Szomorú, de a helyzet az, hogy a 31. forduló után sem szívesen nézünk a tabellára, ugyanis továbbra is a kiesést jelentő 18. helyen látjuk kedvenc csapatunkat. És mindezt csak és kizárólag saját magunknak köszönhetjük, mégpedig azért, mert képtelenek voltunk kihasználni a Carpi és a Frosinone hétvégi betlijét! Pedig ezúttal elég lett volna egyetlen pontot szerezni a Bentegodi-ban ahhoz, hogy elmozduljunk a kiesőzónából, és hogy egy picivel nyugodtabb helyzetből várhassuk a következő meccset, de ennyit sem sikerült összehoznunk! A Chievo, főként a borzalmas második félidei teljesítményünknek köszönhetően, végül 3-1-re intézett el bennünket a mögöttünk hagyott játéknapon, ami után maradt minden a régiben: azaz, a vasárnap esti, Lazio elleni hazai meccsen is lépés-, vagy inkább győzelmi kényszerben futunk majd ki a pályára!

Annyi minden történt az elmúlt fordulóban, hogy összefoglalni is nehéz az eseményeket. Kezdődött azzal, hogy szombaton, a 31. kör nyitómeccsén máris úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt mi szerettük volna. A Sassuolo idegenben gyűrte le 3-1-re a forduló előtt 17. helyen álló Carpi-t, amivel nagy szívességet tett nekünk. Ezzel ugyanis, a saját kezünkbe került a sorsunk, s reális esélyünk nyílt arra, hogy a hétvége után már ne a kiesést jelentő 18. helyen álljunk, hanem újra vonal fölé kerüljünk. Ehhez azonban, minimum egy pontot kellett volna szereznünk vasárnap délután a Chievo otthonában, és közben annak is szurkolnunk kellett, hogy a Frosinone is vereséget szenvedjen a Genoa-tól. Persze, ez utóbbi esemény is csak másodlagos volt, mert a legfontosabb az lett volna, hogy a mieink tegyék meg a tőlük telhetőt, és ne üres kézzel távozzanak a Stadio Bentegodi-ból.

A kezdőrúgás előtt újabb nem mindennapi eseményeket rögzíthettünk. Egyrészt, az eddig óvatoskodó Walter Novellino végre kockáztatott valamit, és a 4-5-1-es felállás helyett, egy bátrabb 4-3-3-as hadrendben küldte pályára a csapatát Veronában, másrészt pedig még új arcot is felfedezhettünk a kezdőben. A védelem közepébe ugyanis, bekerült a rózsaszín-mezben eddig még sosem látott Thiago Cionek is, aki Gonzalez helyén, Andelkovic mellett kapott szerepet. Rajta kívül, visszatért a csapatba, a most már 100%-os állapotban lévő Achraaf Lazaar is, aki Pezzella-tól foglalta vissza a pozícióját a baloldalon. Azt látatlanban is szívesen vettük volna, ha Cionek-en és Lazaar-on kívül más személyi cserék is lettek volna az elmúlt hetekhez képest, de a többi poszton leginkább azok kaptak újfent szerepet, akik nagy gyakorisággal szoktak tagjai lenni a kezdőnek. Nos, hamar ki is derült, hogy ilyen összetételben, és ilyen felállásban sem igazán lesz jó ez a csapat!

Alig hat perc elteltével, a Chievo máris előnybe került, méghozzá egy olyan góllal, amit nem nagyon illik kapni az elsőosztályban. A sárgamezes hazaiak egyetlen passzal bontották meg a jobb oldalunkat, majd egy lapos középre gurítás után a teljesen tisztán maradt Cacciatore be is fejezte az akciót. Jó kérdés, hogy miként érkezhetett ennyire egyedül a kapu elé a felfutó Cacciatore, aki a nevéhez méltóan vadász-módra le is csapott a nagy lehetőségre, ugyanakkor azt sem értettük, hogy Cionek miért Andelkovic-ot fogta ennél a szituációnál…?

Nyilván, nemcsak a lengyel-brazil származású védőnek volt meg a felelőssége a könnyen és gyorsan beszedett gólban, hanem még sokaknak, de az azért elég korán kiderült a Modena-tól igazolt bekkről, hogy nem igazán tudta, hol van! Tudniillik, a 15-ösben játszó debütáns, a meccs további periódusaiban is elég sokat bakizott, ráadásul sokszor olyan körülményes volt, ami A-ligás szinten már-már megengedhetetlen!

Noha igen korán hátrányba kerültünk a Bentegodi-ban, a folytatásban mégis képesek voltunk ritmust váltani. Átvettük a játék irányítását, és az első negyedóra végén már kisebb helyzeteink is akadtak. Látszott, hogy minden labdával Gilardino-t próbálták keresni a társak, aki ezúttal is dicséretet érdemlően tette a dolgát a veronai védők szorításában. Amikor pedig harmadjára is sikerült helyzetbe hozni a rutinos csatárt, nem is maradt el az eredmény: Gila hatalmas munkával, a földön fekve juttatta a kapuba a lasztit, amivel nemcsak egyenlített, hanem megszakított egy több mint 200 perces palermói gólcsendet is. Egy biztos, Alberto ezúttal is sokat tett azért, hogy segítsen a csapaton, de azt sem szeretnénk elhallgatni, hogy ehhez a találathoz kellett az ismét jól teljesítő Gaston Brugman remek gólpassza is!

Azt is jó volt látni, hogy 1-1 után továbbra is lendületben maradt a csapat, és bizony, ha nem érvénytelenítik Trajkovski gólját les címén (nem biztos, hogy az volt…), akkor már a mieinknél lett volna az előny. Mondjuk, ezzel nem azt akarjuk állítani, hogy minden rendben volt, hátul ugyanis, továbbra is nagy gondjaink voltak! Struna mellett megint úgy került ziccerbe bárki, ahogyan csak akart, ezt látva pedig, újra felmerült bennünk a kérdés: vajon miért nem kerül már ki a kezdőből a hetek/hónapok óta formán kívül futballozó Aljaz? A szlovén védőnek az első negyvenöt percben is az volt a legemlékezetesebb mozdulata, amikor a 32. percben sárga lapot érően felrúgta az egyik Chievo-játékost… De Struna-n kívül is akadt még gyenge pontja a csapatnak, amit már Novellino sem tolerált tovább! A 38. percben ugyanis, cseréltünk, és korántsem kényszerből! A Veronában is csak alibiző Oscar Hiljemark produkciója valószínűleg már a Mesternek is sok(k) volt, aki le is kapta a zöld gyepről a svédet – jogosan! Hiljemark megint rettentő gyengén teljesített, így aligha bántuk, hogy Maresca lépett a helyére. Mondjuk azt nem teljesen értettük, hogy az ezúttal szebbik arcát mutató, és hasznosan is futballozó Jajalo mellé miért Enzo jött be, és miért nem egy lendületesebb játékos, de mint később kiderült, nem Maresca személye volt a legfőbb gondunk a folytatásban! Bár kétségkívül akadtak gondjaink az első félidőben, azért összességében nem nézett ki annyira rosszul a csapat, és ezt, az 1-1-es félidei eredmény is hűen mutatta. Látva az első játékrészt, bizony a szünetben egyáltalán nem tűnt irreális célnak a pontszerzés, mi több, még a három pont kicsikarása sem tűnt lehetetlen küldetésnek ezen a vasárnapon!

Csak hát a második félidő hasonlóan rosszul indult, mint az első! Az 54. percben jött egy újabb olyan hazai gól, amely már-már a röhej kategóriába tartozott, ez pedig alapjaiban változtatott meg minden elképzelésünket. Történt ugyanis, hogy egy jobb oldali beadást követően, a Cionek és Struna közül kibújó Nicola Rigoni valahogy a hálóba fejelte a labdát, amivel újra könnyedén került előnybe a Chievo. Nem a hazaiak érdemét akarjuk csökkenteni, de újra megjegyeznénk, hogy egy magára valamit is adó A-ligás csapat nem kap ilyen gólt, mint amilyen ez is volt! Innentől kezdve pedig, elszállt a hit, az akarat és az első negyvenöt percben tapasztalt küzdőszellem is – másként fogalmazva, ismét zavarodottság lett úrrá a csapaton. A középpályán addig hatalmas munkát végző, és oly pontosan osztogató Mato Jajalo is kevésbé tudta már megjátszani a társakat, a támadásért felelős játékosok közül pedig, Vazquez és Trajkovski is már csak „erőlködött”, Gila meg alig-alig találkozott a labdával.

Nicola Rigoni gólja tehát, abszolút rosszul jött, nem sokkal később viszont született egy másik Rigoni-gól is, amelyiknek már egy picit örülni is tudtunk! Korábbi játékosunk, Luca, aki nem mellesleg Nicola testvére, „messziről” segített be nekünk, hiszen e meccsel egy időben beköszönt a Frosinone kapujába, amivel gyakorlatilag biztossá tette (a 4-0-lal véget érő meccsen a harmadik gólt szerezte) a Genoa sikerét, és azt, hogy a másik riválisunk sem szerez pontot ebben a fordulóban. Vagyis továbbra is csak egy döntetlenre lett volna szükségünk ahhoz, hogy előrébb lépjünk a tabellán a 18. helytől, de alighogy elkezdtünk örülni a magabiztos genovai vezetésnek, mi is megkaptuk a harmadikat! Mégpedig egy pompásan elvégzett szabadrúgásból.

Walter Birsa parádés lövéssel csavart Sorre kapujának bal alsó sarkába, amivel meg is pecsételte a sorsunkat – bő negyedórával a lefújás előtt. Tudniillik, egygólos hazai vezetésnél sem éreztünk már elég erőt és elszántságot a kedvenceinken az egyenlítéshez, amikor pedig kétgólossá vált a veronai fór, gyakorlatilag elkönyvelhettük az újabb vereséget is. Bár Novellino igyekezett a hátrány tudatában még támadóbbá tenni az alakulatát, ám sem az 1-2-nél beküldött Quaison (a svéd fiút nem is hallottuk, hogy találkozott volna a labdával…), sem pedig az 1-3 után beállított Balogh Norbi nem tudott változtatni a kétségbeesetten vergődő rózsaszín-fekete csapat sorsán. A krónikához hozzátartozik még, hogy az utolsó percekben Mariani-játékvezető elfelejtett befújni a mieinknek egy jogosnak tűnő 11-est, ezen azonban, már fel sem húztuk magunkat! Arra ott volt a borzalmas második félidei teljesítményünk, amelynek köszönhetően a Bentegodi-ból is pont nélkül, keseredetten távoztunk, ami egyébiránt azt a szomorú tényt is jelentette, hogy képtelenek voltunk kihasználni a riválisaink hétvégi botlását és maradtunk a kiesést jelentő 18. helyen.

Vagyis hiába alakult igencsak mozgalmasan a 31. forduló, végül mégis azt kell írnunk, hogy nem is történt semmi sem. Mindössze annyi, hogy egy meccsel megint kevesebb lehetőségünk van arra, hogy bebiztosítsuk a helyünket a Serie A-ban!

PALERMO-LAZIO

Legközelebb vasárnap este (kezdés: 20 óra 45 perc) lépünk pályára, amikor a Lazio-t fogadjuk a Barbera-ban. A képlet továbbra is ugyanaz, mint ami a múlt héten volt: pontot, vagy inkább pontokat kellene szereznünk a fővárosi Sasok ellen, máskülönben továbbra sem tudunk elmozdulni a kiesést jelentő helyekről! Komoly eredménykényszer alatt játsszuk majd tehát ezt a bajnokit is, és nemcsak emiatt vár ránk újabb pokolian kemény kilencven perc! A Lazio-nál ugyanis, a római derbi csúfos elvesztése (1-4) után, pont a hét elején történt edzőváltás, így jelen pillanatban azt is nehéz megítélni, hogy mire számíthatunk az immár Simone Inzaghi által dirigált együttestől vasárnap. Persze nekünk kizárólag saját magunkkal kell foglalkoznunk, meg egyébként is, annyira kevés meccs van már hátra a szezonból, hogy nem lehetünk tekintettel az ellenfél kilétére, vagyis mindenki ellen meg kell próbálnunk győzelemre játszani! Így a Lazio-val szemben is…