Sajnáljuk, hogy nem lehettünk ott a vasárnapi meccset követő sajtótájékoztatón, hiszen az első kérdésünk biztosan az lett volna Ballardini felé, hogy „a Juve elleni produkcióval hogyan lehet majd elszámolni?”  Mert hiába a múlt heti fogadkozások, hogy így meg úgy elkaphatjuk a Juventust, mégis egy hitehagyottan, gyámoltalanul és ötlettelenül futballozó Palermót láttunk, amelynek gyakorlatilag fikarcnyi esélye sem volt a bajnokkal szemben. Persze nincs ebben semmi meglepő, a két csapat utóbbi összecsapásain mindig ez a módi: vagyis a Zebrák különösebb megerőltetés nélkül, úgy győzik le az akaratgyengén teljesítő mieinket, ahogy csak kedvük tartja. A hétvégén három csapást mértek ránk, ami után úgy véljük, itt az ideje annak, hogy rekviemet mondjunk a régi szép időkért, amikor még a topcsapatok számára is oroszlánbarlang volt a Barbera! Hol vannak már azok az idők…? Na, de talán majd a szerdai kupameccsen, az Alessandria ellen több örömünk lesz!

A lelátókon helyet foglalók közül, sokan rózsaszín lufit emeltek a magasba, amikor kivonultak a Palermo és a Juventus játékosai a zöld gyepre, fokozva az ünnepi hangulatot. Mert az olasz rekordbajnok klub vendégszereplése mindig jeles esemény, így aztán általában a körítés sem a megszokott. Ezúttal sem volt az! Kedvenc csapatunk szurkolói minden tőlük telhetőt megtettek, hogy újra félelmetes atmoszférát varázsoljanak a Barbera-ba, ám hiába bíztak velünk együtt abban, hogy egy örökké emlékezetes kilencven percnek (mint például 2008-ban, amikor 3-2-re nyertünk) lesznek majd a részesei, nem így történt. A rózsaszín-fekete csapat most sem alkotott maradandót a torinói Zebrák ellen, sőt, alaposan el is szúrta a Palermo-szurkolók vasárnap estéjét!

Pedig a találkozó eleje még úgy, ahogy rendben volt, hiszen Brugman és Hiljemark révén két távoli lövéssel is próbálkoztunk, amelyek ugyan elkerülték Buffon kapjuát, de kedvcsinálónak jók voltak. Ekkor még volt tűz a csapatban, amely ugyanolyan összetételben lépett pályára, mint egy hete a Lazio otthonában. Az első negyedórában még érződött az elszántság, valamint az, hogy nem ijedtünk meg a nagynevű ellenféltől, aztán viszont szép lassan esett vissza a lelkesedés, és egyre több hibát vétettünk. A félidő felére már nagyon a térfelet sem léptük át, ha pedig igen, akkor a „trequartista-nak” beállított Gaston Brugman rendre rossz megoldást választott, és elakadtak benne az akcióink. Bár a Juventus sem pörgött teljes fordulatszámon, a vendégek támadásaiban sokkal több veszély rejlett. Az már a meccs elején kiderült, hogy a „szicíliai Buffon-nak” tartott Sorrentino-nak nem ez élete napja, ugyanis a rutinos kapus több beadásra is rosszul mozdult ki, ami nem sok jót sejtetett. Mint ahogy az sem, hogy a pontrúgásoknál is rendre üresen hagytunk egy-egy Juve-játékost: Chiellini és Bonucci is gólt szerezhetett volna egy ilyen szituáció után az első negyvenöt percben, de szerencsére mindketten rontottak. Noha Allegri-tanítványai már jókora mezőnyfölényben voltak a félidő hajrájában, gólt nem tudtak szerezni, így pedig 0-0-val vonulhattak pihenőre a csapatok.

A térfélcserét követően azonban, hamar gólt szerzett a Juve! Az 53. percben Mandzukic fejelt a kapuba, mégpedig Dybala remek beadásából. Igen, eddig kevés szót ejtettünk La Joya-ról, aki kezdő volt ezen az estén, vagyis először bizonyíthatott előző csapata ellen. Dybala nem játszott rosszul, a Mandzukic-nak adott gólpassza pedig szép volt. Mondjuk, csendben tegyük hozzá, hogy ezt a beívelést is elnézte Sorrentino, ugyanakkor abban sem vagyunk biztosak, hogy a horvát csatár nem lökte-e el Struna-t a fejes közben…

Mindegy, a játékvezető megadta a gólt, ami összességében már nagyon érett. Ezzel pedig nagyjából eldőlt a mérkőzés is! A mieink ugyanis, képtelenek voltak változtatni azon a kilátástalan játékon, ami az egész meccsen jellemezte a csapatot. Elszántság és elképzelés nélkül, ötlettelenül próbáltunk meg valamit tenni a magabiztosan játszó Zebrák ellen. Hasonlított ez a találkozó a két csapat tavaszi meccsére, amikor szintén rendkívül gyengén futballoztunk, és amelynek szintén vereség lett a vége. Nem azt állítjuk, hogy jó játékkal pontot szereztünk volna a kitűnő erőkből álló Juve ellen, de ezzel a hozzáállással még csak esélyünk sem volt egy jó mérkőzés lejátszására sem! Ballardini próbálkozott cserékkel frissíteni, de sem Quaison, sem pedig Trajkovski beállítása nem jelentett pluszt. Szó, ami szó, rossz volt nézni a vergődésünket! Mindössze egy embert tudnánk kiemelni a vasárnapi csapatból, az pedig nem volt más, mint Goldaniga! A fiatal védő volt az egyetlen, aki kiemelkedőt nyújtott a Juventus ellen, a többiek viszont (Jajalo-val, Chochev-vel és Struna-val az élen…) rettentő gyengén játszottak! Gyakorlatilag a csoda kategóriájába tartozott volna, ha gólt szerzünk ezen az estén, ugyanis támadást is képtelenek voltunk vezetni! Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy Buffon kiülhetett volna akár a kapu mögött helyet foglaló fotósok közé is, hiszen a labdával aligha találkozott a 90 perc során. Ez pedig komoly kritika a mieinkre nézve! Azt vártuk volna, hogy veszítenivaló nélkül játszunk majd, ehelyett egy teljesen hitehagyott társaságot láttunk, ami azért volt fájó, mert a múlt héten többen is úgy nyilatkoztak, – Ballardini-vel az élen – hogy képesek lehetünk elkapni a bajnoki címvédőt! Hát, ettől nagyon messze voltunk…

A meccs utolsó pillanataiban még kétszer is beköszöntek a könnyedén játszó vendégek, csakhogy teljesen elvegyék minden kedvünket az est további részétől! A 89. percben Sturaro, a 93. percben pedig a csereként beszálló Zaza is betalált egy-egy formás akció végén, miközben a mieink teljesen megroppantak! Apropó, Zaza: a harmadik gólt szerző Juve-támadó azt a Dybala-t váltotta a 83. percben, akit sokan kifütyültek a lejövetelekor – vélhetően a múltkori buta kijelentése miatt.

Persze a fütty a rózsaszín-mezeseknek is járt, legfőképpen az akaratgyenge produkcióért, no meg azért, mert a Juventus (ezúttal is) félgőzzel győzött 3-0-ra a korábban oroszlánbarlangnak is tartott Barbera-ban. A csúnya végeredményből, és a kilátástalan produkciónkból megállapíthattuk, hogy egyelőre az edzőváltás, azaz Davide Ballardini kinevezése sem segített rajtunk, mert a játékunk továbbra is borzalmas, és a tabellán is egyre hátrább csúszunk! Ezek után, nem lennénk meglepve, ha a lefújást követően jó néhány rózsaszín lufi is kidurrant volna a hazai szurkolók dühétől!

PALERMO-ALESSANDRIA

Szerdán 15 órától, a Coppa Italia 4. fordulójában a harmadosztályban dobogós helyen álló, Alessandria együttesét fogadjuk – szintén hazai környezetben. Mondani sem kell, hogy egyértelmű esélyesei vagyunk a párharcnak, s remélhetőleg, a pályán is megmutatkozik majd a kétosztálynyi különbség a csapatok között. Egyelőre azt nem tudjuk, hogy Davide Ballardini kiknek ad esélyt a hétközi meccsen, mindazonáltal bárki is lép pályára, illene magabiztosan legyőzni az Alessandria-t. Azt a csapatot, amelyik egyébként jól szerepel a Lega Pro A-ban és a Coppa Italia-ban is eddig. A bajnokságban, mint már jeleztük, a harmadik helyen áll az utolsó öt bajnokijából négyet is megnyerő szerdai ellenfelünk, két ponttal lemaradva a listavezetőtől, a kupában pedig már három körön is túljutottak. Az első fordulóban az Altovicentino-t, a másodikban a Pro Vercelli-t, a harmadikban meg a Juve Stabia-t ütötték el a továbbjutástól, most pedig hozzánk látogatnak. Reméljük, ez lesz számukra a végállomás, vagyis abban bízunk, hogy a papírformának megfelelően, a mieink jutnak majd a legjobb 16 közé!