Dührohamot kaptunk! Amikor a 91. percben Gastaldello elé került a labda, már éreztük, hogy nagy a baj… És sajnos így is volt! A Sampdoria csapatkapitánya a hosszabbításban lőtt góllal mentett pontot csapatának a Barbera-ban, noha sokáig olybá’ festett, hogy vasárnapi vendégeink üres kézzel távoznak. A vége viszont 1-1 lett, ami nemcsak az utolsó percben történt pontvesztés miatt fájó, hanem azért is, mert több mint egy félidőn át emberelőnyben futballozhattunk, ám mégsem győztünk! Következik a vasárnapi nyitófordulóban játszott, Palermo-Sampdoria meccs visszatekintője.

Óvatos volt Giuseppe Iachini (fenti képen) az első bajnoki mérkőzés előtt. Mesterünk, a Sampdoria elleni nyitómérkőzésen, amelyen hivatalosan is visszatértünk a Serie A-ba, nem igazán mert kockáztatni, hiszen Luca Rigoni-t leszámítva, ugyanazt a csapatot küldte pályára, amely az elmúlt idényben megnyerte a Serie B-t, és kiharcolta a jogot az élvonalra. Hiába igazoltak tehát a vezetők számos védőt az utolsó héten, Iachini mégis megmaradt a már jól bevált Munoz, Terzi, Andelkovic hármas mellett, a két szélre pedig Eros Pisano és Fabio Daprelákerült, utóbbi a meccs előtt sérülést szenvedett Achraaf Lazaart igyekezett pótolni. A kapuban, nem a Modena ellen hármat kapó, egyesek által elsőszámú kapusnak tartott Ujkani kezdett, hanem a sokáig kegyvesztettnek tűnő Stefano Sorrentino, ami így is volt rendjén. A középpályán sem volt meglepetés, mert Barreto és Bolzoni is a jól megszokott helyükön játszottak, Luca Rigoni ellenben új, ám mégis rutinos embernek számított a pálya középső részén. És a csatársor… Alighanem ez okozta a legnagyobb fejtörést trénerünknek a meccs előtt, hiszen a tavalyi csapathoz képest már nemcsak Lafferty, hanem Abel Hernandez sem tartozik a keretünkhöz, kettejük elvesztése pedig mínusz 25 gólt jelent, ha az előző idényből indulunk ki. Így aztán a Samp ellen, Paulo Dybala és Franco Vazquez kapták meg a lehetőséget arra, hogy betöltsék a gólvágók szerepét, ám mondhatni ebben sem volt semmilyen meglepetés, tekintettel arra, hogy a két játékos már a tavasszal is alapembernek számított, és figyelembevéve azt is, hogy a meccs megkezdéséig még nem tudtunk igazi vérbeli csatárt szerződtetni…

Eleinte nem is tűnt úgy, hogy feltétlenül új emberre van szükségünk elöl, hiszen Franco Vazquez (fenti képen), Pisano jobb oldali beadásából már az első percben veszélyeztetett, lövése azonban sajnos célt tévesztett. A kezdés mindenképpen bíztató volt, és érezte ezt a csodálatos hazai közönség is, akik egyértelműen a csapat mellé álltak ezen az oly fontos bajnokin. A 7. percben szurkolóinknak még inkább meg volt az okuk arra, hogy hangorkánt teremtsenek a Barbera-ban, hiszen Paulo Dybala egy nagyszerű labdaátvétel után a kapuig gyalogolt, és be is vette az ex-palermói Viviano hálóját, előnyhöz juttatva ezzel a mieinket!

Dybala (fenti képen) egyébként a 2012 novemberében játszott utolsó Palermo-Sampdoria A-ligás meccsen is főszereplő volt, hiszen akkor, az ő két góljával győztük le a genovaiakat. Dybala tehát, vasárnap ismét betalált a kékek kapujába, ám ez, még nem volt garancia a 3 pontra. Nyugodtabbak lettünk volna, ha az első félidőben sikerül megduplázni az előnyt, ám erre leginkább csak Barreto ravasz lövésénél volt meg az esélyünk, a játékrész nagyobb részében ugyanis, átengedtük a kezdeményezés jogát Mihajlovic csapatának, és inkább a biztonságos védekezésre ügyeltünk. Az előny birtokában csak óvatosan lendültünk támadásba, noha zavarhatónak tűnt a Samp védelme. A mieink védekezése viszont jól működött, Sorrentino-nak nem sokszor kellett közbeavatkoznia, ami dicséri a védősor és a középpálya teljesítményét is. A védelemből leginkább Sinisa Andelkovic játéka emelkedett ki, aki ismét bizonyította: Vele, jóval erősebb a védelmünk, mint nélküle! A szlovén védő nemes egyszerűséggel „leradírozta” Okaka Chukát, pedig a robosztus termetű támadó ellen nem könnyű a bekkek dolga. Szeretnénk megjegyezni, hogy Claudio Terzi is meglepően stabilan állt a lábán, mint ahogy ezúttal Munoz-ra sem volt panaszunk, ami bíztató a jövőt illetően.

A középpálya is szorgosan robotolt, Luca Rigoni (fenti képen) pedig talán kicsit túl is fűtötte magát az összecsapásra – a Chievo-tól igazolt játékos még nagy hasznunkra lehet a szezon során. Summa summarum, minden szempontból jól nézett ki a csapat, látszott, hogy mindenki tisztában van a feladatával, mi több, el is tudja azt látni. A 41. percben aztán jött az újabb fordulat! Regini rövid időn belül összeszedte a második sárga lapját is, és már mehetett is zuhanyozni. Valószínűnek tartjuk, hogy hidegzuhany volt ez a Samp-híveinek is, mi viszont annál jobban örültünk. A gólelőny mellé emberfórba is kerültünk, ennél nagyobb esélyt pedig a győzelem megszerzésére, el sem tudtunk volna képzelni a nyitányon.

Persze tudtuk, hogy hátravan még 45 perc, és az előnyünk csak egy gól, ám sokáig mégsem éreztük úgy, hogy aggódnunk kellene. A vendégek ugyanis, hiába jöttek előre, komoly helyzetig a második félidőben sem jutottak, egyszerűen ugyanis, nem találtak rést a jól záró palermói hátsó alakzaton. Kedvenceinknek azonban meg volt a lehetőségük arra, hogy eldöntsék a találkozó sorsát: az 55. percben Dybala várt sokáig egy ziccerben, nem sokkal később pedig Pisano lőtt fölé éles szögből. A helyzeteink kimaradtak, az idő múlásával pedig egyre inkább érződött, hogy fáradunk – ebből is látszott, hogy a Serie A jóval nagyobb energiát igényel, mint a B. Iachini próbált is cserélni, első ízben a jól futballozó, ám sárga lappal játszó Rigoni-t hozta le, a helyére pedig  Ngoyi-t küldte be, amivel nem feltétlenül értettünk egyet. Meglátásunk szerint, Ngoyi-nál az ex-sampdoriás Maresca hasznosabb lehetett volna, ám nem szeretnénk megkérdőjelezni edzőnk döntését. A Dybala-Belotti csere némileg meglepő volt, hiszen Paulo-val egyáltalán nem bírtak a vendégek, mindazonáltal igaz, hogy 9-esünk is haloványabb volt a második játékrészben. Itt pedig előjött, hogy sajnos, Iachini-nek nagyon szűk a merítési lehetősége, a kispadon ülők között ugyanis más támadó nem is volt… Talán ezért is lehetett az, hogy csatárok nélkül túlságosan is óvatosak voltunk, és nem igazán mertünk támadni, pedig nem győzzük hangsúlyozni, hogy szerintünk 10 ember ellen illett volna nagyobb kockázatot vállalni – főleg hazai pályán. Persze mint később kiderült, ezen az estén nem hatékonyabb támadójátékra, hanem nagyobb koncentrációra lett volna szükségünk leginkább! A 91. percben ugyanis, amikor már gyakorlatilag elkönyveltük a 3 pontot, elaludtunk egy szögletnél, Gastaldello pedig üresen maradt, és ki is használta az egyetlen védelmi megingásunkat, eltüntetve ezzel az egygólos előnyünket. Minden oda lett, a stadionban döbbent csend lett úrrá, és gyanítjuk, valamennyi Palermo-szurkolót szétfeszített az ideg a gól láttán, az addig oly gyönyörű vasárnap esténk pedig egyhamar borzalmassá változott! Rögzített szituációnál, ráadásul emberelőnyben, vajon hogyan maradhatott ennyire üresen Gastaldello, számunkra továbbra is rejtély…

Azt azért megjegyeznénk, hogy a gól előtt Ngoyi-t fejelték le, és így került a labda a vendégek csékájához, ám a gólban természetesen másoknak is meg van a felelőssége! Érdekesség, hogy Iachini, Vitiello személyében pont védőt akart becserélni az ominózus szöglet előtt, ám miután a hálónkba került a labda, inkább a saját nevelésű fiatal csatár, Bentivegna kapott még pár másodperc lehetőséget. A végén Okaka Chuka kis híján a győzelmet is megszerezte a Sampdoria-nak, ám szerencsére a lövése elment a kapu előtt, a játékvezető meg ezt követően le is fújta az összecsapást, amely tehát 1-1-gyel zárult.

Összességében tanulságos meccsen vagyunk túl, kiderült, hogy a Modena-tól kapott múlt heti pofon tényleg csak kisiklás lehetett, és arra is fény derült, hogy a jelenlegi keret – az újakkal kiegészülve még inkább – alkalmas lehet a céljaink elérésére, sőt talán még többre is. A Samp ellen megszerzett egy pontnak azonban, a történtek ismeretében sehogyan sem tudunk örülni, mert ezt a meccset mindenképpen meg kellett volna nyernünk, ehelyett viszont két fontos pontot buktunk el – már rögtön a nyitányon! A folytatás egy cseppet sem ígérkezik könnyebbnek, de egy dologban megegyezhetünk: ahhoz, hogy a jövőben eredményesebbek legyünk a Serie A-ban, jóval bátrabban kell majd futballoznunk, és nem szabad ennyire óvatosnak lennünk! Reméljük, Giuseppe Iachini is rájött már erre a vasárnapi meccs kielemzése után!