Július 23-án, kedden, a Palermo felkészülési meccset játszott az ausztriai Kapfenbergben a Bundesligába frissen feljutott Hertha Berlin gárdájával. A 12.000 férőhelyes stadion Franz Fekete, volt kapfenbergi polgármesterről kapta a nevét.

(írta: monyox)

A 18:30-ra kiírt kezdőrúgás előtt ¾ órával értem a stadionhoz. Nem lehetett nem észrevenni, hogy – írd és mondd – mindenki kék-fehér cuccokban korzózott a stadion előtt, a rózsaszín Palermo pólómban eleinte úgy éreztem magam, mint vörös kendő a bikaviadalon. Egészen pontosan azért, mivel kb 200 Hertha-szimpatizáns ellenében egyedüli Palermo-szurkolóként kicsit borulni látszott az egyensúly. A 10 eurós jegy megvétele után átkutattak a bejáratnál, hogy nincs-e nálam szúró illetve vágóeszköz, amivel kárt tehetnék a jürgenekben. Ahogy beértem a stadionba, az első ember a jó öreg Igor Budan volt, akibe botlottam. Szóval nem szóbeszéd, hogy Igor valami jó kis pozíciót kapott a klubnál. Úgy tűnt, hogy a berlini szurkolók egy helyre tömörültek, szóval a tribün túloldalát céloztam be, de ahogy felnéztem, máris vagy 50 kék-fehérben pompázó szurkoló sűrűjében ültem. Közben a pályán melegítettek a csapatok, Abellel külön edző foglalkozott. A srác akkora adag unalommal az arcán csinálta a gyakorlatokat, hogy már kezdtem megsajnálni. Perinetti ott terpeszkedett a kispadon, ahogy azt tőle megszokhattuk, az elnöknek viszont nyoma sem volt. Közben előkerült a mister is, lecsekkolta fiai melegítését.

Bemelegítés#1 (hátul Sorrentino, elől Ujkani, Abel fetreng)

A profi játékosbemutatás után aztán 18:30kor el is kezdődött a meccs. Rino 4-2-3-1 szerkezetben küldte pályára a csapatot;

Sorrentino – Pisano, Terzi, Munoz, Morganella – Bacinovic, Barreto – Stevanovic, Dybala, Varela – Lafferty

Bemelegítés#2

Ígéretesnek tűnik ez a formáció, hátul stabil, elől támadó felfogású. 2 emberre szeretném felhívni a figyelmet; Barreto egyre inkább kulcstényezővé válik. Úgy vélem, ő az ideális ember a csapatkapitányi posztra, aki össze tudja fogni a csapatot, bár néha lehetne agilisebb. A másik játékos Dybala. A srácban olyan tehetség rejlik, hogy szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy (még) a Palermoban játszik. Lehet, hogy az előző idény nem jött annyira össze neki, de hihetetlen érzéke van a játékhoz. És egyre jobb lesz. Nem lepődnék meg, ha ez a szezon lenne az ő kiugrása. És utána jó lenne megtartani és nem elkótyavetyélni. Alig telt el 10 perc, olyan gólt ragasztott a németek hálójába, hogy ihajj.

Gattusot furcsa volt a kispad előtt látni, de azt kell, mondjam, hogy nem volt megilletődve…:) Fel-alá járkált a pad előtt, mint egy bullterrier a ketrecben. És üvöltött. Azt vártam a meccs előtt, hogy miután a Hertha-szurkolók kifeszítették a drapériákat meg a molinókat, szétszurkolják a meccset. De semmi. Tök kussban nézte végig a 200 kék-fehér szurkoló a meccset. Furcsa volt. Szóval a nagy csendben furcsa volt hallani a játékosok kommunikációját a pályán. Meg természetesen Gattuso velőtrázó üvöltéseit. Abban szinte biztosak lehetünk, hogy a játékosok motiválásával nem lesznek a misternek problémái. Más kérdés, hogy vajon a Zamparini által „új Conténak” aposztrofált Rino milyen taktikai, stratégiai vénával rendelkezik. Hát, ez is ki fog majd derülni, mindenesetre ezen a meccsen minél több embert akart kipróbálni.

Kapusposzton nagyon örülnék, ha Sorrentino maradna. Markáns, erős személyisége van, aki segíthet Barretonak a csapat összefogásában. Ujkani jó lesz B-megoldásnak, másnak nem.
Pisano úgy gondolom tökéletes lesz a másodosztályhoz. A Hertha ellen megbízható teljesítményt nyújtott.
Terzi játéka nem különösen tetszett, úgy gondolom, vele meg is van az egyik kezdő középső védőnk.
Munoz. A drága Munoz pajtás. Már megint ő. Elég megnézni a Hertha második gólját. A srác nagyon jó fizikai felépítésű, de sajnos fejben nem elég jó. És hiába csinál jó megoldásokat egy egész meccsen, ha ilyen gyermeteg, buta hibákból gólt kap róla a csapat. A második félidő vége fele volt egy csúnya rácsúszása az ellenfél egyik játékosára, aminek következtében ő maradt lent a füvön. Futott be az orvos-team, erre Munoz felállt, és mintha mi sem történt volna, visszafutott védekezni. Na, itt Gattusonál is elfogyott a túrelem, és le is kapta a fiút. Kellene még középre egy védőt igazolnunk, mert Terzi mellett az Andelkovic, Milanovic, Munoz hármas inkább cserének lenne jó. De most már lassan ott tartok, hogy azt mondom, hogy inkább Milanovic, mint Munoz. Ez van.
Morganella – A másik aranylábú gyerek. Nem akarok általánosítani, de nálam az utóbbi idők magyar focista prototípusa úgy néz ki, hogy; fülbevaló (mindkét fülben), szétvarrva, haj beállítva, és ehhez alibizés meg bénázás társul. Ebből a szempontból most akkor szépen definiáltam is Morganellánkat. Nem hiszem el, hogy ne lehetne elpasszolni valahova..
Bacinovic – Ezen a meccsen a jó öreg Armin volt a mészárosunk. Olyan durva rácsúszásokat láttam tőle, hogy örülhet, hogy csak 1 sárgával úszta meg a meccset. Nem kiemelkedő játékos, de a B-ben jó lesz.
Barreto – Jól mozgatta a csapatot. Szükség is lesz a kiegyensúlyozott játékára.
Stevanovic – Sokat nem mutatott, viszont jó a labdaérzéke, ügyes, és baromi gyors. Remélhetőleg ha megszokja a terepet, jó kis játékosa lesz a csapatnak.
Dybala – Úgy gondolom, Gattuso megtalálta a helyét a srácnak. Ez a középen visszavont támadó Lafferty mögött jól áll neki. Veszélyes a támadásoknál, jól lő, de a szervezésben, indításokban is otthon érzi magát. A csapat következő csillaga lehet.
Varela – Hasonló a véleményem róla is, mint Stevanovicról.
Lafferty – Nem jött neki össze sok minden a meccsen. Bár néha eltűnt a fritzek szorításában, de erőszakos, és jól tudja megtartani a labdát. Simán van olyan, mint Boselli, bár talán technikásabb is az argentínnál. Ha még jobban összeszoknak Dybalával, veszélyes párost alkothatnak.

Jó első félidőt nyomott a csapat, mondhatom azt, hogy szebben és hatékonyabban fociztunk, mint a friss bundesligás berliniek. Több nagyobb helyzetet is sikerült kialakítani. Néha becsúszott 1-2 durvább fault, volt is párszor lökdösődés a meccsen.

A szünetben aztán feltűnt Zamparini papa, és valamit nagyon energikusan magyarázott Perinettinek. Anélkül, hogy tiszteletlen szeretnék lenni, inkább tűntek 2 sétálgató nyugdíjasnak az otthon kertjében, ahogy éppen azt beszélik meg, hogy már megint csak 1 szelet szalámi járt a reggeli zsömléhez, mint annak a 2 embernek, akiktől (kis túlzással) a palermói foci jövője függ.

Perinetti + Zamparini (Abel mellettük telefonozik)

Szünetben aztán többet is cserélt Gattuso. Struna jött Morganella helyett. A szlovén (igen, még egy szlovén) kinézetre egy az egyben Kurtic, de sajnos tudásra is. Nem hibázott, de olyan lassan fordul mint egy platós Ifa. Terzi helyett Andelkovic érkezett – színtelen-szagtalan. Aztán pályára lépett még Troianiello, aki hihetetlenül aktív volt, sokat futott, kíváncsi vagyok, mire képes, ha kap egy teljes meccset. Később érkezett még Di Gennaro (továbbra sem értem, miért is kapta meg a 10-es mezt), Sanseverino (nem sokat mutatott), Vazquez (neki örülök nagyon, remélem, hogy megtartjuk! A jelenlegi keretben szerintem Dybala mellett az ő vérében a legnagyobb a technikai tudás koncentrációja). A vége előtt 10 perccel Munoz helyett Milanovic, Dybala helyett pedigMalele lépett a pályára.

A második félidőben már nem muzsikált olyan jól a társaság, mint az elsőben, de így is kiegyenlített játék folyt. A Hertha 2 góllal fordított (1 megpattanó lövés, 1 Munoz bénázás), és ezzel meg is nyerte a mérkőzést, de elfogultság nélkül mondhatom, hogy ez tipikusan olyan meccs volt, ahol a végeredmény a játék képét mutatja. 1:0-s palermói győzelem már inkább.

A második játékrész alatt hozzám csapódott egy német család, akik St Lambrechtben egy szállodában laknak a csapattal, és meghívták őket a meccsre. Érdekes volt, hogy a családfő most látott először Palermo-meccset, de a második félidő közepén kijelentette, hogy a 6-os játékos (Munoz) bármikor képes hibázni, le kéne hozni. Aztán megkérdezte a meccs után, hogy hol lehet a szezonban másodosztályú olasz meccseket nézni. Szóval eggyel több ember szurkol a csapatnak. Egy olasz úr is megtalált a meccs után, ő Novarából jött át, mert Kapfenbergben laknak rokonai, és ha már ott van, kijött a meccsre. Ujkanit illetve Morganellát meg ismerte is, hiszen mindketten játszottak kölcsönben a Novara csapatánál, akik vetélytársainknak számítana a következő szezonban. Az úriember azt is elmesélte, hogy többször volt már itt nyáron felkészülési meccsen, de a berlini szurkolókra csak legyintett, mert többször angol csapatok játszottak itt meccsen, akiknek a szurkolói lebontották a fél stadiont.

Meccs után kinyitották a tribünt a pályától elválasztó rácsot, úgyhogy Gattuso meccs utáni értékelését a palermói tv-nek/újságíróknak 2 méterről néztem végig, majd természetesen közös kép is készült. Sajnos Zamparinit már nem láttam sehol, pedig a vele készült képet az ágyam fölé szántam volna.

A misterrel

Összegezve a meccset, ígéretes munka folyik az edzőtáborban, úgy gondolom, jó úton jár Gattusóval a csapat, de a munka eredménye majd úgyis csak a bajnokság meccsein fog megmutatkozni.