Palermo88 kollégámmal először nem tisztáztuk, hogy ki írja a Juventus elleni meccs beharangozóját meg ki az összefoglalót, aztán ő megírta a komplett kedvcsinálót, de én is felírtam pár gondolatot. Szóval úgy gondoltam, hogy legyen egy rendhagyó összefoglaló, és amilyen gondolatokat a beharangozóba szántam, azokat veszem sorba a meccsen történtek fényében.

(írta: monyox)

A régi szép idők… Amikor mi voltunk a Juventus mumusai, amikor oktatni jártunk Torinóba, amikor több szezon is úgy telt el, hogy a Juventus-Palermo párbajból a zebrák kerültek ki vesztesen.

Nem volt ez olyan régen, de sajnos ezeknek az időknek vége. El kell fogadnunk, hogy a Juventus egy másik kategória, egyrészt a pénzbeli hátteret tekintve illetve ebből következve a játékosállományt nézve is. Ettől függetlenül magától értetődőnek kellene lennie, hogy az ilyen meccseken duplán teszik oda magukat a srácok, és nem felemelt kézzel lépnek a pályára.

A Juventus kisebb gödörben van, x-eltek a Sassuolo ellen, a BL-ben kikaptak az Olympiakos vendégeként (az ex-palermós Kasami góljával nyertek a görögök), ezt a duplabotlás talán emelte volna az esélyeinket a Juventus stadionjában…

…ha elhisszük, hogy lehet keresnivalónk Torinóban… Nem hittük el.

Vajon a játékosok tisztában vannak vele, hogy a Juventus Stadium gyepére ki kell tenniük a szívüket? És vajon Iachini mester tisztában van vele?

Sajnos úgy tűnt, hogy sem a játékosok, sem Iachini nem volt tisztában vele… Úgy tűnt, mintha előre beletörődtek volna, hogy itt keresnivalónk nem lehet, kis túlzással úgy léptek pályára, mint a birkák a vágóhíd betonpadlójára… Megmondom őszintén, engem nem a vereség zavar, hanem a vereség módja. Egy abszolút középszerű Juventustól kaptunk ki úgy, hogy tökéletesen asszisztáltunk egy izzadtságmentes hazai győzelemhez. És ez az, ami nekem felkavarja a gyomromat. Mert ki lehet kapni úgy is, hogy utána a szurkolók megtapsolják a csapatot, meg úgy is, hogy egy embert nem tudok megemlíteni az egész csapatból, akin érezni lehetett volna, hogy ő győzni jött Torinóba.

Felállás, taktika…

És ezen a ponton Iachini mester is nyakig sáros. Az edző dolga lenne a lehető legjobb szerkezetben pályára küldeni a csapatot (a Feddal-Pisano szélsőpáros tökéletes indikátora a Palermo vasárnapi teljesítményének), motiválni és feltüzelni a játékosokat. Semmi meglepő húzás, semmi taktika. A bajnokság kezdete óta ugyanaz a sablon. Akárhogy is nézzük, ez egy 8-2es szerkezet. 8an védekeznek, elől meg Vazquez és Dybala erőlködik kettesben az ellenfél védőinek gyűrűjében. Ha összejön valami nekik, örülünk. Ha nem, jöhet Belotti. Taktika ismertetésének vége. Bocsánat, megkövetem magam, meglepő húzás mégis csak van a mister részéről, Feddal, aki más csapatban még a másodosztályban is csak padozna, kirobbanthatatlan a kezdőből. Csak 2 gólt kaptunk a szorgos közreműködésének köszönhetően, ugyanakkor nagy hiba lenne a vereséget az ő nyakába varrni. El kell fogadnunk, hogy Feddal nem Serie A-színvonalú játékos, mint ahogy Pisano sem az (mégis éppen ők kezdenek pont a Juventus ellen), aki mást mond, az („nem magyar és hazudik”..;) még nem látta a mostani idény  meccseit. Egyre hangosabbak a „Iachini takarodj!” hangok, és azt kell, hogy mondjam, nem ok nélkül. Sokan már az utódot találgatják…

A javítás lehetősége nem is várat sokat magára, hétközi forduló következik, a Chievo gárdája látogat a Barberába. A veronaiak még pocsékabbul kezdték az idényt, mint a Palermo, összesen 1 győzelem, 1 döntetlen, és 6 vereség áll a nevük mellett. Ennél jobb lehetőségünk nem is lehetne megszerezni a második győzelmet, sőt, ha szigorúan akarok fogalmazni, kötelező győzelem!