…a Barberában a (holtversenyben) 6. helyezett Avellinóval szemben. De ugorjunk csak vissza péntek este 20:30-ra! Akárhogy is néztük/gondoltuk, a 6. helyezett elleni meccs (akik csak 5 ponttal vannak lemaradva a 2. Empoli mögött), nem ígérkezett sétagaloppnak, még ha hazai környezetben is játszott a csapatunk.

Ahogy elkezdődött a meccs, az első negyedóra után olyan érzésem volt, mintha egy ökölvívó meccset néznék, amin a Palermo a címvédő, az Avellino pedig a kihívó szerepében lép ringbe. Bár irányítottuk a küzdelmet, de ment a tapogatózás, óvatosan kerestük a rést az ellenfél zárt védekezésén, hátha be tudunk vinni egy jobbhorgot. Úgy tűnt, a “farkasok” az 1 pontért jöttek Palermóba, legalábbis ezt támasztotta alá, hogy az Avellino inkább a rombolásra rendezkedett be, egyértelmű volt a taktikájuk; megtörni a támadásainkat, majd gyors kontrákkal megpróbálni bevinni a “lucky punch”-ot. Szerencsére a rózsaszín védelemnek ezúttal nem voltak megingásai, nem voltak végzetes egyéni hibák, és rendre jól zárt vissza a hátsó alakzat. Egyértelműen a hazaiak irányították a játékot, de hiányzott az átütő erő, ami gólt/gólokat eredményezett volna. Dybala párszor földre került az ellenfél büntetőterületén belül, a zöldfehér védők gyűrűjében, de még a legvérmesebb Palermo-szurkolók sem tiltakoztak teljes meggyőződéssel. Nem sokkal a szünet elött Dybalának volt egy remek ollózása, háttal a kapunak. Bevallom őszintén, én már bent láttam a labdát. Mindenesetre ha Paulo eltalálja a kaput, akkor a következő év Puskás-díját ő veszi át Erzsi nénitől. De mellément az ollózás, úgyhogy a szünetben 0:0 volt az állás.

Ilyen is volt a szünetben… Lemaradtam róla. Ti láttátok?

A második félidő ott folytatódott, ahol az első abbamaradt, csak 15 perccel később. (ezt a mondatot akkor ezúttal kéretik levédetni – monyox) Továbbra is mi diktáltuk a tempót, aztán 8 perc elmúltával Jaki mester lekapta Dybalát, és a helyére beküldte az észak-ír harcost. Laffertynek a lelkesedése, az agresszívitása mellett van egy hatalmas erénye. Úgy tartja meg a labdát, mint senki más. Úgy tudnám ezt a tulajdonságát jellemezni, hogy olyan, mint kosárlabdában egy hatalmas karú/kezű center. Mint Shaquille O´Neal. Az irányító bárhova/bárhogyan beteheti neki a labdát a palánk alá, ő elkapja és megtartja. Aztán vagy befejezi egyedül vagy megjátsza a társakat. Akiknek zavaros lenne ez a furcsa hasonlat, azoknak a kedvéért: Shaquille O´Neal=Kyle Lafferty, irányító=a Palermo középpályásai, “palánk alá”=az ellenfél kapujának előtere. Aztán a második félidő 9. percében egy kapu előtti kavarodás után Barreto passzolt közelről az Avellino kapujába, megvolt tehát az áhított vezető gól! A Capitano egyébként nagyon agilisen játszott, irányított, védekezett, gólt szerzett, nem ok nélkül választották a meccs emberének. Azonban ahelyett, hogy továbbra is kezünkben tartottuk volna a mérkőzést, a vezetés megszerzése után hagytuk, hogy felébredjenek a zöldfehérek, sőt, frappáns fociszakértői mondással élve, magunkra húztuk őket, mint a takarót (esetleg házastársunkat) egy hideg téli éjszakán. Persze az Avellino sem azért jött, hogy egy kapott gól után bedobják a törölközőt, úgyhogy sebességet is váltottak. Szerencsére azért egy rövidebb infarktusveszélyes negyedóra után lenyugodtunk, és újra mi diktáltuk a tempót. Türelmesen építettük a támadásokat, és bár a szélsőink egymást próbálták felüllicitálni, hogy melyikük tud pontatlanabbul beadni a szélről, a kormány ismét a mi kezünkben volt. Habár az ellenfélnél becserélt Galabinov gólt szerzett, a játékvezető les miatt érvénytelenítette a találatot. Megúsztuk, sőt a 87. percben az Avellino védőinek töketlenkedése is meghozta a gyümölcsét, hiszen a labda Bolzoni elé került, aki kb 13 méterről a hosszúba tekert. 2:0! Az eredmény már nem változott, bár Vazquez lábában volt a harmadik, de az argentín közvetlen közelről fölé durrantotta Lafferty pontos passzát. 

Ciccio a „támadó kobra” pozícióban

A helyzet a következő: Megérdemelten nyertünk. Iachini mester jól felépítette a játékrendszerünket, végre van fazonja a játékunknak, nem úgy, mint a tavalyi csúfos szezonban. (ugye, Sig. Zamparini, ha egy edző elegendő időt kap?!) 13 ponttal vezetjük a tabellát, az Empoli vasárnap este 20:30kor mérkőzik a Bari otthonában. Most már náluk a labda, görcsöljenek ők!

Igen, ő ott a sikerkovács

A következő fordulóban Trapaniba látogatunk. Néhány dolog biztosnak tűnik. 1. Nagyon nehéz meccs lesz a Serie B meglepetéscsapata ellen, akik negyedikek a tabellán. 2. Remélhetőleg sok szurkoló elkíséri a csapatot, a Palermótól 110 kilométerre fekvő Trapaniba.

Sorre kabalapólója

Végezetül, szeretnék pár mondatot szólni egy argentín srácról, akit én az elmúlt évek során meglehetősen sokszor, – olykor okkal, olykor ok nélkül – kritizáltam, ostoroztam. Ezequiel Munozról van szó. Úgy látszik, megérte várni. Miután az elmúlt szezonok során a derék Ezequiel jópár Palermo-szurkoló hajszálait őszítette illetve szívgörbéit rajzolta át, szóval úgy tűnik, Munoz beérett. Azt kell, hogy mondjam, hogy – bár még csinál néha hajmeresztő dolgokat -, de védelmünk legbiztosabb pontjának számít. Remélhetőleg, ha visszakerül a csapat az elsőosztályba, akkor ott is tudja majd hozni ezt a kiegyensúlyozott, megbízható teljesítményt!

Bocs, Munoz!