Ha csak egyetlen szóval kellene minősítenünk az áprilisi hónapunkat, akkor valószínűleg a TÖKÉLETES lenne rá a legmegfelelőbb jelző. Merthogy az elmúlt harminc napban 100%-t nyújtva, mind a négy bajnoki meccsünket megnyertük, és ezzel gyakorlatilag az aranyérmet is bebiztosítottuk. Igaz, matematikailag még nem vagyunk bajnokok, de szerintünk erre sem kell már sokat várnunk! Az áprilisban begyűjtött maximális tizenkét ponttal ugyanis, tizenhat pontosra nőtt az előnyünk, így a májusban rendezendő utolsó hat meccsből már elég, ha csak egyet megnyerünk! (Lehet, hogy még ennyi sem kell…) Hogy miként alakul majd az ötödik hónapunk, még nem tudjuk, – legfeljebb csak sejtjük – azt viszont tudjuk, hogy mi történt velünk a negyedikben! Következzen a szokásos, hó végi összefoglalónk!

Már a március is szenzációsra sikerült, hiszen az akkori remek produkciónak (hat meccsen tizenhat pont) köszönhetően 10 pontos előnnyel fordulhattunk áprilisra, de a hónap végén egy apró hiányérzetünk mégiscsak akadt: november után ismét csak egyetlen meccsen (Siena 1-1) múlt az, hogy 100%-os teljesítménnyel fejezzük be az aktuális harmincegy napot! Ilyen ugyanis még egyszer sem történt velünk a Serie B 2013-2014-es kiírásában! Persze, az már önmagában vicces, ha magunkkal kell versenyeznünk, de úgy néz ki, hogy a szezon második fele már tényleg erről szól nekünk! Mert áprilisban már nem az volt számunkra a kérdés, hogy közelebb tudnak-e kerülni hozzánk a riválisaink, hanem az, hogy ezúttal bezsebeljük-e az adott hónapban megszerezhető maximális pontszámot, amivel esetleg már időnap előtt megnyerjük az olasz másodosztályt! Nos, lássuk teljesültek-e a vágyaink!

2014. április 4.: Palermo-Avellino 2-0 (0-0)

Gól: 1-0 Barreto 54’ 2-0 Bolzoni 87’

Nem indult könnyen az áprilisi hónap. Rögtön az első meccsen egy rangadó várt ránk, hiszen az Avellino komoly harcban volt/van az osztályozót jelentő pozíciókért. A meccs nem is volt könnyű. Bár uraltuk a találkozót, sokáig nem tudtuk feltörni a vendégeket, akik inkább csak az egy pont megszerzésére rendezkedtek be. Egy félidő után nem volt gól, de nem idegeskedtünk, hiszen éreztük, egyértelműen jobbak vagyunk! A második félidő elején aztán góllá érett a mezőnyfölényünk, és Barreto révén meg is szereztük a vezetést. Sokáig úgy tűnt, hogy ez az egy gól dönti majd el a három pont sorsát, ám a hajrában sikerült megduplázni az előnyünket: a mindig sokat robotoló Bolzoni kilőtte a kapu bal alsó sarkát, ezzel pedig le is zárta a mérkőzést. Az Avellino végül is nem tudott komoly ellenállást tanúsítani, így aztán a rangadóból inkább egyoldalú összecsapás kerekedett. Ez a meccs tényleg csak az első gólig volt nehéz, mert utána gyakorlatilag már zsebben érezhettük az újabb győzelmet. Ezzel pedig 13 pontosra nőtt az előnyünk, hiszen az Empoli csúfos vereséget szenvedett a Bari otthonában. A következő fordulóban pedig a szicíliai derbire voltunk hivatalosak.

2014. április 12.: Trapani-Palermo 0-1 (0-0)

Gól: 0-1 Lafferty 63’

Nagy várakozás előzte meg az idei szicíliai derbit, mert a Trapani nagyszerű formában, a hatodik helyről fogadta a listavezető pozícióban lévő mieinket. Az amúgy is forró hangulatú derbit ez a tény még izgalmasabbá tette, ami a mérkőzésen is érződött. A nagy tét miatt az első félidőben nem igazán alakult ki folyamatos játék, sőt inkább az volt az ember érzése, hogy a két csapat kiegyezne a gólnélküli döntetlennel. Szerencsére a második játékrészre megváltozott a játék képe, ami leginkább csak a mieink hozzáállásán múlott! Persze kellett hozzá az is, hogy Iachini jól nyúljon bele a csapatába, mert a cseréje ezúttal is döntőnek bizonyult. Lafferty ahogy pályára lépett, szinte az első labdaérintéséből gólt lőtt, ez pedig elég is volt a derbi megnyeréséhez. Bár a meccs hátralévő részében még próbálkozott a Trapani, gólt már nem tudott szerezni, ez pedig újabb három pontot jelentett a számunkra. Hét év után tehát, ismét derbit nyertünk idegenben, a Trapani-t pedig oda-vissza legyőztük az idei szezonban! Ezek után aligha kérdéses, hogy melyik Szicília legjobb csapata a 2013-14-es bajnoki évadban …

2014. április 17.: Palermo-Reggina 1-0 (1-0)

Gól: 1-0 Dybala 29’

A kötelező győzelmek mindig nehezek. Így volt ez a Reggina elleni találkozónkon is, amelyen végül csak egy góllal bizonyultunk jobbnak a tabella 21. helyezettjétől. Bevalljuk, ez a mérkőzés még köztem és Monyox kollégám között is vitákat eredményezett (no, persze nem komolyakat), mert nem tudtuk eldönteni, hogy tudatosan játszottunk a minimális győzelemre, vagy csak így jött össze! Akár így volt, akár úgy, ettől még tény: kedvenc csapatunk nagyon halovány produkcióval rukkolt elő ezen a csütörtök estén, így aztán végül is az 1-0-nak is örülnünk kellett. Dybala gólja is szerencsés körülmények között született, ezt követően pedig szinte nem is csináltunk semmit a pályán! Ez persze a lényegen, vagyis a végeredményen nem változtatott, mert a sovány egygólos sikerért ugyanúgy három pontot kaptunk, de a stadionba kilátogató és az esőben is végig jó hangulatot teremtő szurkolóinkat sajnáltuk! Persze ünnepelni így is lehetett, mert az újabb diadallal 15 pontosra nőtt az előnyünk a tabella második helyezettjéhez képest. A Reggina ellen látottaktól azonban mégsem volt felhőtlen az örömünk…

2014. április 26.: Latina-Palermo 1-3 (0-0)

Gól: 0-1 Dybala 52’ 1-2 Pisano 73’ 1-3 Lafferty 92’

A tavasz rangadója. Így harangoztuk be a Latina elleni idegenbeli kirándulásunkat, mert 35 forduló elteltével úgy tűnt, már nem az Empoli számít a legfőbb üldözőnknek. A Latina ugyanis, az elmúlt hetekben zsinórban négy győzelmet is learatott, ezzel pedig feljöttek a második helyre. Tőlünk persze „fényévnyi” távolságban voltak, ami végül a meccsen is meglátszott! Olyan könnyen győztük le az állítólag remek formában lévő Latina-t a saját otthonában, hogy azt tényleg el sem hittük. Nem túlzunk, ha azt állítjuk, még csak nagyon meg sem kellett izzadnunk. Az első félidőt gyakorlatilag gond nélkül ellubickolhattuk, a másodikban meg elég volt egyszer-kétszer ritmust váltanunk. Dybala egy őrületes védelmi hibát kihasználva előnyhöz juttatta a mieinket, ám erre még volt válasza a kék-feketéknek: egy pontrúgást követően Michele Paolucci elé került a labda, aki közvetlen közelről bevette a több mint 404 perce érintetlen Sorrentino kapuját. Úgy véltük, most aztán nehéz percek előtt állunk, de mire elhitte volna a Latina, hogy legyőzhet minket, már újra hátrányban volt! Barreto szögletét követően Eros Pisano csúsztatta a kapuba a labdát, ezzel pedig újra nálunk volt az előny. És hogy ennek az idegenbeli „rangadónak” a végeredménye ne hasonlítson a Pescara vagy a Varese elleni meccsekre, arról még Kyle Lafferty gondoskodott, aki a hajrában Bolzoni forintos passzát váltotta gólra! A vége 1-3, ami talán még a hazaiakra volt hízelgő… A mieink pedig ezzel megnyerték az utolsó komoly rangadónak számító mérkőzést a B ligában, és elkezdhetnek gondolkodni az aranyérem megünneplésének különböző módjain! Mert az áprilisi 100%-os teljesítményünkkel nem csak a többi csapatot, hanem még saját magunkat is felülmúltuk, hiszen először zártuk tökéletes mérleggel az aktuális hónapot! Bravó, fiúk!

Április hónap legjei:

A hónap legjobb játékosa:

Ha már márciusban is alig tudtunk legjobbat kiemelni, akkor mit mondjunk most? Egyszerűen lehetetlenség csak egy embert választani – szerencsére! És hogy miért? Lássuk csak: a hátsó alakzatunk összesen egy gólt kapott áprilisban, azt is rögzített szituáció után, a középpályásaink rendre remek teljesítményt nyújtottak, csakúgy, mint a szélsőink, a csatáraink meg a fontos góljaikkal eldöntötték a meccseket! Ezek után nehéz csak egy embert választani! Ám mivel muszáj, ezért úgy döntöttünk, hogy áprilisban Kyle Lafferty-nek adjuk a hónap legjobbjának járó címet! Két ok miatt: először is ne felejtsük el, hogy az észak-ír srác volt az, aki eldöntötte számunkra az „év legfontosabb meccsének” számító derbit, másodszor pedig mindig óriási motivációval és hihetetlen küzdeni akarással lép pályára, amit csodálunk benne! A hónap játékosa tehát: Kyle Lafferty!

A hónap legszebb gólja:

Elvileg hét gólból voksolhattunk, de egy mindenképpen kiemelkedett közülük: Lafferty Trapani-ban lőtt gólja! Lehet-e szebb találatot választani annál, mint amelyik eldöntötte a szicíliai derbit…?

A hónap legjobb cseréje:

Úgy néz ki, áprilisban Kyle Lafferty jó néhány elismerésünket bezsebelte. Merthogy a legjobb cserének járó díj is őt illeti. Először Trapani-ban lőtt csereként győztes gólt, – ráadásul az első labdaérintéséből – utána pedig még a Latina otthonában rendezett „rangadón” is a kispadról beszállva köszönt be a hazaiaknak. Egyértelműen ő volt a legjobb játékosunk és a legjobb cserénk is áprilisban!

A hónap legnagyobb felfedezettje:

Általában nem szoktunk ilyen címet kiosztani, mert kellően tisztában vagyunk a játékosaink képességeivel, de ezúttal mégis akadt valaki, aki nagyon kellemes benyomást tett ránk. Igen, Roberto Vitiello! A 29-esünk csak Munoz sérülése miatt került be a kezdőbe, ahol aztán nagyszerűen teljesített. A télen igazolt játékos a Trapani elleni derbin mutatkozott be a védelem jobb oldalán, és hamar kiderült róla: képes helyettesíteni a jól megszokott hátsó alakzatunk egyik fontos láncszemét, és nem ijed meg semmilyen nehéz feladattól! Vitiello gyakorlatilag ezzel be is verte magát a csapatba, és a hátralévő meccseken (Reggina, Latina) is sallangmentesen futballozott! Örülünk, hogy a télen hozzánk került, és reméljük, sok örömet okoz még nekünk Roberto!

A legemlékezetesebb jelenet:

Annyi szép jelenet volt áprilisban, hogy ilyet is nehéz volt választani! Ugye megint jelölhettük volna Lafferty Trapani-ban lőtt gólját, ám az már mégsem lett volna fair a többiekkel szemben. Éppen ezért egy másik jelenetre esett a voksunk, hiszen április utolsó bajnoki meccsén történt valami, ami megfogott minket: Latina-ban végre összejött Eros Pisano-nak a gól, aki az elmúlt hetekben rendkívül sokat tett azért, hogy a csapat jól szerepeljen, ám a gól sehogy sem akart neki összejönni, pedig meg voltak a lehetőségei! Korábbi csapatkapitányunk hatalmas alázattal futballozott minden meccsen, így külön örülünk annak, hogy a „tavasz rangadóját” végül is az ő fejesével nyertük meg! És hogy miért ez a legemlékezetesebb jelenet? Nos, azért, mert Eros emberemlékezet óta nem lőtt gólt Palermo-mezben, és a mostani találata után mégsem magát ünnepeltette, hanem egyből a gólpasszoshoz, Barreto-hoz rohant, azért, hogy megköszönje neki a passzt! Nagyszerű jelenet volt, egy nagyszerű sportembertől!

A leggyengébb teljesítmény:

Ha márciusban sem választottunk leggyengébb teljesítményt, akkor mi okunk lenne erre egy száz százalékos hónapot követően? Nem szeretnénk negatív gondolkodásmódot terjeszteni, s nem szeretnénk senkit sem kikezdeni! Az áprilisban látott Palermo-ban egyszerűen nem volt gyenge láncszem!

Áprilisi tabella:

Házi góllövőlista:

2 gólos: Kyle Lafferty, Paulo Dybala

1 gólos: Edgar Barreto, Francesco Bolzoni, Eros Pisano

Mi vár ránk májusban?

Amikor megalkották a versenynaptárt, félelmetesnek tűnt a májusi program. A bajnokság utolsó harmincegy napjában hat bajnoki mérkőzést is le kell játszani, ez pedig egyik csapatnak sem ígérkezik majd könnyűnek! Kivéve a mieinket! Iachini fiai ugyanis megteremtették maguknak azt a lehetőséget, hogy a május már csak az ünneplésről szóljon. Amíg a többi csapat ádáz harcot folytat majd a különböző helyezések megszerzéséért, addig a mieink az utolsó hat meccsen már felszabadultan játszhatnak, ünnepelhetnek, pezsgőfürdőzhetnek, élvezhetik a tűzijátékokat, és aztán a hónap utolsó napján átvehetik a jól megérdemelt aranyérmeiket! Mert már nem az a kérdés, hogy megnyerjük-e a bajnokságot, hanem az, hogy mikor. Ehhez elvileg még egy győzelemre van szükségünk, és van rá hat meccsünk. Feltételezzük, a srácok már május 3-án Novara-ban (kezdés 15 óra) bebiztosítják majd az első hely sorsát, de ha valami csoda folytán ez mégsem jönne össze, akkor ott van még a Lanciano (május 10. 15 óra), a Cittadella (május 13. 20 óra 30 perc), a Carpi (május 17. 15 óra), a Ternana (május 25. 20 óra 30 perc) vagy a Crotone (május 31. 20 óra 30 perc) elleni meccs, amelyeken megkoronázható lesz ez a pazar teljesítmény. Persze nem vallana ránk, ha nem vennénk komolyan az utolsó meccseket, éppen ezért mi sem szeretnénk tét nélkülieknek titulálni a májusi találkozókat! Két ok miatt: az egyik, hogy 2014-ben még veretlenek vagyunk, és óriási dolog lenne, ha így is fejeznénk be a tavaszi szezont, a másik pedig az, hogy a csapatnak bajnokhoz méltóan kell befejeznie a küzdelmeket. Mindeközben persze – reméljük hosszú időre – búcsút veszünk a Serie B légkörétől, csapataitól, hiszen számunkra az ősztől már egy új élet kezdődik, sokkal magasabb nívón! Addig viszont még van hat meccsünk, amelyeken nyerni, s legfőképpen ünnepelni szeretnénk! Jó szórakozást kívánunk minden szurkolónknak az egy hónapon át tartó majálishoz!

(Ehhez hasonló képsorokra kell majd számítani 2014. május 31-én)