Eljött ez a nap is. Amiről szeptember óta álmodozunk, az most szombaton végre valóra válhat. A Serie B 37. fordulójában, Novara-ban (kezdés 15 óra) hivatalosan is megnyerhetjük az olasz másodosztály bajnoki címét. Ehhez mindössze csak le kell győznünk a tabella 18. helyén szerénykedő novaraiakat, és amennyiben ez sikerül, akkor már kezdődhet is az ünneplés. Nyilván mindannyian az előbb leírt forgatókönyvben reménykedünk, de nem árt megemlíteni egy másikat is: az sem biztos, hogy a hétvégén feltétlenül három pontot kell szereznünk az elsőségünk bebiztosításához, hiszen az Empoli Brescia-ba utazik, ahol ha, kikap – vagy döntetlent játszik és közben a mieink is szereznek legalább egy pontot – akkor szintén bajnokok vagyunk! Az esélyeink tehát finoman fogalmazva sem rosszak, így aztán valószínűnek tartjuk, hogy szombaton már szükség lesz a jól behűtött pezsgőkre! Következik a hétvégi, Novara elleni beharangozó!

Nagy utat tettünk meg Novara-ig. És most nem arra az ezer-ezeregyszáz kilométerre gondolunk, ami földrajzi szempontból a két város között található, hanem arra, hogy 2013. december 21.-e óta, zsinórban 17 bajnoki mérkőzésen maradtunk veretlenek, a hétvégén pedig folytathatjuk, sőt arannyá változtathatjuk ezt a fantasztikus sorozatot. Önmagában persze a veretlenség még semmit sem ért volna, de ha hozzátesszük, hogy a 17 veretlenül megvívott meccsből 12-szer győztünk, és csak 5-ször ikszeltünk, már mindjárt félelmetesebben hangzik az iménti statisztika. Sőt, talán még ennél is többet mondó adat, hogy a 2014-es naptári évben még nem találtunk legyőzőre, és mindössze – és most jól figyeljen mindenki – 24 olyan perc (a Siena ellen 7, a Varese ellen pedig 17) volt, amikor gólhátrányban kellett futballoznunk. Ez mind-mind közrejátszott abban, hogy 36 bajnoki mérkőzés után 16 pontos előnnyel vezessük a B liga tabelláját, és hogy a 37. fordulóban, Novara-ban már lehetőségünk legyen megnyerni a bajnokságot. Nem rossz teljesítmény, de ezek a tények is csak azt támasztják alá, amit már korábban is írtunk: a Palermo nagyon összeérett a tavasszal! Jogos kérdésnek tűnik, hogy vajon mi változott meg a tavaszra, és vajon mitől táltosodtak meg ennyire a fiúk? Nos, úgy véljük, erre nem könnyű válaszolni, de megpróbáljuk.

A sikeresség egyik magyarázata mindenképpen az lehet, hogy Giuseppe Iachini (fenti képen) az őszi kísérletezések után megtalálta a leghatékonyabb szerkezetet, amelybe nagyszerűen illesztette be a játékosokat. Úgy tűnik, kellett egy kis idő, amíg megismerte a rendelkezésére álló keret képességeit, kvalitásait, aztán kitalált egy remek taktikát, és onnantól kezdve már csak a srácokon múlt, hogy mennyit képesek megvalósítani a Mister elképzeléseiből. Természetesen az sem volt mellékes, hogy a téli szünetben sikerült együtt tartani csapat gerincét, sőt, a hiányposztokra még erősíteni is tudtunk, ez pedig mind-mind a szakmai stábunk érdeme, dicsérete. Ez lehet az egyik oka a tavaszi siker-szériának, de van egy másik is, amelyről már több írásunkban is szóltunk! Valószínűsítjük, hogy mindenki kitalálta miről, vagy inkább kiről van szó: igen, Franco Vazquez helyzetéről.

’El Mudo’ (fenti képen) csakúgy, mint a csapat, szintén nagy utat tett meg idáig. Az ősszel kis túlzással gyakorlatilag az sem tudtuk, hogy létezik, a tavasszal viszont az ő nevétől hangos a szicíliai kontinens. A januári nyitófordulóban, a Modena ellen talán csak kényszerűségből (ne felejtsük, akkor nyolc játékosunkat is nélkülöznünk kellett…) került be a keretbe, sőt, hosszú idő után – csereként – pár perc erejéig meg is kapta a bizalmat. Vazquez pedig sértődöttség helyett, szerencsére a futballt választotta, és elkezdte szép lassan felépíteni magát. Nem sokkal később, Cesena-ban már kezdő is volt, hogy aztán a tavasz hátralévő részére végképp beverje magát a csapatba. Vazquez azóta fontos gólokat lőtt (szám szerint hármat), s fontos gólpasszokat is adott, a megmozdulásai pedig rendre élményszámba mennek, így tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy neki, nagyon komoly szerepe van abban, hogy kedvenc együttesünk ilyen második félévet produkált. Novara-ban nemcsak a csapat, hanem Vazquez is megkoronázhatja a tavaszi teljesítményét, éppen ezért nem is véletlen, hogy a héten vele készítettek interjút a médiumok. Az alábbiakban mi is a Franco által mondottakból idézgetünk, amelyből többek között kiderül, hogy 20-asunk szerint melyik meccs volt a szezon fordulópontja, és hogy mit vár a szombati, Novara elleni ütközettől:

„Én azt mondom, a Bari elleni mérkőzés (2-1) jelentette a tavasszal a fordulatot. Az volt az a találkozó, amelyen a csapat elhitte, hogy képes lehet minden mérkőzést megnyerni, és ez, egy rendkívül fontos faktor volt a szezonban. Játszani akarok a Serie A-ban, de először el kell jutni oda! Mint mindig is mondtam: köszönettel tartozom Iachini-nek, mert ő akart engem a rózsaszíneknél tudni, és úgy érzem, hogy folytatnunk kell a közös munkát! A mester bizalma megváltoztatott engem, és ez nagyon fontos dolog egy játékos életében. Én minden szerepkörben jól érzem magam, bár elismerem, a kapuhoz közel jobban szeretek játszani. Ott játszom, ahol számít rám a Mester, az összekötő pozícióban is nagyon jól érzem magam, de a lényeg az, hogy mindenkor a csapat érdekeit tartsuk szem előtt.

(Vazquez élvezi a közös munkát Iachini-vel)

Dybala-val nagyon jó a kapcsolatom, gondolom az a tény, hogy argentinok vagyunk, és az a tény, hogy nemcsak a pályán, hanem azon kívül is közel állunk egymáshoz, nagyon fontos tényező. Mindenesetre el kell mondanom, hogy nem csak vele, hanem minden társammal nagyon jól megértem magamat, de a legfontosabb az, hogy a csapat mindig győzzön!

(Vazquez (balra) és Dybala (jobbra) jól megértik egymást)

Hogy én lennék Pastore örököse? Hát persze… Elárulom, a húsvéti szünetben, én és Dybala elmentünk meglátogatni őt Párizsban, és azt láttuk: ’El Flaco’ egy olyan játékos, aki remekül, sőt egyszerűen fantasztikusan teszi a dolgát!

(A három argentin zseni, El Flaco (Pastore, balra), La Joya (Dybala, középen) és El Mudo (Vazquez, jobbra) egy kép erejéig is összeálltak)

A hétvégi meccs előtt minden rendben nálam, nyugodt vagyok. Nehéz ellenfélre számítok, de nyerni akarunk Novara-ban, és ezért is megyünk, aztán pedig ha lehet, ünnepelni akarunk a szurkolóinkkal! Szombaton csak a győzelemben gondolkodunk, a döntetlent nem írom alá! Végezetül mit üzenek a szurkolóinknak? Várjuk együtt a győzelmet a Novara ellen, és aztán visszatérünk Palermo-ba, hogy egy hatalmasat ünnepeljünk!” – nyilatkozta tehát Franco Vazquez, aki szombaton sokat tehet azért, hogy mindannyian ünnepi hangulatba kerüljünk.

A hatalmas palermói fiesztát egyedül a Novara gárdája (fenti képen) akadályozhatja meg, akiknek minden egyes pontra nagy szükségük lenne, hiszen jelenleg csak a 18. helyen állnak, ami már nem jelent automatikus bennmaradást a Serie B-ben. A helyzetük mondjuk nem reménytelen, mert csak három pontra vannak a már biztonságot jelentő 17. pozíciótól, de a formájuk elég hullámzó: a legutóbbi két meccsen szereztek négy pontot a Pescara és a Trapani ellen, ami nem számít rossz eredménynek, azelőtt viszont négy bajnoki meccsen keresztül nyeretlenek maradtak. Ugyanakkor hazai pályán elég félelmetesnek tűnik a novara-i alakulat, hiszen 2014-ben csak a Brescia (február 10-én, 1-2) tudott győzni a Stadio Silvio Piola-ban, ahonnan többek között az Avellino, a Spezia és a Trapani is üres kézzel távozott. Nem lesz tehát könnyű megszerezni zsinórban a hatodik sikerünket is, de mindenképpen reménykedünk benne, hogy szombat este már pezsgővel a kezünkben ünnepelhetünk!  

Mert az azt jelentené, hogy a csapat nem hiába tett meg ekkora utat Novara-ig!

Keret:

PORTIERI: Fulignati, Sorrentino, Ujkani.

DIFENSORI: Andelkovic, Daprelà, Lazaar, Milanovic, Morganella, Munoz, Pisano, Terzi, Vitiello.

CENTROCAMPISTI: Barreto, Bolzoni, Di Gennaro, Maresca, Ngoyi, Stevanovic, Troianiello, Vazquez, Verre.

ATTACCANTI: Belotti, Dybala, Hernandez, Lafferty.

A 37. forduló további mérkőzései:

Péntek: 20 óra 30 perc: Spezia-Reggina

Szombat: 15 óra: Brescia-Empoli, Carpi-Pescara, Cesena-Avellino, Cittadella-Varese, Crotone-Padova, Juve Stabia-Latina, Siena-Modena, Ternana-Bari 18 óra: Virtus Lanciano-Trapani.