Keretbe foglaltuk a 2013-2014-es bajnoki esztendőt: döntetlennel kezdtük, s így is fejeztük be a bajnokságot. Ebből már könnyen kitalálható, hogy a pénteki, hazai környezetben rendezett Crotone elleni zárómérkőzést, nem sikerült megnyerni. A találkozó gólnélküli iksszel ért véget, aminek összességében mindkét fél nagyon örült. Ezzel az egy ponttal ugyanis, a mieink rekordmennyiségnek számító 86 egységgel (az eddigi csúcs 85 volt) zártak az élen, a crotone-iak meg elérték a céljukat és készülhetnek a rájátszásra, ahol még kiharcolhatják a feljutást. Következik az utolsó B-ligás bajnoki meccsünk összefoglalója!

„A mi feljutásunk, a Ti kiesésetek – ezt a forgatókönyvet csak egy zseni írhatta!” Ezzel a transzparenssel, no meg látványos tűzijátékkal készültek legkeményebb szurkolóink a péntek esti, utolsó B-ligás bajnoki meccsünkre, amelyen a Crotone volt a vendég. Nos, azt valószínűleg mindenki tudta, hogy az alábbi felirat, nem a Barbera-ban éppen pályára lépő piros-kék csapatnak, hanem egy másik, ugyanilyen színösszetételű gárdának – vagyis „legkedveltebb” riválisunknak – szólt, akik tavaly még jókedvűen mosolyogtak a kiesésünkön, idén viszont már nem biztos, hogy sok okuk van a(z) (kár)örömre. Hogy azt a forgatókönyvet, amely kiírta szomszédjainkat az A-ligából, ki alkotta, nem tudjuk, meg nem is nagyon érdekel minket, azzal viszont tisztában vagyunk, hogy a mi feljutásunkban, kiknek volt óriási szerepe. Nyugodtan mondhatjuk, hogy szinte mindenkinek, akik jelenleg a klubnál dolgoznak vagy dolgoztak az elmúlt 10 hónapban, de egy ember nevét, mégiscsak kiemelnénk! Igen, Giuseppe Iachini-ét. Nagy örömünkre, Mesterünknek sikerült egy olyan ütőképes együttest építeni, és összerakni, amely már időnap előtt, május elején megnyerte a bajnokságot, és amelynek az utolsó fordulóra már csak egyetlen célja maradt: a B-ligás rekordot is megdönteni! Mert a Crotone elleni utolsó bajnoki meccsünkön számunkra már csak az volt a kérdés, hogy lesz-e olyan csapat a B-ligában, amely 85 pontnál többet gyűjtve lesz bajnok. Nem sokkal később kiderült: lett! Megcsináltuk, és történelmet írtunk. Nos, nem valami szépen, de ez már nem nagyon érdekel minket! A Crotone elleni zárómeccs sajnos nem sikerült emlékezetesre, a 0-0-s végeredménynek csak azért örültünk, mert járt érte egy pont, ez pedig, mint tudjuk, elég volt ahhoz, hogy beállítsuk a B-liga új pontrekordját, ami immár 86 pont.

Összességében kár ezért az utolsó találkozóért, jó lett volna kiszolgálni a szépszámú nézősereget, és győzelemmel búcsúzni a Serie B-től, de ebben a mérkőzésben már nem nagyon volt benne a három pont megszerzésének a lehetősége. Már a pénteki beharangozóban is említettük, hogy valószínűleg nem lesz egy szép meccs, és végül igazunk is lett. A mieink ugyan aktívan kezdték az összecsapást, ám a vendégek remekül megszervezték a védekezésüket, az idő előrehaladtával pedig, egyre inkább úgy tűnt, az iksz tökéletesen megfelel mindenkinek.

A legközelebb Enzo Maresca (fenti képen) járt a gólhoz, aki egy váratlan szabadrúgás-variáció végén könnyen a kapuba találhatott volna, ám sajnos mellétrafált. Mint ahogy a többiek sem tudtak már jó döntést hozni a kapu előtt – hiába, az év utolsó (tétnélküli) meccsén nagyon hiányzott már a korábban tapasztalt koncentráció! Az első játékrész hajrájában aztán Bolzoni is gólt szerezhetett volna, ám mivel ő is célt tévesztett, ezért negyvenöt perc után gólnélküli döntetlen volt az állás. Bár reménykedtünk benne, hogy a második játékrészben több esemény fog majd történni a pályán, és megváltozik a játék képe, de reálisan erre nem volt sok esély. Méghozzá azért, mert a többi pályán is úgy alakultak az eredmények, hogy azok egyértelműen a Crotone-nak kedveztek, ezek a tények pedig már előrevetítették, hogy vendégeink nem fognak változtatni az első félidőben látott felfogásukon, és továbbra is az egy pontra játszanak majd. És mivel a mieinket sem nyomasztotta már semmilyen győzelmi kényszer, ezért egy elképesztően unalmas második negyvenöt percet láthattunk, amelyben nemhogy gól, még nagyon helyzet sem volt. Pedig reménykedtünk benne, hogy esetleg néhány cserével sikerül majd felrázni a társaságot, ám a minap éppen 2016-ig hosszabbító Giuseppe Iachini, feltűnően sokáig várt a változtatásokkal. Amikor pedig végre cserélt, akkor nem a mindig harcosan és elszántan küzdő Kyle Lafferty-t küldte be, hanem Di Gennaro-t és Morganella-t. A két játékosnak mindenesetre nem volt nehéz felvennie a pályán látott ritmust, hiszen ezt az iramot, valószínűleg még egy ötvenes éveiben járó úriember is simán kibírta volna…

(Belotti (jobbra) és társai már nem szakadtak meg az utolsó bajnoki meccsen)

Az idő szép lassan telt, a hajrához érve pedig, már mindnyájan megbarátkoztunk a 0-0-val, és inkább mi is arra figyeltünk, hogy mi történik a többi pályán. A feljutásért harcoló Empoli sokáig nem bírt a Pescara-val, ám az utolsó 20 percben, Tavano vezérletével sikerült két gólt is lőniük, ezzel pedig egy gyengébb tavaszt követően is megváltották a jegyüket az A-ligára, ahová hat esztendő után térhetnek vissza. Ez, azt is jelentette, hogy az Empoli-nak már nem kellett figyelnie Latina-ra, ahol a hazaiak, a forduló előtt még abban reménykedtek, hogy a toszkán kékek botlanak, ők pedig egy győzelemmel maguk mögé utasítják riválisukat, és kiharcolják a feljutást. Nos, az általuk elképzelt forgatókönyvekből végül egyik sem valósult meg, mert mint ahogy az imént írtuk, az Empoli győzött odahaza, a kék-fekete latinaiak meg közben gólnélküli döntetlenre végeztek a Spezia-val, és maradtak a harmadik helyen. És ha már megemlítettük a Spezia-t, akkor lássuk, hogy mi történt a rájátszásra pályázó csapatok meccsein! Nos, a forduló előtt kilencedik helyen álló Bari, a várakozásoknak megfelelően hozta a meccsét a San Nicola-ban, és egy ex-palermói csatár, Edgar Cani vezérletével végül 4-1-re legyőzte (egyébként nem volt könnyű meccs, mert a Bari-nak 0-1-ből kellett fordítani) a Novara-t, ezzel pedig bebiztosította a helyét a rájátszásban. A kérdés innentől kezdve az maradt, hogy a Siena, Spezia versenyfutásból vajon melyik csapat ér majd révbe, hiszen az utolsó játéknap előtt, azonos pontszámmal, e két gárda állt a rájátszást jelentő utolsó két (hetedik és nyolcadik) helyen. Amint fentebb olvashatták, a Spezia szerzett egy pontot, ami végül elegendőnek bizonyult a céljaik eléréséhez, hiszen a Siena, drámai módon megégett Varese-ben, ahol két tizenegyes-góllal, 2-0-ra kikapott. Pedig a 88. percben, 1-0-s hátrányban a toszkán zebrák is büntetőhöz jutottak, amit a korábban Zenit Szentpétervárban is megforduló Rosina elhibázott, aki ezzel, gyakorlatilag „kilőtte” csapatát (ha belőtte volna, akkor most a Spezia helyett a Siena készülhetne a Modena elleni play-off-meccsre) a rájátszásból. Érdekesség még, hogy a Varese a 2-0-s siker ellenére sem tudta elkerülni a B-ligás tagság megőrzéséért rendezendő osztályozót, így aztán pénteken, Varese volt az a város, ahol egyik csapat szurkolóinak sem volt okuk az ünneplésre. A többi helyszínen viszont annál inkább. Empoli-ban minden szurkoló a pályára rohant és éltette az A-ligába visszajutó gárdát, Bari-ban szintén hatalmas buli kezdődött, és abban is biztosak vagyunk, hogy Spezia-ban is eldurrant néhány pezsgő.

(A meccs vége felé már Iachini is egyre többször mosolygott)

Mint ahogy nálunk is ünnepi volt a hangulat. Szép csendben lepergett a 90+3 perc, Ostinelli-játékvezető pedig hármat fújt a sípjába, amivel nemcsak a Crotone elleni meccsnek, hanem az egy évig tartó B-ligás száműzetésünknek is véget vetett. A Barbera-ban pedig, csakúgy, mint jó néhány másik stadionban, szintén óriási fieszta vette kezdetét. A Crotone futballistái a földre borultak, majd a ruháiktól megválva kezdték el kiélvezni a rájátszást jelentő hetedik hely megszerzésének örömteli pillanatait (a Bari-val találkoznak majd a play-off első körében), a mieink meg szintén rettentő elégedetten, mosolyogva vették tudomásul, hogy begyűjtötték szezonbéli 86. bajnoki pontjukat is, amivel új rekordot, és történelmet írtak a Serie B 2013-2014-es idényében. Erre a bajnoki esztendőre feltehetően mindannyian örökké emlékezni fogunk, mint ahogy a pénteki meccs lefújása után látott ünnepélyes díjátadóra is. A középpálya közepén ugyanis felépült a pódium, mindeközben pedig csinos hölgyek jelentek meg az aranyérmekkel, no meg a bajnoki címért járó trófeával. A játékosainknak egy hosszú, kék szőnyeget terítettek le, majd egyenként hívták fel őket a színpadra, ahol a nyakukba akasztották jól megérdemelt medáljaikat. Nem sokkal később, csapatkapitányunk, Edgar Barreto magasba is emelte a B-liga bajnokának járó serleget, a lelátókon pedig látványos görögtüzek gyúltak – csakhogy még inkább emelkedettebb hangulatú legyen ez a megható pillanat. Hiába, no: volt, és van is mit ünnepelnünk! Úgy nyertük meg a bajnokságot, hogy rekordmennyiségű pontot gyűjtöttünk, messze mi szereztük a legtöbb győzelmet, mi kaptuk a legkevesebb gólt (szám szerint 28-at), és majdnem egy teljes féléven át veretlenek (a csuda vigye el azt a Carpi elleni (1-2) májusi hazai meccset) maradtunk, közben pedig még az ősi rivális, Catania is kiesett az A-ból.

Szenzációs szezon volt. És akárki is írta az idei forgatókönyvet, tényleg egy zseni volt!

Az ünneplés pillanatai – képekben: