Szombaton gólnélküli döntetlent játszottunk Cesena-ban, ami a körülmények ismeretében, bravúros eredménynek tekinthető. Csapatunk Lazaar szigorú kiállítása miatt majd egy órán keresztül futballozott emberhátrányban, ráadásul a hajrában még Maresca-t is kiszórta Filippo Merchiori játékvezető, aki finoman fogalmazva sem állt a helyzet magaslatán. Egyenlő feltételekről nem nagyon beszélhettünk, mert amíg a hazai játékosoknak gyakorlatilag minden eszköz engedélyezve volt a pályán (gondoljunk csak Morganella letaglózására, akit már a meccs elején hordágyon vittek le a pályáról!), addig a mieink szinte minden megmozdulásért sárga lapot kaptak. A történtek után nehéz higgadtan értékelni a szombaton látottakat, mi azonban mégis megpróbáljuk.
Rangadónak indult a Cesena-Palermo bajnoki mérkőzés, ugyanis a forduló előtt 38 ponttal 4. helyen álló, fehér-feketében pályára lépő hazaiak fogadták, a 45 ponttal listavezető rózsaszín-feketéket. Nem mellesleg a két csapat nemrég (2010 és 2012 között) még az A-ligában küzdött egymás ellen, így aztán ez a párosítás már csak ezért is érdemelt nagyobb figyelmet a többi B-ligás meccstől. A találkozó eleje méltó is volt a rangadóhoz, ugyanis a Cesena szó szerint nekiesett a mieinknek, és helyzetek sorát dolgozták ki. Volta lövésénél óriási bravúrt mutatott be Stefano Sorrentino, majd nem sokkal később, szintén dolga akadt kapusunknak.
Úgy tűnt, egy izgalmas és magas színvonalú 90 percet látunk majd, ez azonban nem így történt. Mert a kezdetben látott lendületes futballt felváltotta a rugdosódás, amelyben sajnos, Merchiori sporttárs is partner volt. Először a 19. percben szisszentünk fel, ekkor ugyanis Krajnc úgy letaglózta Morganella-t, hogy a svájci nem is bírt felállni a padlóról. Játékosunk fejéből hosszasan folyt a vér, és nem is tudta folytatni az összecsapást (Pisano érkezett a helyére), Krajnc viszont megúszta sárga lappal az esetet. Végül is, ha úgy vesszük, hogy ez csak egy véletlen ütközés volt, ami előfordul a futballmeccseken, akkor talán helyes ítélet született, ha viszont azt nézzük, hogy pár perccel később, Lazaar egy ugyanilyen összefejelésért, amelynek szerencsére semmilyen következménye nem lett, szintén sárga lapot kapott, akkor már megkérdőjelezhető az előző ítélet. Mert véleményünk szerint Lazaar megmozdulása fele annyira sem volt ijesztő, mint a Krajnc-é, és még egyszer hangsúlyozzuk, sérülést sem okozott vele, így aztán ez a sárga lap nagyon erősnek volt mondható. De ekkor már kezdett világossá válni, hogy eléggé lejt az a bizonyos hazai pálya! Ezt alátámasztotta, hogy Lazaar sárga lapját követően, két perccel később Merchiori Lafferty-nek, majd rögtön Vazquez-nek is előhúzta a zsebéből a sárga kártyát, míg a mieink hiába kerültek többször is a földre (nem maguktól!), nemhogy lap, még sípszó sem volt. Még csak három perc telt el Vazquez figyelmeztetése óta, amikor Lazaar, magas láb miatt, újfent megrovásban részesült, és mivel ez már neki a második volt, mehetett is zuhanyozni. Tegyük hozzá, ez a lap szintén erősen vitatható volt, mert ilyen szituációból szintén van legalább 10-15 egy meccsen, amit még csak le sem fújnak. Ezt viszont szombaton másként ítélte meg a Ferrara-ból származó spori, aki habozás nélkül kiállította a marokkóit. Az azért sokat mondó adat, hogy Lazaar első és második sárgája között mindössze 8 perc telt el, közben pedig tudjuk, hogy Lafferty és Vazquez is megkapta a maga lapját. No comment. Mindenesetre a 34. percben megfogyatkoztunk, és tudtuk: innentől kezdve pokolian nehéz dolgunk lesz. Mindeközben persze voltak apróbb lehetőségek is, ám a kapusoknak nem igazán volt dolguk. A Cesena futballistái pedig egyértelműen ráéreztek arra, hogy bármit megtehetnek, így aztán nem volt meglepő, hogy folyamatos színészkedéssel próbálták továbbgyengíteni a Palermo-t. A 41. percben már azt hittük, hogy Vazquez is a kiállítás sorsára jut (D’Alessandro homorított nagyot…), ám szerencsére, ezúttal megúszta szóbeli fedéssel az esetet. Valószínűleg Giuseppe Iachini is érezte, hogy Vazquez-nek legközelebb már nem lesz kegyelem, éppen ezért a 43. percben le is hozta az argentint a pályáról, és Daprelá-t küldte a helyére, aki inkább Lazaar megüresedett posztját foglalta el.
Ha őszinték akarunk lenni, akkor azt kell mondanunk, hogy Vazquez (fenti képen) cseréje indokolt volt, mert nagyon félő volt, hogy őt is idő előtt elveszítjük. Egyébként tényleg sajnáljuk, hogy Franco nem tudta bizonyítani a képességeit, és nem tudott élni a lehetőséggel, mert hosszú idő után volt újra a kezdő tizenegy tagja, ez a közeg azonban – érthető módon – nem feküdt neki (sem). Az első félidő végén három perces hosszabbítás volt, amiben már nem történt semmi sem, így aztán 0-0-val tértek pihenőre a csapatok. Mindenesetre az első félidő után nem igazán voltak jók a kilátásaink: Lazaar-t kiállították, Morganella-t és Vazquez-t pedig le kellett cserélni. Nyilvánvaló volt, hogy ezek után, számunkra leginkább már csak a 0-0-s döntetlen megtartása lehet a cél a második félidőben, mert Cesena-ban még 11 emberrel is nehéz lett volna győzni, nemhogy emberhátrányban. Így aztán a szünet után az történt, amire nagyjából számítottunk. A Cesena próbált rohamozni, de átütő erő nélkül, a mieink pedig okosan átengedték a területet, és a stabil védekezésre koncentráltak. A hazaiak persze továbbra is bíztak a „külső segítségben”, amit mi sem mutatott jobban, minthogy Rodriguez, rövid időn belül háromszor próbált 11-est eljátszani – szerencsére sikertelenül. Lap viszont ezért sem járt egyszer sem a hazai támadónak, miként Andelkovic arcon könyöklése (!) sem ért semmit…
A meccs színvonalát jól jellemezte, hogy a kapuk ekkor már egyáltalán nem forogtak veszélyben, így aztán volt időnk a játékosaink teljesítményét elemezni. Azt kell mondanunk, hogy a srácok maximálisan odatették magukat, és majdnem mindenki átérezte a mérkőzés jelentőségét. Külön említést érdemel Enzo Maresca játéka, akinél mindig jó helyen volt a laszti, és a labdabiztossága egészen kiemelkedett a mezőnyből. Ugyanez a magabiztosság még Sorrentino-ról volt elmondható, de ezúttal nem tehetünk szemrehányást a védőinknek (Terzi, Munoz, Andelkovic) sem. A középpályán Ngoyi (alsó képen) is hasznosan robotolt, ráadásul nem egy esetben mutatott be önfeláldozó mentést a kapu előtt.
A támadóink közül ismét Lafferty volt az aktívabb, de neki a sárga lapja után már nagyon óvatosan kellett futballoznia, míg Abel Hernandez ezúttal sem bizonyította, hogy helye lenne a kezdőben.
A halovány támadójátékunk ellenére úgy éreztük, nagyobb probléma már nem érhet minket ezen a meccsen, és simán kihúzzuk a 0-0-t, de az utolsó tíz perc még tartogatott izgalmakat. Először Daprelá-t rúgták fel alattomos módon a 16-os előterében (természetesen ez sem ért sárgát…), hogy aztán az ellenakció végén Rodriguez kis híján gólt szerezzen. Sorrentino viszont a helyén volt, mint ahogy a túloldalon Coser is. A 83. percben csereként pályára lépő Edgar Barreto első labdaérintéséből (Maresca-tól kapott zseniális passzt) gólt szerezhetett volna, de a hazai cerberus hárítani tudta a lövést. A Cesena-nál is az egyik csereembertől várták volna a csodát, ám a korábban nálunk is játszó Davide Succi, eltotojázta az ígéretes lehetőséget. Már mindenki a sípszót várta, amikor Merchiori újra főszereplővé vált: Maresca becsúszásánál Volta került a földre, ezért pedig egyből piros lap járt középpályásunknak.
(Maresca-nak a kiállítás ellenére is járt a taps!)
Hogy miért ért ez a megmozdulás egyből kiállítást (természetesen a szabálytalanságot elismerjük, de véleményünk szerint elegendő lett volna sárgát adni!), azt nem tudjuk, azt viszont igen, hogy ez nagyon nem hiányzott, mert a következő meccsen egész biztosan nélkülöznünk kell mindkét januári szerzeményünket. Szerencsére Maresca kiválása már semmit sem jelentett Cesena-ban, ugyanis nem sokkal később véget ért a találkozó, amelyen tehát maradt a gólnélküli döntetlen. Ez azt jelenti, hogy a Cesena nem tudott közelebb kerülni hozzánk, és megmaradt a 7 pontos fór velük szemben, ami mindenféleképpen jó hír. Mint ahogy az is örömteli, hogy az Empoli hazai pályán 1-1-t játszott a Carpi-val, így pedig a 4 pontos előnyünk is megmaradt a másodikkal szemben, amit a következő két meccsen (itthon játszunk a Spezia-val és a Bari-val is) illene megőrizni vagy adott esetben jó lenne továbbnövelni!
A Cesena-ban történtek viszont reméljük, többször nem ismétlődnek majd meg, mert az ott tapasztalt feltételek méltatlanok voltak egy bajnoki meccshez! Pedig elvileg rangadónak indult a találkozó, de láttuk mi lett belőle!