Habár sokáig úgy nézett ki, hogy a Serie A 7. fordulójában, a Cesena ellen sem sikerül nyernünk, végül csak megszületett az első győzelmünk a 2014-2015-ös bajnoki idényében! A Palermóban most debütáló Giancarlo ’Pipo’ Gonzalez a 91. percben gólt fejelt, amivel 2-1-re legyőztük az egyik legfőbb riválisunknak számító Cesena-t – a játék képe alapján egyébként teljesen megérdemelten. Ezzel a győzelemmel pedig végre elmozdultunk a kieső zónából is, és reményeink szerint most már tényleg elkezdjük a felzárkózást! Következik a vasárnapi bajnoki krónikája.

„Tisztában vagyok vele, hogy a Palermo a futballban egy márkanév, amelynek komoly hagyományai vannak, és nagy dolognak tartom, hogy itt lehetek.  Akarok maradni a Serie A-ban, és a klubommal együtt szeretnék főhőssé válni ebben a szezonban” –nyilatkozta egy nappal a Cesena elleni mérkőzést megelőzően a nyáron igazolt Costa ricai védőnk, Giancarlo ’Pipo’ Gonzalez, aki az előző hat bajnoki meccsen sérülés miatt még nem állhatott Giuseppe Iachini rendelkezésére. A válogatott mérkőzések miatt lévő kéthetes szünetben azonban már felépült, s gyanítjuk, alig várta, hogy bemutatkozhasson a szicíliai közönségnek. Iachini, nem is húzta az időt, egyből a kezdőbe jelölte ’Pipo-t’, ami valljuk meg nem volt meglepő húzás, hiszen a védelmünk az első hat fordulóban hibát-hibára halmozott, és átlagosan 3 gólt kapott meccsenként – a frissítésre tehát nagyon nagy szükség volt hátul. De nemcsak Gonzalez, hanem Munoz is játékra jelentkezett, aki még a nyitófordulóban sérült meg, vele kiegészülve pedig, hirtelen komoly variációs lehetőségei lettek Mesterünknek a védelem összerakását illetően. Iachini végül úgy döntött, hogy ezúttal „megfeledkezik” Terzi-ről és Feddal-ról is, Andelkovic ugyanakkor maradhatott a csapatban, aki tehát Munoz és Gonzalez társaságában igyekezett megállítani a cesenai támadókat. Bár az is igaz, hogy a mérkőzés elején sok dolguk nem volt Pipoéknak, ugyanis a vendégek egyértelműen a biztonságra rendezkedtek be, a palermói térfélre pedig, csak elvétve merészkedtek át. A mieink ellenben komoly nyomás alá helyezték a tavaly még osztálytárs ellenfelüket, és helyzetek sokaságát dolgozták ki. Apró szépséghiba, hogy gólt nem sikerült a meccs elején szerezni, ám a játék mindenképpen biztató volt.

Dybala (fenti képen) például már az első perctől jelezte, hogy őt bizony nehéz lesz ezen a vasárnapon szabályos körülmények között megállítani (sokszor nem is sikerült), Vazquez pedig a tőle megszokott higgadtsággal futballozott. Ejtsünk még szót Ivaylo Chochev-ről is, aki most először került be a Palermo kezdőcsapatába, és ha már esélyt kapott, próbált is vele élni, és nem kezdte rosszul a meccset. Amikor pedig szabadrúgáshoz jutottunk a 16-os előteréből, arra számítottunk, hogy megcsodálhatjuk a bolgár „szupertehetség” bal lábát, ám helyette Dybala csavarta el a labdát – centikkel a kapu fölé. A 33. percben viszont már pontosan célzott „La Joya” balja: egy kis szögletet követően visszakapta a lasztit, és éles szögből, tanítani való módon kilőtte a hosszú sarkot, előnyhöz juttatva ezzel a rózsaszín-feketéket. Dybala a második gólját lőtte az idei szezonban, amivel azt is bizonyította, hogy nehéz helyzetben is lehet a klasszis megoldásaira számítani.

A góltól látszólag megnyugodott a csapat, de az is igaz, hogy a Cesena egyszerűen nem tudott változtatni a felfogásán. A játék képéről, az első félidőről készült statisztika is hűen árulkodott: Bisoli tanítványainak 45 perc alatt egyetlen értékelhető kapura lövési kísérletük sem volt, így a szünetben Dybala meseszép találatával egygólos különbség volt a két csapat között.

Azzal tisztában voltunk, hogy a Cesena valamit változtatni akar majd a második félidőre, de úgy véltük, ezt az újjászervezett védelmünket, nem lehet majd hibára kényszeríteni, mert Munoz, Gonzalez és Andelkovic is magabiztosan futballozott az első játékrészben. Sajnos, nem volt igazunk, mert miután Bisoli pályára küldte Alejandro Rodriguezt, máris komoly lukak keletkeztek hátul, és az 58. percben már csak Sorrentino-nak köszönhettük, hogy továbbra is 1-0 állt az eredményjelzőn. Ezt leszámítva azért abszolút kontroll alatt tartottuk a meccset, egészen a 61. percig. Ekkor Sinisa Andelkovic egy jobb oldali vendég szögletet követően, teljesen ártalmatlan szituációban, a 16-oson belül lerántotta Magnussónt, Damato pedig 11-est ítélt – teljes joggal. Hogy Andelkovic miért játszott a tűzzel, nem tudjuk, de tény: 5 perccel korábban, egy ugyanilyen szituációban ugyanúgy lerántotta Magnussónt a 16-oson belül, ám Damato akkor még nem fújt a sípjába, pedig az az eset is a szeme előtt történt. Könnyen lehet, hogy a két jelenet még a fejében volt a sporinak, és úgy volt vele, hogy a második lerántásért már kénytelen befújni a tizit, Andelkovic-nak meg kiosztani egy sárgát. Miközben mi azon sopánkodtunk, hogy 1-0-s előny birtokában miként lehet ekkora butaságot elkövetni, és ekkora ajándékot adni a Cesena-nak, Rodriguez biztos lábbal értékesítette a büntetőt, a srácok meg a pályán vonták kérdőre Sinisa-t… Mert az egyenlítő gól egyáltalán nem volt benne a találkozóban, ám egy újabb kapitális hiba miatt, elúszott az előny, és kezdődhetett minden elölről. Úgy véljük, Andelkovic örült volna a legjobban, ha a 64. percben Vazquez lövése egy picivel beljebb megy, mert akkor valószínűleg nem a kapufán csattant volna a labda. Így viszont maradt az 1-1, sőt pár perccel később azért kellett elmondanunk egy hálaimát, mert Damato szerencsére érvénytelenítette Rodriguez újabb gólját, amit amúgy valóban lesállás előzött meg. Iachini a 66. percben belenyúlt a meccsbe, és átállt a háromcsatáros játékra: Chochev-et Belotti váltotta, de a játékunk közel sem volt már olyan, mint 1-0-s vezetésnél. Érződött, számunkra létkérdés lenne a három pont megszerzése, ám az utat, a második gól begyötöréséhez, nem nagyon találtuk. Dicséretet ekkor már leginkább csak az ellenállhatatlanul játszó Dybala, a jobb szélen rendkívül sokat felfutó, és mindig előrejátszó Morganella, valamint Rigoni és Vazquezérdemeltek.

(Rigoni (rózsaszínben) ezúttal sem ismert elveszett labdát)

A Cesena, velünk ellentétben elégedettnek tűnt az egy ponttal, és még a februárban látott játékát is elővette, ami inkább hasonlított pankrációra, mint futballra. A vendégek úgy, és ott rúgták le a rendkívül mozgékony Dybala-t, ahol csak tudták, és volt olyan jelenet is, ami után az egész stadion felszisszent. Ekkor már szinte mindenkit az érdekelt, hogy vajon meddig lehet ezt büntetlenül csinálni. Mint kiderült, nem sokáig. Coppola, a Cesena középpályása ugyanis csak túlzásba vitte az ámokfutást, és megmozdulásaival elérte azt a ritka bravúrt, hogy 3 perc alatt két sárgát kapjon. Először a 76. minutumban, nyújtott lábbal csúszott rá Morganella-ra, amiért már önmagában pirosat lehetett volna adni, majd ezt követően Belottit is felrúgta a 16-os előterében. Szerencsére a büntetés nem maradt el, a cesenai 10-es meg mehetett zuhanyozni. Újabb esélyt kaptunk tehát arra, hogy valahogy kicsikarjuk a győzelmet, ám hiába játszott az utolsó 10 percben 10 emberrel Bisoli-legénysége, Iachini talán némileg érthetetlenül, nem igazán mert kockázatot vállalni.

A 82. percben az amúgy teljesen észrevehetetlen Lazaart (fenti képen) hozta le, de a helyére nem támadót, hanem Emersont küldte, aminek lényegében semmilyen jelentősége nem volt. A 88. minutumban végrehajtott Munoz-Makienok cserének viszont már igen, a kérdés csupán az volt, hogy a Mister nem-e várt sokáig ezzel a változtatással. A mieink ekkor egyébként már teljesen beszorították a fekete-fehéreket, és a nagy nyomásnak végül csak meg lett az eredménye: a négyperces hosszabbítás első percében, a nagy kedvvel futballozó Morganella szögletet harcolt ki, ezt pedig Dybala mértani pontossággal varázsolta az előrehúzódó Gonzalez fejére, aki szerencsére nem hibázott, és a védők között a kapuba fejelt.

És amíg a vendégek összeomlottak az idegtől, addig a mieink mennybe mentek a boldogságtól. Iachini-ből kiszakadt a feszültség, és a pályán ünnepelt a hozzá kifutó Sorrentino-val, a többiek meg mind azt a Gonzalezt ölelgették, aki élete első Serie A-s bajnoki meccsén győztes góllal debütált. Most sajnálhatjuk csak igazán, hogy a Costa ricai Pipo sérült volt a szezon első hat meccsén, hiszen a vasárnap látott játékával (és ezt nemcsak a három pontot érő fejese miatt mondjuk!), meg merjük kockáztatni, hogy Vele több pontot gyűjtöttünk volna az előző bajnokikon.

(Pipo Gonzalez (12) az egész meccsen nagyszerűen játszott)

A hátralévő időben már nem történt semmi sem, ha csak azt nem számítjuk, hogy a lefújás után néhány cesenai-nál elszakadt a cérna, és kisebb dulakodásba kezdtek.  Ezzel azonban már senki sem foglalkozott, a lényeg ugyanis az volt, hogy a mieink, ha nehezen is, de valahogy csak megszerezték az első győzelmüket az idei szezonban, és kedvenc csapatunk 2013. április 28.-a után, újra mérkőzést nyert a Serie A-ban. De akár írhatnánk azt is, hogy a sors vasárnap visszaadott valamit abból, amit a Sampdoria elleni nyitányon elvett. Ezúttal ugyanis, nem elbuktunk, hanem nyertünk két pontot a 91. percben.

A győztes gólt jegyző Gonzalez-ről pedig kiderült, hogy a mérkőzés előtti nyilatkozatában nem csak a szokásos udvarias közhelyeket puffogtatta el, hanem a pályán tettekkel is alátámasztotta mondandóját: a ráadásban fejelt góljával máris főhőssé vált Palermóban.

(Iachini-vel madarat lehetett volna fogatni a lefújást követően)