Emlékeztek még, hogy mivel fejeztük be a februári összefoglalót? Ha nem, akkor segítek: annak a reményünknek adtunk hangot, hogy a gyengére, ezáltal felejthetőre sikerült februárt egy mágikus márciusi hónap kövesse. És a vágyaink ezúttal valóra is váltak! Mert a március nemhogy mágikus lett, hanem egyszerűen csodálatos, fantasztikus, lenyűgöző, elképesztő és sorolhatnánk még a pozitívabbnál pozitívabb jelzőket. Pedig az elmúlt harmincegy nap nem volt könnyű, de nagyon nem! Kedvenc csapatunknak hat nehéznek ígérkező bajnoki meccsen is pályára kellett lépnie, ám ezek – talán egyet kivéve – mégis remekül sikerültek. A megszerezhető 18 pontból 16-t begyűjtöttünk, és ennek köszönhetően az áprilist, immár nem kettő, hanem tízpontos előnnyel kezdhetjük a tabella éléről. Következik a márciusi hónap összefoglalója.

Amikor véget ért a februári hónap, igencsak sokat fanyalogtunk. Öt meccsből, négy döntetlen mellett csak egyszer nyertünk, a játékunk pedig messze elmaradt a várttól. Érthető volt tehát a csalódottságunk, mert hiába nem szenvedtünk egyszer sem vereséget az első hónapban (a 2014-es bajnoki szezon szempontjából nézve első hónap, hiszen januárban még nem rendeztek bajnoki meccseket), mindannyian tudtuk: ahhoz, hogy még az idén legyen esélyünk visszajutni az A-ligába, három pontokat kell (kellett volna) szerezni! Mondtuk ezt annak ellenére, hogy közben a riválisainknak sem ment, így a megszerzett hét pont még mindig elég volt arra, hogy kétpontos fórral az élről kezdhessük meg a márciust. Azt a hónapot, amelyről előre tudtuk, hogy nem lesz egyszerű, és amelytől mégis azt reméltük, hogy változást fog hozni. Nos, lássuk hozott-e!

2014. március 1.: Palermo-Bari 2-1 (0-0)

Gól: 1-0 Lafferty 61’ 2-1 Dybala 84’

Március első napján azt a Bari-t fogadtuk, amely a fordulót megelőzően csak a 17. helyen állt. Számunkra csak és kizárólag a győzelem volt az elfogadható eredmény, mert egy héttel korábban (még február végén) fontos két pontot buktunk el otthon a Spezia (1-1) ellen, – amivel egyébként négyről kettőre csökkent az előnyünk a tabellán – így aztán még egy hazai botlás nem nagyon fért volna bele. A Bari azt hozta, amit vártunk, masszívan védekezett, és mindent megtett a pontszerzés érdekében. Egy órányi futball kellett ahhoz, hogy nagy nehezen feltörjük őket, ám hiába szerzett Lafferty vezetést, egy perc múlva már 1-1 állt az eredményjelzőn. Nem játszottunk igazán jól, sőt inkább szenvedtünk ezen a szombaton, de a 68. percben történt egy olyan balszerencsés eset a mérkőzésen, amely sok mindent megváltoztatott – és ez, talán még az egész márciusra is igaz! Abel Hernandez-t sérülés miatt le kellett cserélni, helyére pedig a hosszú kihagyás után visszatérő Paulo Dybala állt be, aki a meccs hajrájában nyerőembernek bizonyult. Egy másik csereembernek, Franco Vazquez-nek a passzát nem mindennapi módon lőtte a kapuba, eldöntve ezzel a déli rangadónak számító derbit. És ezzel a csodagóllal nemcsak a Bari elleni ütközetet nyertük meg, hanem „kaptunk” egy „új”Dybala-t, és egy „új” csapatot is, amelyiknek végre megjött az önbizalma! A győzelmet követően pedig, az előnyünk nem mellékes módon, 27 mérkőzés után ismét 4 pontra nőtt az Empoli-val szemben.

2014. március 10. Juve Stabia-Palermo 0-3 (0-3)

Gól: 0-1 Bolzoni 4’ 0-2 Bolzoni 14’ 0-3 Vazquez 33’

A 28. fordulóban a tabella utolsó helyén szerénykedő Juve Stabia-hoz utaztunk, ahol egyszerűen nem lehetett más célunk, mint minél nagyobb gólkülönbséggel nyerni. Ráadásul ezt az összecsapást hétfőn este rendezték, így a mieink annak tudatában léphettek már pályára, hogy tisztában voltak a többi eredménnyel. És mivel ezek egytől-egyig úgy alakultak, ahogy szerettük volna, így már a kezdősípszó pillanatában tudtuk: ha hozzuk a kötelezőt, akkor a szezon során először 7 ponttal is vezethetünk. A Juve Stabia elleni mérkőzés pedig úgy körülbelül négy percig volt izgalmas. Francesco Bolzoni remek fejesével ugyanis, rögtön a találkozó elején előnybe kerültünk, és innentől kezdve már csak az volt a kérdés, hogy hány gólt akarunk lőni. A mieink pedig nem akartak sok kérdőjelet hagyni az este további részére, ezért már az első félóra végén hármat számoltak a hazaiakra. Bolzoni lábbal is beköszönt, Franco Vazquez pedig egy gyönyörű kényszerítőzés (Dybala-val) után lőtt a kapuba, a két gól között meg Maresca még egy 11-est is kihagyott. A második félidőben már edzőmeccs jellege volt a bajnoki mérkőzésnek, a kapuk pedig már nem zördültek meg többször. A 3-0-s siker így is kielégített minden korábbi vágyunkat, a sima győzelemnek köszönhetően pedig, hétpontosra növeltük az előnyünket.

2014. március 15.: Palermo-Brescia 2-0 (1-0)

Gól: 1-0 Vazquez 18’ 2-0 Dybala 52’

Két győzelem után, az éppen rossz szériában lévő (a zsinórban három vereséggel érkező) Brescia-t fogadtuk. A lendületünk pedig ezen a napon is kitartott. Vazquez az első negyedóra végén Dybala beadását fejelte a kapuba, a második félidőben pedig visszaadta a gólpasszt, és gólt rúgatott Paulo-val. A két argentin játékos hihetetlenül jól megértette egymást a Brescia ellen is, és ez volt zsinórban a harmadik olyan meccs, amelyen mindketten feliratkoztak a kanadai táblázatra. A csapat pedig gyors egymásutánban harmadjára is nyert, miközben az Empoli csak ikszelt – ebből következően az előny tehát 9 pontosra hízott.

2014. március 22.: Pescara-Palermo 1-2 (0-1)

Gól: 0-1 Dybala 12’ 1-2 Belotti 76’

Pescara-ban igazi rangadó várt Iachini együttesére. A tavaly még velünk együtt A-ligában szereplő, ám február végén edzőváltáson átesett hazaiak, Serse Cosmi-val még veretlenek voltak, így aztán két jó formában lévő együttes mérhette össze tudását a Stadio Adriatico-ban. A találkozó jól indult a mi szempontunkból: Barreto passzából Dybala már a 12. percben betalált, ami igencsak megfogta a Pescara-t. Bár Cosmi szünetben történt változtatása jól sült el, mert a becserélt Mascara egyenlített, a veretlensége mégis odalett. A túloldalon ugyanis Iachini is jól nyúlt bele a csapatba, hiszen a szintén csereként pályára lépő Andrea Belotti nagyszerű gólt fejelt Barreto szögletéből, ez pedig az újabb három pontot, és a zsinórbeli negyedik sikerünket jelentette. Bíztunk benne, hogy a lendület, majd a hétközi, Siena elleni rangadón is kitart.

2014. március 25.: Palermo-Siena 1-1 (1-1)

Gól: 1-1 Lafferty 27’

De sorozatban az ötödik győzelem már nem jött össze! Hiába kezdtük jól a Siena elleni meccset, a vendégek Rossetti révén a semmiből szereztek vezetést – mondjuk nem biztos, hogy szabályos körülmények között. Gólra azonban gól volt a válaszunk, mert Lafferty egy szerencsés találattal hét percen belül egalizált, ám ezen az estén már nem került többször a kapuba a labda. A helyzeteink pedig meg voltak, de Lafferty sajnos mindent kihagyott, mint ahogy a többiek sem tudtak újítani. Maradt az 1-1, aminek még így is örülni tudtunk: az Empoli ugyanis kikapott Varese-ben, így a 9 pontos előnyből 10 lett. (Még ebből is jól jöttünk ki!)

2014. március 29.: Varese-Palermo 1-2 (1-1)

Gól: 1-1 Vazquez 31’ 1-2 Belotti 64’

 Március utolsó meccsét annak a Varese-nek az otthonában játszottuk, amelyik három nappal korábban szívességet tett nekünk, hiszen legyőzte az Empoli-t. A 14. percben úgy festett, akár a mieink is elvérezhetnek a Stadio Franco Ossola-ban, ám szerencsére másként alakult. Vazquez az első félóra végén egyenlített, a második félidőben pedig adott egy fantasztikus gólpasszt Belotti-nak, aki csereként beállva ezúttal is eredményes tudott lenni – Pescara után pedig Varese-ben is győztes gólt fejelt. A meccs hátralévő idejében ugyanis már hiába tett fel mindent egy lapra a hazai csapat, nem tudott egyenlíteni, amiben nagy szerepe volt Sorrentino-kapusnak is. A lényeg, hogy győztünk, és ezzel, nagyszerűen keretbe foglaltuk a márciusi hónapot. Mert ki ne emlékezne? A harmadik hónapunk egy 2-1-es győzelemmel indult, és így is fejeződött be. Csak közben még volt három másik remek sikerünk és egy döntetlenünk is, amelyek szintén rengeteget értek/érhetnek! És hogy még teljesebb legyen az örömünk, azt is meg kell említenünk, hogy a riválisaink folyamatosan botlottak, vagy egymást verték körbe, így az elmúlt harmincegy napban, tényleg minden úgy alakult, ahogy szerettük volna! Ezek után pedig, talán már az sem számít csodának, hogy március végére 10 pontos előnyre tettünk szert, miközben a játékunk is egyre inkább olyan lett, amelyet mindig is elvártunk volna ettől a kerettől! Kell-e ennél több egy hónapra…?

Március hónap legjei:

 A legjobb játékos:

Ezúttal kellemes gondjaink voltak a hónap legjobb játékosának megválasztásánál. Márciusban annyi jó teljesítmény akadt, hogy gyakorlatilag nem is lenne szabad senkit sem külön kiemelni. Sorrentino a kapuban remekelt, Andelkovic a védelemnek adott stabilitást, a balszélen játszó Lazaar rendre hasznos tagja volt a csapatnak, csakúgy, mint a jobb oldalon szerephez jutó Stevanovic vagy Pisano, Barreto a pálya közepén tette kiválóan a dolgát, elöl pedig a magát újra megtaláló Paulo Dybala, a mindig harcosan futballozó Kyle Lafferty, és a csereként győztes gólokat lövő Andrea Belotti is dicséretet érdemel. A választásunk azonban mégsem az előbb felsorolt nevek közül került ki! Mert volt valaki, aki még náluk is jobban teljesített az elmúlt hónapban. Igen, gondolom kitaláltátok: Franco Vazquez-ről van szó! Az argentin gyakorlatilag minden márciusi meccsen főszereplő volt, mert vagy gólt lőtt (3), vagy pedig gólpasszokat (4) adott. A játékát öröm volt nézni, az pedig még inkább bizakodásra ad okot, hogy minden csapattársával megérti magát a pályán. A hónap játékosa tehát az a Franco Vazquez, aki egyébként már régóta tagja a keretünknek, ám eddig, érthetetlen okok miatt féléven át mégis nélkülöztük őt… Még jó, hogy Vazquez nem az a sértődékeny típus, mert most aligha lenne március legjobbja! Mi ezúton is köszönjük „El Mudo-nak” (a lenti képen) a márciusi teljesítményét, és reméljük, április végén újra esélyes lesz majd a hónap focistája címre!

A legszebb gól:

Egy ilyen tökéletes hónap után, legszebb gólt is nehéz volt választani. Februárral ellentétben, amikor összesen háromszor találtunk be a kapuba, ezúttal ontottuk a szebbnél-szebb gólokat. Sőt, azt kell mondanunk, hogy szinte minden egyes találatunk megérdemelné a hónap legszebb góljának járó elismerést, ám mivel mégis választanunk kell egyet, ezért Paulo Dybala, Bari ellen lőtt góljára voksoltunk. És hogy miért? Egyrészt azért, mert ez egy olyan győztes gól volt, amelyet csak kivételes technikai képességű játékos tud lőni, másrészt pedig azért, mert Dybala csereként beállva, ezzel a fantasztikus góllal eldöntötte a három pont sorsát! A legszebb gól tehát: Paulo Dybala Bari ellen lőtt találata!

A legjobb csere:

Mivel a győzelmek összehozták a csapatot, szinte mindenki remek formába került. Így aztán Iachini-nek cserélnie sem volt nehéz, mert a kispadon olyan játékosok ültek, akik alig várták, hogy pályára kerülhessenek és bizonyíthassanak. Egyébként mesterünk többször is remekül nyúlt bele a meccsekbe, ám volt valaki, akinek a beküldése, kétszer is döntőnek bizonyult. Igen, Andrea Belotti becseréléseiről van szó. A fiatal olasz csatár előbb Pescara-ban, majd Varese-ben fejelt győztes gólt úgy, hogy a meccset csak a padon kezdte! Ha pedig „Il Gallo” (A Kakas, a lenti képen, éppen gólöröm közben) a jövőben is így folytatja, akkor nem valószínű, hogy csak félórákat fog játszani!

A legnagyobb visszatérő:

Ezért a kitüntetésért két játékosunk volt versenyben. Az egyik az a Belotti, aki a hosszú sérülése után szép lassan felépítette magát, csereként beállva pedig kétszer is győztes gólt fejelt, a másik pedig Dybala (a lenti képen), akire végül a választásunk is esett. Paulo, csakúgy, mint Belotti, sérülés után tért vissza a csapatba, ám neki nem kellett sok idő ahhoz, hogy újra gólt lőjön: a Bari ellen kényszerű okok miatt került a pályára, és ha már beállt, 20 perc alatt eldöntötte a meccset – egy nem akármilyen góllal! Ez a visszatérés pedig akkora önbizalmat adott neki, hogy rögtön a kezdőben találta magát, majd később a Brescia és a Pescara kapuját is bevette. A góljai mellett a játékával is régi önmagát idézte, így a legnagyobb visszatérő címet, úgy véljük, joggal adhatjuk Dybala-nak!

A leggyengébb teljesítmény:

Egy ilyen nagyszerű hónap után, nem illik egyetlen egy negatív címet sem kiosztani, így mi sem tesszük. Még akkor sem, ha egyébként volt olyan játékosunk, akinek megkérdőjeleztük a helyét a csapatban, mert a teljesítményével nem voltunk maradéktalanul elégedettek!

Márciusi tabella:

Házi góllövőlista:

3 gólos: Paulo Dybala, Franco Vazquez

2 gólos: Kyle Lafferty, Andrea Belotti, Francesco Bolzoni

Mi vár ránk áprilisban?

 Márciusban tehát közel a maximumot nyújtotta a csapat, amivel megalapoztuk a nyugodtabb folytatás lehetőségét. Nagy hiba lenne azonban hátradőlni, mert tíz, kőkeménynek ígérkező bajnoki mérkőzés még mindig hátra van, és ezekből négyet áprilisban kell majd letudni. Ráadásul az előttünk álló 4X90 percből talán csak az egyikre mondhatjuk azt, hogy kötelező lenne megnyerni (április 17.: Palermo-Reggina), a másik háromra egyáltalán nem! Kezdésnek, máris itt van (április 4. péntek) az Avellino elleni hazai ütközet, amely mégiscsak rangadónak ígérkezik, ugyanis a vendégek ádáz harcban állnak a feljutást vagy osztályozót érő pozíciókért, így nem árt kellően tisztelni őket. Ugyanez igaz a Trapani-ra is, ahová (már most nem árt megjegyezni) április 12.-én, szombaton utazunk majd. Aki pedig nem tudná, annak most mondjuk: a Trapani szicíliai csapat, így számunkra (és nyilván számukra is) különös jelentőséggel bír majd ez a mérkőzés. Egyébként pedig még az is lehet, hogy nekünk a 2014-es évben ez lesz az egyetlen szicíliai derbink (elnézve az élvonalban vergődő Catania-t, és a másodosztály jelenlegi állását), így aztán több szempont miatt is érdekes lesz ez az ütközet. Rázós lesz tehát az előttünk álló hónap első két hete, mint ahogy a vége sem tűnik könnyűnek: 26.-án a Latina vendégei leszünk, akik az ősszel a Barbera-ban is megfricskáztak minket. A neheze tehát még csak most jön, így aztán a tízpontos előny, amit az elmúlt hetekben összeszedtünk, még semmit sem jelent. Talán csak annyit, hogy ennek tudatában, kellő önbizalommal várhatjuk a következő mérkőzéseket, amelyeken jó lenne megismételni a márciusban látott teljesítményünket! Mert akkor, az álmaink egy része, akár már áprilisban valóra válhat!