Persze ostobaság lenne a „külső tényezőkre” fogni a pontvesztést, mert hazai pályán még így is illett volna nyerni! Sokáig úgy tűnt, hogy ez össze is jön, ám a 86. percben Verre borzasztó buta szabálytalanságot követett el a saját kapujától 18 m-re, a megítélt szabadrúgást pedig Scozzarella tanári módon be is varrta! Így aztán 1-1 maradt a végeredmény, amit szintén hatalmas csalódásként könyvelhettünk el. Ráadásul a négy pontos előny kettőre apadt a fordulót követően…
A mögöttünk hagyott hónap tehát nem okozott sok örömet számunkra. Mindössze egy győzelem és négy döntetlen… Nagyon kevés, még akkor is, ha egyszer sem kaptunk ki! Amondóak vagyunk, gyorsan felejtsük is el a februárt, és inkább koncentráljunk az előttünk álló feladatokra, ugyanis még egyszer nem produkálhatunk ilyen siralmas hónapot! Még jó, hogy a riválisok sem teljesítettek túl jól az elmúlt hetekben, mert különben nem biztos, hogy az élről kezdhetnénk meg a márciust.
Február hónap legjei:
A legjobb játékos:
Nehéz dolgunk volt „legjobb játékost” választani. És nem azért, mert annyi jó teljesítmény lett volna! Inkább ellenkezőleg: nagyítóval kellett keresnünk az elfogadható produkciót nyújtó futballistákat. Mindössze néhány játékost tudnánk kiemelni, akik versenyben voltak a címért. Az egyik ilyen az észak-ír Kyle Lafferty volt, aki minden meccsen odatette magát, és mindent megtett a csapatért (csak a góljai hiányoztak), a másik Stefano Sorrentino, aki a Padova ellen tért vissza a kapuba, a harmadik pedig az a Sinisa Andelkovic, akire végül a választásunk esett. A szlovén védő magabiztosan futballozott az elmúlt meccseken, és szinte hiba nélkül (leszámítva a Padova elleni saját kapura történő fejesét, ami egyébként nem az ő hibája volt!) tette a dolgát! A védőhármasunkból messze ő nyújtotta a legstabilabb teljesítményt, amit jól jelzett, hogy nem is nagyon került helyzetbe mellette egyetlen támadó sem! Nálunk tehát február hónap legjobb játékosa: Sinisa Andelkovic!
A legszebb gól:
Mit mondjunk? Nem volt nehéz dolgunk. Összesen három (!) gólt szereztünk az elmúlt öt meccsen, ráadásul ezekből egy, 11-esből született, amit azért mégsem illik választani. Így aztán maradt Lafferty gólja az Empoli otthonában, és Hernandez fejese a Spezia ellen. Ez utóbbira esett a választásunk, mert Abel fejesgólja egy gyönyörű akció végén született, így tehát szerintünk ez lett a hónap gólja. Az egyetlen szépséghiba, hogy ez a találat nem ért három pontot!
A legjobb csere:
Iachini általában sokat variál a meccseken, a húzásai azonban nem mindig jönnek be! A Padova ellen viszont bejött a cseréje: Stevanovic beküldés immár nem először bizonyult telitalálatnak! A szerb-svájci fiú sokat tett azért, hogy „legyűrjük” az utolsó előtti helyen szerénykedő padovaiakat. Az viszont már kevésbé érthető, hogy általában miért a padon kezd Alen…?
A legnagyobb visszatérők:
Két nagy visszatérőnk is volt februárban. Az egyik Stefano Sorrentino, aki a 84 napos kényszerpihenő után (november 16-án sérült meg), február 8-án, a Padova ellen tért vissza a kapuba. Szerencsére első számú kapusunk teljesítményén egyáltalán nem látszott a hosszú kihagyás, és ugyanott folytatta, ahol korábban abbahagyta – szó szerint remekelt. A másik nagy visszatérőnk Franco Vazquez volt, de az ő esete más, mint a Stefano-é. Franco az egész ősszel kegyvesztett játékos volt, ám az újévben – valószínűleg a sok sérült miatt – újra megkapta a lehetőséget a bizonyításra. Az argentin egy meccs kivételével minden találkozón szerephez jutott februárban és nem is játszott rosszul. Ettől függetlenül biztosak vagyunk benne, hogy még mindig sokkal, de sokkal többre képes, így reméljük a következő hónapokban még több pozitívumot írhatunk majd róla.
A legnagyobb vesztes:
Ezt a címet az egyik új szerzeményünknek, Achraaf Lazaar-nak adjuk. Hatalmas huzavona után az átigazolási időszak utolsó perceiben érkezett a Palermo-hoz, hogy aztán a Padova ellen már kezdőként bizonyítson. A játéktudásával nincs is semmi baj, ám egyelőre kevés időt tölthetett a pályán. Cesena-ban ugyanis már a 34. percben kiállították, aminek egyenes következménye lett, hogy a Spezia ellen sem játszhatott, így aztán hiába érkezett nagy reményekkel Szicíliába a marokkói, eddig nem úgy alakultak a dolgai, ahogy szerettük volna!
A leggyengébb teljesítmény:
Úgy véljük, Claudio Terzi igazán rászolgált erre a titulusra. 19-esünk már hetek óta rosszul futballozik, nem egyszer pedig hajmeresztő megoldást mutat be hátul. Empoli-ban például miatta veszítettünk el két pontot, hiszen a mérkőzés hajrájában, 0-1-es állásnál elképesztő suta mozdulattal hozta kihagyhatatlan helyzetbe Tavano-t, aki ki is használta a lehetőséget. Mindemellett rengeteg hibát követ el védekezésben, és úgy véljük, hogy talán jobb lenne, ha újra Milan Milanovic játszana a védelem tengelyében. Bárcsak Iachini is megfontolná ezt a felvetést!
A legdurvább jelenet:
Szerencsére eddig nem kellett ilyen címet kiosztanunk, februárban viszont történt egy olyan eset, amitől még az erősebb idegzetűek is felszisszentek. Luka Krajnc úgy taglózta le a keménységéről híres Michel Morganella-t, hogy a svájci csak hosszas ápolás után állt fel a földről, a meccset pedig nem is tudta folytatni. Brutális jelenet volt, de hogy miért is mondjuk ezt? Nos, nézzék meg inkább Morganella-t az eset után!
Februári tabella:
Házi góllövőlista:
2 gól: Abel Hernandez
1 gól: Kyle Lafferty
Mi vár ránk márciusban?
A februári hónap tehát nem sikerült valami jól, de aki azt gondolja, hogy ezzel túl vagyunk a nehezen, azt máris ki kell, hogy ábrándítsuk. A március valószínűleg még keményebb lesz, mint az eddigiek. A következő 31 napban ugyanis hat bajnoki meccset is játszunk majd, méghozzá nem éppen rossz csapatok ellen. A hónap eleje talán könnyebbnek tűnik (félve állítunk ilyet!), ugyanis elsején (tehát most szombaton) hazai pályán fogadjuk majd a 17. helyen álló Bari-t, 10-én pedig utazunk a sereghajtó Juve Stabia otthonába. Mondanunk sem kell, hogy ezt a két meccset mindenféleképpen meg kellene nyernünk, mert ezt követően jönnek a rázósabb feladatok. Március 15-én a Brescia (itthon), 22-én a Pescara (idegenben), 25-én a Siena (itthon), 29-én pedig a Varese (idegenben) ellen lépünk majd pályára, és abban már most biztosak vagyunk, hogy egyik csapat ellen sem lesz egyszerű győzni. Könnyen lehet, hogy a márciusi meccsek eredményei döntik majd el a bajnokság végkimenetelét, éppen ezért, mostantól egyáltalán ne számítsunk nyugodt hétvégékre! (Nem mintha eddig ezt tettük volna!) Inkább reménykedjünk, hogy a felejthető februárt, egy mágikus március követi majd!