Változatos, jó iramú mérkőzésen egy pontot szereztünk a Genoa vendégeként. Noha a nagyobb helyzetek inkább a mieink előtt adódtak, a meccset a hazaiak is megnyerhették volna, ám végül maradt az 1-1-es döntetlen. Ez pedig azt is jelentette, hogy egyik csapat veretlenségi sorozata sem szakadt meg hétfőn este, mert a Genoa immár hét, a Palermo pedig már négy bajnoki óta veretlen. Az idegenben szerzett egy pont persze csak akkor lesz igazán értékes, ha vasárnap hazai pályán legyőzzük majd a sereghajtó Parma-t.

Nem volt jó ómen, hogy hétfő este kellett a Genoa otthonában pályára lépnünk, hiszen az idei szezonban már kétszer is játszottunk A-ligás bajnokit ezen a napon, s mindkétszer ki is kaptunk. A 2. fordulóban a Hellas vendégeként 1-0-s vezetésről drámai körülmények között veszítettünk 2-1-re, míg az 5. játéknapon, hazai pályán szaladtunk bele a késbe a Lazio ellen, és kaptunk egy már-már megalázó négyest. Ezúttal azonban bíztunk benne, hogy nem lesz „elátkozott” a hétfő esténk, mert kedvenceink két győzelemmel és egy döntetlennel a hátuk mögött érkeztek meg a Stadio Luigi Ferraris-ban, ahol a szintén jó formában lévő Genoa ellen szerettünk volna újabb pontot, vagy pontokat szerezni.

Giuseppe Iachini (fenti képen) a jól megszokott formációban küldte pályára a rózsaszín-feketéket, a személyi kérdéseket illetően azonban, akadt egy kényszerű változtatás. A jól megszokott kezdő tizenegyből hiányzott Francesco Bolzoni, aki a múlt héten megsérült, így a helyére új embert kellett bevetni. A Mister végül a bolgár Ivaylo Chochev mellett döntött, a fiatal játékos pedig rögtön az első percekben jelezte, hogy keménységben ő sem marad el a többiektől, hiszen kétszer is elég keményen avatkozott közbe. Noha azt reméltük, hogy Chochev a hátralévő időben is ezt az arcát mutatja majd, csalódnunk kellett: sajnos, a bolgár srác az aktív kezdés után visszaesett, és a későbbiekben már alig-alig találkozott a labdával.

Paulo Dybala viszont ezúttal is megmutatta, hogy miért érdemes neki odaadni a lasztit, mert a 7. percben minden bizonnyal a forduló gólját lőtte, előnyhöz juttatva ezzel a mieinket. A 16-os jobb szélénél kapta meg a labdát, tolt egyet, majd ballal, zseniális mozdulattal csavart a kapu jobb felső sarkába – Perin tehetetlen volt! Ezt a gólt valószínűleg még sokat fogjuk, fogják emlegetni, ezért érdemes megnézni többször is!

Ezzel a csodagóllal tehát hamar megszereztük a vezetést, így aztán az eddigi „átkozott” hétfő esték is feledésbe merültek. Már csak azért is, mert Iachini jól megszervezte a védekezésünket, s a csapat játékát is, a Genoa meg hiába rohamozott három támadóval, nem igazán talált rajtunk fogást. Az első negyedóra végén aztán meglehetett volna a második gólunk is, ám Dybala közeli lövését sajna blokkolták, pedig mi már bent láttuk. Ezt követően magukhoz tértek Gasperini fiai, s egyre inkább nyomás alá helyezték Sorrentino kapuját. A piros-kékek jó húsz perc futball után rátaláltak a gyenge pontunkra, és ott kezdték erőltetni a támadásvezetéseket. Ez a pont pedig a jobb oldalunk volt, ahol a sérülése után visszatérő Michel Morganella próbált bizonyítani. De sajnos tényleg csak próbált, mert a játéka, finoman fogalmazva sem volt acélos. Morganella-t többször is becsapták a hazaiak, akik végül a 30. percben el is tüntették az egygólos hátrányukat – pont egy Michel-hiba után. A svájci védő ugyanis, felszabadítás helyett ki akarta hozni a labdát, amit a 16-os előterében elveszített, majd ezt követően két másik egyéni hiba után (Gonzalez középre fejelte a beadást, Maresca meg könnyelműsködött), Bertolacci elé került a játékszer, aki ki is lőtte a kapu jobb alsó sarkát. Hiába voltunk tehát magabiztosak, az egyetlen védelmi megingásunkat könyörtelenül megbüntették a genovaiak. Sőt, kis híján hátrányba is kerültünk, hiszen egy perc múlva Antonelli ismételten faképnél hagyta Morganella-t, és csak Sorrentino-n múlt, hogy nem kerültünk még nagyobb bajba.

Nem csoda, hogy ekkor már újra eszünkbe jutottak az eddigi „elátkozott” hétfő estéink, hiszen újfent előjöttek a szokásos, gólt  vagy gólhelyzetet eredményező hibáink. A Genoa játékosai tehát vérszemet kaptak az egyenlítéstől, és nagy erőket mozgósítottak annak érdekében, hogy újabb gólt szerezzenek. Éppen ez adott lehetőséget arra, hogy kihasználjuk a villámgyors Dybala kvalitásait elől, mert a piros-kékek annyira feltolták a védekezésüket, hogy ’La Joya’ gyakorlatilag egy az egyben maradt ott Marchese-vel. A 36. percben pont egy ilyen szituáció után kerültünk óriási helyzetbe, hiszen Dybala rástartolt egy előrevágott labdára, majd az átvétellel be is csapta a védőjét, ám hiába vezette egyedül a labdát Perin-re, a kapus bravúrral hárítani tudott. Pedig nagyon jó lett volna újra vezetéshez jutni, de elszalasztottuk a hatalmas gólszerzési lehetőséget, márpedig ha a jövőben megakarjuk nyerni az ilyen meccseket, ahhoz elengedhetetlen lenne az ehhez hasonló helyzetek kihasználása!

Dybala most rontott, ugyanakkor azt is el kell mondanunk, hogy hétfőn ismét csak benne bízhattunk, mert egyedül ő volt képes az ellenfél 16-osának környékén helyzetbe kerülni, és váratlant húzni. A támadójátékunk tehát ezúttal is igencsak egysíkú volt, ám bíztunk benne, hogy a második félidőre a többiek is feljavulnak majd, és tudnak segíteni Paulo-nak.

Így is történt, hiszen a szünet után az első lényeges momentum Franco Vazquez (fenti képen, fehérben) nevéhez volt köthető, aki az 59. percben (addig nem igazán történt semmi sem) egy remek lövéssel vette célba Perin kapuját, de a kapufa megóvta a hazaiakat a góltól. Vazquez-nek láthatóan megjött a kedve e jelenetet követően, ám sokszor bántó volt azt látni, hogy mennyire nehéz helyzetben kell egyedül megtartania a labdákat, hiszen a Barreto vezette középpályás sor nem igazán tudta megtámogatni. Maresca szintén haloványabb volt ezen a hétfőn, Chochev-ről meg már tettünk említést az összefoglaló elején. Egyébként a bolgár számára 66. percig tartott a Genoa elleni meccs, ekkor ugyanis az a Robin Quaison váltotta, akit eredetileg mindenki a kezdőbe várt. A svéd beállításával egyértelműen támadóbb lett a csapat, a cserejátékosból pedig kis híján szupercsere lett: alig pár perccel a pályára lépése után Morganella beívelését követően remekül fejelt a kapura, Perin azonban ezt is védte. Nem telt el újabb két perc, és Vazquez is fejjel próbált meg eredményes lenni, a próbálkozása azonban centikkel elment a jobb kapufa mellett. Ziccereket hagytunk tehát kihasználatlanul, és úgy tűnt, mintha el lennénk átkozva ezen a napon, amin csak azért nem lepődtünk meg, mert ugye hétfő volt.

(Szerencsére Pinilla nem ünnepelhetett gólt ellenünk!)

Hogy a túloldalon Pinilla-n volt-e valami átok, nem tudjuk, mindenesetre a szünetben pályára lépő, korábban nálunk is játszó chilei támadó a 77. percben kihagyta a kihagyhatatlant, és két méterről az üres kapu fölé fejelt. Megúsztuk! A védelmünk előtt egyébként – ezt a hibát leszámítva – le a kalappal, hiszen mindenki nagyszerűen tette a dolgát, még úgy is, hogy tényleg nyomás (jóval többet volt a labda a hazaiaknál) alatt játszottunk.Szeretnénk külön kiemelni a bal szélen játszó Achraaf Lazaar-t, aki már az Udinese ellen is jól futballozott, ezúttal pedig szintén azt hozta, amit várunk tőle! A marokkói, egy ízben az utolsó pillanatban lopta le a labdát a 16-oson belül Perotti lábáról, megakadályozva ezzel egy óriási hazai gólszerzési lehetőséget. De ugyanígy jár a gratuláció Gonzalez-nek vagy Andelkovic-nak is, akik többször is létfontosságú mentést mutattak be hátul, mint ahogy a második félidőre már Morganella teljesítménye is feljavult.

(A kép csalóka: Lazaar (fehérben) nem csak üldözte a labdát hétfőn!)

Nem volt már sok hátra a meccsből, Iachini pedig a frissítés mellett döntött, és az utolsó 7-8 percre behozta Belotti-t ,Vazquez helyett. Il Gallo-nak sok említésre méltó jelenete már nem volt, bár egyszer kiugorhatott volna ziccerben, ha ügyesebb, de Burdisso megállította. Letelt a 90 perc, a negyedik játékvezető pedig, némileg kicsit érthetetlenül 5 perces hosszabbítást mutatott fel. És amíg a mieink már leginkább csak az eredmény megőrzésére törekedtek a ráadásban, addig a genovaiak továbbra is jöttek előre, és hittek a győzelemben. Már éppen letelt a hosszabbítás, amikor Roncaglia jobb oldali beadásánál Pinilla, Munoz szorításában érdekes körülmények között földre került a büntetőterületen belül, ám hiába várt minden hazai szimpatizáns sípszót, szerencsénkre Fabbri-sporttárs továbbot intett, és nem sokkal később le is fújta az összecsapást, amely így 1-1-es remivel ért véget. A genovaiak egy emberként reklamálták még a végén azt a bizonyos utolsó másodperces szituációt, amelyért végül nem kapták meg a tizit (a találkozót közvetítő olasz és/vagy angol televíziós szakértők amúgy, egymástól függetlenül úgy nyilatkoztak  a mérkőzést követően, hogy láttak már ilyenért 11-est ítélni, sőt szerintük ez inkább büntető volt, mint nem…), mi meg eközben megkönnyebbülve vettük tudomásul, hogy most elmaradt az utolsó perces dráma, ezáltal pedig értékes ponttal gazdagodtunk az esélyesebbnek tartott Genoa otthonában!

Lehet, hogy mégsem volt „elátkozott” számunkra ez a hétfő…?

Palermo-Parma

A hétvégén már a 13. fordulót bonyolítják a Serie A-ban, a mieink pedig vasárnap (kezdés 15 óra) a sereghajtó Parma csapatát fogadják a Renzo Barbera-ban. Mondanunk sem kell, ezen a meccsen csak és kizárólag a győzelem az elfogadható eredmény, hiszen ahhoz, hogy stabilan a középmezőnyhöz tartozzunk, az utolsó helyen szerénykedő parmaiakat hazai környezetben mindenáron le kell győznünk! Könnyű meccsre azonban két ok miatt sem számíthatunk: az egyik, hogy a kiesés ellen harcoló csapatokkal szemben eddig igencsak megszenvedtünk (lásd Empoli, Cesena vagy Chievo elleni csaták), a másik pedig, hogy a Parma az eddigi gyenge produkciója (12 bajnokiból 10 vereség) ellenére ért már el idén bravúros (Parma-Inter 2-0) eredményt, ami azt is jelzi, hogy eléggé kiszámíthatatlanok. Ezt támasztja alá az is, hogy a tavaly még sikercsapatként emlegetett sárga-kékek olyan csapatokkal – Empoli, Sassuolo, Cesena – szemben szenvedtek meglepő vereségeket, akik ellen talán illett volna pontot, vagy pontokat szerezniük. A kiábrándító eredmények ellenére, a türelem még mindig meg van Roberto Donadoni iránt, akinek minden bizonnyal élete egyik legnehezebb edzői feladata a mostani. Reméljük, nem a mieink ellen szedik majd össze magukat Cassanoék, mindazonáltal nem árt kellően komolyan vennünk a vasárnapi bajnokit! Már csak azért is, mert az utolsó három Parma elleni bajnoki meccsünket elveszítettük, persze az is igaz, hogy az egy másik Palermo és egy másik Parma volt, és mint tudjuk, azóta elég sok minden változott a két klub háza táján. Mindazonáltal ha úgy játszunk, mint az utóbbi hetekben tettük, akkor aligha jelenthet gondot a mostani Parma legyőzése itthon.