Csak és kizárólag saját magunkat okolhatjuk azért, hogy a hétvégi fordulót követően nem vettük vissza a vezetést a tabellán, mert amennyiben egy góllal többet lőttünk volna szombaton a Brescia-nak, amire bőven meg is volt a lehetőségünk, akkor most újra a Palermo nevét olvashatnánk a másodosztály élén, nem pedig a Cittadella otthonában 2-1-re diadalmaskodó, ezáltal a listavezető pozícióját is megőrző Frosinone-ét! Persze, az legyen a legnagyobb bajunk a tavasszal, hogy azon sopánkodunk, hogy nem három-, vagy négy góllal nyertünk, hanem „csak” kettővel, mindazonáltal, a Brescia elleni, összességében magabiztos és sima győzelem azért sok tanulsággal szolgált! Ezek közül a legszembetűnőbb nyilvánvalóan a csapnivaló helyzetkihasználásunk volt, amelyen egyértelműen javítanunk kell majd a folytatásban, ugyanis látva a bajnokság szorosságát, nem tudhatjuk, hogy nem-e lesz még a gólaránynak, urambocsá a lőtt gólok számának is jelentősége a későbbiekben! Sőt, egészen biztos, hogy a következő körben, amikor a tavaszt zseniálisan kezdő és így a harmadik helyen csak három pont hátránnyal figyelő Empoli vendégeként lépünk pályára, már sokkal jobban kell majd sáfárkodnunk az adódó helyzeteinkkel, mint tettük azt a mögöttünk hagyott játéknapon! 

Mintegy három-négy perc volt már csak hátra a Palermo-Brescia bajnoki meccs kezdéséig, amikor Slobodan Rajkovic is kisétált az öltözőből, majd pedig egy apró körültekintés után a kispad felé vette az irányt. Alapesetben nincs abban semmi különös, hogy egy, a kerethez tartozó futballista imigyen cselekszik, aki viszont ismeri a szerb védő történetét, az tudja, elképesztően régen, utoljára 2016. november 6.-án, tehetett hasonlóképpen! Azóta, több mint 400 nap telt el úgy, hogy Rajkovic még csak meccsszerelést sem ölthetett – ilyen hosszú kihagyás után pedig hazudik az, aki szerint nem kavarogtak különös érzések szombaton a Palermóban még mindössze csak néhányszáz percet játszó hátvédben! Mi tagadás, számunkra is felemelő érzés volt, újra meglátni az 5-ös számú melegítőt, amihez korábban Corini miatt úgy hozzá voltunk szokva, és nyilván, ha a védő nemcsak annyit játszott volna rózsaszín-feketében, amennyit, és nem ilyen kevesen lettek volna kint a stadionban, akkor minden bizonnyal még hatalmas taps is fogadta volna! Mindezek hiányában azonban, Rajkovic-nak most egyedül kellett megbirkózni azzal a ténnyel, hogy újra bajnoki találkozóra készülhetett, ami alighanem ezerszer, vagy inkább százezerszer, tízmilliószor kellemesebb teher volt, mint az elmúlt időszakban történtek feldolgozása! 

Hogy a társak miként fogadták szombaton, a meccsnapokon már jó ideje az öltöző környékén sem látott Slobodan-t, nem tudjuk, azt viszont a két szemünkkel láttuk, hogy a pályán lévők igyekeztek gyorsan meccshangulatba hozni a kispadon helyet foglaló játékost, amit vélhetően sikerült is elérniük! Mert még négy perc sem pörgött le a mérkőzésből, amikor Trajkovski szöglete után a középen üresen maradt Chochev második szándékból (az első próbálkozását még védte Minelli) a kapuba pofozta a labdát, ezzel pedig a bolgár középpályás gyorsan megadta az alaphangot a 2018-as naptári év első hazai összecsapásának.

De írhatnánk azt is, hogy Chochev csak ott folytatta, ahol 2017 végén abbahagyta: mivel nem volt még olyan régen, ki ne emlékezne arra, hogy a tavalyi esztendő utolsó meccsén is gólt lőtt a Barbera-ban, és most is – magyarul, jó látni, hogy elmúltak már azok az idők, amikor azzal cukkoltuk a 18-asunkat, hogy fél a hazai közönségtől! Vitathatatlan, hogy a bolgár válogatott futballistának jól jött ez a másodosztályú szezon, ugyanis ebben az osztályban végre meg tudja mutatni a kvalitásait, amivel nemcsak újjá tudja magát építeni, hanem még az önmagáról kialakított képet is jelentős mértékben képes megváltoztatni! Persze, ahhoz, hogy ez így is maradjon, még a tavasz hátralévő részében is hasonló melóra van szükség Ivaylo-tól is, ám látva a szombaton már a negyedik bajnoki találatát jegyző játékos jelenlegi mentalitását, egyáltalán nem féltjük a folytatástól sem!

És hogy a mostani Chochev tényleg nem elégszik meg semmivel, azt szombaton is tapasztaltuk: a 22. percben újfent fejjel veszélyeztetett a bolgár, és bizony Minelli-kapusnak bravúrra volt szüksége ahhoz, hogy ne dőljön el időnap előtt ez a csörte! Mondjuk, mi annak örültünk volna, ha minél előbb sikerül megrúgni a második gólt is, ez azonban, mint a szezonban már oly sokszor, most sem született meg egyhamar! Igaz, a szünet előtt nem is volt már erre valódi sanszunk, ugyanis a támadók játéka nem igazán volt hatékony! Noha Coronado ezúttal is a középpályán kezdett, most azért úgy láttuk, hogy szombaton már jóval kötetlenebbül mozoghatott, mint egy hete a Spezia ottonában, ám az igazán pengés megoldások ismét hiányoztak a játékából, miként Trajkovski és Nestorovski is jócskán elmaradt valós tudásának a szintjétől!

Támadásban akár még Embalo is segíthetett volna, hiszen Tedino húzott egy merészet a lombard klub ellen, és a múlt héten már mindenki által Brescia-mezben látott játékost állította a jobb oldalra, ami utólag már rossz döntésnek bizonyult, mert a december végén apukává is váló futballistától az égvilágon semmit sem láttunk! Na ja, azért ebben biztosan szerepe volt annak a hercehurcának, ami már hetek óta a játékos körül folyik, ugyanakkor ez a halovány, és tán még sértődöttnek is nevezhető produkció gyaníthatóan sugallt is valamit a következő napokra nézve! Éppen ezért nem csoda, hogy a szünetben Embalo bennmaradt az öltözőben, és nem lennénk meglepve, ha a jövő héten már nem rózsaszín-fekete, hanem kék-fehér mezben jönne majd ki onnét…

Hogy a lecserélt játékos mit gondolt magában a második félidőben, nehéz kitalálni, annyit viszont egész biztosan megállapíthatott, hogy amennyiben tényleg a Brescia-hoz igazol a mercato utolsó napjaiban, akkor a leendő kenyéradójának a szintje, borzasztóan messze van a Palermóétól! Mert a szünet után az is bőven benne volt a pakliban, hogy a lombardiai alakulat beleszalad egy kiütéses vereségbe! Hogy végül nem így történt, azt csak Minelli-kapusnak, no meg a jobbnál-jobb helyzeteket elpuskázó hazai játékosoknak köszönhették a kék-fehérek, akik mindössze egy komoly helyzetet voltak képesek kidolgozni! Igaz, ebből Caracciolo könnyen gólt lőhetett volna, ha Posavec nincs résen, és miután a mieinktől Bellusci, Struna, Chochev, újfent Chochev és Trajkovski is kihagyott egy-egy ordító ziccert, az egyenlítéshez majdnem elég volt ez az egy Caracciolo-villanás is Roberto Boscaglia fiainak! Hát igen, ezért kell a jövőben sokkal jobban koncentrálni a befejezéseknél, mert nem megsértve a Brescia-t, de a jobb csapatok ellen aligha fogjuk büntetlenül megúszni a temérdek lehetőség elpackázását!

Azzal pedig, hogy ezúttal sem sikerült időben pontot tenni a mérkőzés végére, nem lehetett félvállról venni a találkozóból hátralévő időszakot és pihentetésképpen akár lecserélni a kulcsembereket sem, így pedig, elmaradt Slobodan Rajkovic nagy-nagy visszatérése is, amit talán még most nem is bánt annyira a szerb! Eddy Gnahoré viszont beállt Nestorovski helyett a 88. percben, gyaníthatóan azzal a szándékkal, hogy szilárdítsa meg a középpályát és tartsuk meg az 1-0-át, csakhogy a francia, a neki szánt nyúlfarknyi idő alatt is megmutatta, hogy többre is képes ettől! A hosszabbítás harmadik percében ugyanis, mintegy 23 méterről akkora gólt lőtt a bal felső sarokba, hogy az addig parádésan védő Minelli meg sem tudott mozdulni, ezzel pedig Gnahoré véghezvitte azt a bravúrt, ami nem sikerült egyetlen támadónknak sem (már Moreo is bent volt), vagyis végérvényesen is lezárta ezt a meccset! Bizony, bizony, fel is merült sokunkban a kérdés, hogy nem járnánk-e jobban, ha a szombaton is teljesen észrevehetetlen Jajalo helyett, Gnahoré-t többször látnánk a kezdőben…?

Mindazonáltal, ez a második találat is kevés volt ahhoz, hogy a forduló után is az élen maradjunk, hiszen utóbb kiderült, ahhoz legalább még egy gólt kellett volna lőnünk! Persze, az is jó lett volna, ha a Frosinone megbotlik a Cittadella otthonában, ez azonban szintén nem történt meg, ugyanis a „Cioccari” 2-1-re nyert, aminek köszönhetően vasárnap estére vissza is foglalták az első pozíciót a tabellán! Ugyanakkor, egy picit így is faragtunk a hátrányunkon, mert a múlt héten még a jobb gólkülönbségük miatt előztek meg bennünket a kék-sárgák, mostanra viszont már ez sem rangsorol (+15 mindkettőnek) a két csapat között, és csak a rúgott gólok számát tekintve vannak előttünk! Összességében nézve tehát, a szombati győzelemmel ismét tettünk egy lépést előre, mint ahogy Slobodan Rajkovic is a visszatérése felé!