Újabb nagyszerű győzelmet arattunk – ezúttal Pescara-ban! Szombaton úgy nyertünk 2-1-re az Adria-tenger partján, hogy nem is igazán játszottunk jól, ezért a siker még értékesebbnek mondható. A második félidőben, Mascara egyenlítő találatát követően a hazaiak fölényben voltak, ám ekkor jött a csereként pályára lépő Belotti, aki egy gyönyörű fejessel eldöntötte a meccset. A 76. percben Barreto szöglete után védhetetlenül fejelte a labdát a bal felső sarokba, erre pedig már nem volt válasza az amúgy szimpatikusan futballozó Pescara-nak. A győzelemmel megmaradt a 9 pontos előnyünk a második Empoli-val szemben, kedden pedig következhet a Siena elleni derbi – méghozzá itthon.
Serse Cosmi (fenti képen), a Pescara nemrégiben kinevezett vezetőedzője nem sokkal a kezdő sípszó előtt megigazította a zakóját, és elfoglalta a helyét az oldalvonal mellett. Hogy mennyire volt számára különleges a szombati mérkőzés, nem tudjuk, hiszen majdnem napra pontosan három évvel ezelőtt, még a mi edzőnk volt – igaz mindössze négy meccs erejéig. Az akkori kinevezése számunkra egyértelműen rossz döntésnek (egy győzelem mellett három vereség) bizonyult, ám Pescara-ban úgy néz ki, jól döntöttek, amikor Cosmi-t választották. Az új tréner érkezése óta ugyanis még veretlen volt az abruzzo-i kék-fehér csapat, ráadásul az elmúlt hetekben olyan együttesek ellen brillíroztak, mint az Avellino, a Cesena vagy éppen a Spezia. Így aztán nem véletlenül harangoztuk be mi is rangadónak a szombati mérkőzést, mert úgy voltunk vele, hogy talán a lehető legrosszabbkor találkozunk a forduló előtt tizedik, ám a hatodik helytől mindössze négy pontra lévő pescaraiakkal. Joggal voltunk tehát kíváncsiak arra, hogy miként reagálja le az adódó szituációt a jelenlegi sikerkovácsunk, Giuseppe Iachini, aki pénteken még egy esetleges 3-4-1-2-es felállást szellőztetett meg, ám ebből végül szombatra, semmi sem lett. A Misterünk ugyanis megmaradt a 3-5-2-es variációnál, ami érthető is volt, hiszen az elmúlt hetekben nagyszerűen, és eredményesen működött ez a formáció. A legutóbbi, Brescia elleni meccshez képest azonban voltak változások. A védelembe, Claudio Terzi helyére bekerült az általunk annyira hiányolt Milan Milanovic (alábbi képen), a jobb szélen pedig ezúttal nem Alen Stevanovic, hanem Eros Pisano kezdett.
Az előre megtippelhetetlennek vélt csatársorban viszont elmaradt a rotáció, és az elmúlt három meccsen összesen négy gólt összehozó argentin kettős, Vazquez és Dybala játszott, akik ha már újra pályára kerültek, hamar össze is hoztak egy újabb gólt. Paulo Dybala ugyanis már a 12. percben előnyhöz juttatta a mieinket, ám a gólpasszt ezúttal nem Vazquez-től (ő inkább a védők figyelmének a lekötésével volt részese a vezető találatnak), hanem egy másik argentintól, Edgar Barreto-tól kapta.
Hidegzuhanyként érte a gól a Pescara-t, akik nem is nagyon tudtak mit kezdeni velünk. Azt kell mondanunk, hogy a korai gól nyugtatóként hatott játékosainkra, mert sokkal higgadtabban, és sokkal taktikusabban futballoztunk a találkozó ezen a szakaszában, mint a hazaiak. A Pescara, bár nagyon akart, helyzetet nem tudott kialakítani Sorrentino kapuja előtt, amiért a védelmünk is dicsérhető. Említettük már többször is, hogy véleményünk szerint Milanovic szerepeltetése a védelem tengelyében előnyösebb opció lenne, mint Terzi játszatása, és szombaton az a szerencsés helyzet állt elő, hogy a szerb a pályán is igazolta a feltevésünket. Egyértelműen érződött, hogy Milanovic-csal stabilabb lett a hátsó sorunk, és a fiatal játékost látva, egyáltalán nem kellett attól tartanunk, hogy a hazai támadók majd az ő hibájából szereznek gólt. Pescara-ban az is kiderült, hogy a középpályánk is egyre jobban működik, mert Maresca végre elkezdte érezni a játék ritmusát, Barreto-val pedig, meggyőződésünk szerint hihetetlen jó párost fognak még alkotni a pálya közepén. Mint ahogy jó kettőst alkot a Vazquez-Dybala duó is, bár ezt, már a meccs előtt is tudtuk. A két argentin ismét remekül megértette, és kisegítette egymást a zöld gyepen, jó néhány alkalommal pedig komoly fejfájást okoztak a Stadio Adriatico közönségének. A Pescara kapuja előtt bemutatott argentin tangótól pedig, valószínűleg Serse Cosmi-nak is melege volt a kispadnál – a levetett zakó legalábbis erre engedett következtetni.
A tar fejű mester pedig, biztosan még dühösebb lett volna, ha az első félidő végén nem marad el a jogos tizenegyesünk, Vazquez 16-oson belül történő cselénél ugyanis, Rossi egyértelműen kézzel ütötte el a labdát, amiért járt volna a tizi, no meg valamilyen színű kártya. Nemcsak az utóbbi, az előbbi is elmaradt, így aztán „csak” egy gólos vezetéssel vonultunk pihenőre. Apropó, még valami: az első félidő krónikájához hozzátartozik, hogy gólszerzőnk, Dybala a 28. percben sárga lapot kapott (az alábbi képen), ami azt jelenti, hogy a keddi, Siena elleni meccsen sajnos nélkülöznünk kell őt!
A szünet után visszakerült a zakó Cosmi-ra, aki a második félidőre kettős cserével próbálkozott. Cutolo és Mascara behozatala sejtette, a Pescara még nagyobb sebességi fokozatba fog kapcsolni, és a jóslatunk be is következett. A kék-fehérek nagy elánnal kezdték a második játékrészt, ami eleinte még csak a labdabirtoklásban mutatkozott meg. Ekkor már éreztük, hogy a Pescara egyre inkább ránk erőltette az akaratát, és ez, az 54. percben már az eredményben is megmutatkozott. Ex-Cataniás „barátunk” Giuseppe Mascara ugyanis egy jobb oldali beadást követően a hálóba fejelt, ezzel pedig 1-1-re módosította a találkozó állását.
A gól szép volt, de! Egy kérdést mindenféleképpen felvetett bennünk ez a találat: a beadás pillanatában két pescara-i is lesen állt, és mivel ők egyértelműen mozdultak a labda felé (csak nem érték el, így került Mascara elé, aki már nem volt lesen), legjobb tudomásunk szerint emelkednie kellett volna a zászlónak… Ez nem történt meg, így Mascara fejesét érvényesnek nyilvánították, a 30. forduló legjobban várt összecsapása pedig döntetlen állásról folytatódhatott tovább. De hogy Giuseppe Iachini ettől nem ijedt meg, és hogy tisztában van a saját játékosaiban rejlő képességekkel, azt a cseréivel ismét bizonyította! Először, a második félidőben már teljesen észrevehetetlen Paulo Dybala-t, majd a találkozóba szintén beleszürkülő Franco Vazquez-t is lekapta a pályáról, helyükre pedig Kyle Lafferty-t és Andrea Belotti-t állította be, akik a hajrában nyerőembereknek bizonyultak. Végül is, ha két ilyen kaliberű játékos ül a padon, akkor nem is olyan nehéz a csere mellett dönteni! Ezzel a két változtatással mesterünk egyértelműen jelezte, szeretne újabb gólt lőni, a mérkőzés képe viszont ekkor teljesen másként festett. Az egyenlítő góltól még inkább megjött a Pescara önbizalma, akik gyakorlatilag tényleg az életükért, no meg a számukra oly fontos három pontért küzdöttek. Cutolo többször is veszélyesen kevergetett a 16-osunk előterében, egy ízben pedig még egy távoli lövéssel is próbálkozott, ami szerencsére nem okozott különösebb gondot. Nem tudom, hogy vannak vele a kedves szurkolóink és olvasóink, de ekkor nagyon azt éreztük, hogy talán nem is lenne itt olyan rossz eredmény számunkra az 1-1. És még inkább ez fogalmazódott meg bennünk, amikor a 66. percben Enzo Maresca-t (alábbi képen) kényszerű okok miatt le kellett cserélnünk. (Egyébként Maresca helyére Ngoyi állt be.)
A Pescara hajtott, nyomott, de az erőlködésük sehogy sem vezetett eredményre. A 76. percben aztán megvillantak Iachini csereemberei. Kyle Lafferty 20 méterről leadott lövéséből szöglet, abból pedig gól született. Igen, gyakorlatilag a semmiből szereztünk újra vezetést, hiszen ezt megelőzően nem sok momentumunk akadt a hazaiak kapuja előtt. A nagy csapatokra viszont pontosan az a jellemző, hogy a kevés adódó helyzetüket megbecsülik, úgy, ahogy mi is tettük szombaton! Barreto szögletét Belotti utánozhatatlan mozdulattal fejelte a kapu bal felső sarkába, ismét előnybe juttatva ezzel a mieinket!
Gyönyörű gól volt, annak pedig külön örülünk, hogy ezúttal egy újabb csereember, Andrea Belotti volt eredményes, aki nemrég még sérüléssel bajlódott! Emlékezhetünk, hogy pár héttel ezelőtt Paulo Dybala is hasonló módon tért vissza a csapatba, aki azóta, szinte új erőre kapott. Reméljük, ez a gól, ami egyébként Pescara-ban a három pontunkat jelentette, Belottit is feldobja majd, és „A Kakas (Il Gallo)” becenévre hallgató úriember, sokszor kukorékol még a tavasszal! Ettől, az általunk csodaszépnek vélt találattól egyébként Serse Cosmi dührohamot kapott, aki idegében majdnem széttépte magán a rajta lévő zakót, a csapatát pedig hiába próbálta üvöltözve felrázni, nem sikerült Neki.
Ez pedig azt jelentette, hogy Cosmi elszenvedte az első vereségét a Pescara kispadján, Iachini pedig továbbra is remekel, és 2014-ben még mindig veretlen. (No, lám: a beharangozó főcímében feltett kérdésünkre is megkaptuk a választ!) A szombaton elért sikerrel pedig zsinórban a negyedik bajnoki győzelmünket arattuk, ami a Serie B idei kiírásában még egyszer sem fordult elő a csapattal. Ráadásul Pescara-ban egy olyan meccset nyertünk meg, amelyen a második félidő alapján, már nem feltétlenül nekünk állt a zászló, az egyenlítő gól után pedig, nemhogy a lélektani előny, nagyon a labda sem volt nálunk! A lényeg viszont az, hogy így is három pontot szereztünk, és az ilyen sikerre szokták azt mondani, hogy mindennél értékesebb, a jövőre nézve pedig óriási lökést adhat. Bízzunk benne, hogy így lesz! Egyébként, ha megengednek még egy személyes gondolatot, akkor azt kell, hogy mondjam, a meccs összképe alapján az volt az érzésem, hogy tényleg igazi nagy csapat lettünk (mármint a B ligában), akik most már, bármilyen meccset képesek a magukra javára fordítani és megnyerni! Remélem, ezzel a kijelentéssel nem kiabálok el semmit sem, és a folytatás hasonlóan szépre sikerül majd számunkra! Mindenesetre a Pescara legyőzésével kipipáltunk egy újabb meccset, és a 30. forduló után továbbra is kilenc pontos előnnyel (legfőbb riválisunk, az Empoli is győzött, 4-0- ra verte a Reggina-t) vezetjük a tabellát.
És amíg a mieink a lefújást követően a pályán ünnepeltek, addig Serse Cosmi mindenfajta gratuláció nélkül elindult az öltöző felé, közben pedig már a zakójával sem foglalkozott. Nem csoda, hiszen csapatával együtt kapott mellé egy másikat is, ami valószínűleg még most is sokkal jobban zavarja, mint amelyik szombaton rajta volt! Ha minket kérdeznek, akkor szerintünk egyik zakójával sem volt semmi baj!
Folytatás kedden, hazai környezetben
A Pescara elleni siker szép volt, jó volt, de ideje elfelejteni. Kedden ugyanis (kezdés: 20 óra 30 perc) következik a Siena elleni hazai ütközet, amelyen valószínűleg ismét meg kell majd feszülnünk a három pontért. A toszkán zebrák hozzánk hasonlóan remek formában vannak, és elég, ha csak annyit mondunk, hogy az utolsó hat bajnoki meccsükön ők is veretlenek maradtak. Ráadásul a legutóbbi három találkozójukat, gyakorlatilag a közvetlen riválisaik ellen nyerték meg (Trapani idegenben 2-0, Cesena otthon 1-0, legutóbb pedig Avellino idegenben 1-0), így aztán, ha a Pescara elleni meccsünkre azt mondtuk, hogy rangadó lesz, akkor erre még inkább igaz ez a kifejezés. Sőt, ha a pályán elért eredményeket vesszük figyelembe, akkor bizony kedden a legnagyobb riválisunkat látjuk majd vendégül, mert ha nincs a Siena-nak a mínusz hét pontos büntetése, akkor most, 52 ponttal ők lennének a másodikak, és egyben a legnagyobb kihívóink is. Jelenleg viszont csak a hetedik pozíciót foglalják el a fekete-fehérek, akik ettől, minden bizonnyal többre vágynak. Ennek tükrében valószínűnek tartjuk, hogy a három pont reményében lépnek majd pályára a Renzo Barbera-ban is, ahol azért nem ők az esélyesek. A mieink ugyanis 9 pontos előnnyel vezetik a Serie B tabelláját, és ha csak az elmúlt négy meccsen látott formánkat vesszük alapul, akkor bizony ez a meccs is nyerhetőnek tűnik. A helyzetünket ugyan nehezíti, hogy a márciusi gólfelelősünk, Paulo Dybala eltiltás miatt hiányzik majd, mellette pedig még Maresca állapotáról sem tudunk sokat, akit – amint fentebb olvashatták is – Pescara-ban kényszerű okok miatt le kellett cserélni. Ettől függetlenül nyugodtan kimerjük jelenteni, hogy a jelenlegi keretünk van olyan erős, hogy elbírja azt, ha egy-egy alapember kiesik, és amondóak vagyunk, tartson inkább a Siena a keddi esti találkozótól!
Az ősszel, egy nagyon emlékezetes mérkőzésen 3-2-re győzni tudtunk a Stadio Artemio Franchi-ban, és megkockáztatjuk, hogy egy hasonló eredménnyel most is mindannyian kiegyeznénk. Az ugyanis, zsinórban az ötödik sikerünket, és a makulátlan márciusi mérlegünk megőrzését jelentené!
A két csapat kerete:
Palermo:
PORTIERI: Fulignati, Sorrentino, Ujkani.
DIFENSORI: Andelkovic, Daprelà, Lazaar, Milanovic, Munoz, Pisano, Terzi, Vitiello.
CENTROCAMPISTI: Barreto, Bolzoni, Maresca, Ngoyi, Stevanovic, Troianiello, Vazquez, Verre.
ATTACCANTI: Belotti, Lafferty, Hernandez.
Siena:
PORTIERI: Bucuroiu, Farelli, Lamanna;
DIFENSORI: Angelo, Belmonte, Ceccarelli, Feddal, Lo Porto, Matheu, Morero;
CENTROCAMPISTI: D’Agostino, Giacomazzi, Pulzetti, Schiavone, Spinazzola, Vergassola;
ATTACCANTI: Cappelluzzo, Fabbrini, Rafa Jordà, Rosina, Rosseti, Scapuzzi, Thomas.
A 31. forduló további párosításai: (zárójelben a csapatok tabellán elfoglalt helyezései)
Kedd (20 óra 30 perc): Bari (17)-Cesena (4), Carpi (14)-Avellino (9), Cittadella (19)-Brescia (15), Juve Stabia (22)-Padova (20), Virtus Lanciano (3)-Crotone (6), Latina (8)-Pescara (11), Novara (18)-Ternana (13), Reggina (21)-Modena (12), Spezia (10)-Trapani (5), Varese (16)-Empoli (2).