Az egyhetes edzőtábort követően sem nyerte vissza karácsony előtti formáját és eredményességét a rózsaszín-fekete csapat, amely a hétvégén sem tudta megtörni a február eleje óta tartó negatív szériáját! Na jó, annak azért örülhettünk egy picit szombaton, hogy zsinórban negyedszer azért nem kaptak ki Nestorovski-ék, de a tabella 20. helyén álló, vagyis a kiesés ellen küzdő Pro Vercelli vendégeként kiszenvedett sovány 0-0, összességében ugyanolyan csalódással ért fel, mint az előző hetek kudarcai! Főleg azért, mert a játékunk elkeserítően gyengére, már-már minősíthetetlenre sikeredett – az egyetlen kaput eltaláló lövésünk is a 92. percben történt -, ami után továbbra is döbbenten állunk kedvenceink teljesítménye mögött! Mondjuk, Bruno Tedino-nak így is tetszett (alighanem egyedül volt ezzel…) a Vercelli-ben bemutatott előadásunk, de gyanítjuk: a tar fejű vezetőedzőnek egy dobása maradt hátra, mert amennyiben kedden, hazai környezetben sem jön össze a győzelem a sereghajtó Ascoli-val szemben, azt már nem lehet majd kimagyarázni és megúszni… 

A múlt hét közepén, Maurizio Zamparini kijelentette, hogy újra támadófocit szeretne látni a csapattól, mégpedig oly módon, hogy Coronado, Trajkovski és Nestorovski rohamozzon elől, Bruno Tedino meg arról beszélt a Pro Vercelli elleni, idegenbeli meccs előtt tartott sajtótájékoztatóján, hogy egyrészt nem a csatárok számától válik támadóvá egy gárda, másrészt meg, szerinte a fiatal La Gumina lenne a megfelelőbb játékos Nestorovski mellé, ugyanis a coccaglio-i edzőtábor ideje alatt úgy látta, hogy a két, teljesen más korosztályt képviselő futballista remekül kiegészíti egymást. A vezetőedző hozzátette, amilyen periódusban van most az együttese, nem veszíthetünk semmit sem azzal, ha kipróbálunk valami újat – márpedig, a Nino-Nesto csatárduó újdonságként hatott volna! Ehelyett mi történt, és végül kinek az elképzelése győzött? Természetesen az elnök úré!

A szombati kezdőcsapatban ugyanis, újfent a „tridente” tagjai kapták meg a lehetőséget arra, hogy megszakítsák az idei nagyon gyér termésüket (a keretben található csatárok közül Nestorovski-nak van egy darab 11-esből lőtt gólja 2018-ban…), és visszatereljék a csapatot a helyes útra, mégpedig a Zamparini által elképzelt szerepben. A brazil lett a „trequartista, a két macedón a befejező csatár, az újítást pedig a hadrend jelentette, amely 3-5-2-ről 4-3-1-2-re változott. De itt véget is értek a változások! Merthogy a játékunk ugyanolyan silány minőségű maradt, mint volt az Empoli, a Foggia és a Perugia ellen, sőt, lehet, hogy még azoktól is rosszabb volt! Ezúttal ugyanis, nemcsak helyzetet nem dolgoztunk ki, hanem távolról sem lőttünk, így aztán, egy borzalmasan gyenge, alacsony színvonalú és eseménytelen mérkőzésnek lehettünk a szemtanúi! El nem tudtuk képzelni, mivel készült a csapat erre a meccsre a büntetésképpen elrendelt edzőtáborban, meg arra sem jöttünk rá (pedig nagyon figyeltünk!), hogyan akarta megszerezni a három pontot Tedino és stábja, tudniillik, semmilyen futballra emlékeztető jelenetet nem láttunk a korábban abszolút bajnokesélyesnek titulált legényeinktől! Igaz, a szerény játékerőt képviselő, ám annál nagyobb szívvel harcoló hazaiak sem mutattak sokat, bár a gólhoz így is közelebb jártak akkor, amikor Reginaldo lövésénél Pomini-nek vetődve kellett védeni az első félidő hajrájában! E jelenetet követően üvöltött is rendesen a veterán a kapus a társaival, azonban olybá tűnt, ez is süket fülekre talált! Mert a mieink közül Coronado volt talán az egyetlen, akinek volt pár ígéretes felfutása a labdával a találkozó első felvonásában, ám a kapu elé érve, szokás szerint nála is elfogyott a tudomány!

De Igor legalább – a többiekkel ellentétben – most próbált valamit csinálni, ezért is néztünk nagyot, amikor rögtön a második félidő elején őt hozta le elsőként a pályáról a mester, de még mielőtt azt gondolná valaki, hogy beküldte az általa egy nappal korábban oly sokat dicsért La Gumina-t, hogy egy picit érvényesítse a saját akaratát is, szólnunk kell, hogy nem ez történt! Fabio Lupo „nagy januári igazolását”, Stefano Moreo-t vetette be Tedino, a Velencéből érkezett csatár pedig nem sokkal a pályára lépését követően olyat tett, ami addig egyik rózsaszín-mezesnek sem sikerült: helyzetbe került!

És eme cselekedete, annak ellenére is nagy dolognak számított, hogy a fejese célt tévesztett, és még csak kaput sem talált, ugyanis ekkor tudtuk meg, hogy egy óránként egyszer azért még képesek helyzetet is kidolgozni a kedvenceink! Sőt, ezt követően olyan „rohamosan” elkezdett fejlődni a csapat játéka, hogy a következő nagy lehetőségünkre már „csak” félórát vártunk a B-liga egyik kiesőjelöltjével szemben – persze, ezt már csak azok a Palermo-szurkolók láthatták, akik vállalták a kőkemény szenvedést, és végig bekapcsolva hagyták a stream-közvetítést…

Viszont, akik így tettek, azok számára sem lett kifizetődő a szombat délután, ugyanis Trajkovski szép egyéni villanása nem hozta meg a várva-várt gólt a 92. percben, méghozzá azért nem, mert Pigliacelli-kapus résen volt, és a hosszabbításban bemutatott egyetlen komolyabb védésével megmentette a csapatának az egyik pontot – tegyük hozzá, megérdemelten!

Mert amíg Bruno Tedino fiai most is kilátástalanul futballoztak, aminek következtében abszolút nem is érdemeltek győzelmet ezen a napon sem, addig Gianluca Grassadonia alakulata a lelkes hozzáállása végett rászolgált a döntetlenre! Már csak azért is, mert a két helyzetünk között eltelt időszakban, meg előtte is, azért a fehér-feketében játszók is többször eljutottak a kapunkig, és őszintén megvallva, azt éreztük, hogy egy kicsit több fifikával és ügyességgel akár ők is bevihettek volna egy olyan ütést az ezúttal is igencsak megtépázott legénység benyomását keltő szicíliaiaknak, amit a Foggia vagy a Perugia meg is tett a közelmúltban! No igen, csak az imént említett két csapat mégiscsak a masszív középmezőnyhöz tartozik, a Pro Vercelli ellenben nem véletlenül áll a 22 fős mezőny 20. helyén! Ezzel persze, nem bántani akarjuk az északi város „kis” csapatát, hanem inkább azt szeretnénk érzékeltetni, hogy milyen mély szintre süllyedtek a mieink, amelyre már-már megfelelő jelzőket is nehéz találnunk!

Mindazonáltal, Tedino-nak nincsenek ilyen gondjai, szerinte ugyanis, ez is egy „daliás és jó teljesítmény” volt, ugyanakkor Zamparini már nem volt ennyire elragadtatva ettől a produkciótól – különösen nem a támadójátéktól! Tény, a „tridente”-vel felállva (Nestorovski-ról azért nem tettünk külön említést a posztban, mert a meccs során nem tűnt fel, hogy a pályán van…) sem lett jobb vagy gólerősebb a játékunk, de a bibi csak annyi ezzel, hogy ezt a csatársort pont az elnök úr rakta össze erre a napra…

Kedden, az Ascoli elleni hazai meccsen, máris újra lehet próbálkozni – az ideális összeállítás és az eredményesség megtalálásával is!