EMPOLI-PALERMO 1:1

A mai posztban 3 témát érintek, az egyik az Empoli elleni döntetlen, a másik Perinetti bácsi januári tevékenysége, a harmadik pedig előretekintés a következő fordulóra.

Szóval, Serie B rangadója, első helyezett a második ellen. Ráadásul Serie B-s összecsapásokon a Palermo soha nem nyert még Empoliban. Itt volt az ideje!

X lett a vége, de azt mondom, hogy elégedettek lehetünk, ha azt nézzük, hogy a közvetlen riválisunk ellen sikerült idegenben pontot rabolnunk. Ugyanakkor van egy kis keserű íz is a számban, hiszen mi mentünk 0:1-re, plusz 2 kapufa mellett agilis játékot is sikerült felmutatnunk. A meccset nézve a következő dolgok jutottak eszembe:

A leggyengébb láncszem: Claudio Terzi. Egyszerűen még a B színvonalát sem üti meg. A gól egyértelműen az ő lelkén szárad, rossz volt látni azt a körülményes, bénázó, lassított mozdulatsort, amit produkált Tavano góljánál. Azt kell, hogy mondjam, hogy Milanovic egyértelműen jobb Terzinél. Remélhetőleg, vissza is fog kerülni a kezdőbe!

A felesleges ember: Abel Hernandez. Nem kell nekünk ez a srác. Muszáj leírnom: Lafferty köröket ver rá hatékonyságban, lelkesedésben, agresszívitásban. El kell adni, amíg még kapunk érte pénzt! Tudom, megsérült, de a fenti dolgokat nem csak kizárólag az Empoli-meccs mondatja velem.

Idiótán néz ki, de még szeretném sokszor látni!

A dilemma: Maresca vagy Barreto? Merthogy az olasz meg a paraguayi nagyjából egyező poszton játszanak, és Barreto nemsokára remélhetőleg meggyógyul. Na mindegy, ez legyen Jaki mester problémája!

A megfelelő támadóközéppályás: Igen, ez az én vesszőparipám. Szerencsére Iachini is felfedezte, hogy szükség van erre a posztra, és Troianiello nem fogja megoldani egy támadóközéppályás feladatait. A mister pedig rájött, hogy van egy elfeledett Vazquezünk, akinek talán lehetőséget is lehetne adni, hátha bizonyítani fogja, hogy van olyan jó, mint Ilicic. És szerintem ügyes dolgokat csinált a neki jutó 25 percben, többek között majdnem gólt rúgatott Troianiellóval, aki a felsőkapufát forgácsolta szét.

Bolzoni: Nem az Empoli meccs volt a legjobbja, de jó látni, hogy Migliaccio után újra van egy robotoló, ütköző, hajtó középpályásunk. Hasznos játékos!

Összegezve a meccset, elég csak az Empoli gólvágóját, Tavanót idézni, aki úgy nyilatkozott a mérkőzés után, hogy egy jobb ellenféltől csentek el 1 pontot.

 

MERCATO:

Január 31-én éjfélkor véget ért a téli mercato a Serie B-ben is. Szerencsére, Perinetti mester nem cserélte le a fél csapatot, de azért jöttek új játékosok meg voltak távozók is. Nézzük, hogy kik az újak, és kiktől vettünk búcsút:

ÉRKEZŐK:

Roberto Vitiello – 1983-as születésű jobboldali hátsó védő. A Parma primaverájában pallérozódott, de a nagycsapatban nem kapott lehetőséget. Először a Cesenához került kölcsönbe, majd Vicenzában töltött 4 évet, amit 3 év követett a Rimini színeiben. A következő csapata a Siena volt, itt 2010 és 2013 között játszott, direkt Antonio Conte kérésére igazolták le. A toszkán klubnál mutatkozhatott be a Serie A-ban. Az U20-as válogatottban 3 alkalommal lépett pályára. Sajnos Vitiello futballkarrierjében van egy sötét folt is. A – többek között – Signorit illetve Donit is elmarasztaló bundaügyben őt is bűnösnek találták, és el is tiltották 4 évre, amit utólag 9 hónapra mérsékeltek. Ha már ezt megemlítettem, hozzátenném, hogy a jelenlegi csapatból Terzi is bűnösnek találtatott a fenti eljárás során, őt 7 hónapra meszelték el. Valószínűleg Iachini mester kérésére igazolták le Vitiellót az illetékesek, hiszen már játszott a mister keze alatt, Vicenzában.

Enzo Maresca – Bravúros igazolásnak tartom a 33 éves, rutinos középpályást, akiben még simán benne van 3-4 év, és a tapasztalatával sokat segíthet a csapaton. A Milan és a Cagliari ificsapatában kezdte játékospályafutását, ahonnan rendszeresen be is hívták a korosztályos válogatottakba.

Érdekes módon, felnőtt karrierjét a West Bromwich Albion színeiben kezdte, ahol 2 szezont húzott le, majd 2000-ben visszatért Olaszországba, a Juventushoz, de a zebráknál nem sikerült bebiztosítania a helyét, így kölcsönszerződéseknek köszönhetően ingázni kezdett a torinói csapat illetve először a Bologna majd a Piacenza végül pedig a Fiorentina között. A Juventus szurkolói között nagy kedvencnek számított, többek között azért is, mert 2002 tavaszán a városi derbin a Torinónak fejelt gólja után, ujjaival bikaszarvakat imitálva figurázta ki a Toro jelképét. 2005-ben aztán elvitte a Sevilla, akik nagyon jól jártak vele. A Spanyolországban eltöltött 4 szezon alatt 96 meccsen lőtt 13 gólt, ebből 2t az UEFA-kupa döntőjében a Middlesboroughnak, így kétszeres UEFA-kupa győztesnek is vallhatja magát, hiszen a Sevillával 2006-ben és 2007-ben dupláztak. (és elnézést kérek mindenkitől, de most éppen fekszem a röhögéstől, abból az okból kifolyólag, hogy az imént fedeztem fel, hogy a Sevilla csapatának 1990-1992 között egy BUKTA nevű cég gyártotta a mezeket…🙂 még egyszer elnézést!:)) A 2006-os döntőn lőtt 2 góljának köszönhetően ő lett a mérkőzés embere. Ezt követően az Európai Szuperkupa döntőjében góllal járult hozzá a Barcelona legyőzéséhez is. A következő évben a Sevilla megvédte az UEFA kupát, ám a dán Christian Poulsen érkezésével Maresca kevesebb lehetőséget kapott. Miután 2008-ban Poulsen a Juventushoz igazolt, Maresca ismét több játéklehetőséghez jutott. 2007 nyarán közel állt ahhoz, hogy visszakerüljön a Juventusba, ám az Öreg Hölgy vezetői inkább az Empoli játékosát, Sergio Bernardo Almirón választották. Több ízben felröppentek olyan pletykák is, miszerint az Internazionale szerződtetné – ám Maresca 2008 nyarán 2011-ig meghosszabbította az eredetileg 2009-ig szóló kontraktusát. Ezt viszont már nem töltötte ki, és 2009-ben az Olympiakos Pireushoz került Görögországba, 2011-ben pedig újra Spanyolország következett, ezúttal viszont a Malaga együttese.  A következő szezonban visszatért Olaszországba, a Sampdoria együtteséhez, de Delio Rossi inkább Krsticicet favorizálta, így Enzo kikerült a Samp kezdőjéből. Annak idején 8millió euróért került Sevillába, a mostani ára állítólag 500ezer euró.

Achraf Lazaar – Az olasz útlevéllel is rendelkező, marokkói származású védő 22 éves. A Varesétől vettük 300ezer euróért. Túl sokat nem lehet róla tudni, baloldalon több helyen is bevethető játékosról van szó, védőként, középpályásként, sőt baloldali támadó középpályásként is feltalálja magát. Tehetségéről sok mindent elmond, hogy a Parma és a Napoli is bejelentkezett, mint lehetséges vevő, de ugyanakkora összeget ajánlottak érte, mint a Palermo, így a Varese vezetői, sportszerűen, nekünk adták el, hiszen mi voltunk az elsők az érdeklődők sorában.

 

A fenti 3 új játékos mellett fiatalok megvételében voltak nagyon szorgalmasak a Palermo vezetői, gondolva a jövőre. Alberto Acquadro (18 éves) a Borgosesiától érkezett, Eric Lanini (19 éves) közös Palermo-Juventus tulajdonba került, de június 30ig a Prato alkalmazásában marad, Salvatore Falletta (18 éves) pedig a Licata csapatától érkezett.

 

TÁVOZÓK:

Gianluca Di Chiara  – Eddig kölcsönben volt a Latinánál, de most végleg megvette a Catanzaro.

Ignacio Lores Varela – Kölcsönben a Barinál.

Edoardo Goldaniga – A Juventus megvette a játékos “felét”, június 30ig mindenképpen Pisában marad.

Egidio Arevalo Rios – Megvette a mexikói Monarcas Morelia.

Giulio Sanseverino – A Perugiához került kölcsönbe.

Január folyamán felmerültek még olyan pletykák, hogy Bacinovic a Modenába igazol, Della Rocca pedig visszajön Palermóba, de az első sajnos, a második szerencsére nem valósult meg.

A mercato folyamán kíváncsian követtem figyelemmel Ardemagni sorsának alakulását. Matteo Ardemagniról annyit kell tudni, hogy csatár, a tavalyi szezonban a Serie B gólkirálya volt, és szezonkezdet előtt tettünk pár tétova gesztust, hogy megszerezzük, a Chievo viszont le is szerződtette a támadót, viszont a veronaiaknál szinte semmi lehetőséget nem kapott az ősz során, így várható volt, hogy ahogy beköszönt a mercato hónapja, Ardemagni újra kikerül a piacra. Így is történt, és természetesen könnyű szurkolóként nyilatkozni, hiszen nem tudhatjuk, hogy például Abel Hernandezért mennyire volt komoly érdeklődés, de egy Abel-eladásnak és egy Ardemagni-vételnek nagyon örültem volna. Mert akárhogy is van (Abelon kívül) egy jó formában lévő Laffertynk, egy (jelenleg) sérült Belottink, egy önmagát kereső Dybalánk meg egy fiatal Malelénk, azt vallom, hogy a Palermónál jó csatárból sosem lehet elég. A Carpi nem is sokat tétovázott, el is vitte tavaszra Ardemagnit, aki egyébként továbbra is az Atalanta tulajdonát képezi.

 

PALERMO-PADOVA

Szombaton délután 15:00-kor a Barberában vizitál Feczesin Róbert és Laczkó Zsolt alakulata, a Padova. A vendégek az utolsóelőtti helyen szerénykednek, és valószínűleg az sem dobta fel az öltözői hangulatot (bár lehet, hogy ettől a mozzanattól szárnyakat kap a csapatuk), hogy pár napja útilaput kötöttek a Palermóban “csodákat” tévő Bortolo “Kacsaetető” “Kisnyugdíjas” Mutti talpára.

Ki vágta haza a Palermót és a Padovát?             ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉN!!!!

Tavaly szeptember elején simán nyertünk ellenük idegenben 0:3-ra, tehát nem túlzás azt mondani, hogy csak a hazai győzelem lehet elfogadható. Morganella eltiltás miatt nem léphet pályára, verjük is a fejünket a falba, hogy nem láthatjuk Michel “brilliáns” megoldásait. Valószínűsíthető tehát, hogy az új szerzemény, Lazaar fog kezdeni bal szélsőként. Jó lesz egyébként a többi pályára is figyelni, hiszen az Empoli Trapaniba látogat, és az újonc nagyon jól nyomja a B-ben, tehát egy Empoli-vereség nem okozna túl nagy meglepetést. Az Avellino a Ternana vendégeként fog pályára lépni, míg a 4. helyezett Cesena pénteken látogat a Lancianóhoz.

Egy szó, mint száz, ha odafigyelünk, és a szerencse is mellénk szegődik, ez akár a mi fordulónk is lehet!