El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire örülök, hogy én írom ezt a meccsösszefoglalót! A meccs alatt legalábbis többször eszembe jutott, hogy VÉGRE!!! Úgy kell elképzelnetek, hogy általában a bajnoki fordulók előtt előre megegyezünk, hogy ki vállalja a meccs előtti beharangozó illetve a meccs utáni összefoglaló írását. Konkrét tendenciát tudnék felmutatni, hogy (főleg a 2012/13-as katasztrofális szezon során) sorban vállaltam el az összefoglalókat, amelyeket aztán csúfosabbnál, csúfosabb meccsekről kellett megírnom. Csak mazochistáknak ajánlom az ilyen időtöltést. Nem elég, hogy kedvenc csapatod szégyenletes teljesítményt nyújt, még írnod is kell róla, mert elvállaltad. Szóval ilyen gondolatok jártak a fejemben, de azt kell, hogy mondjam, VÉGRE egy olyan sima, egyértelmű, megnyugtató meccs, ami után öröm összefoglalót írni!
Rendesen bekezdett a csapat, a 14. percben már 0:2-t mutatott az eredményjelző. Ha lehetett volna arra fogadni, hogy ki fog duplázni ezen a meccsen, azt hiszem, Bolzoni neve mellett nagyon magas odds állhatott volna. A Hegylakó nem vette kicsire a dolgot, Vazquez beíveléséből fejelt első Palermo-gólja után 10 perccel közelről rámolta be a másodikat is. Miután Stevanovicot lerántotta a Juve Stabia védője a tizenhatoson belül a 23. percben, megkaptuk a lehetőséget, hogy 0:3-mal menjünk, azonban Maresca nagyon gyengén ellőtt büntetője után maradt a 2gólos előny.
A Hegylakó gólöröme
Tény; a Juve Stabia nem véletlenül szerénykedik a tabella legvégén. Nagyképűség nélkül mondhatjuk, hogy a mérkőzés nagy részében inkább edzőmeccs jellege volt az összecsapásnak. Általában az ilyen meccseken a legnehezebb begyűjteni a 3 pontot, de szerencsére egy pillanatig nem volt kérdéses, hogy vendéggyőzelem lesz. Félő volt, hogy a hazai játékosok frusztráltságukból adódóan komolyabb sérülést is tudnak okozni a Palermo játékosainak, de szerencsére sikerült megúszni.
Beppe „Sikerkovács” Iachini
Lazaar játékát nézve egyre inkább az az érzésem, hogy hihetetlenül jól jártunk vele. Szerintem ha a srác szert tesz egy kis rutinra, simán lesz belőle Cassani-Balzaretti szintű szélső.
A másik játékos, akit meg szeretnék említeni, Franco “El Mudo” Vazquez. Fogalmam sincs, hogy elfogult vagyok-e vele vagy sem. Mindenesetre jó látni, hogy az argentín fiú egyre inkább bizonyítja, hogy nem egy félresikerült vétel. Továbbra sem értem, hogy miért mellőzték annyi időn át a srácot. Engem Pastore-ra emlékeztet a stílusa, és lehet, hogy soha nem lesznek ugyanaz a kategória, de az tagadhatatlan, hogy a Palermo csapatának nagy szüksége van egy ilyen típusú játékosra. Gólpassz Bolzoninak, aztán pedig a Dybalával valo összjáték utáni ballábas gólja. Remélem, a jövőben is a kezdőben kap helyet, és élni fog a bizalommal!
El Mudo avagy az igazság pillanata
Muszáj megemlítenem a Juve Stabia szurkolóit. Hihetetlen volt nézni, ahogy – írd és mondd – végigszurkolták a 90 percet. Még a harmadik bekapott gól után is olyan lelkesen énekeltek, mintha a „darazsak“ és nem a Palermo vezetne 3 góllal. Komolyan mondom, le a kalappal előttük!
A Palermo jelenleg 7 ponttal vezeti a tabellát az Empoli előtt. Nagyon jól hangzik, de nem szabad elhinni, hogy ezzel már megvan a feljutás. Hátra van még 14 forduló, és muszáj a földön maradnunk! Koncentráljunk egyelőre a szombaton 15:00-kor a Barberában vizitáló Bresciára! A 13. helyen, a középmezőnyben tanyázó csapat legyőzése hazai környezetben semmiképpen sem ígérkezik megoldhatatlan feladatnak.