MEGVAN!!! 5 fordulóval a bajnokság vége előtt kimondhatjuk, hogy a Palermo visszajutott a Serie A-ba! Ez volt az elvárás a csapattól, de szerintem a legtöbb embert meglepetésként érte, hogy ilyen simán sikerül magunk mögött tudni ezt a másodosztályú szezont. Az idény kezdetét leszámítva nem igazán kellett izgulnunk. Akárhogy is nézzük, ezzel a szezonnal bebizonyította a csapat, hogy a Palermo az elsőosztályba való.

Remélhető illetve várható volt, hogy Novarában , szombaton felkerül az i-re a pont, így rengeteg ember elkísérte a csapatot. Teljesen megtelt a vendégszektor, és a meccs nagyrészében szinte csak a rózsaszínfekete tábor hangját lehetett hallani. Mintha nem is a Stadio Silvio Piolában lett volna a meccs, hanem a Barberában, a Monte Pellegrino árnyékában.

Idegenben

A beharangozóban Attila beszúrt egy kisebb interjút Franco Vazquezzel. Ebben is említette El Mudo, hogy milyen jól megértik egymást Dybalával a pályán és a pályán kívül is. A mérkőzés egyetlen gólja is a két argentín kooperációjából született; Paulo laposan kapura rúgta a labdát, Vazquez beleszúrt, így a Novara kapusa már csak kapkodni tudott a labda után. Hogy ez begyakorolt figura volt-e, azt nem tudni, de nem lepődnék meg, ha így volna.

Megmondom őszintén, szegény Pisanót sajnáltam egy kicsit. Nagyon akart bizonyítani, nagyon hajtott, nagyon szeretett volna gólt rugni. Ez nagyon dicséretes, pozitív hozzáállás, de sokszor túlzásba esett a szélső, és rossz megoldást választott. Nyilvánvaló, hogy ő annyira nem képzett technikailag, mint Vazquez vagy Dybala, ezt nem is róhatjuk fel neki, de ha kicsit higgadtabb, akkor például 8 perccel a meccs vége előtt gólt rúgathatott volna Laffertyvel. Néha kimondottan rossz volt látni, ahogy a dél-amerikai különitmény parádésan, gördülékenyen járatja a labdat, aztán Pisano a jobb oldalon beérkezik, mint a déli gyors a Keletibe, és kilövi a stadionból a labdát.

Tulajdonképpen az első félidő elég alacsony színvonalú játékot hozott, de fontos volt, hogy a szünetre már előnnyel mehettünk.

Van egy olyan érzésem, hogy Abel kilóg ebből a társaságból. Nem igazán tudom mivel alátámasztani, hogy miért érzem így, de olyan, mintha lenne egy egység, amin belül mindenki a csapatért küzd, Abellel kapcsolatban pedig úgy tűnik, mintha saját magáért dolgozna csak. Lehet, hogy a közelmúltban tőle hallható nyilatkozatok miatt gondolom így, de elég nyilvánvaló volt, hogy távozni akar a csapattól, és a vezetőség nem is fog akadályt gördíteni az útjába.

Miért nem Lafferty kezdett, és miért Hernandez? Lehet, hogy butaság, de úgy vélem, hogy „felülről“ szóltak Iachininek, hogy Abelnek játszania kell a hátralevő meccseken, mert ha „szem előtt van“, és jól teljesít, az befolyással lehet az árára is. Mindenesetre Lafferty bejött, és szinte egyből kapufát rúgott, igazából mást nem is szeretnék ehhez hozzátenni.

Ekkor azonban már mindenki azt várta, hogy a játékvezető lefújja a mérkőzést, meglegyen a 3 pont, és kezdődhessen a megérdemelt ünneplés! Bolzoni szakállát Ujkani vágta le, volt tűzijáték a Barberánál, hatalmas tömeg, és ahogy a játékosok „party-pólóján“ is állt; SCUSATE L´ANTICIPO!!! Azaz magyarosan BOCS, HOGY ILYEN SIMA LETT!!!

SCUSATE L´ANTICIPO!!!