Cittadella-ban gól nélküli döntetlent játszani nem tragédia, az viszont már inkább az volt, ahogyan elértük ezt az eredményt! Tudniillik, a keddi kilencven plusz valahány perc során egyetlen helyzetet sem dolgoztunk ki, és kaput eltaláló lövésből is mindössze egyre emlékszünk – még a 12. percből – holott a csapat célja elvileg az A-ligába való feljutás lenne! De ezzel a hét közben mutatott teljesítményünkkel más célunk reálisan nem lehetett, mint egy döntetlen kicsikarása, ami valószínűleg csak azért jött össze, mert Roberto Venturato legénységén is jócskán érződött, különösen a helyzetkihasználásukon, hogy messze nincsenek csúcsformában! Így aztán egyik gárda sem került közelebb a céljaihoz, olyannyira nem, hogy a mieink a fordulót követően le is csúsztak a feljutást jelentő második pozícióból, és az utolsó hat fordulónak kétpontos hátrányból, a harmadik helyről vághatunk neki! Azonban a legnagyobb probléma talán nem is ez! 

Mintegy öt-tíz perc volt már csak a Cittadella-Palermo kezdéséig, amikor Bruno Tedino is kisétált a Tombolato gyepére és elfoglalta a helyét a vendégek számára kijelölt kispadnál. Hogy miért emeljük ezt ki az idei szezonban már oly megszokott jelenetet? Csak azért, mert a szombati, Cremonese elleni hazai 1-1 után futótűzként terjedt a hír, hogy Tedino-t meneszteni fogják, sőt, a csalódottan és idegesen kommentelő rózsaszín-fekete drukkerek többsége már ki is rúgta a mestert még szombaton este, ennélfogva pedig, azon sem lepődtünk volna meg túlságosan, ha Tedino már be is csomagolt volna. Zamparini azonban nem dönthetett indulatból, ugyanis tudvalévő volt, hogy kedden újabb bajnoki fellépés vár a hétvégi csalódás ellenére is feljutó pozícióban maradt csapatára, így aztán hétfőig kellett várnunk valamiféle reagálásra a klub részéről. Ebben viszont, nem történt meg az, amit a szurkolók többsége már megtett és szeretett is volna: Zamparini bejelentette, hogy nem lesz edzőváltás, hiszen az, mint mondta, nem oldaná meg a gondjainkat!

Hogy Tedino mennyire hálás ember, arról rögtön a keddi összeállításunk böngészésénél meg is győződtünk! A mester ugyanis, azzal a támadótrióval állt fel Cittadella-ban, amelyet korábban oly sokszor követelt tőle Zamparini. Mint tudjuk, az elnök úr mindig szereti bőszen kifejteni egy-egy nem nyertes meccs után, hogy támadófocit akar látni, sok csatárral, sok lőtt góllal stb. stb., és valami hasonlókról beszélt a Cremonese elleni égés után is. Nos, a tulajdonos úr ezen vágyaiból, mindössze egyet tudott azonnal teljesíteni a tréner, mégpedig azt, hogy három támadót, nevezetesen a tridente tagjait (Coronado, Trajkovski, Nestorovski) is a kezdőbe jelölte, miközben az is egy újításnak hatott az előző hetekhez képest, hogy a Stadio Tombolato-ban négy védővel álltunk fel. Na ja, Zamparini a stabilabb védelemről is pampogott valamit hétfőn, úgyhogy az ex-pordenone-i szakember aligha tehetett mást, mint azt, hogy a hátsó soron is variál egy picit, ha már egyszer újabb lehetőséget kapott az állása megőrzésére!

Csakhogy, hiába volt merőben más a felállás, a csapat játéka nézhetetlen volt, ezáltal sem támadófocit, sem magabiztos védekezést nem láthattunk! Nyilván, ebben azért szerepet játszott az is, hogy a 11. percben az ezúttal középső védőként csapatba állított Dawidowicz-ot, félóra elteltével meg a csapatkapitányt, Nestorovski-t is le kellett cserélni sérülés miatt, ugyanakkor, ezek a kényszerű változtatások maximum csak a védekezésünk minőségére lehettek hatással, mert azon a poszton már annyira kevesen maradtunk, hogy csak a fiatal Accardi-t lehetett Struna mellé beállítani, arra viszont aligha jelentett magyarázatot, hogy a csapat miért volt képtelen kedden egyetlen épkézláb támadást sem vezetni! Mert leszámítva Trajkovski 12. percben kapura küldött szabadrúgását, Paleari-portásnak egy-két apró feladaton kívül más dolga a továbbiakban már nem is akadt!

Ezzel szemben, Pomini nem lehetett nyugodt, hiszen a hazaiak többször is eljutottak a kapujáig az összecsapás során, de óriási szerencsénkre egyikből sem voltak képesek bevenni a hálónkat. Talán, a legközelebb az 59. percben járt a gólhoz a gránátvörös mezben játszó csapat, amikor előbb Pomini védett bravúrral egy fejest, azt követően pedig Vido gólba tartó lövését a gólvonalon álló Struna mentette nem kis bravúrral szögletre! De ezen kívül is volt még említésre méltó helyzete a hazai gárdának, elég, ha csak Varnier fejesére, vagy Chiaretti és Bartolomei lövéseire gondolunk, magyarul, tényleg többet tett a győzelem megszerzéséért a Cittadella, mint a mieink, de a gyér helyzetkihasználásuk azt is tökéletesen megmutatta, hogy miért nyert március elején utoljára bajnoki mérkőzést Roberto Venturato legénysége! Hiába na, ha egy csapat pont a szezon hajrájában kerül bele egy rosszabb periódusba, onnan aztán nagyon nehéz már kimászni – ilyenkor tényleg csak egy győzelem segíthetne! Azért viszont tenni is kell a pályán, márpedig Tedino fiain ismételten az érződött, hogy erőnlétileg a béka valaga alatt vannak!

Még egyszer hangsúlyozzuk, támadójátékunk nem volt, ami olyan értelemben nem is meglepő, hogy ezúttal azok is kritikán alul futballoztak, akik azért korábban többször is kitették a szívüket a pályára! Coronado-t nem is hallottuk, nem is nagyon láttuk a Tombolato-ban, Rispoli amikor nagy ritkán feltűnt a vendégeke térfelén, akkor a beadásai a kapu mögött landoltak, Jajalo szintén kevés labdát szerzett, a Nestorovski-t váltó La Gumina pedig csakugyan észrevétlen maradt! Talán még Trajkovski volt az, aki többször visszajött a labdákért, és próbált előrefelé futballozni, rajta kívül pedig a bal szélen játszó Aleesami-nak volt egy-két jó megmozdulása. Ami pedig a védőket illeti: a fiatal Andrea Accardi abszolút nem lógott ki a csapatból, pedig igencsak hálátlan feladat jutott neki azzal, hogy még az első negyedóra előtt el kellett foglalnia az egyik belső védő posztot, úgyhogy, ezt mindenképpen tekinthetjük a mérkőzés pozitívumának, mást azonban nem nagyon!

Már csak azért sem, mert a két sérülten túl, további két embert is elveszítettünk, ugyanis Jajalo és Gnahoré is kisárgázta magát a szombati, Avellino elleni hazai találkozóról, amelyet immár nem feljutó helyről kezdhetünk! Merthogy, a Frosinone kedden pont a szombati ellenfelünk otthonában aratott 2-0-ás győzelmet úgy, hogy a 84. és a 89. percben találtak be, ezzel pedig, a mieinkkel ellentétben tettek egy lépést az A-liga felé, s kétpontos előnybe kerültek velünk, és a hét közben szintén győzni tudó, így pedig, hozzánk hasonlóan ugyancsak 60 ponttal rendelkező Parma-val szemben. És hogy még nyitottabb legyen a harc az ezüstért, arról a Carpi-ban diadalmaskodó Perugia gondoskodott, akik immáron szintén ott kopogtatnak mögöttünk! Jut eszünkbe: ki nézi már az utcahosszal vezető Empoli-t…?

Vagyis, miközben a legfőbb riválisaink magukra találtak a Serie B 36. játéknapján, addig Rispoli-ék továbbra is gödörben vannak, amit nem is feltétlenül az idegenben kigürcölt 0-0-ás végeredményből szűrtünk le, hanem sokkal inkább a kedden mutatott produkcióból! Az ugyanis, annyira kínosan kevés volt egy állítólag Serie A-s álmokat dédelgető csapattól, amivel aligha lehetett az edzőváltást óhajtó szurkolók hangját sem elcsitítani! Ennek okán, szombat estig nem is javasolt kicsomagolnia Bruno Tedino-nak, ha már valóban bepakolt!