Nagyot tévedtek azok, akik azt hitték, hogy a Palermo a bajnoki cím megnyerése után, már nem akar majd futballozni. Kedd este, Cittadella-ban bebizonyosodott, hogy nagyon is akar. Kedvenc rózsaszín-fekete csapatunk, némileg felforgatott összeállításban is simán győzött idegenben (2-0), ami egyben azt is jelentette, hogy immár 20 mérkőzés óta tart a veretlenségi sorozatunk. Következik a hétközi bajnoki összefoglalója.

Nyolcvan pont. A szezon előtt ez volt a bűvös határszám, ugyanis az elmúlt évek tapasztalataiból kiindulva, úgy véltük, ennyi pontot biztosan gyűjtenünk kell majd ahhoz, hogy az év végén feljutást ünnepelhessünk. A bajnokság felénél, amikor 40 egységgel álltunk, és csak egy ponttal előztük meg a másodikat, még inkább azt éreztük: a céljaink elérése érdekében, a tavasszal legalább annyi pontot kell majd termelni, mint az ősszel, és akkor összejöhet a hőn áhított cél. Nos, azóta már tudjuk, hogy tévedtünk, hiszen nemhogy a feljutáshoz, még a bajnoki címhez sem kellett nyolcvan pont, elég volt mindössze hetvennyolc is. Természetesen ebben közrejátszik az is, hogy amíg a mieink képesek voltak jobb teljesítményt nyújtani a második félévben, addig a riválisok még a szezon első felében látott formájukat sem tudták megőrizni, ezért aztán nem csoda, hogy a bajnoki cím sorsa már a 37. fordulóban eldőlt. Mondjuk ez leginkább annak volt köszönhető, hogy Giuseppe Iachini legénysége a tavasszal már tizenhat meccs alatt, két pont híján összegyűjtötte az első félévben szerzett pontmennyiséget, ami egyértelműen önmagáért beszélt, s nem mellesleg aranyat is ért. Innentől kezdve borítékolható volt az is, hogy a hátralévő öt mérkőzésen, a szezon előtt még bűvös határnak számító nyolcvan egység is egész biztosan meglesz majd, a kérdés csupán az volt, hogy mikor. Szombaton, a Lanciano elleni hazai döntetlennel (1-1) ez még nem jött össze, kedden viszont Cittadella-ban már reális esély mutatkozott erre.

Még úgy is, hogy elvileg két bombaformában lévő csapat mérhette össze a tudását a Stadio Tombolato-ban, ugyanis a bordó-mezes hazaiak hat, míg a mieink, akik ezúttal fehér-mezben léptek pályára, tizenkilenc mérkőzés óta voltak veretlenek. A találkozó előtt Giuseppe Iachini tartogatott számunkra néhány meglepetést, hiszen ezúttal nem a jól megszokott kezdő tizenegynek szavazott bizalmat. A kapuba bekerült Samir Ujkani, a védelemben Sinisa Andelkovic mellett ott volt Roberto Vitiello és Milan Milanovic is, a középpályán Granddi Ngoyi mutathatta meg magát, elöl pedig Andrea Belotti kezdett, Abel Hernandez és Franco Vazquez társaságában. Hiába frissített azonban több poszton is a mesterünk, nagyon nehezen lendültünk játékba kedden. Igaz, ehhez hozzátartozik az is, hogy nagyon a Cittadella sem késztetett minket komolyabb erőfeszítésre, így aztán az első félidő roppant gyengécskére sikerült – mindkét klub részéről. Negyvenöt perc alatt összesen két-két említésre méltó eseményt jegyezhettünk fel: hazai oldalról Djuric előbb fölé perdített, majd a félidő hajrájában egy emeléssel is megpróbálkozott, amit Andelkovic akadályozott meg a góltól, a mieinktől pedig Vazquez léc alá tartó lövése, valamint Milanovic (az alábbi képen) ollózó-szerű mozdulata érdemelt tapsot.

A második játékrész azonban ismét gyökeres változást hozott. Egy Abel Hernandez-Belotti koprodukció révén már a 47. percben meg lehetett volna a vezetés, ám Il Gallo a kapu torkából is hibázni tudott. Legyünk őszinték, a kedd nem a Belotti napja volt, aki jóval a tudásszintje alatt teljesített. Hernandez viszont ezúttal is motivált volt, csakúgy, mint Vazquez, akit még szabálytalanul sem tudtak megállítani a hazaiak. Az 56. percben góllá is érett a mezőnyfölényünk, de nem az imént említett támadósorunk miatt: az egész meccsen rendkívül hasznosan futballozó Ngoyi fantasztikus labdát varázsolt Eros Pisano fejére, aki nem is rontott. 0-1 lett, mi pedig azon kezdtünk el gondolkodni, hogy rendkívül értékes játékosaink vannak.

Granddi Ngoyi-ról (a fenti képen, a labdával) eddig nem sok mindent tudtunk, hiszen leginkább csak csereként, pár perc erejéig jutott szóhoz, Cittadella-ban viszont megkapta az esélyt, és élt is vele: játékával nagyon kellemes benyomást tett ránk, s reméljük, a vezetőket is meggyőzte arról, hogy érdemes vele hosszabb távon tervezni. 

De ne feledkezzünk el a gólszerző Pisano-ról (a fenti képen, 3-as mezben) sem, aki bő két hét leforgása alatt másodszor is eredményes tudott lenni fejjel. Szóval, a szezon előtt azt sem sokan gondoltuk volna, hogy Pisano-ból meghatározó ember lehet, márpedig az év vége felé egyértelműen ez a helyzet. Korábbi csapatkapitányunk tökéletes példa arra, hogy hová juthat el egy focista Palermo-ban, ha alázatosan és szorgalmasan végigdolgozza az évet.

Mindazonáltal nemcsak Ngoyi és Pisano játszott nagyot Cittadella-ban, hanem a bal szélen futballozó Achraaf Lazaar (fenti képen, 7-esben) is. Mondjuk az ő képességeivel már megismerkedtünk a tavasszal, így kevésbé volt meglepő, hogy a Stadio Tombolato-ban is remekelt. A vezető találatunk egyébként nagyjából el is döntötte a mérkőzés végkimenetelét. A hazaiakat szemmel láthatóan megfogta a bekapott gól, s ezt követően már nem a játékkal, hanem sokkal inkább a műbalhézással (az egyik, kispadon ülő vezetőt el is küldték reklamálás miatt) foglalkoztak. A 90. percben aztán, (nem mintha addig bármiféle veszélyben lett volna az előnyünk…) végképp pecsét került a három pont sorsára: Abel Hernandez 16 méterről, fordulásból, minden igényt kielégítő gólt szerzett, ezzel pedig beállította a találkozó végeredményét. Még egy gondolatot szeretnénk hozzáfűzni ehhez a csodálatos második találatunkhoz: kár, hogy Hernandez (a lentebbi képen) nem mindig ezt az arcát mutatta a szezonban, mert Cittadella-ban ismét kiderült róla, ha kellően motivált, akkor nem mindennapi dolgokat tud a labdával csinálni…

Az uruguayi gólját követően nem sokkal, megszólalt a hármas sípszó, ami azt jelentette, hogy a hazaiak sorozata eddig tartott, a mieinké viszont továbbra is él. A Cittadella hat veretlenül megvívott bajnoki után újra kikapott, s még bőven izgulhat a hátralévő meccseken, Andelkovic-ék viszont immár húsz mérkőzés óta nem találtak legyőzőre. Bár a Cittadella-Palermo is egyfajta rangadónak számított, kedden két másik rendkívül fontos meccset is játszottak a B ligában, amely a feljutás szempontjából volt érdekes. (Nem árt, ha figyeljük, melyik csapatok csatlakoznak majd hozzánk az A-ligában.) A forduló előtt negyedik Cesena, a második Empoli-t fogadta, és egy késői gólnak köszönhetően a hazaiak ünnepelhettek, míg a Crotone (5. volt)-Latina (3.) rangadón éppen ellenkezőleg, egy korai, második percben esett találat ért három pontot a vendégek számára. Így aztán továbbra is rendkívül nyitott és érdekes a másik automatikus feljutást érő pozíció kérdése, amelyet jelenleg még mindig az Empoli (65 pont) birtokol, épphogy megelőzve a Latina-t (64 pont) és a Cesena-t (62 pont). Érdemes továbbá megemlíteni a Modena (jelenleg már 5.-ek) és a Bari (feljöttek a hetedik helyre) szereplését is, akik sokáig csak a tabella hátsó régiójához tartoztak, mostanra viszont jó eséllyel pályáznak a play-off-ot érő helyekre.  A hátralévő három fordulóban tehát garantáltan lesz még izgalom, de szerencsére ez minket már nem érint.

Mert amíg a többiek – kis túlzással – késhegyre menő csatákat vívnak majd az értékes pontokért, addig a mieink, kedden már a nyolcvan egységet is túllépték, és jó úton járnak a kilencven felé.

Visszavágni a Carpi-nak!

Szombaton (kezdés 15 óra) következik az újabb bajnoki mérkőzés, amelyen az a Carpi lesz az ellenfelünk, akik utoljára képesek voltak legyőzni (1-0 lett, egy tizenegyesgóllal – a fentebbi képen pontosan ez látható) minket. Ez az ominózus eset még 2013. december 21.-én, szegény Monyox kollégám szeme láttára történt, azóta viszont sok minden változott a két klub háza táján. A mieink, a Carpi-ban történtek óta egyszerűen képtelenek meccset veszíteni, aktuális vendégünk pedig stabil középcsapat (13. hely) lett. A 40. fordulóban rendezett mérkőzésnek egyébiránt nem sok tétje van, dehogy mégse nevezzük tétnélkülinek az összecsapást, mondanánk két dolgot: az egyik, hogy ez egy remek alkalom lesz arra, hogy visszavágjunk a Carpi-nak a decemberi, nem éppen egyenlő feltételek mellett elszenvedett vereségért, a másik pedig pont az előzőből következik, vagyis az immár húsz meccset számláló veretlenségi széria folytatása. Bízunk benne, hogy Giuseppe Iachini szombaton is egy, kedden látotthoz hasonló, motivált csapatot küld majd a pályára, mert akkor, egész biztosan nem fog kellemetlen meglepetés érni minket! Még egy dolgot érdemes az előttünk álló meccsel kapcsolatban megjegyezni: ez lesz az utolsó olyan szombati összecsapásunk, amelyet 15 órától játszunk, az utolsó két bajnokira ugyanis, 20 óra 30 perces kezdéssel kerül majd sor. Reméljük, jó hosszú időre elfelejthetjük a szombat kora délutáni meccskezdéseket!

 (Vazquez (fehérben, 20-as mezben) a Carpi ellen is megmutathatja, hogy mit tud)