Kitaláltunk egy olyan dolgot a szerkesztőkollégákkal, hogy kinyomozzuk, hogy a 2004-es feljutás óta a Palermo történetében fontosabb szerepet betöltött, de azóta ismeretlen utat bejáró egykori rózsaszinfekete játékosokkal mi történt. Aztán ha sikerült rájuk találnunk, akkor el is meséljük Nektek, hogy élnek-halnak-e. 3 részletben kaptok tőlünk 6-6 játékost.

Moris Carrozzieri – Hát, igen. A jó öreg Moris. Il Carro. A kokós Herkules. Szóval Moris, akinek az élete egyből egy elírással kezdődött, hiszen 1980-ban Giulianova anyakönyvvezetője a Maurice-t Morisnak értette, utána meg már nem volt mit tenni, a Carrozzieri szülők meg csak legyintettek rá, ha Moris, hát maradjon Moris. Carro a Bariban pallérozódott, fontosabb állomásainak viszont a Sampdoria (2003-2006, 28 meccs) illetve az Atalanta (2006-2008, 39 meccs) számít. Bergamóból került Palermóba 2008 nyarán. Barzagli ekkor szerződött a Bundesligába, és az ő pótlására vettük, az akkori edző, Colantuono kérésére, 3,4 millió euróért. A kopasz misterrel már az Atalantában is együtt dolgoztak. Carrozzieri tipikus példája a “hogyan kell a leghatékonyabban taccsra tenni egy ígéretes karriert” nevű játéknak. 190 centi. 92 kiló.

Uralja a kapu előtti területet. A Jóisten is belső védőnek teremtette. Határozott, erőszakos, hajtós játékos, akinek a fejjátéka átlag feletti. Kár, hogy a fejtartalma meg átlag alatti. Már a Sampnál elmeszelték 2 hónapra, mert fogadókkal randizgatott, de nem tanult belőle. Úgy gondolta, ő még jobb lesz attól, ha az orrában eltüntet mindent, ami fehér meg ami por. A 2009. április 5ei Palermo-Torino (1:0) meccs után bukott meg Carro. 2 évre tiltották el, Zampa úgy döntött, hogy nem rúgja ki, hanem 2 évig kapja a focista minimálbérnek számító 50ezer eurót. 2011ben tért vissza, játszott is a május 29ei Inter elleni kupadöntőben, aztán úgy döntött, hogy jobb lesz neki máshol, hozzáteszem, a vezetőség sem igen marasztalta. Leccében lenyomott meg 12 meccset az elsőosztályban, aztán egyre hátrébb került; Varese (Serie B) 14 meccs, Giulianova (akárhányadik osztaly), első meccsen kiállítás, eltiltják 3 meccsre, második meccsén lesérül. Es ezzel véget is ért szülővárosa csapatában való karrierje. A következő a Bellante gárdája. Ne kérdezzétek, hányadik osztály! Annyit találtam róla, hogy az olasz katonság csapata “3. kategória”; szóval nem BL-induló csapat. Moris idén lesz 34 éves. Nem szeretnék valótlan párhuzamokat keresni, de ha már említettem Barzaglit, Carro is befuthatott volna ilyen karriert. Még vígan játszhatna bármelyik A-s csapatnál, ha az ostobasága miatt nem vágja tönkre a pályafutását. Azóta sem volt olyan belső védőpárunk, mint a Carrozzieri-Bovo duó…

Mark Bresciano – MARCO BRESCIANO, UNO DI NOI!!!! Morishoz hasonlóan az olasz-ausztrál is az 1980-as év szülötte. Születési hely: Melbourne. Édesapja olasz származású. Édesanyja horvát származású. Keresztnevét tekintve totális a káosz, Olaszországban Marknak, Ausztráliában Marconak szólítják. A Bulleen Lionsnál kezdi, aztán 17 évesen már Angliában építgeti a karrierjét. A Charlton színeiben szerez nevet magának a már ekkor is kopasz középpályás, aki 32 meccset játszik az angoloknál. Ki is nézi magának az Empoli vezetősége, és ezzel elkezdődik Bresciano “olasz melója”. 3 év Empoli 80 meccs/17 gól, aztán Parma 2002-2006 között, 4 szezon, 123 meccs, 19 gól. 2006-ban veszi meg a Palermo, 4 szezont játszik rózsaszínfekete mezben. Az egészen pontosan 104 mérkőzést jelent, 12 góllal. Nyugodtan mondhatom azt, hogy akkoriban Mark egyike volt a közönségkedvenceknek. Hogy miért? Hajtott, lélekkel játszotta a focit, ugyanakkor technikás is volt. Övé az egyik legegyedibb gólöröm, ami Spartacus néven fut. A lényege, hogy Mark gól után sprintel, majd hirtelen lefékez, és lemerevedik, mint egy szobor. Bresciano az utóbbi idő egyik legtehetségesebb ausztrál focistája, nem is csoda, hogy a Palermótól meg akarta venni a Manchester City. Aztán az angolok addig tököltek, míg lejárt az átigazolási időszak, és Mark maradt még egy évet Palermóban. 2010-ben igazolt a Laziohoz egy idény erejéig, utána viszont belevágott az arab kalandba. A 2011-2012-es szezont az Al Nasr Dubai csapatában töltötte, 17 meccsen 10 gólt szerzett, 2012 óta pedig az Al-Gharafában játszik, Katarban. Az ausztrál válogatottban 69 alkalommal lépett eddig pályára, és hiába játszik az arab sejkek játszóterén, és nem egy színvonalas bajnokságban, ennek ellenére ott lesz az ausztrál csapattal az idei vb-n.

Alberto Fontana – Jimmy a Király! Jimmy, mert a ´67es, cesenai születésű Alberto, Jimmy Fontana énekesről kapta a becenevét. Király, mert Alberto egy király fazon.:) Az “Öreg” a Cesena primaverájában kezdte a portáskodást, ´85-ben pedig már a felnőttek között is bemutatkozott. 8 éven keresztül védte a Cesena kapuját, majd Bariba költözött, ahol 4 szezont húzott le. ´97-ben Bergamo csapata szerződtette Jimmyt, a kékfeketék kötelékében szintén 4 évig szolgált. Az Atalanta után rövid nápolyi kitérő következett, majd az Inter ajánlott neki szerződést, Francesco Toldo helyettesítése céljából. Nem fogjátok kitalálni, hány szezont húzott le Milánóban. Igen, 4-et! A 2005-2006-os Veronában eltöltött szezon után aztán megérkezett a “Sasok városába”. Zamparini és segítői Federico Agliardi mögé, a padra vásárolták, de miután Agliardi lesérült, Guidolin mester Jimmynek szavazott bizalmat. Ezt a bizalmat pedig olyan teljesítménnyel hálálta meg Fontana, aminek az lett a következménye, hogy a 2007/08-as idény kezdőcsapata már Fontana nevével kezdődött. Jimmy ekkor már 40. életévében járt, ennek ellenére olyan dolgokat művelt a meccseken, amivel ez a csupaszív, őrült kapus a közönség kedvence lett. A klub vezetőinek viszont gondolni kellett a jövőre is, és hát Fontana sem lett már fiatalabb, ezért a 2008/09-es idényre Palermóba csábították a Livorno világbajnok kapusát, Marco Ameliát. Jimmy azonban ahelyett, hogy megsértődött volna, ismét vállalta a másodhegedűs szerepét. Egyfajta tanítómestere lett Ameliának, és amikor az elsőszámú kapust egy meccsen a mister lecserélte egy szerencsétlen sérülés miatt, Fontana készen állt, hogy újra bizonyítsa, hogy 41 évesként még nem kell őt leírni. Amikor befutott a pályára, a Barbera közönsége felállva ünnepelte a kapust. Ezekről a pillanatokról később ő úgy nyilatkozott, hogy pályafutása legszebb momentumai voltak. Azzal, hogy 41 évesen pályára lépett a Serie A-ban, Fontana a második helyet foglalja el az örökranglistán, Marco Ballotta mögött, aki a Lazio kapuját még 42 évesen is védte. Miután Jimmy 66 alkalommal pályára lépett a Palermo mezében, Zamparini jótékonyan megengedte neki, hogy eligazoljon, a Bari érdeklődött is iránta, de ő úgy döntött, hogy ideje abbahagyni, és a 2008/09-es idény végén lehúzta kezéről a kapuskesztyűt.

Matteo Guardalben – Egy másik kapus a listán. Guardalben 1974-ben született, Nogarában. A Verona ificsapatában, majd nagycsapatában szerezte első tapasztalatait. ´97-ben Parmába került, de ez a 4 idény nem mozdította előre a karrierjét, mert összesen 3 mérkőzésen lépett pályára. Hozzáteszem, hogy ez nem is különösebb csoda, hiszen a Parma akkori elsőszámu kapusát Gigi Buffonnak hívták. Guardalben is érezte, hogy ennél többre képes, úgyhogy kérte, hogy adják el, aminek a Parma vezetői eleget is tettek, és a Piacenzával történt megállapodás alapján a kapus közös tulajdonként hozzájuk került. 80 meccs után a Palermo vezetői úgy döntöttek, hogy Guardalben az a kapus, akivel a 2004-es feljutás után neki akarnak vágni a Serie A-nak. 2 szezon, 43 pályáralépés és 0 db szerzett gól következett Szicília fővárosában. Második palermói idényében aztán sorozatos szerencsétlen sérülések miatt kikerült a kezdőből, és 2006 januárjában kölcsönben 6 meccs erejéig visszakerült Parmába, míg az ellenkező utat Cristiano Lupatelli tette meg, aki 5 mérkőzésen őrizte a Palermo kapuját. Maradjunk azonban a derék Matteónál, aki Parmából már nem tért vissza Szicíliába, inkább átautózott Vicenzába, és ott is maradt 2 szezont. A 2008/09-es idény már Trevisóban találta Guardalbent, aki ekkor már túl volt fénykorán, hiszen bár a következő szezonban visszatért az elsőosztályba a Sampdoria játékosaként, de csak mint harmadikszámú kapus, ez pedig nem a legcsodálatosabb pozíció egy focicsapatban. Következhetett hát a levezetés a Serie B-ben a Modena csapatánál. 17 meccs 2 szezon alatt, és Guardalben 2012-ben nyugdíjba vonult. Kétségtelen, hogy a legkiemelkedőbb formában Palermóban volt. Ekkor 3szor is meghívták az olasz válogatottba, de egyszer sem kapott játéklehetőséget. Hogy ki miatt? Ismételten egy bizonyos Gigi Buffon nevű úriember miatt.

Fabio Liverani -Szomáliai anya és olasz apa gyermekeként született 1976ban Rómában. Meglepő, de már ifikorában is Palermóban pallérozódott. Azaz hogy Palermóban is, mert végigjárta a Dél erődítményeit; Palermón kívül a Napoli és a Cagliari primavera csapatában is játszott. Felnőtt csapatban először a Nocerina színeiben lépett pályára, mindössze 2 mérkőzés erejéig, aztán le is szerződtette a Viterbese 4 szezonra, majd 1 évre a Perugia játékosa lett. 2001-ben került Róma égszínkék oldalára, fontos állomás lett a főváros Liverani életében, 5 szezont töltött a Lazio csapatánál, a 2003/2004es idényben olasz kupát is nyert velük. Ezután Firenze következett 2 év erejéig, majd 2008 nyarán Zamparini csábította Palermóba a középpályást. Nem volt egyszerű, mert az Udinese is nagyon jó ajánlatot tett Fabiónak, de ő végül Szicíliát választotta. Első éve a Palermo színeiben kimondottan jóra sikerült, a ligában ő adta a legtöbb passzt ebben az idényben. Májusban lesérült a Lazio Ellen, műteni is kellett, csak novemberben térhetett vissza a pályára. A 2010/11-es szezonra kiszorult a kezdőből, és a balszerencse sem kerülte el, ismételten megsérült.

Nem is hosszabbították meg a klub vezetői Liverani szerződését, így az ekkor 35 éves játékos levezetés céljából Svájcba szerződött, a Lugano csapatához, de egyszer sem lépett pályára. A sikertelen svájci kaland utan Fabio úgy döntött, hogy itt az ideje a visszavonulásnak, a futballpályának viszont nem akart hátat fordítani, így miután edzői képesítést szerzett, kinevezték a Genoa primavera trénerének. Enrico Preziosi, a klub tulaja valószínűleg meg volt elégedve Liverani munkájával, mivel Davide Ballardini menesztése utan hősünket nevezte ki a nagycsapat edzőjévé. Nem sokáig maradhatott tréner, a 2013/14-es szezon első 7 meccsén csak 1 győzelmet tudott felmutatni, igy Preziosi őt is kirúgta. Ami játékos-pályafutasat illeti, Liverani egy igazi “passzkirály” volt, aki kitűnően tudott irányítani és összefogni a középpályát illetve az egész csapatot. Igazi vezéregyéniség, aki játékosként is sokszor az edzők jobbkezeként “működött”, nem is csoda, hogy edzői ambíciói vannak. Az olasz válogatottban 3 alkalommal lépett pályára.

David Di Michele – Pár hete vizitált David a Barberában, és bár nem túl kedves fogadtatásban volt része, meglepő füttykoncert fogadta, mi azért megemlékezünk róla, hogy milyen utat is járt be eddigi pályafutása során. A ´76-os születésű csatár a Lodigiani csapatában kezdte az ipart, a Serie C1-ben, aztán 3 szezon után szintet lépett, és a Foggia színeiben már a B-ben ontotta a gólokat 2 éven keresztül. 1998-ban pedig már a Serie A-ban is megmutathatta tudását, ekkor már a Salernitana játékosa volt. Salernóban 3 idényt húzott le, 2001-ben pedig Udinébe költözött. Első évében 25 meccsen csak 5 gólt szerzett, így 2 szezonra a Regginának adták kölcsön Davidot. 2004-ben viszont visszakerült Udinébe, ahol parádés szezont produkált, 37 meccsen lőtt 15 góllal. A Vincenzo Iaquinta, Antonio Di Natale, David Di Michele csatártrió olyan támadóerőt képviselt, hogy az Udinese be is jutott a Bajnokok Ligája selejtezőjébe. A 2005/06-os idény már nem sikerült ilyen jól, összesen 3 találatot sikerült felmutatnia a csatárnak a szezon végén. Ennek ellenére a Palermo vezetöi fantáziát láttak Di Michelében, úgyhogy szerződést is ajánlottak neki, David tehát Szicíliába került. Első palermói évében 7 gólt szerzett, a másodikban 9et, de betalált az UEFA-kupában is, mégpedig a West Ham United elleni, otthon 3:0-ra megnyert mérkőzésen. Valószínűleg ekkor nézték ki maguknak az angolok, hiszen a West Ham kalapácsos logoja később meg visszatér Di Michele életébe. 2007-ben aztán befejeződött Di Michele palermói kalandja, és Torinóba költözött, a „bikák“ szerződtették 4 évre. Első torinói szezonjában nem is játszott rosszul, de aztán a 2008/09-es szezonra kölcsönadták Gianfranco Zola külön kérésére a West Ham Unitednek. Londonban 30 meccsen csak 4 gólt szerzett, úgyhogy visszakerült Torinóba, onnan pedig Leccébe költözött. Di Michele az évek során eléggé ráállt az évenkénti-kétévenkénti csapatváltásra, úgyhogy a leccei sárgapirosoktól is elköszönt 2 idény után, és felköltözött északra, egy sárgakék gárdához, a Chievo Veronához. Itt csak egy szezont maradt, 2013-ban a Regginához szerződött, azóta is az amaranto játékosa. Amilyen gyorsan cikázik Di Michele az ellenfél védői között, úgy cikazott Olaszországon belül is észak és dél között, állandóan váltogatva állomáshelyeit; Salernitana (dél) – Udinese (észak) – Palermo (dél) – Torino (észak) – Lecce (dél) – Chievo (észak) – Reggina (dél). A sorminta alapján most egy északi csapat kell, hogy következzen. Di Michele nem egy klasszis csatár, sosem volt sztárjátékos, de mindig is megbízható teljesítményre volt képes, ezt is alátámasztja az, hogy éveken keresztül stabil elsőosztályú játékos volt. 6 alkalommal volt olasz válogatott.