Botrányos! Ha egyetlen szóval kellene jellemeznünk a hétfő esti produkciónkat, valószínűleg ez lenne rá a legmegfelelőbb jelző! A 11. forduló zárómeccsén ugyanis, hazai pályán is totális csődöt mondtunk, az Empoli pedig ezt kihasználva, egy okos, szabadrúgásból lőtt góllal elvitte mindhárom pontot a Barbera-ból. A mieink, sajnos ezúttal is harmatgyengén, ötlettelenül futballoztak, ezáltal pedig, még csak meg sem kérdőjelezhettük a toszkánok sikerének jogosságát. Az újabb vereségnek köszönhetően, immár nagyon közel kerültünk a kiesőzónához, és bizony, lassan elkezdhetünk gondolkodni azon is, hogy kit akarunk majd legyőzni, ha már egy velünk azonos (vagy talán még gyengébb) játékerőt képviselő csapattól is kikaptunk hazai környezetben? Komoly bajban vagyunk, de a vasárnapi Chievo elleni mérkőzés sok szempontból vízválasztó lehet.

Miután szeretett klubunk, november elsején, vagyis pontosan vasárnap ünnepelte fennállásának 115. születésnapját, a hétfőn este rendezett, Empoli elleni hazai bajnoki meccsen adott volt a feladat: egy szép győzelemmel emlékezetessé tenni a jeles alkalmat! Noha az utóbbi időben nem nagyon ment nekünk a toszkánok ellen, ettől még reális elvárásnak tűnt a három pont itthon tartása, már csak azért is, mert ezúttal egy hozzánk hasonló képességű csapatot fogadhattunk, amelyet hazai pályán illő lett volna legyőzni.

Giuseppe Iachini egy helyen változtatott a kezdőn a legutóbbihoz képest, és betette a középpályára azt a Gaston Brugman-t, aki egészen jól szállt be csereként a hétközi, nápolyi mérkőzésen. Ez, azt jelentette, hogy a rutinos Maresca kimaradt a csapatból, a többi poszton viszont ugyanazok kaptak szerepet, akik az elmúlt három fordulóban. Az ember azt várta volna, hogy hazai pályán majd a kezdetektől beszorítjuk az Empoli-t, ám amikor az első hat percben Paredes háromszor is kapura lőtt, már éreztük, hogy ez az este sem lesz sétagalopp. A 12. percben Livaja lövésénél már Sorrentino bravúrjára is szükség volt, így aztán az első negyedórában már annak is örülni tudtunk, hogy nem kerültünk hátrányba!

Az első helyzetünk Rigoni előtt adódott, ő azonban ígéretes szögből, csúnyán keresztbe lőtte a labdát. Hiába, no, említettük már, hogy Luca sem a régi, ezt pedig, ez a lehetőség is jól alátámasztotta. Összességében az Empoli birtokolta többet a labdát, sőt mi több, jobban is futballoztak a vendégek. A védelmünk ezúttal nem teljesített úgy, mint az előző meccseken, mert Struna, Gonzalez és Andelkovic is elég bizonytalannak tűnt. Nem festett jobban a középpálya sem: különösen a bal szélen játszó Lazaar, és az eggyel beljebb futballozó Hiljemark lógott ki a csapatból – sajnos, nem pozitív értelemben!

Bár igencsak szenvedtünk, a 28. percben minden megfordulhatott volna, ám hiába lökte fel Tonelli Gilardino-t a 16-oson belül, Di Bello sporttárs nem ítélt semmit sem! Pedig, ha a bíró befújja a jogosnak tűnő 11-est, akkor minden bizonnyal egy piros lap is járt volna Tonelli-nek, aki utolsó emberként szabálytalankodott Gilardino-val! Ám mivel a játék kirúgással folytatódott, változás sem állt be a játék képében. Az Empoli továbbra is fölényben játszott, a 35. percben pedig, újfent csak Sorrentino mentette meg a kapunkat a góltól, hiszen Saponara lövését lábbal tudta védeni a rutinos kapus. Nincs mit szépíteni a dolgon, nagyon rosszul nézett ki a csapatunk az első negyvenöt percben! A középpályán nem tudtunk labdákat szerezni, amiért elsősorban Brugman hibáztatható, aki azon kívül, hogy rögtön a találkozó elején összeszedett egy sárga lapot, olyan sok más cselekedettel nem hívta fel magára a figyelmet. De Rigoni és Hiljemark is mélységesen tudása alatt játszott, mint ahogy Vazquez sem volt képes kiemelkedni a szürkén teljesítő rózsaszín-feketék közül! Aligha meglepő, hogy a félidő lefújásakor hatalmas füttykoncert kísérte a csapatot az öltözőbe – ebben a szezonban már nem először!

A második játékrész annak ellenére jól indulhatott volna, hogy továbbra is az Empoli volt a kezdeményezőbb, Gilardino lövése azonban a felső lécen csattant a 48. minutumban, így pedig maradt a 0-0. De nem sokáig! Öt perccel később ugyanis, Saponara teljesen üresen jött át a felezővonalon (hol voltak a védekező középpályásaink??), majd miután kicselezte Andelkovic-ot is, a szlovénnek egyetlen választása maradt: egy sárga lapért cserében még a 16-os előtt lerántotta a volt Milan-futballistát! Remek szögből jutott tehát szabadrúgáshoz az Empoli, de ha Sinisa nem szabálytalankodik, akkor Saponara minden bizonnyal begyalogolt volna teljesen Sorrentino kapujának a torkáig, s valószínűleg ki is használta volna a ziccert. Az már Andelkovic és a csapat pechje volt, hogy így sem jártunk jobban! Saponara ugyanis, rendkívül okosan, a felugró sorfal alatt, laposan lőtte el a labdát, ami a kapufa segítségével kikötött a jobb alsó sarokban. Már a beharangozóban is méltattuk Riccardo Saponara-t, aki hétfőn a pályán is bizonyította, hogy remek vásárt csinált vele a toszkán klub. A korábbi olasz U21-es válogatott játékos góljával tehát 0-1 lett, és ugyan szomorú ezt leírni, de a játék képe alapján, egyáltalán nem érdemtelenül szerzett vezetést az Empoli! És mivel az utóbbi időszakban nem nagyon fordítottunk meg hátrányból mérkőzést, tudtuk, innentől kezdve bravúr kellene még a pontszerzéshez is!

(Saponara lövését követően, így ment el a labda a lábak alatt)

Nyilvánvaló volt, hogy változtatni kellett valamit az amúgy borzalmasan játszó társaság összetételén, Iachini pedig meg is tette, amit tudott! Elsőként, Quaison-t állította be, méghozzá Struna helyére, amivel várható volt némi átszervezés is. Rispoli húzódott hátra a védelem jobb oldalára, Quaison pedig elfoglalta Andrea eredeti pozícióját. Noha a svéd általában új lendületet szokott hozni a meccsbe, most ő sem volt képes semmi váratlanra, sőt, kis híján majdnem ki is állíttatta magát rögtön a pályára lépését követően. Így aztán ezzel a cserével sem lett hatékonyabb a támadójátékunk, éppen ezért Iachini nem sokkal később bevetette Trajkovski-t is, aki gyakorlatilag az egyetlen használható támadó volt a kispadon. A macedón srác egyébként a szintén gyenge napot kifogó Hiljemark helyére jött, így nem volt kérdéses, hogy az újabb csatár behozatalával mi is a célunk. Nem védeni szeretnénk a Mestert, de hétfőn is úgy éreztük, hogy nem meccselt rosszul, és amit tehetett, mindent megpróbált a kispadról, az viszont már nem feltétlenül csak a Beppe hibája, hogy a jelenlegi keret ennyire képes!

(A két csere, Quaison, valamint a háttérben figyelő Trajkovski sem tudott változást hozni)

Ugyan a hajrában több támadó típusú játékos is a pályán volt, továbbra is kilátástalan volt a játékunk, mégpedig azért, mert értelmetlen ívelgetésekbe kezdtünk, amivel semmi esélyünk sem volt. Ebben a műfajban élen járt Achraaf Lazaar, akinek egyszerűen sem egy jó beadása, sem egy jó passza, sem egy pontos felívelése nem volt, szinte az egész mérkőzésen, és bizony, ha rajtunk múlt volna, már tuti, hogy korábban lekaptuk volna a gyepről! A gondjainkat továbbfokozta, hogy a középpálya közepén is rendre az Empoli futballistái szerezték meg a lasztit, így aztán hiába voltunk hátrányban, nem tudtunk nyomást gyakorolni az ellenfélre. Persze labda nélkül nehéz is lett volna!

(Brugman (16) az esetek többségében alulmaradt a középpályán)

Már csak tíz perc volt hátra a rendes játékidőből, amikor Iachini megint beszólhatott valamit a játékvezetőnek, aki azonnal el is küldte a kispadtól a baseball-sapkás edzőt. Mivel mesterünkkel nem először fordult elő ilyesmi az idei szezonban, ezért különösebben egyikőnk sem lepődött már meg ezen a dolgon! Az már más kérdés, hogy jogosan állították-e ki Beppe-t, ugyanakkor trénerünknek is meg kellene értenie azt, hogy ezzel a magatartással nem segíti az amúgy is komoly gondokkal küszködő csapatát!

(Már megint mit mondhatott Iachini-mester??)

Mindazonáltal az egy pontot, edző nélkül is megmenthettük volna, ugyanis az utolsó percekben végre mutattunk valamit a valós tudásunkból (kérdés, hogy miért csak akkor…?), ám sem Vazquez, sem Rigoni, sem pedig Trajkovski nem tudott betalálni óriási helyzetben, ezzel pedig oda is lett minden reményünk. Mondjuk, igazságtalan lett volna, ha a jól futballozó Empoli nem három ponttal távozik a Barbera-ból, de ettől még tudtunk volna örülni egy esetleges egyenlítő gólnak! Ehhez azonban jól is kellett volna futballozni, amit ezúttal sem tettünk meg! A szezonban immár sokadjára játszottunk kiábrándítóan, és amíg hazai pályán képtelenek leszünk dominálni, valamint gólt lőni egy velünk azonos játékerőt képviselő csapattal szemben, addig nem is reménykedhetünk jobb eredményben!  

(Minden az arcokra van írva: egyszerűen nem megy a csapatnak idén!)

Marco Giampaolo legénysége összességében megérdemelt, és nagyon fontos győzelmet aratott, a mieink számára meg hivatalosan is előállt a vészhelyzet: az újabb bukásnak köszönhetően már csak kettő pont választ el minket a kiesőzónától, vagyis garantálható, hogy még egy olyan teljesítmény, mint amit az Empoli ellen nyújtottunk, nem fér bele többször! Na, persze, már hétfőn sem lett volna szabad ennyire gyenge játékkal előrukkolni, hiszen a klub fennállásának 115. születésnapjához abszolút méltatlan volt ez a produkció!

PALERMO-CHIEVO

Jelentjük, új szituáció adódott a héten, így aztán vasárnap, egy nem mindennapi mérkőzés vár ránk! Mégpedig azért, mert a posztján korábban többször is megerősített Iachini-nek, már egyáltalán nem biztos az állása, sőt állítólag igencsak mozog alatta a kispad! Az Empoli elleni kudarc ugyanis, úgy tűnik, hogy már Maurizio Zamparini-nek is sok volt, aki a héten nyíltan kijelentette, hogy amennyiben nem nyerünk a Chievo ellen, úgy Giuseppe Iachini edzői pályafutása befejeződik Palermóban! Oké, elnökünk mondott már egy s mást az utóbbi években, ugyanakkor ezúttal nem valószínű, hogy tréfálkozik az „öreg”!

(Zamparini-nek elfogyott a türelme Iachini iránt?)

Látva a csapat mélyrepülését az elmúlt hetekben, egyáltalán nem zárható ki a váltás gondolata, már csak azért sem, mert a veronai mérkőzést követően újra kéthetes bajnoki szünet következik, ami remek lehetőséget nyújt egy esetleges edzőcserére! Persze, szeretnénk hangsúlyozni, hogy nagyon szurkolunk Giuseppe Iachini-nek, no meg természetesen a csapatnak is vasárnap, hiszen nem vagyunk biztosak benne, hogy egy esetleges edzőváltás megoldaná a problémáinkat! Beppe-nek mindenesetre, nagyon komolyan fel kell készíteni a csapatát, ugyanis a Chievo megint nem az a gárda, akin nagyon ki lehetne igazodni. Tavaly nem hasítottak valami hatalmasat, de idén aztán belevágtak a közepébe. Első fordulóban kapásból megmutatták az Empoli ellen idegenben, hogy ebben a szezonban nem veszik félvállról a dolgokat, és el is verték a Stadio Castellani-ban a hazaiakat 1:3-ra, aztán a Lazio futott bele Veronában egy csúnya 4:0-s pofonba a kék-sárgáktól. Sőt, ezt még fokozták azzal, hogy a következő körben leikszeltek Torinóban a Juve ellen, és bár, azóta kicsit visszavettek a tempóból, de még így is ott tanyáznak a középmezőny elején. Jó fogás volt számukra, hogy a nyáron végleg megszerezték a Milantól a szlovén Birsát, a Juventustól pedig Simone Pepét. A csapat magja tavalyról együtt maradt, de Maran jó edző, Paloschi egyre jobb támadó, Pellissier pedig nem öregszik, szóval egy összeszedett Chievo mindig nagy kihívást jelent, és ezt idén többek között már a Lazio vagy a Juventus játékosai is igazolhatják. Sajnos, Luca Rigoni megsérült, így nem bizonyíthat korábbi társai ellen, ezáltal pedig a testvérpárbaj (Luca öccse Nicola a Chievo-t erősíti) is elmarad, de Sorre remélhetőleg kivédi majd az egykori társak szemét! Reméljük, ezúttal mindenki rendesen odateszi majd magát, mert ha így lesz, akkor a rettentő fontos hazai győzelem is összejöhet! Annak pedig, minden bizonnyal Giuseppe Iachini örülne a legjobban…

(Lehet, hogy Iachini már csak 90 perc erejéig viselheti a palermós baseball-sapkát és öltönyt?)