December közepéhez érve még mindig nincs pontunk hazai pályán – következésképpen a Chievo is győztesen távozott a Barbera-ból. A vasárnapi 0-2 már zsinórban a nyolcadik kisiklásunkat jelentette odahaza, továbbá azt, hogy Eugenio Corini is vereséggel debütált a palermói közönség előtt. Mindezen túl, sorozatban kilencedszer maradtunk pont nélkül a bajnokságban, vagyis, egyelőre az edzőváltás sem segített a csapat vergődését megállítani. Ezen, vélhetően már csak a januári mercato változtathat, ami viszont még odébb van, így a 2016-os évből hátralévő két meccsen vélhetően még sok szenvedés vár ránk. Ennyire azonban még ne szaladjunk előre, helyette inkább próbáljunk meg valami kapaszkodót találni a Chievo elleni 0-2-ben! Na, ez nem lesz könnyű…

Amikor az 52. perc tájékán Stefano Sorrentino kivédte Andrea Rispoli közeli lövését, a jobbszélsőnk óriásit üvöltött, s az arcára volt írva minden. A düh, a fájdalom, az elkeseredettség. Na, igen, ebből látszott, hogy ha van valaki, akit még érdekel a csapat sorsa, és ha van valaki, akit ki tudunk emelni a vasárnapi, Chievo elleni összecsapásból, akkor az pont Rispoli. Mégpedig azért, mert a csupaszív futballista most sem hazudtolta meg önmagát: a lefújás pillanatáig hajtott, küzdött, amivel egyértelműen kimagaslott a rózsaszín mezes csapatból. Csak hát, nagyon egyedül volt!

A társai ugyanis, nemhogy nem segítettek Rispoli szenvedésein, hanem még rá is tettek egy lapáttal. A 14. percben úgy került előnybe a Chievo, hogy Birsa góljánál a csapatkapitányként funkcionáló Andelkovic csúnyán lemaradt, sőt még el is esett, így aztán Sinisa honfitársa zavartalanul lőhette ki a bal alsó sarkot. Persze, nem kizárólag a szlovén védő tehetett erről a gólról, hiszen a veronaiak egy kontrából jutottak előnyhöz, mégpedig úgy, hogy ellenállás nélkül hozhatták át a labdát a középpályánkon, ahol elvileg Jajalo és Chochev is azért játszott, hogy megszűrje az akciókat… Miként az eredmény is mutatta, már a meccs elején sem sikerült nekik, de ami ennél is bosszantóbb volt, az a hozzáállásuk! És ugyanez igaz volt Hiljemark produkciójára is! A három középpályáson az akarat halvány jelét sem lehetett felfedezni, mert még 0-2-nél sem voltak képesek megrázni magukat, és olyan nyugodtan ténferegtek a pályán, mintha minden a legnagyobb rendben lenne! Persze, szólt is a fütty 21 ezer ember szájából, amikor Corini előbb lecserélte a svédet, majd a bolgárt is!

Ne kerteljünk, többek mellett Jajalo-nak is kijárt volna, hogy lehívják a pályáról, de hát addigra már olyan dolgok történtek, hogy a 3 cserelehetőség meglehetősen kevésnek bizonyult ezen a vasárnapon! A 49. percben ugyanis, Goldaniga nemes egyszerűséggel – hazagurítás helyett – gólpasszt adott Sergio Pellissier-nek, aki köszönte is szépen a hatalmas ajándékot, s meglőtte önmaga 100. A-ligás, és a Chievo második gólját ezen a délutánon. Naná, hogy az egy évvel ezelőtt még „istenített” Goldaniga sem maradhatott eme tette után a pályán, mi több, a lejövetelekor ő is bőven kapott füttyöt a közönségtől – tegyük hozzá, joggal! Ellenben, Pellissier-t még a palermói szurkolók is felállva tapsolták meg, amikor Maran lecserélte, ez a jelenet pedig szintén önmagáért beszélt.

A veronai alakulat tehát, úgy került kétgólos előnybe a Barbera-ban, hogy igazából meg sem kellett izzadniuk, és csak ki kellett várniuk azokat a pillanatokat, amikor hibáztak a mieink. Szomorú, de az utóbbi hetekben már hozzászoktunk ehhez. Miként ahhoz is, hogy „ekkora” hátrányban már nem várhatunk semmit a jelenlegi kerettől, hiszen egy meccsen két gólt még egyszer sem lőttünk az idén. Ennek értelmében, hiába volt Pellissier gólját követően majdnem egy félidőnyi játékperc hátra, ez már csak amolyan szenvedés volt – mindenki számára. A Chievo előnye kicsit sem forgott kockán, mert ahogyan azt már fentebb is írtuk, egyetlen Rispoli lövésen kívül, más dolga nem is akadt a Palermóba ellenfélként most először visszatérő Sorrentino-nak.

A meccs legemlékezetesebb jelenetét azonban így is a 86. percben láthattuk, ami megint csak mindent elárult a mai Palermóról! Történt ugyanis, hogy jó szögből szabadrúgáshoz jutottak a mieink, amin aztán heves vita alakult ki Jajalo és a csereként beszálló Diamanti között. Szegény Rispoli-t ekkor már nagyon sajnáltuk, mert nem volt elég neki, hogy egyedül küzdött a pályán, még meg kellett próbálnia igazságot is tenni a két csapattársa között, ezt azonban nem nagyon sikerült megtennie. Nyilván, a bosnyák játékos úgy volt vele, hogy egy hete nem akármilyen szabadrúgásgólt ragasztott Firenzében, ezért alanyi jogon jár neki ez a lehetőség, azt azonban figyelmen kívül hagyta, hogy egyrészt a Chievo ellen sokkal rosszabb napot fogott ki, mint egy hete, másrészt pedig ezen napon már elvégzett pár szöglet, és oldalszabadrúgást – mégpedig igencsak pocsék minőségben. Na, most ezek után könnyen kitalálható, hogy a bosnyáknak ez a kísérlete is valahol a kapu mögött landolt, amiért kapott is hideget-meleget Diamanti-tól, meg a stadionban helyet foglalóktól is.

Az ügy érdekessége, hogy a meccs után maga Corini is lenyilatkozta, hogy érthetetlen volt számára, hogy miért nem Diamanti lőtte el a szabadrúgást, de ezzel együtt aligha emiatt szenvedtük el zsinórban a kilencedik vereségünket. Sokkal inkább azért, mert hátul megint amatőr együttesekre jellemző hibákat vétettünk, elöl pedig, a korábban szupertehetségnek beharangozott Robin Quaison (a svéd sem érdemelte meg, hogy végig a pályán legyen…) megint képtelen volt bármiféle váratlant húzni, ezáltal Nestorovski sem kapott egyetlen használható labdát sem a Chievo ellen. A biztató firenzei produkció után tehát, újfent katasztrofális teljesítménnyel kapituláltunk, aminek eredményeként nem is sikerült elmozdulni a tabella utolsó helyéről.

Nem meglepő, hogy Andrea Rispoli arca a lefújást követően is fájdalmat sugárzott. De rajta legalább az egész meccsen látni lehetett, hogy bántják a történtek…

GENOA-PALERMO

Legyünk őszinték: az esélytelenek nyugalmával lépünk majd pályára vasárnap este az odahaza mindenkire veszélyes Genoa otthonában. Ivan Juric alakulata ugyan a hétvégén kikapott az Inter-től, ám nem olyan régen, igencsak elnáspángolta a Milan-t és a Juventus-t is, így a tabellán elfoglalt 13. helyük nem biztos, hogy megfelel a valóságnak. Az egyetlen reményünk talán az lehet, hogy idegenben mindig a szebbik arcukat szokták mutatni Andelkovic-ék is, de hogy ez így lesz-e a Luigi Ferraris Stadionban is, kiderül vasárnap 20:45-től!