Az előző fordulóban a Pescarát fogadtuk a Barberában, ma este a másik “sorstársunkhoz” utazunk, Sienában vizitálunk, így 1 hét alatt letudjuk mindkét “lebukott társunkat”.

(írta: monyox)

Kétségkívül a mai lesz a keményebb menet a kettő közül, bár az otthoni, Pescara elleni meccset is csak óriási adag szerencsével sikerült behúznunk. Hagyjuk most a szokásos frázisokat, közhelyeket, hogy tanulnunk kell a hibáinkból, meg hasonlók, teljesen egyértelmű, hogy az elmúlt fordulóban mutatott teljesítménnyel ki fogunk kapni Sienában. Bízzunk benne, hogy nem fogunk még egyszer ilyen bűnrosszul játszani, mint a Pescara ellen.

Jóhír, hogy Abel visszatért a csapatba, de én elsősorban Iachinitől várom a megújulást. Nagy szükség lenne most egy okosan összeállított, motivált csapatra, és ez elsősorban a tréneren múlik. Iachini is érzi ezt, hiszen a sajtótájékoztatón már kifejtette, hogy agresszívebb hozzáállás kell, mert anélkül nincs keresnivalónk ma este Toszkánában. A mister egyébként visszatér az előző munkaadójához, hiszen előző idényben ő irányította a Sienát, és bár azóta sokat változott a csapat, ez kétségkívül fontos lehet, hogy ismeri a közeget.

(Ilyen volt… Ilyen lett.)

Az már annyira nem bíztató a mi szempontunkból, hogy a ma esti ellenfél jó formában van, az előző fordulóban 3:0ra gyűrték le a tabellán a 4. helyen tanyázó Avellino gárdáját, és bár a 13. helyen szerénykednek, ne felejtsük el, hogy 5 pont büntetéssel kezdték a szezont, tehát elvileg az 5. helyen lennének. Kiemelkedő a középpályájuk, olyan jó kis játékosokkal, mint a Lecce legendája, Giacomazzi, Mannini vagy a Siena élő történelme, Simone Vergassola. Támadásban is jók a toszkán zebrák, elég, ha csak Rosinát említjük, aki többek között a Torinóban és a Zenitben is megfordult. Az elmúlt forduló 3:0-s sikeréből 2 gólt éppen ő vállalt. Figyelnünk kell rá.

Egy szó, mint száz, nagyon kemény meccs elé nézünk, és ma (is) igazán megmutathatjuk, hogy esélyesként kell-e számolni a Palermoval a feljutás szempontjából.

Utolsó gondolatként pár szó Paulo Dybaláról. (Majdnem) mindenki a sráctól várta/ja a megváltást, hogy a vezérletével fog visszajutni a csapat az élvonalba. Az utóbbi meccseken egyre görcsösebbnek tűnt a játéka, és ez az előbb megemlített tényekkel valószínűleg összefüggésben van. Nézzük a tényeket; a srác 20 éves, 12 millió euroért vettük, és most mindenki tőle várja a csodát. Viszont egyrészt nem egy kissrác nyakába kellene varrni a feljutás terhét, másrészt meg egy fecske nem fog nyarat csinálni. Reméljük, hogy Paulo idővel (minél előbb) elkapja a fonalat, és igazi vezéregyénisége lesz a csapatnak!

(Szia Anyu! Képzeld, Zamparini tanárúrtól azt kaptam házi feladatnak, hogy vezessem vissza a csapatot a Serie A-ba!)

Az utazó keret:

PORTIERI: Fulignati, Sorrentino, Ujkani.

DIFENSORI: Andelkovic, Daprelà, Milanovic, Morganella, Munoz, Pisano, Terzi.

CENTROCAMPISTI: Bacinovic, Barreto, Bolzoni, Di Gennaro, Lores, Ngoyi, Stevanovic, Troianiello, Verre.

ATTACCANTI: Belotti, Dybala, Hernandez, Lafferty.