Paulo Dybala volt a nyerőemberünk szombaton. A fiatal argentin támadó csereként beállva, a mérkőzés hajrájában káprázatos gólt lőtt a Bari kapujába, amivel sikerült itthon tartanunk mind a három pontot. A lefújás után pedig kiderült, hogy ez egy rendkívül értékes győzelem volt, mert az Empoli a Siena-val, a Cesena pedig a Trapani-val játszott döntetlent, ami azt jelenti, hogy újra 4 pontos előnnyel vezetjük az olasz másodosztály tabelláját. Következzen a hétvégi, Bari elleni mérkőzésünk visszatekintője!

Paulo Dybala eldöntötte a meccset. Utoljára 2012. november 11-én a Palermo-Sampdoria (2-0) mérkőzés után mondhattuk el ezt a mondatot, akkor ugyanis – ki ne emlékezne rá – Dybala duplájával győztünk. Mit mondjunk, jó régen volt! És ki gondolta volna, hogy 475 napot kell majd várnunk arra, hogy hasonló eset történjen? Valószínűleg senki sem. Mint ahogy arra sem nagyon számítottunk, hogy Dybala-nak 27 fordulót kell majd várnia az első Serie B-s góljára. Szombaton, a Bari ellen végre megtört a jég! És ezért a gólért talán megérte ennyit várni. Paulo ugyanis olyan gólt lőtt, amilyenre csak kevesen képesek! A találata pedig nem mellesleg rendkívül fontos három pontot eredményezett a mieink számára. Ám Dybala szombati visszatérésének a története nem volt ilyen egyszerű.                                                                                  9-esünk ugyanis csak a kispadról figyelhette a déli rangadónak számító, Palermo-Bari mérkőzés kezdőrúgását, de feltételezzük, hogy már ennek is örülni tudott. Az elmúlt hónapokban ugyanis még csak a padra sem ülhetett le a sokra tartott támadó, akinek igencsak elhúzódott a sérülése. Bár mindannyian nagyon vártuk már vissza Dybala-t, Iachini mégis úgy döntött, hogy egyelőre nem kockáztatja meg a csapatba állítását, és inkább a mostanában jól megszokott Abel Hernandez, Kyle Lafferty kettőssel kezdett elöl. Persze vezetőedzőnk döntése érthető volt, ami viszont a pályán zajlott az már kevésbé. A forduló előtt 17. helyen álló Bari ugyanis meglepett minket. Már a meccs elején érződött, hogy ezúttal sem álmodhatunk „sima” győzelemről, mert a vendégek igencsak bátor támadójátékkal rukkoltak elő.

Munoz-nak (fenti képen) például, egy sarkazást követően a gólvonal elöl kellett kirúgnia a labdát, nem sokkal később pedig a felső lécet is eltaláltak a piros-mezben játszók. Ijesztő volt tehát a kezdés, ám ez könnyen megváltozhatott volna. Lafferty zseniális labdát kapott Maresca-tól, ám hiába állt szembe a kapussal, lövése elakadt a kivetődő hálóőrben. Iachini-nek minden bizonnyal nem tetszett az eltékozolt ziccer, mint ahogy valószínűleg a padon ücsörgő Dybala-nak sem, akinek talán az járt az eszében, hogy „ezt én belőttem volna…” Azt, hogy mi lett volna, ha Dybala kerül ilyen helyzetbe, már sohasem tudjuk meg, azt viszont láttuk, hogy csapatunk nem igazán tud mit kezdeni a szervezetten játszó Barival. Lafferty ordító helyzete mellett még egy nagy lehetőségünk volt az első félidőben, ám mivel gól ebből (Abel Hernandez lőtt fölé) sem született, így 0-0-val vonultak pihenőre a csapatok. Az első negyvenöt percet látva, sajnos azt kell mondanunk, hogy nem játszottunk jól, és a Spezia ellen mutatott első félidei teljesítményünknek már híre-hamva sem volt. Az akkor látott kreatív játéknak a nyomát sem véltük felfedezni, pedig ezúttal Stevanovic, Barreto és Maresca is ott volt a pályán – de hiába. Sajnos ők sem nagyon találták a ritmust.

(Maresca (25) és Barreto (8) sem játszott jól az első félidőben)

Mint ahogy Fabio Daprelá sem tudta megismételni az egy hete mutatott produkcióját, éppen ezért Giuseppe Iachini le is vette őt a szünetben. A helyére, az eltiltását múlt héten letöltő Achraaf Lazaar jött, aki mint később kiderült, nagyszerű cserének bizonyult. Ez volt az egyetlen változtatásunk a második félidő kezdete előtt, ám tudtuk, hogy ha nem sikerül minél hamarabb bevenni a vendégek kapuját, akkor előbb-utóbb jönni fog a szünetben intenzíven melegítő Paulo Dybala is. A pályán maradó Kyle Lafferty és Abel Hernandez sokat tehetett volna az ellen, hogy harmadik csatárban gondolkozzunk, ám hiába adott az észak-ír forintos labdát az uruguayinak, ez a ziccer is kimaradt. Pedig a második félidőből még egy perc sem telt el, így gyanítjuk, egy esetleges villámgól jókora hidegzuhanyként érte volna a Bari játékosait. Mindenesetre hamar kiderült, hogy a második félidőre már egy másik, jóval kezdeményezőbb Palermo jött ki, éppen ezért a vendégek okosan át is engedték a területet, és inkább (mint minden Palermo-ba látogató B ligás csapat) a biztos védekezésre helyezték a hangsúlyt. Bevalljuk, már azon gondolkodtunk, hogy ki helyére cserélnénk be Dybala-t, amikor Lafferty egy pompás fejessel, végre megszerezte a vezetést. Lazaar két remek csel után csavarintotta középre a labdát, a kapu elé érkező, és a védőknél jóval magasabbra ugró Lafferty (az alábbi képen) pedig a hálóba bólintott.

61 percet vártunk erre a találatra, és úgy véltük, most már talán könnyebb dolgunk lesz. De nem lett az! Még egy perc sem telt el, és a Bari máris egyenlített. Christian Galano bombagólt ragasztott Sorrentino kapujának jobb oldalába, így az előnyünk egy percig sem tartott. Igaz, hogy a lövés védhetetlen volt, ám a védőinknek így is nagy felelőssége volt a gólban. Andelkovic-ra két ember jutott, és hiába fejelte el Joao Silva elöl a labdát, az pont Galano elé került, aki teljesen tisztán átvette, majd mértani pontossággal meglőtte. 1-1. Hogy hol volt Terzi és hol voltak a védekező középpályásaink (elsősorban Bolzoni), az jó kérdés, de ilyen buta gólt nem lenne szabad kapni hazai pályán. Pillanatok alatt elolvadt az előny, és sokunkban felrémlett, hogy ezt a meccset is sikerül „elpalermózni”! Kezdhettünk mindent elölről, amit csak saját magunknak köszönhettünk, képtelenek voltunk ugyanis megbecsülni a vezető találatot! Persze a bekapott gól után gyorsan próbáltunk váltani, de legyünk őszinték, nem igazán jöttek össze a dolgaink. Közben pedig újra felmerült bennünk a kérdés: vajon meddig vár Iachini és mikor küldi be Dybala-t? A 68. percben erre is megkaptuk a választ, ám az argentin nem taktikai, hanem kényszerű okok miatt került a pályára. Abel Hernandez egy jobb oldali beívelést követően a kapura fejelte a labdát, – amit védett a kapus – majd ezt követően az oldalához kapott, és nem is tudta folytatni a játékot. Paulo Dybala tehát jöhetett, aki hosszú idő után lépett újra pályára bajnoki meccsen, ám megkockáztatjuk, valószínűleg ő sem ilyen áron szeretett volna visszatérni. Hernandez (lenti képen) sérülése ugyanis a hétfői hírek szerint komolynak tűnik, így aztán a bajnokság igen fontos szakaszában, elveszítettünk egy újabb támadót.

Ám, hogy sokáig ne kelljen keseregnünk az uruguayi elvesztése miatt, arról pont a helyére beálló Dybala gondoskodott. Bár 9-esünk a pályára lépését követően gyakorlatilag semmit sem csinált, a 82. percben mégis hős lett. Ekkor ugyanis olyan gólt ragasztott Guarna kapujának jobb felső sarkába, amivel valószínűleg már most megnyerte a „március legszebb góljának” járó elismerést. Dybala ballal, gondolkodás és állítgatás nélkül küldte a hálóba a lasztit, úgy, hogy a Bari 1-ese mozdulni sem tudott. Szépségdíjas találat volt, amelyben nemcsak Dybala zsenialitását kell kiemelnünk, hanem a két másik csereembernek, Lazaar-nak és Vazquez-nek (Bolzoni-t váltotta a 78. percben) az érdemeit is! Ha már méltattuk Dybala pazar megmozdulását, akkor illik megemlítenünk Vazquez mintaszerű gólpasszát, és Lazaar baloldali aktivitását (mindkét találatunkban nagy szerepe volt a marokkóinak) is, még mielőtt azonban továbbcukroznánk a mézet, ne felejtsük el a legfontosabb dolgot: az élményszámba-menő Dybala-gól nagyon fontos három pontot jelentett szombaton (mit ért volna, ha nem nyerünk…?), és ennek köszönhetően ezúttal nem elbuktunk, hanem szereztünk két pontot a hajrában. Mert bár a végén még volt okunk izgulni – a Barinak volt egy jó helyről járó szabadrúgása (felrémlett Spezia) és két veszélyes helyzete (plusz egy piros lapjuk) is – az eredmény már szerencsére nem változott, így pedig maradt a 2-1-es siker. Ha pedig rápillantunk a többi, számunkra érdekes szombati meccs eredményére (Siena-Empoli 1-1, Cesena-Trapani 2-2), akkor tudjuk, miért is volt olyan fontos ez a diadal, ugye? Mert a Bari elleni győzelem azt jelenti, hogy 27 forduló után 50 ponttal továbbra is vezetjük a Serie B-t, az előnyünk pedig immár újra négy pont a másodikkal szemben. 

 Paulo Dybala-t pedig nem véletlenül ölelgette mindenki a lefújást követően. Az argentin csatár egy nem akármilyen góllal tért vissza a csapatba, amivel ráadásul, 475 nap után ismét eldöntött egy bajnoki meccset. Nem mellesleg egy déli derbit. Reméljük, legközelebb nem kell ennyit várnunk egy három pontot érő Dybala-gólra!