Cső Ninuccio, kösz mindent!

Ebben az ‘elüzletiesedett’ futballvilágban manapság ritkán alakul már ki bármilyen kötődés egy-egy játékos iránt, éppen ezért az sem szokványos, hogy külön posztot írunk olyankor, amikor valaki távozik a kedvenc klubunktól, ám az Empoli-hoz aláírt Nino La Gumina-val ezúttal mégis kivételt teszünk! Na persze nem véletlenül: a fiatal csatár megdolgozott ezért, mert Palermo szülöttjeként bebizonyította azt, a mai futballéletben szintén nem túl gyakori jelenséget, hogy igenis létezik még olyan, hogy valaki próféta legyen a saját hazájában! Nino önmagát adva, egyszerűen nagyszerű szezont produkált a mögöttünk hagyott idényben, a teljesítményével, a hozzáállásával és a vagányságával pedig nagyon gyorsan kiérdemelte a Rosaneri-szurkolók szemében a legnagyobb kedvenc titulust is! Persze, ebből fakadóan most hihetetlenül nehéz megemészteni, hogy a megnövekedett értéke miatt, a még mindig csak 22 éves La Gumina-t is eladta a rózsaszín-fekete klub vezérkara, arra nem is gondolván, hogy mekkora szomorúságot okoztak ezzel a csapatért szorítóknak! De ez van, az idő múlásával biztosan enyhül majd a fájdalmunk is, most azonban már csak egyetlen dolgot tehetünk: ezzel a poszttal méltóképpen elbúcsúzunk Nino-tól, így köszönve meg Neki mindazt, amit Palermóért és értünk is tett!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

“Csak ajánlani tudom a meccsnézést Palermóban!”

Jóllehet, hosszú még a vakáció-szezon, ám Hajdu Kornél máris egy olyan kivételes és irigylésre méltó élménnyel gazdagodott az idei nyáron, amelyet nehéz lesz felülmúlni! Ha figyelmesen olvastátok az elmúlt hetekben a blogunkat, akkor már asszociálhattok arra, hogy ki a fentebb megnevezett úriember, ugyanis tettünk már róla említést bizonyos kontextusokban: igen, ő az a szerencsés, aki június 10.-én, élőben, a Barbera lelátójáról nézhette végig az 1-0-val véget ért Palermo-Venezia play-off elődöntő visszavágóját! Mivelhogy, Kornél barátunk még az indulás előtt megígérte nekünk, hogy a hazaérkezését követően mesél majd a kint ért impulzusairól, ezért nagyon vártuk már, hogy újra jelentkezzen, ő pedig nem is feledkezett meg rólunk! Sőt, a fotók készítésén túl, írt egy pazar és színes élménybeszámoló posztot is, amit az alábbiakban változtatás nélkül teszünk közzé, azt remélvén, hogy ettől még többen kapnak majd kedvet egy-egy Palermo-meccs megtekintéséhez! Ja és el ne feledjük: Kornélnak egy óriási pacsi és egy hatalmas köszönet jár azért, amit tett!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Frosinone: ehhez gratulálni? Bocs, nem!

Ahelyett, hogy a futball ünnepe lett volna a Serie B rájátszásának a döntője, inkább a sportág megbecstelenítéseként fogunk emlékezni a frosinone-i visszavágón történtekre! A kétrészes darab első felvonását a Barbera-ban 0-1-ről megfordító és végül egy öngóllal 2-1-re megnyerő mieink, igencsak ellenséges hangulatban, valamint több mint vitatott körülmények között bukták el a Benito Stirpe stadionban rendezett második találkozót, amivel a feljutás is tovaszállt! Legalábbis jelen állás szerint! Mert a Frosinone-Palermo csata pár nappal a furcsán véget ért finálé után is tart még, de vasárnap reggel óta már nem a pályán, hanem a zöld asztal mellett, vagyis a sportdöntő bíróságnál viaskodnak a felek, miközben ugyanitt zajlik még egy 42. fordulóban lejátszott, de azóta bundagyanússá vált Spezia-Parma (0-2) bajnoki mérkőzésnek a kivizsgálása is! Így aztán, hiába írunk már június végét és hiába játszottak le a csapatok negyvennél is több meccset, biztosan még mindig nem lehet kijelenteni, hogy végül kik jutottak fel a Serie A-ba, és kik nem, éppen ezért, ez a posztunk csak minimális mértékben tud foglalkozni futballal! Sajnos…  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A cél már közelebb – jöhet a döntő!

Régen nem látott tömeg a Barbera-ban, fantasztikus hangulat a lelátón, hatalmas küzdelem a pályán, öngól, kapusbravúrok, kiállítás, kihagyott 11-es, majd pedig palermói örömmámor és velencei bánat a végén. Igen, ez mind a Venezia elleni play-off visszavágón történt vasárnap, amikor olyan nem mindennapi csatát láthattunk, amelyről tényleg hosszasan lehetne beszélni és írni is, ám mivel már a rájátszás döntője is a nyakunkon van, ezért a szokottól eltérően ezúttal csak röviden foglaltuk össze a végül Domizzi öngóljával eldőlt diadalt és továbbjutást! Már csak azért is, mert az egyik kedves olvasónktól, van egy ígéretünk arra, hogy helyszíni élménybeszámolóval jelentkezik majd, ha visszajött a nyaralásból, úgyhogy reményeink szerint, a későbbiekben lesz még szó itt a blogon erről az örökké emlékezetes sikerről és a Venezia álmainak szertefoszlatásáról!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Nagy baj nem történt, de 2-1-ről azért nyugodtabb lehetne a visszavágó!

Néhány milliméterrel közelebb kerültünk a hőn áhított célunkhoz, de igazán jelentős lépést nem sikerült tennünk Velencében az A-liga felé vezető úton! Holott volt rá esélyünk – különösen a második félidőben és leginkább Coronado ezer százalékos ziccerénél – hogy előnnyel várjuk az elődöntő visszavágóját, csak hát, ezúttal sem éltünk a lehetőséggel, ily módon pedig be kellett érnünk az 1-1-es végeredménnyel, ami azt jelenti, hogy voltaképpen a nulláról folytatódik majd a párharc vasárnap kora este! Azért félreértés ne essék, csalódottak kicsit sem vagyunk a Stadio Penzo-ban elért döntetlen miatt, ugyanis előzetesen alighanem mindnyájan aláírtuk volna ezt az amúgy még mindig a mi továbbjutásunkat jelentő eredményt az odavágó előtt, mindazonáltal, most sokkal nyugodtabban készülhetnénk a hazai meccsre, ha a Venezia már hátrányban érkezne a Barbera-ba! Így viszont, hála Coronado újabb hibájának, még izgulhatunk rendesen!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Más feladatok maradtak egy köszönőlevél megírása helyett…

Noha próbáltuk azzal ámítani magunkat, hogy az utolsó fordulóban lehet még esélyünk a feljutásra, igazándiból nem volt! A Frosinone-Foggia és a Spezia-Parma meccseken sem olyan eredmény született péntek este, ami jelen helyzetünkben kedvező lett volna a számunkra, így aztán a zárókörben már annak ellenére sem tudtunk elmozdulni a csalódást keltő 4. helyről, hogy Salernóban magabiztosan nyertünk! Tény, a Stadio Arechi-ben mutatott teljesítményünk és a 2-0-ás győzelem ezúttal minden szempontból meggyőző volt, de komoly értéke csak akkor lett volna ennek a diadalnak, ha a múlt héten itthon tartottuk volna a három pontot a Cesena ellen! Ebben az esetben ugyanis, most arról írhatnánk, hogy egy év után visszatértünk a Serie A-ba, erre azonban immár csak egy lehetőségünk maradt: meg kell nyernünk a play-offot! Nyári szünet helyett tehát, továbbra is kemény, s dolgos napok várnak még ránk – remélhetőleg egészen június 10.-éig!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Hazai pályán és ostobaságok miatt ment el ez az ezüst – hacsak nem lesz még valami csoda!

Reménykedtünk benne, hogy a Cesena elleni lesz az utolsó hazai mérkőzésünk a 2017-2018-as bajnoki idényben, ám valószínűleg vár még ránk legalább egy, jobb esetben kettő, de az is lehet, hogy még három összecsapás a Barbera-ban! Hogy miért? Azért, mert szombaton újfent képtelenek voltunk hozni a kötelező feladatunkat a saját katlanunkban, holott minden esélyünk meg volt erre, ám miután még 11-esből sem tudtuk bevenni a bennmaradásért szorgoskodó Tengeri Csikók kapuját, gyakorlatilag kiszálltunk az ezüstért folytatott harcból is! Na jó, egyetlen halovány reményünk még mindig maradt a második hely megkaparintására, ehhez azonban túl sok feltételnek kéne már teljesülni, úgyhogy bármennyire is fájó, de el kell kezdenünk megbarátkozni a play-off gondolatával! Pedig valaki még február elején is arról dumált, hogy 10 pontos előnnyel nyerünk majd bajnokságot, ehhez képest, az utolsó, pénteken rendezendő fordulóban, még a 4. helyünk sem biztos! Jaj, hogy lesz ebből visszajutás…?  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ninóval az élvonal felé

Ott még továbbra sem tartunk, hogy örömtáncot lejtsünk, de a hétvégén történtek után azért már látunk némi fényt az alagút végén! Mert azzal, hogy szombaton 3-2-re nyerni tudtunk Terni-ben, a Parma viszont drámai módon vérzett el vasárnap Cesena-ban, valamelyest javult a helyzetünk a 40. fordulót követően, ám a sorsunk még mindig nincs a saját kezünkben! Mindazonáltal, már azt is egy pozitív dolognak tekintjük, hogy kettő helyett immár csak egy rivális botlásáért kell szorítanunk a hátralévő meccseken, ráadásul, a jelenlegi második, Frosinone-nal szemben jobb az egymás elleni eredményünk, így pontazonosság esetén is előttük végeznénk! Csakhogy, kettő fordulóval a vége előtt még mindig van egy pont hátrányunk a Ciociari-hoz képest, vagyis, nagyon szurkolnunk kell a Virtus Entella-Foggia duónak is, hogy segítsen majd rajtunk, miközben persze a saját feladatainkat sem ronthatjuk el! Jaj, de izgalmas ez továbbra is!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Bárcsak többször lenne ellenfél az Avellino!

Semmit nem szeretnénk elkiabálni a hétvégét követően, de az Avellino ellen mintha magára talált volna a rózsaszín-fekete csapat, amely különösen a szombati meccs második félidejében idézte régi önmagát! Ezúttal ugyanis, nem az történt, hogy a hajrában vagy még korábban elherdáltuk az egygólos előnyünket, hanem a szünet után rápakoltunk még arra, így pedig egy minden tekintetben jól mutató, és magabiztosságot is sugalló 3-0-ás hazai győzelmet könyvelhettünk el! Ráadásul, azt is örömmel konstatálhattuk, hogy Coronado mellett két másik támadó is újra gólt tudott szerezni a mögöttünk hagyott fordulóban, vagyis korántsem kell vészharangokat kongatnunk Nestorovski elvesztése miatt! A kötelező három pont bezsebelése pedig azért is volt nagyon fontos, mert a bajnoki címtől már csak hajszálakra lévő Empoli, szívességet tett nekünk is, és négy gólt lőve győzte le hétfőn a Frosinone-t is, aminek köszönhetően a Ciociari-val szemben öt fordulóval a vége előtt minimális különbséggel, de lépéselőnybe kerültünk! A Parma azonban, sajnos a Carpi ellen sem rontott, ezért továbbra sem vagyunk feljutást jelentő pozícióban, ám a sorsunk még ezzel együtt is a kezünkben lehet! Ahhoz viszont, győzelmeket kell még aratnunk! Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Cittadella után sem lett csitt!

Cittadella-ban gól nélküli döntetlent játszani nem tragédia, az viszont már inkább az volt, ahogyan elértük ezt az eredményt! Tudniillik, a keddi kilencven plusz valahány perc során egyetlen helyzetet sem dolgoztunk ki, és kaput eltaláló lövésből is mindössze egyre emlékszünk – még a 12. percből – holott a csapat célja elvileg az A-ligába való feljutás lenne! De ezzel a hét közben mutatott teljesítményünkkel más célunk reálisan nem lehetett, mint egy döntetlen kicsikarása, ami valószínűleg csak azért jött össze, mert Roberto Venturato legénységén is jócskán érződött, különösen a helyzetkihasználásukon, hogy messze nincsenek csúcsformában! Így aztán egyik gárda sem került közelebb a céljaihoz, olyannyira nem, hogy a mieink a fordulót követően le is csúsztak a feljutást jelentő második pozícióból, és az utolsó hat fordulónak kétpontos hátrányból, a harmadik helyről vághatunk neki! Azonban a legnagyobb probléma talán nem is ez!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Beleférhet ennyi botlás?

Egyfelől semmi sem, másfelől viszont összefoglalhatatlanul sok minden történt az olasz labdarúgás másodosztályának hétvégi, 35. fordulójában, amelynek legfőbb érdekessége az volt, hogy a második és nyolc hely között lévő csapatok mindegyike döntetlent játszott. Ebből már könnyen kitalálható, hogy rózsaszín-fekete kedvenceink is három helyett csak egy ponttal gyarapodtak a hétvégén, miután hazai pályán ismét csak egy sovány 1-1-es eredményre tellett Nestorovski-ék erejéből az amúgy három hónapja nyeretlen Cremonese ellen. Egy hét leforgása alatt tehát, két olyan csapat is pontot rabolt a Barbera-ból, amelyek elvileg huzamosabb ideje rossz formában vannak, így aztán teljesen érthető, hogy a mögöttünk hagyott játéknapot követően sem vagyunk hurrá-hangulatban, annak ellenére sem, hogy a feljutást jelentő második pozíciót megőriztük! Jól tudjuk, csak azért állunk még előkelő helyen a tabellán, mert a riválisaink – hozzánk hasonlóan – folyamatosan lépéseket tévesztenek, mint ahogy tették azt a hétvégén is, a folytatásban azonban nem másokra kellene bíznunk a sorsunkat! Kedden, a Cittadella otthonában (kezdés: 20 óra 30 perckor) igazán tehetnénk már valamit mi is az álmainkért!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az előzés öröm, annak kivitelezése viszont nem

A Pescara csapata úgy érkezett Palermóba a hétvégén, hogy korábban még soha nem távozott innen három ponttal, és ezt a bravúrt, huszonegyedik nekifutásra sem tudta végrehajtani a kék-fehér alakulat – bár az 1-1-es döntetlent a jelenlegi helyzetükben alighanem így is sikerként értékelték a Delfinek. Persze, ez sem biztos, hiszen valljuk be, szombaton jóval közelebb állt a győzelem megszerzéséhez a vendégcsapat, amely Gaston Brugman révén még egy büntetőt is elpuskázott a hajrában, így aztán, talán helytállóbb az a megállapítás, hogy a történtek következtében a mieink lehetnek elégedettebbek ezzel az x-szel, aminek köszönhetően egyébként még a Frosinone-t is beelőztük és feljutást jelentő pozícióba ugrottunk. Csakhogy, határtalan boldogságot mégsem érzünk a szombati események láttán, ugyanis tisztában vagyunk vele, hogy nem a saját teljesítményünk miatt kerültünk nyolc fordulóval a vége előtt a második helyre, hanem azért, mert a „Ciociari” hozzánk hasonlóan megégett az A-ligáért időközben egyértelműen bejelentkező Parma-ban, ennek pedig, szintén nem örülhetünk felhőtlenül! Vagyis, a hétvége összegzéseként azt kell írnunk, hogy egyrészt nagyon fontos (akár még sorsdöntőnek is titulálható) kettő pontot veszítettünk el hazai pályán egy alsóházi gárdával szemben, másrészt meg, a botlásunknak köszönhetően háromszereplőssé tettük az ezüstéremről szóló csatát. Micsoda izgalmakat csináltunk saját magunknak!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Húsvét végén ártott meg a pármai

Frankón indult az ünnepi hosszú hétvégénk, hiszen a Nagypénteket megelőző csütörtök estén, Chiavari-ban 2-1-re vertük a Virtus Entella-t, amivel egyfelől megszületett az idei első idegenbeli győzelmünk, másfelől pedig, esélyt teremtettünk magunknak arra, hogy húsvét után már feljutó helyen álljunk! Igen ám, de hétfőn este, amikor már túl voltunk a locsolkodáson és már a sonkát is elfelejtettük, Emanuele Calaió-nak köszönhetően a “pármai ízvilág” végül csak megártott, imigyen pedig, mégsem lett annyira kellemes a húsvéti ünnepünk! Mert azzal, hogy a 29. fordulóból bepótolt meccsen 3-2-re kikaptunk a Tardini-ben, nem tudtuk eltüntetni az egypontos hátrányunkat a második helyen posztoló Frosinone-nal szemben, miközben a bajnoki cím is immár háromgyőzelemnyi távolságra került! De nekünk talán már felesleges is az Empoli-ra figyelni – a mögöttünk sebesen zárkózó Perugia, Bari, Parma trió viszont annál inkább veszélyes lehet ránk a folytatásban!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Tündérmese fantasztikus főszereplőkkel

A legmerészebb álmainkban sem gondoltuk volna, hogy akkor aratjuk majd az idei szezon legszebb és legsimább győzelmét, amikor hatan válogatott kötelezettség, négyen pedig sérülés miatt nem állnak a csapat rendelkezésére! Márpedig, bármennyire is hihetetlen, vasárnap délután jó néhány kulcsember hiányában ütöttük ki 4-0-ra azt a Carpi-t, amelyik egyébként a bajnokság egyik legkevesebb gólt kapó együtteseként érkezett a Barbera-ba! Vagyis, egy előzetesen abszolút nem várt, ámde igencsak kellemes meglepetést okoztak rózsaszín-fekete kedvenceink ezzel a csodaszép győzelemmel, amelyet a mesterhármast szerző, ezáltal egyértelműen a találkozó hősévé váló Igor Coronado vezetésével értünk el! És a mámort nemcsak a mieink elsöprő sikere jelentette a hétvégén, hanem a sereghajtó Ternana pontszerzése (0-0) is a Frosinone ellen, ezzel ugyanis, a vesztett pontok tekintetében már a második helyen állunk! De ahhoz, hogy ezt a tabellán a két szemünkkel is láthassuk majd, csütörtökön Chiavari-ban az Entella-val szemben, húsvéthétfőn pedig Parma-ban is nyernünk kellene!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Plusz öttel mennyivel másabb lenne…

A novarai vendégszereplésünk után beírhatunk egy újabb epizódot az utolsó percekben elbaltázott meccseink nagykönyvébe! Merthogy a hétvégén ismét sikerült elbukni a 92. percben egy győztes találkozót, ráadásul úgy, hogy a kiesés ellen menekülő hazai csapat akkor már emberhátrányban futballozott, ám mégis kiegyenlített! Így pedig, 2-2-vel fújták le a találkozót a Stadio Silvio Piola-ban, ami a mérhetetlen csalódáson túl a következőket jelentette a mieink szempontjából: egy, habár közel álltunk hozzá, végül nem tudtunk visszavágni a Novara-nak az őszi, fájó hazai vereségért; kettő, továbbra sincs idegenbeli győzelmünk a 2018-as naptári évben; három, kihasználatlanul hagytuk a Frosinone otthoni botlását a Salernitana ellen (0-0), és így továbbra is (pont)hátrányban vagyunk az első két helyhez képest! Vagyis, megint elszalasztottunk egy komoly sanszot arra, hogy szorosan rátapadjunk az előttünk álló riválisainkra, márpedig, ha valóban bajnokok, vagy legalább ezüstérmesek akarunk lenni a szezon végén, akkor az ilyen meccseken, mint volt a Novara elleni is, nem lenne szabad lépést tévesztenünk! Főleg úgy nem, ahogyan szombaton tettük!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Not yet

Bő két hónappal a bajnokság vége előtt, egyelőre nehéz megmondani azt, hogy mit jelenthet majd a végelszámolásnál a Frosinone elleni 1-0-ás győzelmünk, amit Eddy Gnahoré góljával húztunk be a hétvégén, azt azonban már tudjuk, hogy jelen állás szerint mit ér számunkra ez a siker: reményt! Mégpedig arra vonatkozóan, hogy újra reálisan álmodozhatunk az automatikus feljutást jelentő helyek elcsípéséről, amelyek a szombati bravúrunknak köszönhetően jóval közelebb kerültek hozzánk, bár az elmaradt meccsünk miatt még mindig oly messzinek tűnnek! Képzelhetitek, mi lett volna, ha nem nyerjük meg a Frosinone elleni rangadót, ezen viszont már hál’ Istennek nem kell gondolkodnunk, ugyanis rózsaszín-fekete kedvenceink hatalmas szívvel és küzdőszellemmel megkaparintották a fordulót még élen kezdő sárga-kékekkel szemben az iszonyatosan fontos három pontot, amivel egyértelműen visszajöttünk a dobogó első két fokáért zajló harcba! Persze, az sem lesz kisebb feladat a következő hetekben, hogy maradjunk is benne a csatában!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A szünet után végre megtörtént a felemelkedés

Januárban, de még február elején sem gondoltuk volna, hogy az utolsó előtti Ascoli magabiztos legyőzése hazai pályán, ekkora örömet fog majd jelenteni a második hónap utolsó napján! Nyilván, alapesetben tennénk egy pipát a 4-1-es sikerünk mellé és nem tulajdonítanánk különösebben nagy jelentőséget annak, hogy begyűjtöttük a kötelező három pontot az egyik abszolút kiesőjelölttel szemben, csakhogy, az előző hetek történései és eredményei olyan keményen megviseltek bennünket, hogy már azt sem nagyon hittük el, hogy bárki ellen képesek vagyunk gólt, gólokat lőni és olykor még szórakoztatóan is futballozni! Kedden azonban láthattuk: igen, tud ez a csapat szép dolgokat csinálni, ha nagyon akar! Na persze, az első félidő után (0-1) még más véleményen voltunk a hét közben is, ám ami a szünet után következett, az hatalmas boldogsággal töltött el bennünket és egyértelműen visszahozta az utóbbi időszakban alaposan meggyötört kedvünket a Palermo-meccsekhez! Hogy miért is? Leginkább azért, mert az Ascoli elnáspángolásával újra él a remény az egyenes ágon való feljutásra is!   Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az elnök úr támadósorával sem lett jobb…

Az egyhetes edzőtábort követően sem nyerte vissza karácsony előtti formáját és eredményességét a rózsaszín-fekete csapat, amely a hétvégén sem tudta megtörni a február eleje óta tartó negatív szériáját! Na jó, annak azért örülhettünk egy picit szombaton, hogy zsinórban negyedszer azért nem kaptak ki Nestorovski-ék, de a tabella 20. helyén álló, vagyis a kiesés ellen küzdő Pro Vercelli vendégeként kiszenvedett sovány 0-0, összességében ugyanolyan csalódással ért fel, mint az előző hetek kudarcai! Főleg azért, mert a játékunk elkeserítően gyengére, már-már minősíthetetlenre sikeredett – az egyetlen kaput eltaláló lövésünk is a 92. percben történt -, ami után továbbra is döbbenten állunk kedvenceink teljesítménye mögött! Mondjuk, Bruno Tedino-nak így is tetszett (alighanem egyedül volt ezzel…) a Vercelli-ben bemutatott előadásunk, de gyanítjuk: a tar fejű vezetőedzőnek egy dobása maradt hátra, mert amennyiben kedden, hazai környezetben sem jön össze a győzelem a sereghajtó Ascoli-val szemben, azt már nem lehet majd kimagyarázni és megúszni…  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Hogy lesz ebből bajnoki cím…?

Hogy ténylegesen mekkora slamasztikában van a rózsaszín-fekete csapat, arról a hétvégén, a Perugia-ban tett kirándulásunk alkalmával megint megbizonyosodhattunk, ugyanis a Stadio Renato Curi-ban sikerült elveszíteni egy olyan mérkőzést is, amelyen a hazaiak – nem titkoltan – bőven kiegyeztek volna a gól nélküli döntetlennel is! Utólag persze, már mi is azt mondjuk, jobb lett volna, ha 0-0 marad a szombati találkozó végeredménye, csakhogy, jelenleg annyira rossz periódusban van a csapat, hogy egy abszolút „ikszes” meccset is képes teljesen váratlanul elbukni az utolsó pillanatokban! Ez történt Perugia-ban, ahol a 92. percben az általunk többször is csábított, ám végül mégis az umbriai klubnál maradó Samuel Di Carmine gyakorlatilag az egyetlen komolyabb védelmi hibánkat kihasználva, akkor döntötte el a három pont sorsát, amikor már az umbriaiak jószerivel a fülükön vették a levegőt és megváltásként várták a hármas sípszót! Magyarul, újabb demoralizáló vereséget könyvelhettünk el a mögöttünk hagyott fordulóban, ami zsinórban már a harmadik volt, és miután az Empoli és a Frosinone is győzött a hétvégén, a bajnoki címtől és a még automatikus feljutást jelentő második helytől újfent távolabb, immár 6 pontnyira kerültünk!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kisebb, mégis ugyanannyira fájó pofon, mint a múltkori

Noha a jegyek árának csökkentése meghozta a remélt hatást, – annyian még nem voltak kíváncsiak az idei szezonban egy meccsre sem a Barbera-ban, mint hétfőn a Foggia ellen – a múlt héten súlyos verésbe beleszaladó rózsaszín-fekete csapatnak a szurkolók nagyobb számú jelenléte és hathatós buzdítása mellett sem sikerült visszatalálni a helyes útra az Empoli-tól kapott szörnyű fiaskó után! Olyannyira nem, hogy gyorsan „benyeltünk” egy másik pofont is, ami után már dőreség lenne azt állítani, hogy minden rendben van a csapat háza tájékán! Mert eddig, ilyen még nem fordult elő velünk ebben a bajnoki idényben, hogy egymásután kétszer is kikapjunk, a Foggia-tól elszenvedett 2-1-es hazai vereséget követően azonban előállt ez a kellemetlen szituáció! Ergo, úgy érezzük, mintha gödörbe került volna a Tedino-alakulat, és amennyiben rövid időn belül nem tudunk ebből kikecmeregni, akkor akár az egyenes ágon való feljutásunkba is kerülhetnek ezek a hetek!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….