A múlt heti fordulóban, három nyeretlenül megvívott bajnoki meccset követően ismét három pontot szereztünk, miután hazai pályán 0-1-es hátrányból fordítva, végül 2-1-re legyőztük a Hellas Verona együttesét. A találkozó kísértetiesen hasonlított az őszi, Verona-ban játszott bajnokihoz, ugyanis akkor is a vendégcsapat szerzett vezetést a meccs elején, ám a végén mégis 2-1-es hazai siker született – nagy bánatunkra. Február első vasárnapján azonban, szerencsére nem a mieinknek kellett a lefújás után szomorkodni: Vazquez-ék ha nehezen is, de visszavágtak a Veronának az őszi vereségért, a hétvégén pedig, már az Inter elleni idegenbeli csatára koncentrálunk!

Azt szokták mondani, hogy egy futballmérkőzésen nem igazán számítanak a különböző számok, de a következő adatok azért mégiscsak beszédesek: a kaput eltaláló lövések száma 5-2, a szögletek aránya 10-4, a labdaszerzések száma 9-4, a labdabirtoklás aránya pedig 66-34 (százalékban kifejezve) szintén a hazai gárda javára. Mivel ezek a statisztikák a Palermo-Hellas Verona összecsapásról készültek, aligha kétséges, hogy melyik csapat tett többet a győzelemért, és hogy melyik érdemelte meg a három pontot az egymás elleni randevún.

A múlt vasárnapi bajnokit látva azt kell mondanunk, hogy a futball óriási igazságtalansága lett volna, ha Barretóék nem nyerik meg ezt a meccset, hiszen amint azt a számok is alátámasztják, hatalmas mezőnyfölényben játszottunk az egész meccsen, és gyakorlatilag teljes mértékben a mi akaratunk szerint alakult a találkozó. Persze tudjuk, a leglényegesebb adatot mindig a gólok száma mutatja egy focimeccsen, ám mivel eggyel, e tekintetben is jobbak voltunk legutóbbi ellenfelünktől, így nem kérdés, hogy teljesen megérdemelten győztük le 2-1-re a kék-sárgákat.

Mindazonáltal a sikerért, mint mindig, ezúttal is meg kellett szenvednünk, már csak azért is, mert a Mandorlini által irányított veronaiak az első valamire való lehetőségüket gólra váltották, nehéz helyzetbe hozva ezzel a mieinket. A Hellas már a 8. percben előnybe került, ugyanis Tachidisz remekül érkezett egy baloldali szögletre, és mértani pontossággal fejelt Sorrentino hálójába. Nem indult tehát jól a mérkőzés, ám szerencsére nem kellett sokáig hátrányban futballoznunk: tíz perccel a veronai gólt követően, Dybala ismét villant (vagy fogalmazhatnánk úgy is, hogy varázsolt), aki ezúttal egy zseniális ballábas szabadrúgásgóllal bizonyította klasszisát.

1-1 után érezhetően még nagyobb sebességi fokozatba kapcsoltak Iachini tanítványai, a második gól azonban sehogyan sem akart megszületni. Pedig a szünet előtt Vazquez-nek több lehetősége is volt arra, hogy 2-1-re módosítsa az eredményt, ám sem távolról, sem pedig közelről nem tudott túljárni Benussi eszén. Negyvenöt perc után tehát, ugyanúgy állt a parti, mint ősszel a Bentegodi-ban.

A térfélcserét követően még nagyobb lett a fölényünk, ám a 10 emberrel védekező veronaiak állták a rohamokat. Valószínűnek tartjuk, hogy a Hellas játékosai kiegyeztek volna az egy-egyes döntetlennel és az ezért járó egy ponttal, ugyanis támadást már alig-alig vezettek a fehér mezben játszók. Ezt mutatta az is, hogy Andelkovic és Vitiello is szinte az egész második félidőt az ellenfél térfelén töltötte, mint ahogy Gonzalez sem egyszer merészkedett előre. Dybala és Vazquez hozta a tőlük elvárható szintet, a kettejük kreativitása ugyanakkor kevés volt az üdvösséghez. Érezte ezt Iachini-mester is, aki a 69. percben Belotti személyében csatárt küldött a pályára, s lehozta a középpályáról azt a Mato Jajalo-t, akit pár nappal a találkozó előtt igazolt. Jajalo egyébként a sérült Maresca-t hivatott pótolni vasárnap, és noha különleges dolgot nem csinált, de nem is lógott ki a csapatból.

Andrea Belotti viszont remekül szállt be a meccsbe, és neki elég volt szűk 10 perc is arra, hogy valami emlékezeteset alakítson: a 79. percben Vazquez baloldali beadását követően Il Gallo, Marquez szorításában a kapuba csúsztatta a labdát, ezzel pedig megszerezte kedvenc csapatunknak a vezetést. Bár első látásra úgy tűnt, hogy Marquez öngóljával lett 2-1 (na, az lett volna csak az igazi párhuzam az őszi meccsel…), végül kiderült, hogy Belotti (a lenti képen) is beleért a labdába, akinek ez már az ötödik bajnoki találata volt a szezonban.

A hátrány tudatában, az utolsó tíz percre váltania kellett a Hellas-nak, mi meg abban bíztunk, hogy egy kontrából végképp lezárjuk majd a meccset. Nem ez történt, így a végén még volt némi izgalom a kapunk előtt. Mandorlini, a magas Luca Toni mellé  pályára küldtea brazil Fernandinho-t is, aminek Andelkovic látta leginkább a kárát: a Toni-t egyébként elég jól megfogó szlovén védő az utolsó percekben csak sárga lap árán tudta megállítani a más stílust képviselő brazilt, ez pedig azt jelentette, hogy Andelkovic kénytelen lesz kihagyni az Inter elleni meccset. Persze ekkor nem ez foglalkoztatott bennünket, hanem az, hogy valahogy húzzuk ki a meccset 2-1-gyel. A hajrában Sorrentino-nak még be kellett mutatnia egy bravúrt, ám később szerencsére már más esemény nem történt, így aztán az eredmény sem változott már a hármas sípszóig. A srácok a futball minden elemében felülmúlták a jószerivel csak a védekezésre koncentráló Hellas-t, és ha kissé nehezen is, de teljesen megérdemelt győzelmet arattak.

A 2-1-es hazai siker azt is jelentette, hogy visszavágtunk az őszi, Bentegodi-ban elszenvedett vereségért, a három pontnak köszönhetően pedig, nemcsak megőriztük, hanem növeltük is az előnyünket a veronaiakkal szemben, hiszen a tabellán a mi nevünk mellett immár 30 egység áll, míg a Hellas-nak maradt a 24 pontja. Hiába, a számok nem hazudnak arról, hogy jelen pillanatban melyik a jobb csapat!

Inter-Palermo

Vasárnap este (kezdés: 20 óra 45 perc) jön az újabb bajnoki megmérettetés, amikor is az Inter vendégeként lépünk pályára. A milánói kék-feketék nincsenek jó formában, ugyanis zsinórban három vereséggel a hátuk mögött kezdik a mieink elleni ütközetet. Roberto Mancini tanítványai kikaptak otthon a Torinótól (0-1), majd vereséget szenvedtek a Sassuolo vendégeként (3-1) is, szerdán pedig Nápolyban búcsúztak (1-0) az Olasz Kupa további küzdelmeitől. Hiába érkezett tehát Lukas Podolski, Xherdan Shaquiri és Davide Santon is januárban, az Inter továbbra sem találja önmagát, ez azonban nem jelenti azt, hogy könnyű kilencven perc vár ránk a Giuseppe Meazza Stadionban.Guarinék a kínos vereségek mellett, képesek bravúrokat is bemutatni, amit jól jelez, hogy odahaza nem is olyan régen simán legyőzték a Genoa-t (3-1), és a Sampdoria-t is (Coppa Italia, 2-0), a Juventus vendégeként pedig értékes 1-1-es döntetlent játszottak. Hogy vasárnap melyik arcát mutatja majd az Inter, nem lehet tudni, ám reméljük, lesz esélyünk pontot, vagy pontokat szerezni. A mieinknél egyébiránt ott lesz a keretben mindhárom téli szerzemény, ugyanis Danilo Ortiz, Andrea Rispoli és a Verona ellen már bemutatkozó Mato Jajalo is ott van a nevezettek között, sőt nem tartjuk kizártnak, hogy valamennyien szerephez is jutnak valamilyen formában. Mivel Sinisa Andelkovic eltiltását tölti, mellette pedigRoberto Vitiello sem áll majd rendelkezésre, ezért nem lennénk meglepve, ha a paraguayi Ortiz debütálására mondjuk már vasárnap este sor kerülne. Rajta kívül, a hírek szerint a régen látott Claudio Terzi kaphat még esélyt a védelem tengelyében, ám akármilyen felállásában is játszik a hátsó sorunk, nem lesz könnyű semlegesíteni a  Dybala-hoz hasonlóan 11 gólnál járó Mauro Icardit. Az viszont örömteli hír, hogy Luca Rigoni visszatér a csapatba, mert vele, sokkal erősebb lehet a középpályás védekezésünk, Maresca ugyanakkor továbbra sem bevethető. A sok hiányzót figyelembe véve, talán nem lennénk csalódottak egy idegenbeli iksszel, ami már csak azért is lehetne nagy eredmény, mert az Inter otthonában az elmúlt években általában nem sok babér termett a számunkra! 

KERET:

PORTIERI: Fulignati, Sorrentino, Ujkani.

DIFENSORI: Daprelà, Emerson, Gonzalez, Lazaar, Milanovic, Morganella, Ortiz, Rispoli, Terzi.

CENTROCAMPISTI: Barreto, Bolzoni, Chochev, Della Rocca, Jajalo, Quaison, Rigoni, Vazquez.

ATTACCANTI: Belotti, Dybala, Joao Silva.