A Serie A-ban nagyon nehéz idegenben meccset nyerni, úgy meg nem is lehet, ha egy csapat csak egy félidőn keresztül futballozik jól. Ezt bizonyítja az is, ami velünk történt szombaton: Torinóban hiába játszottunk jól az első negyvenöt percben, és hiába vezettünk kétszer is, a második játékrészben már nem tudtuk megismételni az első félidei játékunkat, így be kellett érnünk a 2-2-es döntetlennel. Persze félreértés ne essék, nem vagyunk csalódottak az eredmény miatt, már csak azért sem, mert az újabb megszerzett ponttal megmaradt az immár hat bajnoki óta tartó veretlenségünk is, amit a következő fordulóban, hazai pályán a Sassuolo ellen még tovább nyújthatunk.

Súlyos gondok vannak a bal oldalon! Még mielőtt bárki is azt hinné, hogy politizálni akarunk, szeretnénk megnyugtatni mindenkit: az iménti kijelentéssel kedvenc csapatunk bal oldalára gondoltunk, hiszen a Serie A első harmadában talán ezen a poszton adódott a legtöbb problémánk. Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy lassan már szavazást is kiírhatnánk e pozíció betöltésére, mert valljuk be, eddig egyik balszélsőnk sem tudott maradandót nyújtani, pedig próbálkozott már ezzel Lazaar, Daprelá, Emerson és még Feddal is. Szombaton Iachini újfent a változtatás mellett döntött, és az elmúlt hetekben már-már stabilnak tűnő, ám legutóbb a Parma ellen hibát-hibára halmozó Lazaar-t – nem ok nélkül – a kispadra ültette, a helyén pedig annak a Daprelá-nak szavazott kezdőként bizalmat, aki egy hete jól szállt be csereként – pont a marokkói helyett.

(Daprelá sajnos hamar megsérült Torinóban)

Éppen ezért reménykedtünk benne, hogy szombaton végre bízhatunk a bal oldalban, ám Torinóban még negyedóra sem telt el, és a múlt héten látott cserét máris végre kellett hajtani, mindössze annyi változtatással, hogy ezúttal Lazaar váltotta a találkozó 13. percében megsérülő Daprelá-t, aki egy fejpárbaj megnyerése után a földre érkezéskor kapott a lábához, majd egyből cserét is kért. Mondjuk már ekkor adódott a kérdés, hogy miért nem a brazil Emerson állt be a megsérült svájci helyett, hiszen a Santostól kölcsönvett fiú eddig kevesebb esélyt kapott a bizonyításra, de Mesterünk másként döntött, és inkább megint Lazaar-t küldte a pályára. A kényszerű cserével tehát nem kezdődött jól számunkra a torinói bajnoki, és ha még hozzávesszük azt is, hogy ezen a meccsen eltiltás miatt nélkülöznünk kellett két legjobbunkat, Barreto-t és Vazquez-t is, akkor elmondhatjuk, hogy igencsak felforgatott csapattal vágtunk neki az összecsapásnak. A problémáink azonban egyáltalán nem látszottak az első félidőben. Sőt olyannyira nem, hogy az első negyedóra végén már nem is hiányoltunk senkit sem a csapatból, hiszen a 16. percben szinte a semmiből jutottunk előnyhöz, miután az addig csak csordogáló meccsen, Luca Rigoni egy gyönyörű akció végén gólra váltotta Paulo Dybala zseniális keresztpasszát, és elhallgatatta a hazai közönséget.

Rigoni-nak (fenti képen) egyébként ez már a második gólja volt a szezonban, és el kell ismernünk, hogy jól áll neki ez a támadóbb szellemű szerepkör, hiszen legutóbb már a Parma ellen is eredményes lehetett volna ebből a pozícióból, ám akkor még hibázott, most viszont az első valamire való helyzetét kihasználta. A vezetést tehát viszonylag hamar megszereztük, és bizony ekkortájt sem a bal oldalunk, sem pedig más miatt nem kellett aggódnunk.Noha a Torino nagyobb elánra kapcsolt, gólveszélyt mégiscsak egy szöglet után tudott kialakítani a hazai gárda, Quagliarella fejesénél azonban jól helyezkedett a Barreto-t helyettesítő bolgár Chochev, aki a gólvonal előtt menteni tudott. Ezt az egy komolyabb helyzetet leszámítva, remekül, mi több egységesen játszottak Iachini legényei, és mindenkin látszott, hogy tökéletesen tisztában van a feladatával. Ez egészen az első félóra végéig volt így, ekkor azonban újra gondjaink támadtak, méghozzá ki nem találnák, ismét a bal oldalunk miatt. Lazaar ugyanis, sárga lapot érően lerántotta Peres-t, ez pedig, mint később kiderült, újra megrogyasztotta az amúgy sem nagy önbizalommal játszó 7-esünket, aki a 31. és a 40. perc között a tűzzel játszott (kétszer is szabálytalankodott), és csak a játékvezető jóindulatán múlt, hogy nem kellett idő előtt távoznia.

(Lazaar nem játszott jól szombaton, ezért mindössze 38 perc jutott neki)

Ekkor azonban már nem csak Lazaar butaságai miatt fájt a fejünk, hanem amiatt is, hogy az eredményjelző táblán 1-1 állt. A 35. percben ugyanis, Josef Martinez a 16-oson belül lefordult (erős a gyanúnk, hogy a labdaátvétel közben a kezéhez ért a labda….) Andelkovicról, és Sorrentino kapujába helyezett. Kár volt ezért a jelenetért, hiszen nyugodtan kijelenthetjük, hogy abszolút nem volt benne a Toro játékában a gól. Ám amilyen váratlanul egyenlített a Torino, olyan váratlanul jött a válasz is – méghozzá „csodagól” formájában! A 43. percben Paulo Dybala gólpasszt csinált Lazaar rosszul sikerült beadásából, mert előbb sarokkal maga elé tette a háta mögé érkező labdát, majd a kivetődő Gillet alatt a hálóba lőtt, újra vezetéshez juttatva ezzel a Palermót.

(Dybala újra varázsolt: Torinóban sem mindennapi gólt szerzett!)

Összetehetjük a kezünket, hogy La Joya személyében (tényleg, mi lenne velünk nélküle…?) ilyen támadónk van, akinek egyébiránt ez már zsinórban az ötödik bajnoki meccse volt, amelyen eredményes tudott lenni, ezzel a góllal pedig valószínűleg még a Genovában lőtt szépségdíjas gólját is felülmúlta.

http://youtu.be/kMJSPze0G7E

A gond csak az volt, hogy miként két hete, úgy most sem ért három pontot Dybala klasszis alakítása, hiszen a második félidő már nem úgy alakult, mint az első. A szünet után ugyanis, a hazaiak egyből nekünk estek, és szinte mindent egy lapra feltéve vezették a támadásaikat. Ez pedig már sok volt az amúgy is gondokkal küzdő bal oldalunknak, amit Iachini is rögtön észlelt: az 51. percben végre kellett hajtani a csere-cseréjét, Achraaf Lazaart ugyanis Emerson váltotta… Noha Torinóban még egy óra sem telt el a meccsből, nálunk már mégis a harmadik balszélső lépett a pályára, és bizony azon kezdtünk el gondolkodni, hogy ki fog beállni a hátralévő időben, ha a brazil sem képes megbízható produkcióval előrukkolni…? Szerencsére, sokáig nem kellett ezen rágódnunk, hiszen Emerson jól szállt be a meccsbe, azt ugyanakkor sajnálhattuk, hogy az utolsó félórára így már csak egy cserelehetőségünk maradt – ez később hiányzott is! A csapatra ugyanis, több poszton is ráfért volna a frissítés. A Toro nyomása szemmel láthatóan sokat kivett az ekkor már leginkább csak védekezéssel törődő mieinkből, Sorrentino-nak pedig volt is dolga bőven. Sajnos, a 64. percben kapusunk sem háríthatta a korábban nálunk is megforduló Kamil Glik fejesét, ami a bal kapufáról vágódott a hálóba, így aztán az állás újfent döntetlenre, 2-2-re változott.

Az egygólos előnyünk tehát másodszor is elolvadt, a kérdés pedig az volt, hogy vajon képesek leszünk-e harmadjára is vezetéshez jutni? Bíztunk benne, hogy a Paulo Dybala mellett játszó Andrea Belotti is megvillant majd valamit a tudásából, ám csalódnunk kellett.

Il Gallo (fenti képen) nem igazán játszott jól, amit nem csak arra alapozunk, hogy helyzetbe sem került, hanem arra is, hogy gyakorlatilag az egész meccsen észrevehetetlen és megjátszhatatlan volt! Úgy véljük, hogy szombaton remek alkalom lett volna Joao Silva-t kipróbálni elől, ám mivel már csak egy cserelehetőségünk maradt, ezért valószínűleg Iachini sem mert nagyobb kockázatot vállalni, pedig a második félidőben támadójátékunk már nem volt. Mondjuk el, hogy a középpályásaink, Maresca vezetésével rendkívül sokat dolgoztak, éppen ezért a meccs utolsó szakaszában már nekik sem maradt erejük. A Torino-nál ugyanakkor csatár jött be a hajrára, méghozzá az általunk is jól ismert Amauri személyében, akinek az őrzése még mindig komoly figyelmet érdemelt. Az utolsó tíz percben egyre nagyobb lett a hazaiak nyomása, ellentámadásra pedig már egyáltalán nem is futotta az erőnkből. A 85. percben aztán kis híján meg lett az eredménye a torinói erőfeszítéseknek, hiszen Darmian jobb oldali centerezése (persze, hogy a bal oldalunkat verték meg…) után, Munoz-ról Sorrentino hálójába pattant a laszti, ám a játékvezetők szerencsére lest (a visszajátszások alapján ez nem tűnt annak) láttak, és nem adták meg a gólt. Így pedig maradt a 2-2, ami a hátralévő időben már nem is változott. A második félidőben nyújtott teljesítményünk miatt lehet hiányérzetünk bőven, ám azt mindenképpen értékelnünk kell, hogy némileg felforgatott összeállításban is volt tartása a csapatnak, ráadásul két – nem akármilyen – gólt is lőttünk idegenben, amivel  megőriztük a több mint egy hónapja tartó bajnoki veretlenségünket, és szereztünk egy újabb értékes idegenbeli pontot.

Ugyanakkor Torinóban ismét csak fény derült arra, hogy a bal oldalon még mindig súlyos gondok vannak, amelyen talán már csak a teljes megújulás segíthetne! Ehhez azonban, minden bizonnyal új jelöltek után kell nézni januárban!

Palermo-Sassuolo

Szombaton (kezdés: 18 óra) a Serie A 15. fordulójában hazai pályán lépünk majd pályára, méghozzá a hozzánk hasonlóan szintén jó formában lévő Sassuolo ellen, akikkel a közelmúltban nem nagyon találkoztunk bajnoki meccsen. Di Francesco fiai az utolsó kilenc (!) tétmeccsükből (nyolc bajnoki és egy kupameccs)egyet sem veszítettek el, sőt ötször győzni is tudtak, ennek köszönhetően pedig, közvetlenül előttünk, a tabella 10. helyén tanyáznak – 19 megszerzett ponttal. A zöld-feketék több nagyszerű eredményt (idegenben győzték le a Torinót és a Parma-t, remiztek Firenzében, hazai pályán pedig megverték a Hellas Verona-t, a Chievo-t, és döntetlent játszottak a Juventussal) is felmutathatnak az idei szezonban, legutóbb pedig olyan bravúrt hajtottak végre, ami idén még senkinek sem sikerült, nevezetesen pontot szereztek a fővárosban – a Roma vendégeként. Noha a Farkasok otthonában nem rossz dolog ikszelni, a Sassuolo hívei minden bizonnyal azért nem teljesen elégedettek az elért eredménnyel, hiszen a 78. percben még 2-0-ra vezettek kedvenceik. A Roma azonban emberhátrányban is egyenlíteni tudott, ami okozhatott némi törést Zazaéknak, ám ettől függetlenül a Sassuolo így is kiváló formában érkezik a Renzo Barbera-ba, és ne legyen kétségünk afelől, hogy pokolian nehéz dolgunk lesz ellenük szombat kora este. Az viszont mindenképpen jó hír, hogy Barreto és Vazquez eltiltása lejárt, így ők újra bevethetőek lesznek, velük pedig egyértelműen erősödik majd csapatunk támadójátéka. Ha sikerülne győznünk szombaton, akkor az két dolgot is jelentene: az egyik, hogy a Sassuolo-val ellentétben nem szakadna meg a remek veretlenségi sorozatunk, a másik pedig, hogy egy esetleges sikerrel, egész biztosan megelőznénk szombati ellenfelünket a tabellán!

(A Palermo-Sassuolo bajnokiról, rendhagyó módon ezúttal kizárólag csak a twitter-oldalunkon olvashattok majd híreket, streameket!)