A meccs után olvastam véleményeket palermói részről, és egy szurkoló írta ezt, hogy “assurdo”. Hát ez az volt valóban. Úgy látszik, a Carpi lett a másodosztályú mumusunk, mert tőlük kaptunk ki utoljára a december 21-ei meccsen. Azóta tartotta a csapat a veretlenségét, és ahelyett, hogy megbosszultuk volna a “carpi csorbát”, ismét kikaptunk a pirosfehérektől.

Még küzdöttem a streammel, amikor már elkezdődött a meccs, de alig, hogy bejött az adás, már azt láttam, hogy büntetőt rúg a Carpi. Stevanovic szabálytalankodott a tizenhatoson belül, 2 perc után már előnyben volt a vendég együttes. Jól kezdődött. Aztán így is folytatódott, mert negyedóra múlva már túl is voltunk két kényszerű cserén; Vitiellót és Barretót sérülés miatt váltotta Andelkovic és Bolzoni. Ha azt mondom, hogy nem ilyen kezdést képzeltünk el, finoman fogalmazok. A Carpi abszolut nem volt megilletődött, a mérkőzés első részében többször megtornáztatták Sorrentinót.

Szerencsére ilyet nem kell látnunk a következő idényben…

Viszont muszáj hozzátennem, hogy a 0:1 ellenére élmény volt nézni Vazquez labdáit vagy a szélsőink, Daprela és Stevanovic cseleit.

A 39. percben aztán sikerült egyenlíteni, Ciccio Bolzoni állt jókor, jó helyen, és közvetlen közelről fejelt a kapuba. Az első félidőt aztán le is fújta a játékvezető, amikor hirtelen azt lehetett látni a Palermo honlapján, hogy Vazquez neve mellett piroslap van. Később kiderült, hogy a félidő lefújása után Franco szövegelt a játékvezetőnek, valószínűleg azt kérte számon, hogy büntetlenül rúgták szét a lábát. Szóval El Mudo (A néma) nem igazán nevéhez illően viselkedett, és valljuk be, ez buta hiba volt részéről, mert a második játékrészben a csapat itta meg a levét. A bekapott büntető illetve a kiállítás miatt kísértetiesen hasonlított ez a meccs a tavaly decemberire, és sajnos később a végeredmény is ezt igazolta, de ennyire ne fussunk előre!

A második játékrészben emberhátrányban is támadtunk, kezdeményezőbb volt a csapat, és hát akárhogy is nézzük, az ellenfélnek csak néhány felvillanása volt, míg a rózsaszínfeketék helyzetek sorozatát dolgozták ki. A baloldalról több esetben is veszélyesen ívelt be Daprela szabadrúgásból, de egyszer a kapus kapta ki az alsóból, egyszer pedig Munoz pörgetett centikkel mellé. De nem csak ez a két palermói momentum volt a második félidőben, azonban a helyzeteket nem tudták a srácok gólra váltani. Ami nem sikerült palermói oldalon, az összejött a Carpinak, és az ellenfél második góljára már nem tudtunk válaszolni.

Nem tudom szó nélkül hagyni a Carpi játékosainak… Hogy is mondjam… Nem túlságosan sportszerűnek tűnő hozzáállását. Hozzáteszem, ezt nem a vereség miatt érzett keserűség mondatja velem. Rengeteget szabálytalankodtak, aztán egyik játékosuk úgy dobta fel magát Munoz mellett, mintha áram rázta volna meg, úgy, hogy a mi 6-osunk hozzá sem ért. A szomorú az a dologban, hogy a bíró megette a sztorit, a mi Ezequielünk meg sárgát kapott.

Szevasztok!!!

Meccs után a szurkolók elégedetlenkedtek, hogy milyen hozzáállás ez a csapat részéről meg hogy végigaludták a mérkőzést a srácok. Szerintem a hozzáállással nem volt semi gond, mert hajtott a csapat, látszott, hogy akarják a 3 pontot. El kell fogadnunk, hogy akármennyire is jobban megérdemeltük a győzelmet az ellenfélnél, a labda kerek vagy mi…:) Ne legyünk elégedetlenek!