Egyik pofon a másik után! Még fel sem ocsúdtunk a hétközi, kínos kupabúcsúból, vasárnap máris kaptunk egy újabb komoly verést Bergamo-ban. Az Atalanta tükörsima, 3-0-ás győzelmet aratott az ezúttal is rendkívül haloványan futballozó mieinkkel szemben, és a különbség még ettől is nagyobb lehetett volna! Az idei sokadik borzalmas teljesítményünkre már nincsenek magyarázatok sem, mint ahogy azt sem tudjuk, hogy mi értelme volt az egy hónappal ezelőtti edzőváltásnak, hiszen Ballardini kinevezése nem hozott pozitív változást, sőt, azóta talán még rosszabb lett minden, mint ami azelőtt volt. Ennek következményeként immár ott tartunk, hogy a szombati, Frosinone elleni hazai bajnoki, vérbeli kiesési rangadó lesz, amelyen elvileg nem lenne szabad hibáznunk, különben lassacskán elkezdhetünk barátkozni a B-liga gondolatával…

Davide Ballardini a vasárnapi mérkőzés lefújását követően köpött egy jó nagyot. Ebben az egy mozdulatban nagyjából benne is volt minden, amit az Atalanta elleni produkciónk érdemelt!

Pedig előzetesen azt hittük, hogy a szerdai kupakiesés, no meg a szombati szurkolói tüntetés után, a játékosok apait-anyait beleadva próbálják majd meg bebizonyítani azt, hogy a hétközi vereség csak egy kisiklás volt, ehelyett azonban még csak az akarat halvány jelét sem láttuk a srácokon! És ez az, ami nagyon elszomorított minket! Kedvenceink ugyanis, az ég egy adta világon nem csináltak semmit sem a pályán, kvázi csak asszisztáltak a hazai csapat futballjához! Az Atalanta-nak ekképpen nem volt nehéz dolga, csupán az adódó helyzeteit kellett gól(ok)ra váltania. Noha az első negyedórában még vagy Sorrentino, vagy a szerencse megakadályozta Eddy Reja csapatát a gólszerzéstől, a 17. percben csak megtört a jég! De Roon lövése pont German Denis elé került, aki közelről bepasszolta a labdát a hálóba, és bizony hiába reklamáltunk lest, a játékvezető jogosan megadta a találatot.

Pár perccel később meg jött a második is! Egy jobb oldali szöglet után Cherubin zavartalanul (Goldaniga maradt le róla…) fejelt a kapu jobb sarkába, amivel el is döntötte a mérkőzést – röpke 25 perc alatt! Mert azt egyikőnk sem gondolta komolyan, hogy az addig is botrányosan futballozó rózsaszín-feketék majd megtáltosodnak a hátralévő időben, és felállnak a kétgólos hátrányból! Hogy is tették volna? Ahhoz kellett volna valami kreativitás is a pályán lévőktől, de lássuk be, hogy a tavaszi formáját kereső Ivaylo Chochev, a Palermóban csak elvétve jó meccset játszó Mato Jajalo, az elmúlt hetekben abszolút formán kívül futballozó Oscar Hiljemark, az A-ligás szinttől igencsak messze álló Gaston Brugman és a csatár létére eddig még csak egy gólnál járó Aleksandar Trajkovski sem az a játékos, akitől csodát lehetne várni! Mondjuk a legfőbb problémát még így is az akaratnak a hiánya jelentette vasárnap! Persze nem kizárt, hogy azért volt ennyire gyötrelmes a teljesítményünk, mert a játékosok így próbáltak meg demonstrálni Iachini menesztése, plusz a keretből múlt héten száműzött társaik (Rigoni, Maresca, Daprelá) miatt, és ezért nem láttunk semmiféle küzdőszellemet…

Nincs mit szépíteni a dolgon, ismételten lélektelenül és ötlettelenül játszottunk, és ez nem azért volt, mert ennyire hiányzott az eltiltása miatt ezúttal nem játszó Vazquez! Bár Mudo kétségkívül fontos eleme a csapatnak, az utóbbi meccseken vele sem voltunk jobbak, így aztán most is dőreség lenne azt hinni, hogy azért alakult így a mérkőzés, mert Franco el volt tiltva! Egyszerűen ilyen nulla hozzáállással nem lehet senki ellen sem pályára lépni, pláne nem egy erős középcsapatnak számító Atalanta otthonában!Noha a második félidőben Ballardini minden eszközzel igyekezett felrázni a hitehagyott társaságot, nem sikerült neki. Hiába kezdett el cserélgetni, és hiába küldte be többek között a sérülése után közönségkedvenccé előavanzsáló, ám a labdakezeléssel még hadilábon álló Michel Morganella-t, a svéd tehetségnek tartott Robin Quaison-t, és a rendkívül fiatal Giuseppe Pezzella-t is, jottányit sem javult a helyzetünk! A hazai kapusnak, Sportiello-nak továbbra sem akadt semmilyen dolga, miközben a túloldalon, Sorrentino nem unatkozott. A mérkőzés nyugodt mederben zajlott, vagyis a bergamói csapat vezetését senki és semmi nem veszélyeztette. Bár Lazaar, Chochev és Trajkovski olykor még megpróbálkozott egy-egy lövési kísérlettel, összességében ez édeskevés volt bármihez is! Rúgott gól nélkül mondjuk, nem is várhattunk mást! És amikor már megbarátkoztunk az újabb kiábrándító vereség gondolatával, jött még egy kellemetlen tasli, csakhogy még inkább a föld alá süllyedhessünk szégyenünkben! Az időközben emberhátrányba kerülő Atalanta (a csereként beszálló Migliaccio 10 másodpercet sem töltött a pályán, és máris kiállították), nemhogy beszorult volna a saját kapuja elé a hajrában, hanem tíz emberrel is mintaszerű akciót vezetett a 80. percben, De Roon révén pedig parádés gólt is lőtt! Totális összeomlás – újfent!És hiába vártuk epekedve a hármas sípszót, a vesszőfutásunknak még mindig nem volt vége! A biztos előny tudatában örömfocit játszó bergamóiak, a négyperces hosszabbításban újabb remek akciót vezettek, amelynek végén Denis is kilőtte a jobb felső sarkot, ám mivel az egyik hazai játékost lesen látták a sporik, így érvénytelenítették (nem biztos, hogy helyesen, ugyanis erős a gyanúnk, hogy Michel beragadt…) a találatot! 4-0 tehát nem lett, ám a három így is mélyen megalázó volt számunkra! Ez a teljesítmény a nullával volt egyenértékű – annyi pont is járt érte!

Davide Ballardini-vel továbbra is nyeretlenek vagyunk az idei szezonban, miközben már a tabellán is éppen csak a képzeletbeli vonal felett állunk! Ráadásul az elmúlt egy hétben három teljesen kiábrándító vereséget szenvedtünk el a novemberben kinevezett edzővel, ugyanis a Juventus és az Atalanta elleni 0-3 egyszerűen nézhetetlen volt, az Alessandria elleni hazai 2-3 meg egyértelműen a szégyen kategóriájába volt sorolható! Ennyi negatív történés után joggal merült fel a kérdés mindenkiben: lesz-e újabb váltás a kispadon, és visszatér-e a sajtó által is emlegetett Iachini a klubhoz? Nos, a válasz egyelőre nem! Zamparini az Atalanta elleni csúfos zakó után „még” megerősítette a posztján Ballardini-t, és a Frosinone elleni, szombati (kezdés 18 óra) kiesési rangadót is odaadta az 51 esztendős mesternek, akivel szemben egyértelmű az elvárás: hazai pályán mindenáron győzelemre kell vezetnie a csapatot az év talán legfontosabb meccsén, a tabellán mindössze egy ponttal mögöttünk lévő, és már kiesőhelyen álló frosinone-iak ellen! De amennyiben azon a mérkőzésen sem sikerül nyerni, akkor a jövő héten alighanem már ismét (régi-)új edzője lesz a klubnak! A szombati kilencven percre tehát, már nem köphet Ballardini sem, hiszen minden bizonnyal az állása (is) lesz a tét.