Megint kegyetlenül nehéz feladat elé állított bennünket a kedvenc rózsaszín-fekete csapatunk, mert először is, két olyan mérkőzésről kellene írnunk valamit, amelyek szöges ellentétei voltak egymásnak, másodszor pedig, itt van még az a dolog is, hogy a hétközi kudarcot követően csak megtörtént az általunk már múltkor vizionált vissza csere is a kispadunkon. Szóval, tényleg nem könnyű eldönteni, hogy most inkább pozitív vagy inkább negatív hangnemben írjuk meg ezt a posztunkat, aminek elvileg egy remek teljesítménnyel bemutatott Perugia elleni, fölényes 4-1-es győzelemről, egy katasztrofális produkcióval és vereséggel végződött bresciai kirándulásról, Tedino menesztéséről, valamint Stellone visszatéréséről kellene szólni! Na, kezdjük el, aztán majd csak kisül belőle valami… 

Akkor rakjuk sorrendbe, hogy mi is történt! Két héttel ezelőtt, Foggia-ban, ahol tulajdonképpen már Tedino állása volt a tét, az első félidőt követően olybá festett, hogy ez lesz a nyáron visszahívott tréner hattyúdala, ám a szünet után jött Trajkovski, aki egymaga megfordította és megnyerte a meccset a mieinknek, de legfőképpen Tedino-nak. Mert ennek a győzelemnek köszönhetően, maradhatott a posztján az 55 éves szakember, és ekkor még nem volt szíve senkinek sem kimondani, hogy „szevasz, Bruno!” Aki olvasta az előző posztunkat, az tudja, hogy mi már abban megírtuk, ez tulajdonképpen a macedón csatár köszönetnyilvánítása volt azért, hogy a mester a szezon előtt nekiadta a 10-es mezt, és utólag visszagondolva erre, egy cseppet sem tévedtünk ezzel a feltételezésünkkel! Egy hét múlva ugyanis, jöttek a többiek, akik szintén nem akartak túlságosan pofátlanul elbúcsúzni az ex-pordenone-i mestertől – főleg hazai környezetben –, a játékosoknak pedig, ez a fajta hozzáállása és magatartása, egy már-már mámorosan szép sikerben testesült meg a Perugia ellen a múlt szombaton, amikor a csapat olyan ritkán látott futballt mutatott be, amitől tényleg tátva maradt a szánk!

Az első perctől fogva nekiugrottunk az Alessandro Nesta által pallérozott umbriai együttesnek, amely bő negyedóra után már kétgólos, a második félidő derekára pedig már 4-0-ás hátrányban volt, ami után talán még a Perugia labdarúgói sem értették, hogy mi zajlik a pályán! Őszintén szólván, mi sem! Látván az addigiakat, hogy mindenki ellen csak küszködtünk a bajnokság megkezdése óta, vaskos meglepetésként hatott ránk is, hogy ilyen simán küldjük padlóra azt a Perugia-t, amely egyébiránt egy sokra taksált gárda, és amely amúgy veretlenül is érkezett hozzánk a Barbera-ba. Próbáltuk azzal ámítani magunkat, hogy végre összeállt a gárda, és Tedino rátalált az ideális összeállításra is, de legbelül azért éreztük, nem biztos, hogy ez a siker és gondolatmenet megfelel a valóságnak, hiszen a mesterünk ezúttal sem húzott semmi váratlant, mivel a taktikai, no meg a személyi szempontokat is figyelembe véve, ugyanazt csinálta, amit az előző meccseken. Az elmúlt napok történései pedig rávilágítottak arra, hogy nem is volt szó nagy egymásra találásról a csapat és az edző között! Sokkal inkább arról, hogy a játékosok úgy döntöttek, a Perugia ellen futballoznak még egy jót Tedino-nak is, csakhogy megmutassák mindenkinek, tudnak ők mindent erről a játékról, ha nagyon akarnak, ráadásul, Trajko-ék illedelmesen arra is figyeltek, hogy ne méltatlanul, negatív mérleggel kelljen majd megreptetni a padról a mestert! Magyarul, amennyire csak lehetett, igyekeztek a fiúk jó fejek lenni!

Noha a minden igényt kielégítő, és tapsot érdemlő 4-1-es győzelem után mámorban úszott minden rózsaszín-feketékért rajongó, a hosszú idő után gólt szerző, és egyből duplázó Ilija Nestorovski csak elejtett egy érdekes mondatot a találkozót követő nyilatkozatában, amire utólag már azt mondhatjuk: ez sem volt véletlen! A macedón csapatkapitány, akitől azt kérdezték, hogy megtalálta-e a közös nyelvet a csapat a mesterrel, úgy válaszolt erre a kérdésre, hogy „amikor veszítünk, akkor előjönnek az elégedetlenkedő hangok, és 4-5-en azonnal a távozását követelik, amikor meg nyerünk, akkor meg az van, hogy milyen jól rátaláltunk egymásra: ez mind hiú ábránd…”

Ergo, az okosabbak, akiket nem vakított el ez az amúgy káprázatos produkció és siker a Perugia ellen, Ilija utolsó mondatából már következtethettek arra, hogy továbbra sem volt rendben semmi, azaz a csapat nem tudott hinni Tedino elképzeléseiben. Ez, talán azóta így van, amióta kiderült, Roberto Stellone-vel jobban működtek a dolgok! És miután a tavasszal, a Velencében bemutatott kiábrándító produkciójukkal, egyszer már megtették azt a srácok, hogy kirúgatták Tedino-t, másodszor is ehhez az eszközhöz nyúltak! Vagyis, miután megtették a kötelezettségüket a játékosok, és búcsúképpen megajándékozták Tedino-t egy hangos sikerrel, négy nappal a szenzációs, lehengerlő győzelmet követően, Brescia-ban alaposan visszafogta magát mindenki, aminek következményeként pocsékul is nézett ki a csapatunk! Pedig előzetesen arra lehetett számítani, hogy lendületből megoldjuk ezt a mérkőzést is, de valószínűleg nem is akartuk! Félóra után már 2-0-ra vezetett az a Brescia, amely addig és azóta sem nyert meccset a bajnokságban, miközben nekünk, ezúttal negatív értelemben ült ki a meglepetés az arcunkra, és azt kérdezgettük, hogy ez most mi?Mintha nem is ugyanazt a Palermót láttuk volna, mint szombaton: a hétvégén még brillírozó futballisták némileg érthetetlenül, de átmentek Teletabikká! Jajalo-ék olyan körülményesen totyogtak és adogatták a labdát a pályán, mint amikor Tinky Winky, Dipsy, Pó, vagy éppen Laa-Laa egymást követte azon a mesebeli réten, ahol ugye mindig láthattunk néhány nyulat is! Brescia-ban viszont, aligha a nyulakra jellemző gyávaság miatt választották ezt az értékelhetetlen és fura viselkedésmódot a mieink, hanem egyszerűen taktikából, a céljuk ugyanis az edzőváltás lehetett! A játékosok eme szándékáról egy újabb árulkodó jel volt a Brescia-ban csereként beálló és szépítő gólt szerző Stefano Moreo nyilatkozata, aki a meccs után szintén szokatlanul érdekesen beszélt a média munkatársainak! Mondani sem kell, ezzel ismét csak kínos helyzetbe hozta Tedino-t!

A rózsaszín-fekete mezben élete első gólját jegyző hórihorgas csatár azt találta mondani, hogy „lenéztük a Brescia-t”, amivel alighanem egy picit megint aláásott a mesternek, és a felkészítő munkájának! Tedino nem is győzött magyarázkodni Moreo szavai miatt, és kikérte magának, hogy ő nem nézett le soha senkit sem, azt viszont hiába helyezte kilátásba, hogy négy szemközt elbeszélget majd az olasz támadóval, ezt már nem tehette meg: Tedino-t ugyanis, a meccs másnapján menesztették Zamparini-ék, akik rögvest vissza is hívták a kispadra Stellone-t! A miértekről természetesen azonnal megkérdezték Zamparini-t is, akinek ha elolvassuk az álláspontját az edzőváltásról, akkor egyértelműen megerősítést nyer az előző eszmefuttatásunk, mely szerint a játékosok nem kívántak a továbbiakban együtt dolgozni Tedino-val!

Zamparini: „A Brescia elleni meccs egy katasztrófa volt, nekem úgy tűnt, hogy a játékosok az edző ellen játszanak, úgyhogy ezért volt szükséges meglépni ezt az óvintézkedést! Mostantól újra Stellone irányítja a csapatot, akivel néhány hete már kapcsolatban álltunk. Foschi csinált egy felmérést az öltözőn belül, és az eredménye ennek az lett, hogy Stellone egy szívesen látott edző a csapatnál. Talán ez az egy problémája volt Tedino-nak…”

Ilyen furcsán ért tehát véget a második Tedino-éra Palermóban, amelyről eleve tudtuk, hogy előbb-utóbb így fog végződni! Istenigazából nem is a másodszor is lapátra került tréner a hibás ezért, hanem a vezetőség, akik ismét ilyen helyzetbe kényszerítették a labdarúgóikat, holott Rispoli-ék a tavasszal, egyszer már hosszasan dolgoztak azon, hogy megszakadjon ez a munkakapcsolat köztük és Tedino között. Magyarul, hatalmas baki volt Zamparini-ék részéről visszahívni a kispadra az idősebbik tar fejű trénert, ami után gyakorlatilag az a kérdés merül fel, hogy vajon a vezetők tanultak-e ebből a buta edzőcserélgetésből, vagy a srácoknak harmadszor is szükségük lesz egy ideig direkt rosszul futballozni…?

Az egyetlen jó hír, vagy szerencse, ebben a röhejes komédiában talán annyi, hogy most legalább nagyon hamar felfogták az illetékesek azt, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni, ugyanis a múltkori váltással ellentétben, ezúttal még nincs senkihez sem képest ledolgozhatatlan hátránya a csapatnak! És a tavasszal már megtapasztalt, Stellone által végzett munkában és elképzelésekben komolyan hinni is lehet! Főleg úgy, hogy a játékosok is rászavaztak…