Egyfelől semmi sem, másfelől viszont összefoglalhatatlanul sok minden történt az olasz labdarúgás másodosztályának hétvégi, 35. fordulójában, amelynek legfőbb érdekessége az volt, hogy a második és nyolc hely között lévő csapatok mindegyike döntetlent játszott. Ebből már könnyen kitalálható, hogy rózsaszín-fekete kedvenceink is három helyett csak egy ponttal gyarapodtak a hétvégén, miután hazai pályán ismét csak egy sovány 1-1-es eredményre tellett Nestorovski-ék erejéből az amúgy három hónapja nyeretlen Cremonese ellen. Egy hét leforgása alatt tehát, két olyan csapat is pontot rabolt a Barbera-ból, amelyek elvileg huzamosabb ideje rossz formában vannak, így aztán teljesen érthető, hogy a mögöttünk hagyott játéknapot követően sem vagyunk hurrá-hangulatban, annak ellenére sem, hogy a feljutást jelentő második pozíciót megőriztük! Jól tudjuk, csak azért állunk még előkelő helyen a tabellán, mert a riválisaink – hozzánk hasonlóan – folyamatosan lépéseket tévesztenek, mint ahogy tették azt a hétvégén is, a folytatásban azonban nem másokra kellene bíznunk a sorsunkat! Kedden, a Cittadella otthonában (kezdés: 20 óra 30 perckor) igazán tehetnénk már valamit mi is az álmainkért! 

Az ősszel az egyik legemlékezetesebb meccsünket a Cremonese otthonául szolgáló Stadio Zini-ben játszottuk, ahol egy nagyon forró hangulatú összecsapáson 0-1-ről fordítva végül 2-1-re nyertünk, s igencsak fontos három pontot szereztünk. És azért is volt nagyon nagy értéke az akkori, Rispoli és Chochev góljával kibrusztolt sikerünknek, mert a cremonai gárda a meccset megelőzően a 3. helyen állt, és csak egyetlen ponttal volt lemaradva a második mieink mögött. A tavaszi visszavágóra azonban már nem egy, hanem tizenegy pozíció választotta el egymástól a két csapatot a tabellán, mert amíg a mieink a 34. kört követően is ezüstérmes pozitúrában álltak, addig a „Grigiorossi” egészen a 13. helyig süllyedt vissza. Leginkább azért, mert Attilio Tesser legényei 2018-ban csak az év első meccsét tudták megnyerni a Parma ellen (azt milyen jól tették!), az azt követő 12 bajnokiból viszont hatszor alulmaradtak, hatszor pedig egy pontot szereztek. Vagyis, az ősszel ellentétben, április idusához érve már nem volt kérdéses, hogy ki az abszolút esélyese a Palermo-Cremonese csatának. Főleg úgy nem, hogy a vendégektől jó pár alapember (Claiton dos Santos, Paulinho, Brighenti vagy Cavion) sem állhatott szombaton Tesser rendelkezésére!

Csakhogy, egy hete, a Pescara ellen is minden mellettünk szólt, aztán a meccs végén még az egy pontnak is örülnünk kellett, hiszen Brugman révén büntetőt rontott a hajrában az Adria-parti alakulat, eme friss tapasztalattal a hátunk mögött pedig, óvatosan mertük kijelenteni, hogy abszolút favoritok vagyunk a Cremonese-vel szemben. Bruno Tedino azzal magyarázta az akkori gyenge teljesítmény okát, hogy nem volt elég idő felkészülni a találkozóra, hiszen sűrűn követték egymást a meccsek, és mivel hajlamosak voltunk hinni a mesternek, úgy gondoltuk, hogy a Cremonese ellen már egy másik, jóval frissebb Palermót láthatunk majd. Ehhez képest, már az összeállítás láttán meglepődtünk: Tedino kihagyta a kezdőből La Gumina-t és annak ellenére is visszaállt 3-5-1-1-re, hogy Zamparini már többször jelezte neki, hogy támadófocit akar látni! Utólag elmondhatjuk, hogy ez minden volt, csak az nem!

Összesen kettő helyzetet sikerült kidolgoznunk az első negyvenöt percben, igaz, azokból könnyen gólt lehetett volna lőni, ám Jajalo és Gnahoré lövése tökéletesen megmutatta, hogy a két játékos miért nem csatárnak állt korábban: a bosnyák az oldalhálóba, a francia meg a kapu mellé tüzelt ígéretes lehetőségben. A túloldalon viszont egyszer megzördült, párszor meg majdnem megzörrent Pomini hálója, de Garcia Tena gólja lesről született, Camara próbálkozásait meg szerencsére megúsztuk. Ezek közül mondjuk volt egy, ami igencsak nagy port kavart, hiszen az afrikai támadó ahelyett, hogy visszaadta volna a labdát egy ápolást követően, inkább megcélozta a félpályáról a kaput, amiből éppen csak nem lett gól! Hatalmas sportszerűtlenség volt, Rispoli-ék pedig – érthető módon – nem is hagyták szó nélkül a vendégek csatárának cselekedetét…

Ennél nagyobb izgalmakat azonban nem rejtegetett a találkozó első felvonása – magyarul, újfent nagyon szenvedős mérkőzést láthattunk. Csakugyan, mint egy hete, ezúttal is hiányzott az átütőerő, a lendület a játékunkból, és kísértetiesen hasonlított ez az összecsapás a Pescara ellenihez. A szünet után ugyan feljebb kapcsoltak a mieink, amit jelzett egy jó kis Murawski-löket, meg a négy perc alatt elvégzett három szöglet is, valódi helyzet azonban nem ezekből, hanem egy varázslatos Nestorovski passzt követően alakult ki! A macedón kiváló meglátással hozta helyzetbe Gnahoré-t, aki ezúttal sem talált kaput – a mintegy 15-16 méterről leadott lövése ordító ziccerben jócskán fölé szállt! Pedig, Eddy sokszor kihúzta már a fontos pillanatokban lőtt góljaival a rózsaszín-feketéket a csávából, ezen a napon viszont úgy tűnt, nem ő lesz a nyerőemberünk!

Az utóbbi hetekben a csapatot egymaga a hátán cipelő Igor Coronado azonban újfent közel járt ehhez a titulushoz, hiszen a 61. percben ismételten vezetéshez juttatta a Tedino-gárdát, csakúgy, mint egy héttel korábban! És ezúttal semmi különös cselsorozatot vagy szólót nem kellett bemutatnia a találathoz, csupán csak a lehető legjobb helyen kellett állnia, ugyanis Rispoli életerős lövése pontosan a brazil elé pattant ki Samir Ujkani-ról, a palermói 10-es pedig gyorsan be is fejelte a labdát a fekvő kapus felett. Nem vitás, hogy jelen pillanatban csak és kizárólag Coronado-n múlik a játékunk és az eredményességünk is! Óriási boldogság lett úrrá a stadionban, már csak azért is, mert ezzel a góllal virtuálisan három perc alatt vettük vissza a második helyet a tabellán, az időközben 11-esből vezetést szerző Frosinone-tól.

Csak tanultunk az előző héten elkövetett hibánkból, és csak nem engedjük ennek a Cremonese-nek, hogy kiegyenlítsen – morfondíroztunk magunkban, ám azzal azért tisztában voltunk, hogy nem lesz könnyű dolgunk a folytatásban sem! Már csak azért sem, mert egyfelől a mieinknél Jajalo sérülés miatt cserét kért, másfelől a vendégek edzője Tesser, védő (Cinaglia) helyett támadót (Scamacca) dobott harcba, egyértelműen jelezve a szándékát! Ugyanakkor, abban bíztunk, hogy Tedino sem véletlenül küldte pályára a bosnyák középpályás helyett a fiatal védőt, Andrea Accardi-t, akinek a beállásával át is kellett szervezni a csapatot. Dawidowicz húzódott előrébb, miközben a saját nevelésű bekk elfoglalta a jobb oldali hátvéd pozícióját. De stabilabb és frissebb nem lett a hátsó alakzatunk e cserét követően sem, ugyanis a cremonaiak számos gólhelyzetet kidolgoztak. A 70. percben például Piccolo baloldali szabadrúgása éppenhogy elment a jobb kapufa mellett, újabb 120 másodperc múltán meg, Camara ajtó-ablak helyzetben, a 11-es pont tájékáról az égbe lőtt. Vagyis, hatalmas elánnal rohamozott az ekkor már edzőjét veszítő Cremonese, ami jó lehetőséget teremtett a kontrázásra! Próbáltunk is ezzel a fegyverrel élni, de hiába került száz százalékos ziccerbe Andrea Rispoli, a lövése elakadt a négy éve még velünk másodosztályú aranyat ünneplő Ujkani-ba, így pedig nyitott maradt a meccs hajrája, akárcsak a többi pályán, ahol szintén egy gólos különbségek voltak!

A leghamarabb azonban, pont a Barbera-ban változott döntetlenre a találkozó állása, ugyanis a vendégek addig jöttek előre, mígnem a csereként beálló Scamacca közelről a kapuba pofozott egy balról középre lőtt labdát, ezzel pedig, megint oda lett a Coronado góljával kiharcolt előnyünk! Két dolog is érthetetlen volt számunkra ennél a találatnál: az egyik, hogy az előremerészkedő cremonai középhátvéd, Marconi hogy a csudába törhetett be és adhatta be a labdát ennyire zavartalanul a 16-oson belülről, a másik meg az, hogy Struna és Szyminski is jócskán lemaradt Scamacca-ról, Accardi-t meg nem is láttuk eme eseménysornál…

Mintha erőnlétileg is elfáradt volna a társaság a mérkőzés hajrájára, ami végül is azért nem meglepő, mert az utóbbi időben tényleg elég keveset rotált Tedino. A végén jött a szokásos kapkodás, de a hosszabbítással együtt kb. 7 percet kapó Trajkovski-nak nem volt elég ennyi idő arra, hogy megváltsa a világot! Mondjuk, egy szabadrúgást így is kiharcolt a macedón, amely után Struna jobban is megfejelhette volna a labdát, a slusszpoén azonban elmaradt a Barbera-ban!

Ezzel egy időben, a Frosinone-Spezia és a Pescara-Bari meccseken ellenben megtörtént a csattanó! Előbb, a Spezia egyenlített ki a ráadás perceiben – egyaránt 11-esből – a „Ciociari” otthonában, majd pedig Pescara-ból is jött a hír, hogy a Kakasok, bár 2-0-ra is vezettek, egy szintén 94. percben esett pescarai gólnak köszönhetően végül csak 2-2-re végeztek az Adria partján. És miután a Perugia-Venezia is 1-1-gyel ért véget (ott is a 86. percben született a hazaiak egyenlítő gólja…), a Parma pedig még pénteken este játszott 0-0-át hazai pályán a Cittadella-val, az ezüstéremért folytatott harcban maradt minden ugyanúgy, mint egy hete, azaz, senki sem tudta kihasználni a többiek botlását.

A jobb gólkülönbségünk miatt tehát, továbbra is a második helyen láthatjuk a Palermót, és akár írhatnánk azt is, hogy egy fordulóval megint közelebb kerültünk az A-ligához, de a hétvégén történtek után valamiért mégis azt érezzük, hogy cseppet sem vagyunk előrébb! Mert igazán nagy lépést a Cremonese két vállra fektetésével tehettünk volna a céljaink felé, ehelyett viszont elszalasztottunk egy újabb kötelező hazai győzelmet, s ennek hiányában egy nagy lehetőséget is! És miközben Tedino elkezdhet aggódni az állásáért, addig mi azon vacilálhatunk, hogy vajon bele fog-e férni ennyi hiba a végelszámolásnál…?