Pontrúgásokkal vert Parma

post_190032_20141203190041

Vasárnap beigazolódtak az előzetes várakozásaink, hiszen a Parma nem adta olcsón a bőrét, ám a hazai győzelmet, szerencsére így sem tudta megakadályozni. A Renzo Barbera-ban rendezett bajnokit végül két szabadrúgás után született góllal nyertük meg, a 2-1-es sikerrel pedig felzárkóztunk a középmezőnyhöz, és már mindössze öt pontra vagyunk az európai kupaindulást érő pozícióktól. Mindazonáltal a Parma legyőzése vezéráldozatokat is követelt: a találkozó győztes góljának szerzőjét, Edgar Barreto-t az utolsó percben kiállították, Franco Vazquez pedig szintén kisárgázta magát a következő meccsről, így szombaton nélkülük kell majd pályára lépnünk Torinóban.

 Azok után, hogy hétfőn bravúros 1-1-es döntetlent játszottunk a Genoa vendégeként, vasárnap hazai pályán, úgymond egy kötelező feladat várt a mieinkre – a sereghajtó, eddig csak szenvedő Parma ellen. A két csapat ellentétes előjelekkel várhatta az egymás elleni randevút, hiszen amíg Giuseppe Iachini tanítványai az elmúlt négy meccsen nem találtak legyőzőre és egyre inkább felszálló ágba kerültek, addig Roberto Donadoni fiai az utóbbi két bajnokijukon úgy kaptak ki, hogy még gólt sem rúgtak, ellenben kilencet „benyeltek”. Ezek után aligha lehetett más kívánságunk, mint az, hogy a sorozatok ne ezen a meccsen szakadjanak meg, vagyis a Palermo veretlenségi szériája négyről-ötre, a Parma zsinórban elveszített meccseinek a száma meg kettőről-háromra növekedjen!

post_190032_20141203190256

(A két mester jókedvűen köszöntette egymást a meccs előtt)

A találkozó remekül indult a mi szempontunkból, mert Barreto már az első percben helyzetbe került, lövése azonban célt tévesztett. Nem akármilyen kezdés lett volna góllal nyitni, ám sajnos maradt a 0-0, pedig erős a gyanúnk, hogy egy gyors góllal hamar megtört volna az Emilia-romagnai csapat. Noha a mezőnyfölényünk már az első percekben is meg volt, a Parma ellentámadásaiban benne volt a veszély. Olyannyira, hogy az első félidő felénél, egymás után két ziccerük is akadt, de előbb Gobbi az égbe lőtt, aztán meg Ristovski ajtó-ablak helyzeténél Stefano Sorrentino volt a helyén, aki nagy bravúrral hárított. Ez a két lehetőség mutatta, hogy a Parma jelenlegi helyezése azért némileg csalóka, és jó lesz odafigyelni a Cassano által mozgatott támadósorra. A Munoz, Gonzalez, Andelkovic védőhármas mondjuk valószínűleg tisztában volt ezzel, hiszen ezúttal is gond nélkül teljesített, a bal szélen játszó Achraaf Lazaar-on azonban már a mérkőzés elején is látszott a bizonytalanság. Nem is volt véletlen, hogy Iachini többször is üvöltve szólt a marokkóinak, aki néha olyan meglepő dolgokat csinált hátul, hogy azt nézni is rossz volt – és sajnos, ezzel még itt nem volt vége! Elől azonban ismét jó játékot mutatattak a srácok, és ezúttal nem csak Vazquez és Dybala volt dicsérhető, hanem a végig aktívan küzdő Barreto, és a középpályára bekerülő Rigoni (személy szerint, én nagyon kedvelem Luca játékát, és vasárnap bebizonyosodott, hogy remek párost alkotnak Maresca-val középen) is, aki nem egyszer került Iacobucci kapuja elé.

post_190032_20141203190746

(Rigoni jól futballozott a Parma ellen)

Már-már kezdett „leülni” a mérkőzés, amikor Maresca szabadrúgást harcolt ki a kaputól 30 méterre, és mint később kiderült, ez egy döntő pillanat volt. Ebből ugyanis vezetéshez jutottunk, méghozzá egy nem akármilyen szabadrúgás variáció után: Enzo beívelés helyett Barreto-hoz passzolt, aki egy finom mozdulattal egyből Dybala felé továbbított, az argentinnak meg gyakorlatilag már csak a kapuba kellett passzolnia a labdát, amit jó szokásához híven meg is tett. Ennek a 37. percben lőtt gólnak pedig nem csak azért örülhettünk, mert megszereztük a vezetést, hanem azért is, mert La Joya-nak zsinórban ez volt a negyedik bajnoki meccse, amelyen eredményes tudott lenni, így a Parma ellen az ő remek sorozata sem szakadt meg.

post_190032_20141203190843

(Dybala lő, gól!)

post_190032_20141203191223

Nyilván a vezető gól megszerzésétől mindannyian azt vártuk, hogy könnyebbé válik a parti, ám ehelyett, ismét sikerült magunknak nehézzé tenni az összecsapást, mert a 41. percben, az imént már emlegetett Lazaar elvétette Cassano előreívelését, Palladino meg köszönte szépen az ajándékot, és Sorrentino felett a hálóba emelt, eltüntetve ezzel a két csapat között lévő egygólos különbséget. Gyakorlatilag a semmiből sikerült egyenlítenie a Parma-nak, amiért csak és kizárólag magunkat, no meg leginkább a 7-es mezben játszó balszélsőnket hibáztathatjuk, aki – mint már írtuk – teljesen indiszponált volt ezen a vasárnapon. Ez a találat lélektanilag sem jött jól, hiszen így a félidőben 1-0 helyett, 1-1 állt az eredményjelző táblán.

post_190032_20141203191436

A szünetben egyetlen lényeges változtatás történt, amivel úgy véljük, minden Palermo-szimpatizáns egyet is értett: Lazaar (fenti képen) az öltözőben maradt, a helyére pedig, a régen látott svájci Fabio Daprelá került. Ettől a cserétől egyébként jóval nyugodtabb, stabilabb, és aktívabb lett a baloldalunk, hiszen a második játékrészben már sokkal több támadásunk futott ezen a szélen, miközben Daprelá megmutatta, hogy kár volt őt mellőzni az utóbbi hetekben.A 60. percre már nyomasztóvá vált a fölényünk, és az is kiderült, hogy a Parma teljes mértékben kiegyezne az egy ponttal, mert minden idegszálukkal a védekezésre összpontosítottak, és elvétve vezettek csak ellentámadást. Iachini is érezte, hogy ezen a meccsen lehet nagyobb kockázatot vállalni, és bő félórával a meccs vége előtt lekapta a pályáról a hasznosan és okosan játszó Maresca-t és beküldte Belotti-t, akinek a fejjátékára lehetett alapozni a pontrúgásoknál. És ha már pontrúgások: vasárnap minden tekintetben jók voltunk ebben a műfajban, hiszen a második gólunk is egy rögzített szituáció után született. A 73. percben Barreto a kapu felé ívelte a 16-os oldalvonalánál megítélt szabadrúgást, amire a pármai kapus rosszul jött ki, a labda pedig így a bal kapufáról a hálóba vágódott.

post_190032_20141203191833

(A második gólunk: Barreto lövése után a kapufáról került a labda a hálóba)

Úgy véljük, csapatkapitányunknak nagyon kijárt már ez a gól, hiszen az elmúlt hetekben újra jó formában futballozott, ezen a mérkőzésen pedig egyértelműen vezére is volt a szicíliai gárdának. E találattal 2-1 lett és hátra volt még több, mint negyedóra. Igazából nagy veszély nem volt a 81. perctől emberhátrányban játszó (Felipe-t kiállították Dybala megrángatásáért) Parmaellenakcióiban – leszámítva egy jó Mauri-lövést – mindazonáltal még egy hiba hátul, ismét végzetes lehetett volna. A sárga-kékek becsületére váljon, hogy rendületlenül jöttek is előre, bízva a pontszerzésben, ezért a mieink olykor csak szabálytalanság árán tudták feltartóztatni a parmaiakat. Sajnos, ennek lett az áldozata Vazquez és Barreto is, akik a hajrában sárgát kaptak, és mivel Franco-nak ez már a negyedik volt a szezonban, Edgarnak meg a második a meccsen (a 91. percben mehetett is zuhanyozni a nagyot játszó csk), ezért mindketten kihagyják majd a szombati, Torino elleni 90 percet. A fejünk tehát leginkább emiatt fájt az utolsó percekben, no meg azért is, mert Andrea Belotti képtelen volt lezárni a mérkőzést, pedig a hajrában kétszer is a kapuba találhatott volna, de mindkétszer rontott. Az ötperces ráadásban még volt némi izgalom a kapunk előtt, ám szerencsére Sorrentino minden vendég próbálkozásnál (beleértve Cassano ravasz emelését is) a helyén volt, ezáltal pedig, hoztuk a kötelezőt, és legyőztük a sereghajtó Parma-t – ötmeccsesre hizlalva így a veretlenségi sorozatunkat.

A 2-1-es győzelmet követően meg elmondhatjuk, hogy lassan a csapat is méltó helyére kerül a tabellán, hiszen az újabb három egységgel már 17-nél járunk, és immár nem visszafelé tekintgetünk, hanem sokkal inkább előre.

Torino-Palermo

post_190032_20141203192035

Vajon mit hoz számunkra a Mikulás? A kérdés azért aktuális, mert a Serie 14. fordulójában, december 6.-án, vagyis szombat este (kezdés 20 óra 45 perc)lépünk pályára, méghozzá a tabella 15. helyén álló Torino otthonában, ahol jó lenne, újra pontot, vagy pontokat szerezni. A Toro legutóbb drámai körülmények között, emberelőnyben veszítette el a városi derbit a Juve-Arénában, ami minden bizonnyal még most is nagyon fáj a „Bikáknak”, mint ahogy, az ezt megelőző meccsekkel kapcsolatban is lehet hiányérzetük bőven. Ventura-legénysége a Juventustól elszenvedett vereséggel együtt az utolsó hat tétmeccséből (négy bajnoki és két Európa-Liga meccs) egyet sem tudott megnyerni, ezért aztán, valószínűleg hatalmas győzelmi kényszer alatt játszanak majd a velük ellentétben jó formában lévő mieink ellen. A lélektani előny tehát mellettünk van, és ebből jó lenne előnyt is kovácsolni, mindazonáltal számunkra sem lesz egyszerű megőrizni az öt bajnoki meccs óta tartó veretlenségünket. Többek közt azért, mert mint azt már fentebb megírtuk, Vazquez és Barreto  eltiltás miatt hiányozni fog szombaton, nélkülük pedig egész biztosan meggyengül a támadójátékunk, és még az is lehet, hogy valami mást kell(ene) majd játszanunk. Továbbrontja az esélyeinket a statisztika is, ugyanis Torinóban valamiért nem nagyon megy nekünk: a fővárosban lejátszott utolsó öt bajnoki meccsből egyszer sem tudtunk nyerni (legutóbb 2013 márciusában 0-0 lett), és gólt is csak kétszer rúgtunk. Ezzel együtt a jelenlegi csapatunkban természetesen benne van a bravúr lehetősége, de ehhez, ezúttal hiba nélkül kell teljesíteni elől-hátul! Ha így lesz, akkor remélhetőleg a Mikulás is jutalmazza majd az erőfeszítéseinket, és három értékes bajnoki pontot tesz majd szombaton a palermói csizmába!