Nem jött össze az ötödik, a Siena ellopott egy pontot

Kezdőkép Siena 1-1 vers 2

Van egy jó és egy rossz hírünk! A rossz az, hogy kedden, nem sikerült behúznunk zsinórban az ötödik bajnoki győzelmünket, a Siena ugyanis egy 1-1-es döntetlent követően, ponttal távozott a Renzo Barbera-ból. És mi a jó hír? Hát az, hogy ezzel az iksszel – no meg az Empoli újabb kínos botlásával – továbbnöveltük az előnyünket a tabellán, és immár 10 pontos különbséggel vezetünk.  Ami pedig a Siena elleni meccsünket illeti, arról azt kell, hogy mondjuk: egy nyerhető meccset adtunk döntetlenre, amiért kissé csalódottak vagyunk – és ez, még akkor is igaz, ha a forduló többi mérkőzése végül is kedvezően alakult a számunkra! Következzen a kedd esti találkozó visszatekintője!

beretta nyilatkozik

„A palermóiak tolvajok. Úgy is távoztak a stadionból, mint a tolvajok, kapucnival a fejükön. Mert ez, egy lopás volt! Elloptak tőlünk három pontot!”                                                                                    Az imént idézett mondatok Mario Beretta (fenti képen) szájából hangoztak el, az őszi Siena-Palermo 2-3-as mérkőzés lefújását követően. A toszkánok trénerét az akkori vereség igencsak érzékenyen érintette és nemcsak azért, mert esélyesként szenvedtek vereséget, amivel egyébként a hazai veretlenségük is oda lett, hanem azért is, mert egy olyan csapattól kaptak ki, amelyik több mint fél órán át emberhátrányban futballozott. Ráadásul a gólt – ami a Siena számára késdöféssel, számunkra pedig mennybemenetellel ért fel – a 88. percben fejelte Andrea Belotti, aki egy rögzített szituáció után volt eredményes. Így utólag is csak azt tudjuk mondani, hogy egy nagyon emlékezetes derbi volt a két csapat őszi összecsapása, és valami hasonlót vártunk kedden is. Mert bár sok minden történt a két csapattal az őszi randevú óta, a céljuk továbbra is ugyanaz maradt: még az idén visszajutni az A-ligába, ahonnan tavaly kéz a kézben estek ki. Ez a tény már önmagában predesztinálta, hogy rangadónak tituláljuk a keddi mérkőzést, ám ha ez mégsem lett volna elég, akkor itt van még a két csapat jelenlegi formája is! A 31. fordulót megelőzően ugyanis, a Siena hat, a mieink pedig tizenegy mérkőzés óta nem találtak legyőzőre, ha pedig csak a március hónap alapján felállított tabellát, vagy a pályán elért eredményeket vettük figyelembe, akkor bizony az első fogadta a másodikat. Ám mivel a toszkánoknak van egy kellemetlen mínusz hét pontos büntetésük is, ezért a forduló előtt jelenleg csak a hetedikek voltak.                 Ilyen szempontból talán a vendégeknek volt fontosabb a kedd esti, Renzo Barbera Stadionban rendezett összecsapás, amivel valószínűleg Beretta-mester is tisztában volt, aki nem is cicomázott és egy bátor, 3-4-3-as felállásban küldte pályára az övéit. Ezzel persze nem nagyon szerettünk volna foglalkozni, az viszont már sokkal jobban érdekelt minket, hogy mit talált ki Iachini erre a derbire. Az első meglepetéssel máris a védelem közepén találkozhattunk, hiszen hiába játszott szombaton szinte kifogástalanul Milan Milanovic, kedden már csak a padon találta magát. A helyén ugyanis ismét Claudio Terzi (a lenti képen) kapott szerepet, aminek első ránézésre nem feltétlenül örültünk.

terzi palermo

A középpálya jobb oldalán ezúttal Alen Stevanovic kezdett, míg középen nem történt változás, ugyanis a szombaton sérülés miatt cserét kérő Enzo Maresca végül vállalni tudta a játékot. A legnagyobb várakozással mégis a támadósorunk összetételét vártuk, mert kíváncsiak voltunk arra, hogy Misterünk kivel pótolja majd az eltiltás miatt hiányzó Paulo Dybala-t. Nos, úgy véljük a szombati Pescara meccs után alighanem mindannyian Andrea Belotti-ra szavaztunk volna – kivéve Iachini-t. Ő ugyanis Franco Vazquez mellé Kyle Lafferty-t jelölte a kezdőbe, aki már a 22. másodpercben jelezte, hogy szeretné góllal meghálálni a bizalmat. Bár a lövése jócskán fölé szállt, kezdésnek mindenféleképpen bíztató volt ez a kísérlet. Ezzel a próbálkozással hamar a vendégek tudtára adtuk, hogy bizony ezen az estén ne számítsanak könnyű 90 percre, és hogy mi, ezúttal is csak a három pontban gondolkodunk! Ennek megfelelően is játszottunk, az első negyedórában szebbnél-szebb támadásokat vezettünk, ám a befejezéseknél mindig hiányzott valami. Azt kell mondanunk, tökéletesen elégedettek voltunk a srácok mentalitásával, valamint a játékkal is, és úgy éreztük, csak idő kérdése az első gól megszületése. És milyen jól éreztük! A 20. percben a hálóba került a labda, csak nem abba, amelyikbe szerettük volna! A vendégek ugyanis a semmiből jutottak előnyhöz. Valerio Rossetti egy gyors kontra végén 16 méterről kilőtte a kapu jobb alsó sarkát, 0-1-re módosítva ezzel az eredmény állását. Mondhatnánk, hogy szép gól volt, de a visszajátszásokból egyértelműen kiderült, hogy a gólszerző, akitől egyébként az egész akció indult, a félpályánál kézzel (!) vette le a labdát, a játékvezető azonban mégsem fújt a sípjába és továbbengedte a támadást, amelynek végén Sorrentino kapujában kötött ki a laszti…

Rossetti

(Rossetti-t (jobbra) joggal ölelgették a társai – a gólja pontot ért a Siena-nak)

Elgondolkodtató, hogy négy napon belül ez már a második olyan gól volt, amelyet szabálytalanság előzött meg (szombaton Mascara gólját is lesállás előzte meg…), és amelyet a játékvezetők mégis megadtak ellenünk! A találatnál egyébként nemcsak a bíró sporttárs, hanem az egyik védőnk is hibázott. Ugye kitalálják, hogy kicsoda? Igen, Terzi. Ismét ő maradt le Rossetti-ről, aki így kényelmesen el tudta lőni a labdát a 19-esünk mellett… No comment! Jöhetett tehát a középkezdés, bár továbbra is fenntartjuk, hogy a helyes döntés az lett volna, ha szabadrúgással folytatódik a találkozó…                                                                                                                                                                          Mindegy, sokat nem rágódtunk a történteken, mert láttuk, a mieinket nem törte meg a bekapott gól. Alig egy perccel később, Lamanna kapusról kis híján Lafferty elé került a játékszer, ám végül a védők szögletre mentettek. Újabb két perc múlva viszont már a Siena kapujában landolt a labda, de az egyenlítés mégis elmaradt. Történt ugyanis, hogy egy beadást követően Lafferty csúsztatta Terzi elé a lasztit, aki egy gyönyörű csukafejessel Maresca elé tálalt, ő pedig közelről a hálóba továbbított. Bár ekkor még Enzo is azt hitte, hogy megszületett az első palermói gólja, végül csalódnia kellett. Emilio Ostinelli ugyanis Lafferty megmozdulását szabálytalannak ítélte, ezért kifelé járt szabadrúgás. Nyilván elfogultak vagyunk, de mi nem véltünk durva, lefújni való szabálytalanságot felfedezni ennél a szituációnál, így a comói játékvezető-hármas, számunkra ismét csak kedvezőtlen döntést hozott! Mindegy, ami késett nem múlott. A 27. percben ugyanis Stevanovic jobb oldali beadását a kapujából kifutó Lamanna ráütötte Lafferty-re, róla pedig a kapuba került a labda.

palermo-vs-siena-videos-1-1-mar-25-2014

(Íme az egyenlítő gólunk…)

Hamar sikerült tehát az egyenlítés, és bíztunk benne, hogy hamarosan újabb góloknak tapsolhatunk majd. Ez a vágyunk a félidő hajrájában többször is teljesülhetett volna, ám Lafferty-nek sem fejjel, sem pedig lábbal (a gólja a teste valamelyik részéről pattant be) nem ment ezen az estén. Az első játékrész utolsó öt percében, az észak-ír előbb ajtó-ablak helyzetben fejelhetett kapura, amit óriási bravúrral mentett a vendég portás, amikor pedig már rajta is túljutott a labda, közbeszólt a kapufa, ami megóvta a toszkánokat a 2-1-es félidőtől. Maradt tehát az 1-1, de az első negyvenöt percben látottaktól egyáltalán nem voltunk csalódottak, és úgy voltunk vele, ha így játszunk a második háromnegyedórában is, akkor meg lesz a zsinórbeli ötödik sikerünk.

De mint tudjuk nem lett meg! A második félidő ugyanis minden tekintetben elmaradt az elsőtől. Csapatunk játéka, számunkra kissé érthetetlen módon visszaesett, és nagyon helyzetekig sem jutottunk, a Siena pedig hiába játszott három csatárral, úgy tűnt, tökéletesen elégedett az eredménnyel. Ezt támasztotta alá az a tény is, hogy Lamanna-nak körülbelül egy perc kellett egy-egy kirúgás elvégzéséhez. A mieink dicséretére szóljon, hogy az utolsó leheletükig küzdöttek (még akkor is, ha a mieink egy nappal kevesebbet pihenhettek erre a találkozóra!), de a minőség ekkor már nagyon hiányzott a csapatból. A csatáraink észrevehetetlenek voltak, a középpályánkról pedig csak a mindig elnyűhetetlen Bolzoni-t, és az általában óriásit küzdő Barreto-t tudjuk kiemelni. Maresca a második félidőre véleményünk szerint teljesen elfáradt, és alig volt használható labdája, Lazaar szintén rendkívül pontatlan volt, Stevanovic-nak pedig már nem is volt értékelhető megmozdulása a jobb oldalon.

lazaar

(Lazaar (balra) arcára van írva: a Siena elleni meccs szenvedősre sikerült!)

A fáradtság jeleit véltük felfedezni a hátsó sorban játszó Andelkovic-on is, aki az egyszerű passzok helyett, nem egyszer gurította ki a labdát az oldalvonalon túlra… Nem volt tehát magas színvonalú a második félidő, de a mieink még így is sokkal közelebb jártak a gólhoz, mint a toszkánok.

bolzoni

A legnagyobb lehetőségünk talán Bolzoni (a fenti képen) nevéhez köthető, aki a 79. percben egy nagyszerű bombát eresztett el, ám ez, sajnos centikkel elzúgott a bal kapufa mellett. Ekkor egyébként már Belotti is bent volt a pályán, ám hogy Iachini miért várt ennyit az első cserével (a 76. percben váltotta Lafferty-t), azt nem tudjuk. Szerintünk korábban is dönthetett volna már a változtatás mellett, mert amint említettük, a pályán levők közül sokan komoly gondokkal küszködtek. Az utolsó öt percre a sérüléséből felépülő uruguayi Abel Hernandez-t (a keddi napon teljesen veszélytelen Franco ’El Mudo’ Vazquez-t váltotta) is beküldte a Mister, aminek sok értelme már nem volt, mint ahogy a 89. percben végrehajtott Stevanovic-Pisano cserének sem. Ezúttal tehát nem teljesen értettünk egyet Iachini filozófiájával (már ami az összeállításunkat és a cseréket illeti), de ez legyen a legnagyobb gondunk a szezon hátralévő részében! A Siena elleni remivel ugyanis, még így is mi lettünk a forduló talán legnagyobb nyertesei, mert a feljutásért harcoló csapatok gyakorlatilag ismét körbeverték egymást, legnagyobb üldözőnk, az Empoli pedig 1-0 arányban „megégett” Varese-ben, ahová szombaton mi utazunk. Már most jeleznénk, ott sem árt majd kellően odafigyelni!

meccs végén

(A meccs végén azért járt a taps a fiúknak)

Kedd este tehát 1-1-gyel ért véget a Siena elleni meccsünk, amely talán alakulhatott volna jobban is. Összességében azt kell mondanunk, hogy a döntetlen nem felelt meg a mérkőzés képének, mert sokkal többet tettünk a győzelemért, mint a vendégek, akik gyakorlatilag minden lehetséges eszközt megragadtak ahhoz, hogy húzzák az időt és „öljék” a játékot! Ráadásul, ha figyelembe vesszük, hogy a toszkánok egyetlen találata is szabálytalanság után született, a mieinknek pedig volt egy erősen vitatható meg nem adott góljuk, plusz egy kapufájuk, és számos helyzetük is, akkor joggal vagyunk szomorúak az 1-1 miatt. De hogy zárásként mégis valami viccessel fejezzük be a posztot, szeretnénk Mario Beretta szavait idézni, egy aprócska változtatással: „a sienaiak tolvajok, mert elloptak tőlünk egy pontot!”