Újabb meccset sikerült “elparelmóznunk”, azaz az utolsó 10 percben elbaltáznunk. Pedig jól kezdődött, nagyon jól.

Próbáltam megtippelni a kezdőt a beharangozóban, a védelem és a támadószekció felállását el is találtam, a középpályán viszont egy Daprela, Barreto, Bolzoni, Di Gennaro, Stevanovic kombinációval próbálkozott a mister. És milyen jól sült el a terv! Az első félidőben olyan produkcióval állt elő a csapat, hogy komolyan elgondolkoztam azon, amit már többen nyilatkoztak, miszerint a Palermo kiemelkedik a Serie B mezőnyéből. Egyszerűen a csapat egy jól felépített, összeállt, hatékony alakulat benyomását keltette. Egymás után vezettük az – egyáltalán nem erőlködő, görcsös – támadásokat, sőt, Hernandez fejesének köszönhetően be is találtunk. Külön megemlíteném a szélső párosunkat. Daprela talán eddigi legjobb teljesítményét nyújtotta a Palermo színeiben, Stevanovic pedig helyet követel magának a kezdő tizenegyben. A szerb srác nagyon technikás, hihetetlenül jól lát a pályán, és egyedül képes helyzeteket teremteni. Mondanám azt, hogy ők a kezdő 11 ideális szélső párosa, de ugye ott van Lazaar is. Mindenesetre szerintem a Morganella-Pisano párossal összehasonlítva a Daprela-Stevanovic duó ég és föld. Iachiniről sem szeretnék megfeledkezni, nekem úgy tűnik, hogy egyre jobban beérik a munkája, és ez abban is megmutatkozott, hogy az első játékrészben sikerült ráerőltetnünk a vendégekre az akaratunkat, és ezáltal játszhattuk a saját játékunkat.

Itt még minden OK volt

Érdekes módon aztán a szünet valahogy megtörte az egész teljesítményt. Mintha egy másik csapat jött volna fel a pályára. Teljesen visszaálltunk, hagytuk, hogy a vendégek kezdeményezzenek, Stevanovic szinte teljesen eltűnt a pályáról, és ahelyett, hogy eldöntöttük volna a 3 pont sorsát, hagytuk, hogy felálljon a Spezia, és nyílttá tegye a meccset. Persze nekik sem kellett több, – főleg a meccs utolsó részében tűnt úgy, hogy – vérszemet kaptak, és egyre veszélyesebb támadásokat vezettek. Hogy ennyi ne legyen elég, arról a játékvezető is tett, nagyon úgy tűnt, hogy ő főszerepet akar magának a mérkőzésen, es ezt el is érte azzal, hogy állandóan megszakította a játékot, össze-vissza sárgította be mindkét oldal játékosait, egy szóval, szerepelni akart, és ez a mérkőzés rovására ment. Azért viszont, hogy nem sikerült bezsebelni a 3 pontot, nem a bíró a hibás. Valahogy törvényszerűnek tűnt az egész, hogy nem tudott megújulni a csapat a második félidő során, Iachini sem reagált jól, és ennek meg is lett a böjtje. Sajnos Verre rutintalansága miatt kaptak egy lehetőséget a vendégek a vége előtt, amivel aztán éltek is; újabb meccset sikerült “elpalermóznunk”, és ezzel megtenni a szívességet a minket üldözőknek, hogy 2 ponttal közelebb engedtük magunkhoz őket.

Itt már nem…

A beharangozóban egy kis jóslással vagy inkább hogy úgy mondjam, hangos gondolkodással próbálkoztam, és úgy tűnik, részben be is jött; az Empoli ha nem is nagy fölénnyel, de 1:0ra behúzta a Padova elleni meccset, az Avellinónak ugyanakkora esélyt jósoltam a Varese ellen, mint magunknak a szombati meccsre, a végeredmény ugyanúgy 1:1 lett. Úgy véltem, hogy a Cesena meg fog izzadni Carpiban, azonban a ráadásban lőtt góllal nyertek a vendégek 1:2-re. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy a hétvége vesztese a listavezető.