Év végi összegzés

post_191884_20141223213545

Tizedikként fordulunk rá a 2015-ös évre, és akárhogy is nézzük, ez nem rossz eredmény! Főleg ha abból indulunk ki, hogy az idény elején jópár hétig a kiesőzónában tanyázott a csapat, és általános pánikhangulat alakult ki a szurkolók között. Sokan a minősíthetetlen mercatónak és a gyenge idénykezdetnek köszönhetően már Iachini mester menesztését, visszacsúszást a B-be, meg hasonló borzasztó történéseket vizionáltak.

(írta: monyox)

Szerencsére nem lett igazuk, mert egyre jobban összeállt a csapat, ami azért (bár voltak meglehetősen furcsa meccselései) Iachininek köszönhető. Utoljára október végén hagyta el a csapat vesztesen a pályát, ekkor a Juventus otthonában kaptunk ki 0:2-re, azóta pedig 8 meccsen 4 győzelemmel és 4 döntetlennel megindultunk a tabellán előre.

post_191884_20141223213519

Persze, maradjunk a földön, hiszen előttünk van még 1 mercato, meg egy tél/tavasz kombó összesen 22 darab mérkőzéssel. Amikor hetekkel ezelőtt Zamparini szokásához híven egy győzelem után elkezdett az EL-ről beszélni, csak húztam a szám, hogy már megint miért kell egyből elszállni magunktól. De most itt egy szusszanásnyi szünet, a következő meccs 2 hét múlva, Karácsony van, szóval nézzünk kicsit előre, hogy hogy is áll a csapat. Ha az EL-t nézzük, akkor legalább az 5. helyre oda kell érni. Jelenleg a tabella 5. helyén a Sampdoria tanyázik, 27 ponttal, 5 ponttal előttünk. Ugyanakkor a 3. Lazio és a 4. Napolinak is ugyanúgy 27 pontja van. (Az első helyezett Juventus és az őt üldöző Roma kissé elszakadt az őket követőktől, 36 és 39 ponttal.) Ha tudjuk tartani az elmúlt hetek tempóját, akkor akármi lehet. Mindenesetre ha a 27 pontosokkal szembeni eredményeket nézzük, akkor a Napoli ellen idegenben 3:3, a Sampdoria ellen hazai pályán 1:1, egyedül a Lazio ellen futott bele a csapat egy csúnya otthoni 0:4-be, de ez az eredmény abszolút nem tükrözte hűen a pályán történteket. Egy szó mint száz, álljuk a sarat az előttünk állókkal, tehát jelenleg mondjuk egy 5. helyről való elmélkedés annyira nem sci-fi kategória.

post_191884_20141223213459

Muszáj hozzátenni 2 dolgot; egyrészt ezt a jelenlegi 10. helyet a tavalyi B-kerettel hozta össze a csapat, kiegészülve Pipo Gonzalezzel és Rigonival, másrészt meg a különbséget, illetve azt, hogy a csapat fel tudja venni a versenyt a többi Serie A-s alakulattal, elsősorban a Dybala-Vazquez duónak köszönhető.

post_191884_20141223213527

Egyelőre nem is szeretném ezt az EL-gondolatot továbbfűzni, hiszen ehhez sok mindennek kellene szerencsésen alakulnia, koncentráljunk csak először a január 6ai Cagliari elleni meccsre, aztán meg a téli mercatóra. Mert erősíteni nem ártana. Hogy miért? Ami egyre inkább feltűnő, a szélek gyengesége. Név szerint Lazaar-Morganella. Csak annyit mondok, hogy pár éve még egy Cassani-Balzaretti szélsőpárossal vitézkedtünk az élvonalban. Érezzük a különbséget?

post_191884_20141223213508

Aztán a védősorunk 3 pontjából per pillanat 1 masszív pont van csak. Gonzalez. Andelkovic az utóbbi hetekben hibát hibára halmoz. Nem tudom, mi történhetett vele, de a tavalyi kiegyensúlyozott teljesítménye a múlté. Persze, az „A” már egy másik kávéház, de azért az luxus, hogy az utóbbi meccseken állandóan róla kapunk gólt. A másik kérdőjel Munoz. A jó öreg Munoz. Akit én annak idején annyit ekéztem. Akiből az elmúlt hónapok során egyre magabiztosabb védő vált. Erre mit csinál a hálátlan? Másfele nézeget. Más csapatok irányába. „Nagycsapatok” irányába. Egyelőre erre inkább nem reagálnék, mert kissé kacsaszaga van a dolognak, de ha ez igaz, akkor nagyon leszedjük Ezequielről a keresztvizet.

post_191884_20141223213536

Eredetileg ez az írás az Atalanta elleni vasárnapi meccs beszámolójaként indult, szóval pár gondolat a 3:3-ról. Jó kis meccs volt, kár az elhullajtott 2 pontért. Egyébként nagyon jellemző az utóbbi időben a csapatra, hogy 1 meccsen belül két arcát is megmutatja. Bergamóban is az első félidőben befűzték a srácok az oktatófilmet, és hiába próbálta a spori egy kamubüntetővel visszahozni a hazaiakat a meccsbe, a Dybala-Vazquez bűvészpáros gyorsan lecsillapította a hazaiak izgatottságát. A második játékrészben aztán már egy teljesen másik arcát mutatta a csapat, visszaálltunk védekezni, ahelyett, hogy játszottuk volna a saját játékunkat. Sikerült magunkra húzni a kékfeketéket, akik fel is pörögtek, jött a törvényszerű felzárkózás, a végén meg még örülhettünk, hogy nem lett vereség a vége. Egy szó, mint száz, tanulni kell belőle, mert a sokszor kiengedünk a kezünkből 2 pontokat, akkor kár lesz EL-ről meg hasonlókról álmodozni…