Noha próbáltuk azzal ámítani magunkat, hogy az utolsó fordulóban lehet még esélyünk a feljutásra, igazándiból nem volt! A Frosinone-Foggia és a Spezia-Parma meccseken sem olyan eredmény született péntek este, ami jelen helyzetünkben kedvező lett volna a számunkra, így aztán a zárókörben már annak ellenére sem tudtunk elmozdulni a csalódást keltő 4. helyről, hogy Salernóban magabiztosan nyertünk! Tény, a Stadio Arechi-ben mutatott teljesítményünk és a 2-0-ás győzelem ezúttal minden szempontból meggyőző volt, de komoly értéke csak akkor lett volna ennek a diadalnak, ha a múlt héten itthon tartottuk volna a három pontot a Cesena ellen! Ebben az esetben ugyanis, most arról írhatnánk, hogy egy év után visszatértünk a Serie A-ba, erre azonban immár csak egy lehetőségünk maradt: meg kell nyernünk a play-offot! Nyári szünet helyett tehát, továbbra is kemény, s dolgos napok várnak még ránk – remélhetőleg egészen június 10.-éig! 

Egy pillanatig sem álltunk már feljutó helyen a pénteki zárófordulóban, ám ez olyan értelemben nem meglepő, hogy a Frosinone vereségére és a Parma pontvesztésére is szükségünk lett volna a kettős előzéshez. Mindazonáltal, ezúttal tényleg nem múlott rajtunk semmi! Hatalmas elánnal kezdtek a rózsaszín-feketék, aminek eredményeként Andrea Rispoli már a 8. percben be is talált, és mivel a másik két meccsen még akkor nem volt gól, úgy festett, hogy a Frosinone-Parma kettős kerülhet lépéskényszerbe. Igen ám, csakhogy a játékvezetők teljesen érthetetlen módon lest jeleztek Rispoli lövésének pillanatában, ami már az élő közvetítés nézésekor is fura ítéletnek számított, a visszajátszásokat megnézve meg egyenesen felháborítónak!

Tudniillik, a csapatkapitányi karszalagot is viselő palermói 3-as abszolút nem állt lesen, így rögtön a meccs elején megfosztottak bennünket egy szabályos góltól! És ez a jelenet valahol már tudatta velünk, hogy az a bizonyos szerencse, amiről oly sokat beszéltek az elmúlt héten Stellone-ék és a klub vezérkara is, nem most fog mellénk szegődni! Alig három perc múlva még inkább megerősödött bennünk ez a feltételezés, ugyanis megjött az első rossz hír, méghozzá Spezia-ból: Ceravolo vezetést szerzett a Parma-nak! Ez, a mi szempontunkból egyértelműen az élvonal távolodását jelentette, főleg úgy, a nagy nyomás ellenére és egy téves bírói ítélet miatt továbbra is 0-0-ra álltunk Salernóban. De maradjunk is egy kicsit ennél a helyszínnél, hiszen ez mégiscsak egy Palermóval foglalkozó cikk lenne!

Szóval, ahogy már fentebb is írtuk, nagyszerűen kezdtek Roberto Stellone fiai, akik ezúttal nem 4-4-2-ben, hanem 4-3-1-2-ben léptek pályára. Az új felállás pedig egyértelműen üdítően is hatott a támadójátékunkra! Trajkovski trequartista-ként való szerepeltetése igazi telitalálatnak tűnt, ugyanis az akciók többsége a macedóntól indult, aki ráadásul, nem félt kapura sem lőni! Kristálytisztán látszott, hogy Trajko-val kiegészülve, La Gumina és Moreo játéka is jobban tudott érvényesülni a védők gyűrűjében, ergo, hosszú idő után tényleg támadófutballhoz hasonlított a rózsaszín-feketék játéka. Moreo például az első félóra vége felé, kétszer is nagyon sokat tett azért, hogy előnybe kerüljön a csapat, ám előbb hiába adott egy kontra végén forintos passzt az ismét felfutó Rispoli-nak, a rutinos játékos ezúttal fölé durrantott, nem sokkal később pedig, Radunovic bravúrral védte a Velencétől januárban kölcsönvett hórihorgas támadó fejesét. Moreo első palermói gólja tehát továbbra sem született meg, de akarati és hozzáállásbeli szempontokból tényleg nem érheti kritika Stefano-t, mert játékban abszolút hasznos tagja a gárdának az utóbbi időben! Vagyis, tényleg csak a gólok hiányoznak a 9-estől, de kit fog érdekelni, hogy eddig nem lőtt egyet sem, ha a rájátszásban pont ő lövi majd az élvonalba a csapatot…?

Persze, azon sem lennénk meglepődve, ha Nino La Gumina lenne majd a következő hetek hőse, csakhogy, a fiatal csatár vállát mintha elkezdte volna nyomni a teher! Emlékezhetünk, hogy a Cesena ellen is elrontott egy óriási ziccert, amikor fölé emelte Rolando passzát, és pénteken, Salernóban egy kísértetiesen hasonló helyzetben – tőle némileg váratlan módon – nem találta el a labdát az ötös sarkán állva…

Hiába volt tehát, megint elképesztő a fölényünk, a gól ismételten nem akart megszületni, holott Frosinone-ban kezdtek a mi kívánságainknak megfelelően alakulni a dolgok, ugyanis a Foggia veterán támadója, Mazzeo vezetést szerzett az amúgy már tét nélkül játszó vendégeknek! És igen, Spezia-ból is kaphattunk volna egy kiváló hírt, amennyiben Gilardino nem ront látványosan (és alighanem szándékosan…) 11-est a Parma ellen! Itt, ebben az írásban viszont, már nem akarunk belemenni ebbe az ominózus dologba, hiszen a kollégám kiválóan összefoglalta a közösségi oldalunkon a véleményünket Gila-val kapcsolatban, úgyhogy, csak a krónika kedvéért említjük meg azt, hogy akár mindkét meccsen számunkra kedvező eredmény állhatott volna az eredményjelzőn a szünetben! És akkor már virtuálisan másodikok is lehettünk volna, hiszen ami Salernóban nem jött össze számtalan ziccerből, az Chochev-nek összejött egy fantasztikus lövésből! A 45+1. percben az addig keveset mutató bolgár csodálatos gólt ragasztott a kapu jobb felső sarkába, olyat, amihez az első félidőben magabiztosan védő Radunovic szagolni sem tudott! Ennek köszönhetően, mégiscsak előnnyel vonultunk a szünetre a Stadio Arechi-ben, és ekkor tényleg csak egy Spezia-gól választott el bennünket az ezüsttől és az ezzel járó feljutástól!

De egy félidőnyi ideje még mindenkinek maradt arra a szezonból, hogy megtegye még azt, amit tud! A mieink nyilvánvalóan többet nem tudtak tenni attól, hogy magabiztosan őrizték az előnyüket a folytatásban is, és eközben még újabb ziccereket is kidolgoztak. Aleesami két lövéséből ismét csak Radunovic-kapus miatt nem lett gól, Trajkovski próbálkozásai közül meg az első éppen csak célt tévesztett, a második pedig a kapufán csattant. Ekkor azonban már tényleg csak a csoda segíthetett volna rajtunk, hiszen a Parma a 62. percben Ciciretti révén növelte az előnyét Spezia-ban, nem sokkal később meg megtudtuk, hogy a Frosinone fordított a Foggia ellen. Ettől a pillanattól kezdve, kétszereplőssé vált az ezüstért folytatott csatározás, amelyből tehát, a második félidő utolsó negyedórájának a megkezdésekor szálltunk ki végérvényesen!

Ezzel együtt, a srácok hozzáállását tényleg dicséret illette pénteken, mert a másik két eredmény tudatában sem vettek vissza, ennek az elszántságnak pedig a 86. percben egy újabb gól lett a jutalma. Az időközben súlyosnak tűnő sérülést szenvedett, és a pályát hordágyon elhagyó Chochev helyett Eddy Gnahoré szállt be, aki ha már esélyt kapott, meg is hálálta a bizalmat! A Stellone-érában kissé elfelejtett francia középpályás remek ütemű passzát La Gumina váltotta gólra a teljesen tét nélkülivé váló meccs utolsó perceiben, amivel sikerült bebiztosítani a három pontot, meg azt, hogy a tabellán immár negyediktől rosszabbak semmi esetben sem lehetünk. Igen, a forduló előtt még az is benne volt, hogy a Venezia is beelőz minket, ehhez azonban Pippo Inzaghi csapatának nyerni kellett volna a Pescara ellen, nekünk meg nem a Salernitana-val szemben. Egyik sem történt meg, ugyanis Velencében 0-0-val fújták le a meccset, Salernóban pedig maradt a 0-2.

De a magabiztos győzelmen kívül, már csak annak örülhettünk pénteken, hogy a 88. perctől még a rég nem látott Balogh Norbit is láthattuk újra a pályán, egyéb boldogságot viszont már tényleg nem okozott az utolsó forduló, merthogy a többi pályán számunkra nem történt már semmilyen csoda! A Parma szempontjából viszont még igen: a Foggia a 89. percben egy pazar átemelős góllal kiegyenlített a Stadio Benito Stirpe-ben, és ezzel hozzájárult ahhoz, hogy az Empoli után a  Spezia-ban 2-0-ra nyerő Parma kvalifikálja magát másodikként a Serie A 2018-19-es mezőnyéhez!

És miközben néztük az örömittasan tomboló Ducali játékosainak és szurkolóinak leírhatatlan ünneplését, nem is irigységet, hanem inkább dühöt és csalódottságot éreztünk! Mert ha a múlt héten Coronado nem ront 11-est a Barbera-ban, és mondjuk azzal 1-0-ra vertük volna a Cesena-t a 0-0-ás döntetlen helyett; vagy ha, a Bari ellen hazai pályán, (vagy korábban Novara-ban) ember-, és egygólos előnyben játszva nem kapunk gólt a 90. percben, akkor most egyfelől Jajalo-ék gyönyörködhetnének a végül pármai nyakakba kerülő ezüstben, másfelől pedig mi írhatnánk köszönőlevelet a foggiai Floriano-nak a csodás góljáért! Ehelyett viszont, sokkal keményebb feladataink vannak: először is meg kell emésztenünk, hogy a nagy terveink ellenére csak a 4. helyen zártunk 42 játéknap után, aztán pedig, neki kell durálni magunkat a minden bizonnyal pokolian nehéznek ígérkező rájátszásnak, amelyet egyébként, szintén nem a legkedvezőbb pozícióból kezdünk! De a jó hír az, hogy a play-offot legalább még megnyerhetjük, nem úgy, mint a bajnoki aranyat vagy az ezüstöt…