Ennek nem lehetett más a vége, csak vereség! Csapatunk borzasztó produkcióval rukkolt elő szombaton Carpi-ban, ahol a hazaiak egy 11-essel, 1-0 arányban felülmúltak minket. De nemcsak a mérkőzést és az első helyet veszítettük el: a rózsaszín-feketék 9 emberrel és Iachini nélkül fejezték be a meccset, ráadásul még Barreto és Munoz is besárgult, akik így szintén kihagyják a következő bajnokit. Könnyen lehet, hogy a Carpi-ban elszenvedett vereség, nem csupán három pontunkba, hanem sokkal többe kerül majd! De legyünk őszinték: szombaton magunknak ástuk meg a gödröt, amiből nem sikerült kimászni!

 Ha valaki azt mondja nekünk a Carpi-Palermo bajnoki meccs előtt, hogy a forduló előtt 15. helyen álló hazaiak szinte mindenben felülmúlják és lenullázzák az A ligáról álmodozó listavezetőt, valószínűleg szemberöhögjük. Pedig mint tudjuk, ez történt Carpi-ban! Igaz, ehhez mi is kellettünk, ugyanis kedvenc csapatunk – ne szépítsük a dolgokat – pocsék teljesítményt nyújtott szombaton, olyat, ami körülbelül a nullával volt egyenlő. A mérkőzést végignézve pedig újra megtanulhattuk, amit már eddig is tudtunk: a Serie B-ben nincs előre lefutott meccs és egy-egy találkozón bármi megtörténhet, sőt, még annak az ellenkezője is. És akkor a külső körülményekről még nem is tettünk említést. De ne rohanjunk ennyire előre, haladjunk szépen sorban, és kezdjük az elején a Carpi elleni mérkőzésünk visszatekintőjét! (Egyébként, ha minden jól megy, akkor Monyox kollégámtól hamarosan egy sokkal részletesebb és színesebb összefoglalót olvashattok majd a Carpi-Palermo mérkőzésről.)

A kezdéssel még nem is volt olyan nagy baj! Bár nem listavezetőhöz méltóan indítottuk a 90 percet, de azt azért lehetett érezni, hogy jobb csapat a mienk. Barreto szabadrúgásánál (a képen ez látható) például csak a kapufa mentette meg a kapuban Kovácsik Ádámmal felálló Carpi-t.

Gól nem született, de közel jártunk hozzá. Ez azonban semmit sem jelentett, és éppen ezért nem volt érthető az a fajta passzivitás, ami minket jellemzett ezt követően az első félidőben. Mintha azt lehetett volna látni a srácokon, hogy majdcsak rúgunk egy gólt, és nem kell megszakadni. A forduló előtt 15. helyen álló hazaiak viszont másként gondolkodtak, igaz a közönségük is harcos játékot kért a kedvenceiktől. A fehér-mezes vendéglátók pedig eleget is tettek a kérésnek, mert megtették azt, amit tudnak: csúsztak-másztak és nem hagyták kibontakozni a szicíliaiakat! Gólveszélyt mondjuk nem teremtettek Ujkani kapuja előtt, inkább csak egy-két távoli lövéssel vagy beadással jelezték, hogy ők is a pályán vannak. Az első félidő legnagyobb helyzete így is a mieink előtt adódott, ám Barreto pazar indításából nem tudott gólt szerezni Belotti, amiért nem hibáztatható csatárunk. Inkább dicsérjük egy kicsit a magyar kapust, Kovácsikot, aki hatalmas bravúrral mentette meg csapatát a góltól! Maradt a 0-0 és valljuk meg, elég lagymatag 45 percet láthatott a mérkőzésre kilátogató közönség. Az viszont már az első játékrészből is kitűnt, hogy Renzo Candussio játékvezető előszeretettel osztogatja a sárga lapokat – de inkább csak Nekünk. Daprela, Bolzoni és sajnos Barreto is besárgult, ami már akkor azt jelentette, hogy egy embert biztosan elveszítettünk a karácsonyi fordulóra. De bárcsak ez lett volna a legnagyobb bajunk…

A második félidőben fokozatosan szaporodtak ugyanis a gondjaink! Persze ezek nagy részét magunknak köszönhettük, és leginkább azért, mert borzasztó felfogásban futballoztunk! Kezdjük azzal, hogy Iachini, akiről tudjuk, hogy imád variálni, a szünetben nem lépett semmit, pedig lett volna rá oka bőven! A csapatból szinte mindenki rosszul játszott, játékról pedig egyáltalán nem is beszélhettünk. Ehelyett Iachini felküldte ugyanazt az álmosan, enerváltan, sok hibával és lélektelenül játszó 11 embert, akik kicsit sem érezték át, hogy az első hely megtartása forog kockán. Aztán az 53. percben csak cserélt egyet a Mister (kérdés, mire volt jó az eltelt 8 perc és miért nem a szünetben húzta ezt meg?): a nagyon haloványan teljesítő Ngoyi-t Lafferty váltotta, ám ezúttal az észak-ír sem váltotta meg a világot! Egy percre rá, jött az újabb kellemetlen pofon: Munoz-ról fordultak le a felezővonal környékén, aki csak sárga lap árán tudta megállítani ellenfelét (véleményem szerint ez egy teljesen jogos lap volt), ez pedig újabb ember elvesztését jelentette a csütörtöki Ternana meccsre nézve. Jó, azzal mindannyian tisztában voltunk, hogy csatát nem lehet veszteségek nélkül nyerni, de ehhez azt is tudni kellett volna, hogy kockáztatás nélkül sem fogunk 3 pontot szerezni! Márpedig csapatunk teljesítménye még a nagyon gyenge első félidőhöz képest is visszaesett, és gyakorlatilag idő kérdése volt, hogy mikor robban a bomba – csakhogy maradjunk a háborúban használatos kifejezéseknél! A baj pedig sajnos be is következett, a bomba meg akkorát robbant, hogy az utána keletkező gödör, amibe beleestünk, igencsak mély lett! Ebből pedig egyszerűen már lehetetlen volt kimászni! Történt ugyanis, hogy a 71. percben Daprela a 16-oson belül egy egyszerű szituációt nem tudott megoldani (csak helyezkedéssel kellett volna kizárni a csatárt…), aminek az lett a vége, hogy egy teljesen ártalmatlan szituációban a kezét érintette a labda, ezért pedig 11-es járt. (Az alábbi képen a 11-est megelőző eset látható)

A tizit Memusaj a jobb sarokba vágta, ezzel pedig előnybe juttatta az akkor már amúgy is fölényben futballozó Carpi-t. A büntető megítélésénél nem hibázott a játékvezető, mert ez megadható volt, azzal viszont, hogy sárgát adott Daprelá-nak – akinek ez már a második volt a meccsen, így a kiállítás sorsára jutott – már jócskán lehet vitatkozni! Valószínűleg ezzel nem értett egyet a kispadunk is, ugyanis Iachini-ék heves tiltakozásba kezdtek, aminek részünkről újabb áldozatok lettek a következményei: először Iachini-t, aztán Francoforte-t küldték el a kispad mellől, Candussio játékvezető pedig szépen lassan főszereplővé vált!

Egyből forró lett a hangulat, de továbbra is csak azt lehet mondani, hogy magunknak okoztuk a problémákat! A következő kérdéseket tudnánk feltenni: Miért kellett ilyen felfogásban játszanunk? Miért nem lehetett többet támadni? És miért nem hajtottak a játékosaink? Mert legyünk őszinték: a Carpi a második félidőben mindenben felülmúlt minket! Ezt statisztikával is alá tudjuk támasztani: többet birtokolták a labdát, de még nem is ez az igazán árulkodó adat! A meccs alatt kiírt statisztikák szerint, amíg a hazaiak 11 labdát szereztek, addig a mieink csak 8-at, és amíg a hazaiaknak csak 8 eladott labdájuk volt, addig a mieink 19-szer passzolták rossz helyre a lasztit… Szögletből is háromszor annyit végezhetett el a Carpi, mint mi, a kapura lövésekben pedig szintén jobban zártak a Modena-tartománybeliek.  És ha még azt is hozzátesszük, hogy a második félidőben gyakorlatilag nem volt egyetlen egy épkézláb akciónk vagy kaput eltaláló lövésünk sem, akkor mindent el is mondtunk! (Pedig a tabellán elfoglalt helyezések alapján, nem igazán erre számítottunk volna!) Ezek után nem nagyon kell csodálkoznunk azon, hogy vereség lett a vége! Mert bár a végén még mindent megpróbáltunk (nem értem, miért kellett hátrányba kerülnünk ahhoz, hogy végre mutassunk is valamit?), ilyenkor már törvényszerű volt, hogy nem fog semmi sem sikerülni! Mondjuk egy valamit még sikerült elérnünk: egy újabb piros lapot összeszedni a hajrában! Milanovic-ot ütés miatt (ezzel is lehetne vitatkozni) állította ki a játékvezető, aki úgy fest, nagyon élvezte, hogy ilyen közeli nézője lehet a szenvedésünknek, és úgy volt vele, hogy mélyít még a gödrünkön. Köszönjük, ez az, ami már nagyon nem hiányzott szombaton, ugyanis már e nélkül is jó mélyen voltunk! Csapatunk minden tagját kritika illeti a Carpi-ban nyújtott produkciója miatt, nem szeretnénk, és nem is tudnánk senkit sem kiemelni! Szégyenteljes mutatvány volt ez a Palermo részéről (és természetesen a bíró-sporttárs részéről is!), ami nem vezethetett máshoz, csak és kizárólag vereséghez, illetve az első hely – és még Iachini, Daprelá, Milanovic, Munoz és Barreto – elvesztéséhez! (Így utólag elmondhatjuk: jó nagy árat fizettünk a saját butaságaink miatt – a semmiért! Az Empoli egyébként 1-0-ra győzött Novara-ban és így visszavette az első helyet a tabellán.)

A Carpi tehát – tegyük hozzá, hogy teljesen megérdemelten – 1-0-ra győzött, mi pedig szépen lenulláztuk magunkat. Mert nemcsak pontot nem szereztünk, hanem még gólt sem rúgtunk, ilyen pedig utoljára a Varese ellen fordult elő velünk, igaz akkor 1 pont legalább járt a 0 gólért. Most viszont egy sem, igaz ezúttal a teljesítmény is a dupla nullához közelített! Nem kell hozzá tudósnak lennünk, hogy megállapítsuk: csütörtökön, karácsony második napján, a Ternana elleni bajnokin sokkal többet kell nyújtanunk ahhoz, hogy elmozduljunk a nulláról! Mondjuk a Carpi-ban történtek után, ez sem ígérkezik majd egyszerű feladatnak…