Megcsináltuk! A pünkösdvasárnapi zárófordulóban, egy végig feszült, és izgalmas mérkőzésen 3-2-re legyőztük a Hellas Verona-t a zsúfolásig megtelt Barbera-ban, ezzel pedig biztossá vált, hogy a következő szezonban is a Serie A-ban futballozunk! Ha belegondolunk, hogy egy hónappal ezelőtt még hol tartottunk (zsinórban 13 nyeretlen meccsnél, és a 19. helyen), akkor megállapíthatjuk, hogy Davide Ballardini és tanítványai kisebbfajta csodát vittek véghez a bennmaradás kiharcolásával! Különösen annak fényében, hogy a bajnokság hajrájában, köztük a Verona elleni utolsó meccsen is győzelmi kényszerben játszott a csapat, amely ezt a terhet is elbírta, ezáltal pedig, teljesen megérdemelten hosszabbította meg A-ligás tagságát! Büszkék vagyunk a fiúkra a hőstett végrehajtásáért, de még egy ilyen szezont, azért nem szeretnénk átélni a jövőben!
Rózsaszínbe borult a stadion. Szó, ami szó, a palermói szurkolók alaposan kitettek magukért a sorsdöntő, utolsó bajnoki előtt, hiszen a megannyi rózsaszínű ereklyével (zászlók, lufik, sálak, mezek, pólók) megkomponált koreográfiával, lélegzetelállító hangulatot teremtettek a pályára vonuló Vazquez-éknek. Jó volt látni, hogy még a Barbera lelátóinak legtetején is álltak emberek, kvázi, aki élt és mozgott a városban, az ott akart lenni a nagy meccsen – így próbálva segíteni a kedvenceken. A szurkolókon tehát, az égvilágon semmi sem múlt, ezért a kérdés már sokkal inkább úgy szólt vasárnap este háromnegyed kilenc tájékán, hogy a játékosok képesek lesznek-e a pazar hangulatban kiharcolni a bennmaradást érő győzelmet, a már kiesett Hellas Verona ellen? Ez esetben ugyanis, nem kellett figyelni az Udinese-Carpi meccs végeredményét sem, vagyis a sorsunk a saját kezünkben volt.
Hogy néhány futballista egész biztosan nem játszott még a vasárnap estihez hasonló hangulatban, arról a Serie A himnusza alatt látott arcok árulkodtak! Néhány veronai futballistán valóban látszott, hogy megfogta a nem mindennapi atmoszféra, ugyanakkor a mieinken is érződött a feszültség. Többek között, Ballardini sem a megszokott rezzenéstelen arccal érkezett ki a kispadhoz – hiába, ennyit tesz a hatalmas tét és a nyomás.
Noha biztosak voltunk benne, hogy ilyen körülmények mellett nem veszíthetünk, nehezen lendültünk bele a játékba. Sok volt a hiba a meccs elején, és ugyan a lelkesedéssel nem volt baj, az utolsó passzokba valahogy mindig gikszer csúszott. Komoly helyzetet nem tudtunk kialakítani a találkozó elején, igaz, a vendégek sem. Pedig az utóbbi hetekben makulátlanul teljesítő Cionek-Gonzalez-Andelkovic hármason sem lehetett ezúttal azt a fene nagy magabiztosságot érezni, de bosszankodnunk mégsem a védelmünk teljesítménye, hanem a 15. percben történtek miatt kellett először! Ekkor, Vazquez esernyős csele közben, Bianchetti kézzel ért a labdához a 16-oson belül, ám hiába jelezte ezt több hazai futballista is, Irrati továbbot intett…
A bajnoki hajrában tapasztaltak alapján, már meg sem lepődtünk a játékvezető döntésén, azt ugyanakkor, továbbra is fenntartjuk, hogy büntetőt kellett volna kapnunk az ominózus eset után. Mindegy, ettől lényegesebb volt, hogy a srácok nem rágódtak sokáig a meg nem adott tizin, és tették tovább a dolgukat, aminek eredményeként, az első félóra végén sikerült is vezetést szerezni – egy fantasztikus Vazquez-villanásnak köszönhetően!
A megint kiemelkedően játszó Mudo, a 28. percben újfent megmutatta klasszisát, mert egy olyan helyzetből juttatta előnyhöz a csapatát, amely már-már veszni látszott. Tudniillik, Rispoli középre adását Hiljemark nem jól vette át, de még éppen időben korrigált, s kitolta a labdát a 16-os vonalánál álló Vazquez-nek, aki egy igazítás után nagyszerűen lőtte ki a kapu bal alsó sarkát! Nem csoda, hogy még a kispad is a pályán ünnepelte a gólt, mert, ha valamikor, akkor most tényleg fontos volt a vezetés megszerzése. Ezzel a találattal pedig, minden további eredménytől függetlenül, ebben a pillanatban már biztos bentmaradók voltunk!
Azt vártuk volna, hogy 1-0 után nyugodtabban futballozunk majd, de nem így történt! Nem elég, hogy a Hellas Verona két alkalommal is nagyon közel járt az egyenlítéshez (mindkétszer Sorrentino és a kapufa mentett meg minket…), még Morganella is összehozott egy teljesen értelmetlen és felesleges páros kiállítást. Az elmúlt hetekben folyamatosan dicsért Michel, kissé túlfűtötte magát erre a meccsre, aminek az lett a vége, hogy a 35. percben már mehetett is zuhanyozni – Wszolek-kel együtt. A két játékos, a vendégek 16-osának előterében akaszkodott össze, azt pedig, már csak csendben jegyezzük meg, hogy egy szót sem szólhattunk volna, ha Wszolek csak sárgát kap a megmozdulásáért! Másként fogalmazva, végül is elég jól jöttünk ki Morganella butaságából, mert az, maga lett volna az öngyilkosság, ha emberhátrányban kell lejátszanunk a hátralévő, több mint egy félidőt! Ráadásul, ekkor már valószínűleg mindenki tudta a palermói stadionban is, hogy a Carpi 2-0-ra vezet Udine-ben, ami azt jelentette, hogy innentől kezdve, csak és kizárólag győzelemmel őrizhetjük meg az élvonalbeli tagságunkat!
Ehhez képest, a második félidő rémálomszerűen indult! Alig telt el négy perc, és a Hellas Verona máris egalizált – a tavaly nyáron még általunk is csábított Viviani góljával. Úgy véljük, a vendégek egyenlítésénél nem a védők, hanem újfent Trajkovski hibázott, aki ezúttal sem zárt vissza a balszélen védekezni. Tudniillik, a veronaiak már az első félidőben is lőttek egy kapufát abból, hogy Trajko nem jött vissza az emberével, másodjára pedig, már igen nagy árat is fizettünk a macedón csatár könnyelműségéért. Szerencsére, túl sok időnk nem volt azon gondolkodni, hogy kiesők vagyunk, ugyanis alig kettő perccel később, már újra vezettünk! Mert mikor szerezze meg az első bajnoki gólját palermói mezben Enzo Maresca, ha nem a legfontosabb meccsen, amely vélhetően az utolsó is volt neki rózsaszínben? A rutinos középpályás, lélektani szempontból alighanem a szezon legfontosabb gólját szerezte vasárnap este, amikor Rispoli hatalmas bedobása után, mindenkit megelőzve, elképesztő mozdulattal fejelte át a labdát a kint álló Gollini-n, újra vezetéshez juttatva ezzel a csapatot! Persze, hogy a stadion is felrobbant az örömtől – a 2-1-es vezetésnek köszönhetően ismét bennmaradóvá vált kedvenc együttesünk!
El kell mondanunk, hogy Maresca elképesztően nagyot futballozott a Hellas Verona ellen is, és ha valaki, akkor ő nagyon megérdemelte ezt a gólt az utóbbi hetekben nyújtott teljesítményéért! És amióta Maresca bekerült Jajalo helyére a kezdőbe, a csapat játéka is sokkal jobb, mi több, eredményesebb is lett! De nemcsak Enzo-t kell kiemelnünk a vasárnapi összecsapásról, hanem azt az Andrea Rispoli-t is, akit joggal nevezhetünk a találkozó emberének is! Az élete meccsét játszó jobbhátvédet már az elmúlt hetekben is csupa pozitív jelzővel illettük, amit meg az utolsó, sorsdöntő bajnokin produkált, arra szavak sem nagyon vannak! Rispoli a csapat mindhárom góljából kivette a részét vasárnap, mert nem sokkal Maresca gólja után, kiosztott egy újabb gólpasszt is: a 64. percben zseniálisan ívelte Gilardino fejére a labdát, akinek már csak be kellett fejeznie az akciót! Mivel a „jó öreg” Alberto ezt megtette, így bő húsz perccel a vége előtt már 3-1-re vezettünk, vagyis, a bennmaradás karnyújtásnyira került! No, igen, egyébként abban is van valami sorsszerű, hogy Gila révén egy újabb olyan játékos szerzett gólt, akit annak idején, Ballardini – Maresca-hoz hasonlóan – ki akart tenni a keretből! Még szerencse, hogy ezeket a konfliktusokat időben sikerült elrendezni az edző és a játékosok között, mert abba, bele sem merünk gondolni, hogy mi lett volna velünk a rutinos emberek nélkül…
De, hogy ne csak a játékosokat dicsérjük a Hellas elleni meccsről, arra említenénk egy olyan kulcsfontosságú momentumot is, amely szintén nagyban hozzájárult az előny megőrzéséhez, és végül a sikerhez is! A két palermói gól között ugyanis, Ballardini lekapta a pályáról a keményen küzdő, ám a védekezéssel hadilábon álló Trajkovski-t, helyette pedig, a sokkal defenzívebb felfogású Achraaf Lazaar-t állította. Jeleznénk, a mester számításai tökéletesen beváltak ezzel a cserével, ugyanis innentől kezdve, abszolút nem tudott már helyzetet kialakítani azon az oldalon a Verona! Mondjuk, a szépítés ennek ellenére is összejött a vendégeknek, akik a hajrában egy pontrúgás után vették be Sorre kapuját! Mégpedig az az Eros Pisano volt a gólszerző, aki két éve tevékeny részese volt a B-ligát nyert Palermónak, most azonban igen kellemetlen tettel hívta fel magára a figyelmet! A gójának köszönhetően ugyanis, óriási izgalmak közepette zajlott az utolsó pár perc, de a srácok, hősiesen küzdve átvészelték a nehéz pillanatokat, s kihúzták a meccset 3-2-vel, ami – minden további eredménytől függetlenül – biztos bennmaradást ért a Serie A-ban!
A lefújást követően tehát, kezdődhetett a várva-várt ünneplés is, amelynek első emlékezetes momentumaként Ballardini került a földre a boldogságtól! Egy biztos: amikor januárban, pont a Hellas Verona 1-0-s legyőzése után szótlanul és sértődötten távozott a klubtól, aligha gondoltuk volna, hogy májusban mégis megmentőként fogunk rá tekinteni! Márpedig ez történt! A ravennai mesternek elévülhetetlen érdemei vannak a bennmaradás kiharcolásában, ugyanis a legjobbkor talált rá, s rakta össze azt a csapatot, amely végül elvitt minket a Kánaánba! Utólag, picit már bánjuk, hogy nem hamarabb tért vissza a klubhoz, mert akkor, lehet, hogy nem kellett volna ekkora izgalmakat sem átélnünk a bennmaradáshoz, ám a lényeg, hogy még éppen időben történt meg az újbóli kinevezése!
De természetesen nemcsak Ballardini-nek járt az elismerés vasárnap este, hanem a minden szempontból kiválóra vizsgázó fiúknak is! A nagy valószínűség szerint búcsúzó Stefano Sorrentino, a könnyeivel küszködve fogadta a gratulációkat, de szintén visszafogottan ünnepelt (mármint a többiekhez képest) az a Vazquez is, aki gyaníthatóan szintén távozik majd Palermóból. Mudo, miként Sorrentino is, integetve és csókokat dobálva sétált körbe a teltházas stadionban, mintegy búcsút intve minden palermóinak!
Persze, voltak olyanok is, akik önfeledten ünnepelték a sikert: idetartozott, a kisfiával a nyakában ugráló Sinisa Andelkovic, a szezon felfedezettjévé előavanzsáló Thiago Cionek, és sorolhatnánk még a többieket is! És hogy a szezon végére valóban igazi csapat lett a Palermóból, arról, elég annyit írnunk, hogy még azok is boldogan élvezték a siker gyümölcsét, akik kevesebb lehetőséghez jutottak már a bajnokság hajrájában! Jó volt látni Balogh Norbit is az ölelkező társak gyűrűjében, de például Aljaz Struna is szemmel láthatóan jól szórakozott!
Na, igen: a szlovén védőről jutott eszünkbe, hogy mennyire fontos volt az az egy pontot érő gól is, amelyet alig egy hónappal ezelőtt szerzett az Atalanta elleni, 2-2-re végződött bajnokin! Mert pontosan egyetlen egységgel gyűjtöttünk többet, mint a kieső helyen végzett Carpi, és végül így futottunk be – az Udinese-t is megelőzve – a 16. helyre! Ballardini-nek tehát, tökéletesen igaza van abban is, hogy a megmenekülésben mindenkinek meg van a maga része – a szertárostól, a szurkolókán át, egészen az elnökig!
Naná, hogy a fieszta a stadionon kívül is folytatódott, néhányan például még a srácokat is megvárták, hogy személyesen is gratulálhassanak a hőstetthez! Pedig nem is oly régen még teljesen más fogadtatás várta ugyanezen a helyen a játékosokat, mostanra azonban, minden szép és jó lett! Vagyis, nemcsak a Barbera változott rózsaszínné pünkösdvasárnap, hanem a világ is! Legalábbis, palermói szemmel nézve!
A bajnokság végeredménye:
Az ünneplés további képei:
