Rendhagyó módon ezúttal játékosonként elemezném a vasárnapi teljesítményt. Igazából már unom, hogy megint a csapat egészét kritizáljam pár játékost kiemelve, szóval ha már ismét egy csapnivaló meccsen vagyunk túl, legalább annyi örömöm hadd legyen, hogy kicsit eltérünk a megszokottól.

Aki egyébként nem látta volna a meccset, annak annyit mondanék, hogy az első félidőben még voltak biztató megmozdulásaink, aztán a második félidőben már borult a bili. Két olyan gólt rúgott a Sampdoria, ami simán elkerülhető lett volna, de nem is ez volt igazán bosszantó; a játékunk, olyan színtelen, szagtalan, semmilyen volt, hogy azt kell mondanom, igazából nem is volt játékunk. Csak valami elképzelés nélküli erőlködés, amihez ebben az idényben már volt időnk hozzászokni.

Na, lássuk a játékosokat!

Sorrentino: Nem volt rossz, egy Samp szabadnál volt egy hatalmas bravúrja, viszont a második bekapott gól egyértelműen az ő sara. Vagy maradjon a kapuban, vagy pontosan jöjjön ki, persze ez benne van a pakliban, és még így is ő volt az egyik legjobbunk.

Struna: Nem értem, miért kirobbanthatatlan Struna a kezdőből. Lehet, hogy tavaly jó volt a Carpiban a B-ben, de szerintem Vitiello megbízhatóbb teljesítményt nyújtana.

Mondjuk hozzátenném, hogy a szlovénnek azért néha vannak jó megmozdulásai is, vasárnap este is, amikor épp azon gondolkoztam, hogy miért nem lehet már padoztatni kicsit, kétszer egészen parádésan szerelte Cassanót. Ettől függetlenül az a véleményem, hogy túl sokat hibázik. (Rispoli: Beállt, de minek. Sokkal többet vártam/várok ettől a sráctól. Idény olyan, mint az egész csapat.)

Goldaniga: A szezon felfedezettje, akinek finoman szólva nem ez volt élete meccse. Az első gól egyértelműen az ő hibája. Elvesztette a félpályánál a labdát, de úgy kocogott vissza, mintha mi jönnénk kirúgással. Ahogy láttam, hogy milyen erőbedobással poroszkál vissza, már volt egy rossz érzésem, hogy ennek gól lesz a vége. Nézzétek a videón 2:06-tól a 6-os játékost. Nem is értem…

Gonzalez: Na, amit idén Pipo mutat, annak köze nincs a tavalyi teljesítményéhez. Nem is értem, mi történt vele. Olyan bizonytalan, mintha most került volna fel a primaverából a nagycsapatba. Különben mindkét belső védőnk olyan parádésan készíti le a kapu előterébe lövésre a labdát az ellenfél csatárainak, hogy öröm nézni!

Lazaar: Hajtott a marokkói, ami becsülendő, de továbbra is nagyon pontatlanul játszik. Bár ez úgy en bloc az egész csapatra igaz. Szóval Lazaar sem lógott ki se fel- se lefele a csapatátlagból. Néha egy-egy csele bejött, de ez édeskevés…

Hiljemark: Számomra egy nagy kérdőjel a svéd. Az elején nagyon ígéretesnek tűnt, aztán beleszürkült a társaságba. A múltkor volt egy jó meccse a Frosinone ellen, most meg megint totál betli. Látszik rajta, hogy akar, de könyörgöm…

Jajalo: Ha Hiljemarkra azt írtam, hogy kérdőjel, akkor Jajalo???? Komolyan, nem tudom eldönteni, hogy a horvát hasznosan játszik-e vagy a egnagyobb alíbiző, akit valaha láttam. Néhány szakértő olykor ódákat szokott zengeni róla, szóval azt vettem észre, hogy néha csak őt nézem meccs közben, hogy hogyan mozgatja a csapatot, hogyan irányít, hogyan mozog labda nélkül. Eléggé kiábrándító volt, amit láttam. Védekezik, az ok, de a Samp ellen is olyan béna, pontatlan labdákat adott, hogy a hajam égnek állt. És inkább ő játszik, mikor van egy Marescánk.

Chochev: A bolgár srácra (A szerkesztőségben csak „a bolgár Priskin”) egyre inkább ki vagyok akadva. Egy vicc, amit a pályán művel. Mintha ott sem lenne. Passzolni szigorúan hátrafele, de ez annyira nem is feltűnő, mert a labdával meccsenként csak párszor találkozik. Az az érzésem, mintha már tele gatyával lépne pályára. Padra vele! (Quaison: Miért nem alapból Quaison kezd Chochev helyén? A svéden látszik, hogy támadószellemű, sokat mozog, vajon még hány meccs kell, hogy a mister rájöjjön, hogy Quaison˃Chochev)

Vazquez: Szerintem jobb ez a felállás, amikor Franco trquartistát játszik két csatár mögött, mint mikor Gilardinóval ketten támadnak vagyis próbálnak támadni. Nem volt rossz a srác, talán rá mondanám, hogy a legjobb volt a csapatból, de valahogy látszik rajta, hogy amikor nem jönnek össze a pályán a dolgok, olyankor látványosan elmegy a kedve az egésztől. Kár. Jobb lenne, ha egy végig hajtó, igazi vezérfigura lenne, de hát ez van, ezt kell szeretni.

Trajkovski: A macedón hajtott, de ennyi. Az az érzésem, hogy benne sokkal több van, mint amennyit egyelőre mutat, jelezte ezt a Frosinonénak lőtt briliáns góllal is. Úgy érzem, hogy Trajkó még fiatal ahhoz, hogy egyedül meccseket döntsön el, de már nagyon várom, hogy megmutassa, hogy igazából mire is képes.

Gilardino: Ki gondolta volna, hogy egyszer még pozitívan fogunk Gilához állni. Furcsa dolgokat produkál az élet. Én személy szerint már az elfogadás fázisában vagyok vele kapcsolatban…J Azt kell, hogy mondjam, hogy a fiatal játékosaink példát vehetnek a hozzáállásáról. Hajt, próbálkozik, nem primadonnáskodik, hogy ő egy világbajnok sztár, és ez becsülendő. A Samp ellen nem jöttek össze a dolgai, de jó látni, ahogy vérbeli csatárként képes megteremteni magának a helyzetet. Az elején nagyon húztam a szám, hogy leszerződtettük, de most már megbékéltem vele, a hozzáállása pedig tényleg példaértékű. (Djurdjevic: Sokat nem mutatott, viszont agresszív volt, fel volt pörögve, és ez az, ami annyira hiányzik a játékunkból.)

2016 első meccsét a Fiorentina ellen vívjuk a Barberában. Mit lehetne hozzáfűzni? Nagy változásokra van szükség ahhoz, hogy a hasonló kaliberű csapatok ellen valami eséllyel lépjünk pályára.