Roberto Stellone második debütálása a palermói padon, sokban hasonlított az elsőre, egy dologban azonban nem: az eredményességben! Mert amíg a tar fejű mester április végén egy 1-1-es döntetlennel mutatkozott be a Bari ellen a Barbera-ban, addig október elején egy, a múltkorihoz hasonlóan szoros és izgalmas premieren, ezúttal összejött a győzelem is a Crotone-val szemben! Na, persze nem könnyen, mert úgy, mint Stellone legelső palermói meccsén, megint az utolsó tíz perc volt a meghatározó a végeredmény szempontjából! Ilija Nestorovski ugyanis a 87. percben szerezte meg azt a gólt, amivel végül sikerült kellemessé és boldoggá tenni az ismét Tedino-t váltó tréner visszatérését, és bár láttunk már szebb s magabiztosabb győzelmet is a csapattól, mégis elégedetten és jó érzésekkel vonultunk el a válogatott meccsek miatt következő szünetre! Hogy miért, az kiderül, ha a folytatás gombra kattintotok! 

Egy kis ünnepséggel indult a második Stellone-éra, ugyanis a Crotone elleni bajnoki előtt, a klub képviseletében a szépséges Giulia köszöntötte a 94 esztendős Giuseppe Catanzaro-t, aki kapott is egy, az életkorával azonos számozású rózsaszínű mezt a bájos hölgytől. Na ja, a kinézetre amúgy fiatalos idős úr megélt már ezt-azt, mégis mindig kitartott szeretett szicíliai klubja mellett, így aztán teljesen megérdemelten szólt róla ez a pár perc, ami nemcsak belőle, hanem nagyjából mindenkiből váltott ki kisebb-nagyobb érzelmeket. Főleg úgy, hogy a kanyarban lévő szurkolók sem fogták vissza magukat, a látványtechnika és az onnan áradó hangerő alighanem még a környező hegyeket is megrengette! Hogy a VIP-szektorban ezúttal is jelenlévő Antonio Ponte, mennyire érzi már magáénak ezt a csapatot és közeget, nem tudjuk, mindenesetre erős a gyanúnk, hogy tetszik neki a palermói meccshangulat, hiszen a Perugia elleni találkozót követően, újfent a helyszínen élvezte az előadást a rózsaszín-feketék elnöki és tulajdonosi posztjára vágyó üzletember.

De nemcsak Giuseppe Catanzaro kapott nagy tapsot, hanem Roberto Stellone vezetőedző is, amikor mintegy négy hónap után újra kisétált a Barbera kispadjához – a fiatal mester a Frosinone elleni play-off döntőn irányította utoljára a Palermót, amellyel nem veszített még meccset a hazai pályán.

Szóval, minden adott volt arra, hogy a Crotone elleni bajnoki pazar hangulatban teljék, immár csak a főszereplőkön múlott, hogy bő másfél-két óra múlva csapatot is ünnepelni lehessen! Roberto Stellone rögtön visszaállt a négyvédős szisztémára, amit elődje, Tedino még csak hírből sem ismert, ennek következtében pedig, Giuseppe Bellusci és Slobodan Rajkovic mellől, a fiatal, nem mellesleg az előző meccseken jól is futballozó Andrea Accardi kikerült a védelemből, helyette két szélsőt, Salvi-t és Aleesami-t rendelte még hátra a régi-új mester. Mindazonáltal, Stellone-ről azt is el kell mondani, hogy messze nem olyan merev, mint amilyen Tedino volt, ugyanis hiába a 4-4-2 az alapjátéka a korábbi remek olasz támadónak, ezúttal 4-3-3-ban küldte pályára a csapatát. Igen, alighanem rájött arra a csapatot az előző hetekben, hónapokban is figyelő, majd pedig most visszatérő szakember, hogy a Trajkovski-Nestorovski-Puscas trióból luxus lenne bármelyiket is kihagyni a gárdából – mindhárman kezdők is voltak a Crotone ellen.

A mérkőzés eleje azonban nem az imént említett három úriemberről szólt, mivel kiderült, a calabriai gárda forduló előtt elfoglalt 12. helye erősen csalóka. Az elmúlt két idényt az élvonalban töltő vendégek jól megszervezték a védekezésüket, és jól láthatóan kontrajátékra rendezkedtek be, amit abból is le lehetett szűrni, hogy Cordaz-kapus szinte azonnal vágta előrefelé a hozzákerülő labdákat, a támadókat keresvén. Ergo, hiába próbáltunk meg dominálni és támadólag fellépni, ész nélkül nem lehetett futballozni. Már csak azért sem, mert a Crotone padján az a Giovanni Stroppa ült, aki sem a Pescara, sem a Spezia, sem pedig a Foggia mestereként nem szenvedett még vereséget a Palermótól, vagyis, ő biztosan tudta most is, hogy miként kellene megtréfálni a rózsaszín-feketéket. Szerencsére, a játékosai már kevésbé voltak képesek eredményesen végrehajtani azt, amit vélhetően kellett volna, mert Alberto Brignoli-nak igazából a biztosításon túl, semmilyen komoly feladata nem akadt az első játékrészben. Cordaz-nak ellenben a félidő végén óriási bravúrra volt szüksége Nestorovski fejesénél, de a svéd cerberus valami földöntúli csodával, kiszedte a kapufa mellől a labdát és meg is fogta azt a gólvonalon.

Küzdelmes negyvenöt perc volt, kevés szép megmozdulással és sok hibával – az eladott labdák száma az egekben volt mindkét oldalon – amely után fütyült is a hazai publikum, jelezvén, nem erre számítottak. Ezt látván, nem ígérkezett könnyűnek a folytatás sem, de a szünet után hál’ Istennek tudták fokozni a tempót a mieink, a Stroppa gárdája pedig mintha szuflával sem bírta volna olyan jól, mint Stellone fiai. A második félidő első negyedórájában, Haas és Jajalo lövéséből is megszülethetett volna a vezető találatunk, ha pontosabb a kivitelezés, a két esemény között pedig Nestorovski, háttal a kapunak, ollózószerű mozdulattal meg is zörgette a hálót, ám sajnos lesről!

Így aztán, egy óra elteltével sem volt még gól, de Roberto Stellone mégsem ölbe tett kézzel nézte (Tedino tanulhatna) a keményen küzdő csapatát, hanem próbált variálni és az általa rendelkezésre álló eszközökkel segíteni a srácoknak. Ez, egy cserében testesült meg, hiszen a 63. percben a középpályán szorgosan teljesítő Nicolas Haas-t levette a mester, a helyére pedig a sérüléséből felépült Andrea Rispoli-t dobta be, akiről köztudott, hogy klasszikus jobbszélső. Átalakult tehát a hadrend, amely innentől kezdve már jobban hajazott a 3-4-3-ra – Salvi lett a harmadik védő, Rispoli és Aleesami pedig a középpálya két szélét foglalta el. Na, nem isteníteni akarjuk ezért a húzásáért Stellone-t, de összességében sült ez a döntése is, méghozzá azért, mert szemmel láthatóan még veszélyesebbé vált a csapat támadójátéka. Különösen Trajkovski-nak jelentett nagy támogatást a norvég és a rutinos olasz a pálya két szélén, ennélfogva a macedón trequartista kvázi szabadabban tudott mozogni. Ezt támasztotta alá, egy veszélyes, ámde blokkolt lövési kísérlete Trajko-nak, valamint két remekül középre csavarintott labdája is, gól azonban majdnem Rispoli megpattanó beadásából született, ami után a labda a keresztlécen csattant.

Roberto Stellone mindent elkövetett a padról, hogy a csapata eredményes legyen, ezért pályára küldte a Brescia-ban élete első palermói gólját jegyző Stefano Moreo-t is, aki az ezúttal is keveset mutatott George Puscas-t váltotta. Az lett volna csak a csattanó, ha a fiatal olasz az első labdaérintéséből gólt fejel, de Trajkovski szöglete után ő is célt tévesztett. Ahogy telt-múlt az idő, egyre erősebben éreztük, hogy ez egy ugyanolyan meccs, mint amilyen Stellone első mérkőzése volt a Barbera-ban, így hát izgatottan vártuk az utolsó tíz percet is, hiszen azon a Bari elleni, április végi premierjén a mesternek, akkor történtek a legfőbb izgalmak! Ezúttal is így történt, egy nem elhanyagolható különbséggel: most szerencsére nem jött válasz a vezető gólunkra, amit a 87. percben szerzett Ilija Nestorovski, aki egy szép csavarással kilőtte a hosszú sarkot, és eldöntötte ezt az oly fontos három pont sorsát!

Egy gondolat erejéig még álljunk meg Nesto-nál is! A macedón támadót a tavasszal azzal vádolták, hogy nincs jóban Stellone-vel, az ősszel pedig azzal, hogy azért nem játszik jól, mert távozni akart, de akármi is volt, az biztos, hogy a Crotone ellen már egyik feltételezés jeleit sem lehetett látni rajta! Merthogy, Ilija újra méltó vezére volt a rózsaszín-feketéknek, és a különbséget is az ő klasszis megoldása jelentette ezen a vasárnapi estén!

Roberto Stellone tehát, egy olyan győzelemmel tért vissza a Palermo kispadjára, amelyért az utolsó pillanatig rendkívül keményen meg kellett harcolni, de a csapat megmutatta, hogy nem véletlenül akarták visszakapni a korábbi mestert! Mert ha van elképzelés és taktika, ami nem nagyon látszódott Tedino-nál, akkor a srácok is tudnak küzdeni a célokért, no meg az edzőjükért is! Ezzel együtt, abban bízunk, hogy a folytatásban azért nem az ilyen szenvedős sikerek (kétségkívül kellenek ezek is) lesznek a jellemzők, hanem a jóval magabiztosabbak. Persze a lényeg mindig a győzelem, a vasárnap esti diadal után pedig, a 94 éves Giuseppe Catanzaro-n túl, még a csapatot is köszönteni lehetett – utóbbit újfent a Serie B élmezőnyében! Így lett szép, s kerek ez a hétvége!