Eredetileg úgy terveztük, hogy ez a mai poszt az ünneplésről fog szólni, ám a csapat, a vasárnap esti produkciójával alaposan elrontotta a hangulatunkat. Feltételezzük, a srácok nincsenek tisztában azzal, hogy blogunk egy jeles alkalmat, konkrétan a negyedik születésnapját ünnepli február 10.-én, mert akkor, Rigoniék remélhetőleg nem ilyen hozzáállással futballoztak volna a Stadio Giuseppe Meazza-ban, mint ahogy tették! A 3-0-ás vereségre nincs mentség, még akkor sem, ha a védelmünk nem is a legerősebb összeállításban lépett pályára! Kilátástalanul, lélektelenül játszottunk, és úgy ajándékoztunk 3 pontot a rossz formában lévő Inter-nek, hogy a hazaiak gyakorlatilag meg sem izzadtak a sikerért! Mindez szomorú, főként azért, mert sokkal szebb ajándékot vártunk a 4. születésnapunkra!

Amikor lefújták az első félidőt, és a kamera ráközelített Fabio Daprelá-ra, minden az arcára volt írva! Valószínűnek tartjuk, hogy a svájci védő is érezte legbelül, hogy roppant halovány teljesítményt nyújtott a csapat a találkozó első 45 percében, ám akkor még volt remény arra, hogy fordulás után lesz valami változás a játékunkban! Mint tudjuk, nem lett, sőt az eredmény szempontjából még kínosabban alakult a második felvonás, ez pedig összességében egy komolynak nevezhető, 3-0-ás vereséghez vezetett. Szívünk szerint, most ennyivel le is rendeznénk ezt az összefoglalót, mert pozitívumot nem nagyon tudunk írni erről a meccsről, de természetesen azért megpróbáljuk mélyebben is elemezni a történteket – még ha nem is esik jól a születésnapunkon ezzel foglalkozni.

Már a mérkőzés elején is meglepve néztük a pályán zajló eseményeket, hiszen abszolút nem értettük azt, hogy miért kezdtük ilyen hitehagyottan a vasárnap esti összecsapást, tudniillik a  győzelmi kényszer nem a mi vállunkat nyomta, hanem sokkal inkább a zsinórban három vereséget elszenvedő, és a 22. fordulót csak a 13. helyről kezdő Interét. Ehelyett azonban, hibát-hibára halmoztunk már az első negyedórában is, az meg talán mindent elmond a csapat játékáról, hogy ez idő tájt talán Morganella volt a legaktívabb palermói. Persze az Inter sem volt meggyőzőbb, bár az már korán kiderült, hogy a Bajoroktól kölcsönvett Shaqiri-vel nem fogunk bírni ezen az estén, hiszen Lazaar-nak, és az ezúttal baloldali védőként szóhoz jutó Daprelá-nak is komoly gondot okozott a honfitárs megállítása.

Amíg 0-0 volt, nem igazán zavart minket a gyenge színvonal – a bökkenő viszont csak az, hogy nem sokáig volt döntetlen. A 16. percben ugyanis, szöglethez jutott az Inter, amelyből rögtön gólt is fejeltek, így csakúgy mint egy hete a Hellas Verona ellen, úgy most is egy sarokrúgás után kerültünk hátrányba. Mivel Guarin teljesen egyedül (nem tudjuk, hogy kinek a feladata lett volna az őrzése…) érkezett a középre ívelésre, természetes volt, hogy ezt képtelen lesz elrontani a kolumbiai, így máris 1-0-t mutatott az eredményjelző! Egyébként érdekesség, hogy az 5. perc tájékán már kaptunk egy figyelmeztetőjelet, ám mégsem tanultunk belőle: akkor, szintén egy baloldalról elvégzett szabadrúgást követően Juan Jesus is lefejelte a védőinket, a próbálkozását azonban még védte Sorrentino, tíz perccel később viszont már sajnos Ő is tehetetlen volt! Azért is volt különösen fájó ez a gól, mert nem akcióból kaptuk, hanem egy pontrúgás után, márpedig erre elvileg fel lehetett volna készülni…

(Guarin-ra jobban kellett volna figyelni, mert Ő szerezte az Inter első gólját)

Kis idő múlva meg volt a lehetőség az egyenlítésre, ám Dybala hiába adott forintos labdát Rigoni-nak, 27-esünk még csak kaput sem talált közvetlen közelről! Ennél a helyzetnél úgy gondoltuk, hogy sikerült ritmust váltanunk, de nem sokkal később kiderült, nem változott semmi sem a játékunkban. Vazquez alig-alig találkozott a labdával, Barreto-t még csak látni sem lehetett a pályán, a középen játszó, januárban igazolt Jajalo pedig képtelen volt labdákat szerezni, és irányítani. Persze hátul sem volt sokkal jobb a helyzet: a kényszerből összerakott védelemben (Vitiello sérülés, míg Andelkovic eltiltás miatt hiányzott) sem Terzi, sem pedig Daprelá nem alkotott maradandót, így Iachini húzásai finoman fogalmazva sem jöttek be. És ha ez még nem lett volna elég, akkor említsük meg azt is, hogy a meccs napján 27. születésnapját ünneplő Giancarlo Gonzalez is nagyon rosszul futballozott, a két szélen robotoló Lazaar és Morganella meg hiába erőlködött, sokat nem tudtak hozzátenni a csapat játékához. Ezek után aligha lehetett azon csodálkozni, hogy 45 perc után az Inter volt előnyben.

(Barreto észrevehetetlen volt szinte az egész meccsen)

A második félidőt ugyan jól indították a mieink, ám hiába volt meg ismét az egyenlítési lehetőség, ezúttal sem éltünk vele. Az 51. percben Dybala, egy remek támadás végén, a kapufáról kipattanó labdát 1 méterről lőtte fölé, így aztán 1-1 helyett továbbra is maradt az 1-0! Ez a jelenet egyébként hűen megmutatta játékosaink koncentrációját ezen az estén, hiszen La Joya ennél jóval nehezebb helyzetből is lőtt már gólt az idei szezonban, most azonban még az üres kaput sem sikerült eltalálnia!

(Ezt hogy lehetett fölé rúgni? Dybala talán már tudja…)

A kihagyott ziccer pedig nem sokkal később meg is bosszulta magát, mert az Inter argentin gólzsákja, Mauro Icardi másodjára (pár perccel korábban 18 méterről fejelt kapufát…) már nem hibázott a túloldalon – mondjuk úgy nehéz is lett volna, hogy Morganella és a többiek méterekre álltak a támadótól, aki így előbb kényelmesen átvette, majd zavartalanul a hálóba is lőtte a labdát!

Ezzel a góllal pedig, el is dőlt a mérkőzés! Mert Iachini hiába küldte pályára azonnal Belotti-t, majd nem sokkal később Rispoli-t és Emerson-t is, ezek a variálások már nem segítettek a csapaton. Az Inter játékosai megnyugodtak a második góltól, és kedvére szőtték az akcióikat a teljesen széteső palermói csapattal szemben, mi meg szép csendben elkönyveltük magunkban a vereséget.

De hogy még fájóbban érjen véget ez az este, arról két újabb, számunkra negatív momentum gondoskodott: az egyik, hogy Gonzalez (fenti képen) összeszedte szezonbéli negyedik sárga lapját, ami miatt kihagyja majd a Napoli elleni meccset, a másik kellemetlen jelenetet meg egy újabb hazai gól jelentette. A 88. percben ugyanis, Guarin hátrányból is lefutotta Daprelá-t, majd miután megszerezte a labdát, még pontosan is centerezett, az érkező Icardi pedig Pipo-t lefejelve megszerezte önmaga második, és csapata harmadik gólját. Így vált tehát teljessé az összeomlásunk a mérkőzés végére, amely után megállapíthattuk, hogy a sokat kritizált Sinisa Andelkovic mégiscsak nagyon hiányzott a baloldali védő pozíciójából, igaz, a jobb oldalról hiányzó Roberto Vitiello hiányát is legalább annyira éreztük vasárnap.

(Íme a kegyelemdöfés: Icardi fejjel is eredményes volt a hajrában)

A hármas sípszó igazi megváltás volt a számunkra, ugyanis előzetesen nem hittük volna, hogy ezen az estén még a Juve-Arénában látott teljesítményünket is képesek leszünk alulmúlni. A 3-0-s végeredmény viszont önmagáért beszél, és noha szomorú ezt leírni, de el kell ismernünk: az Inter teljesen megérdemelten nyerte meg a találkozót. A meccs végén pedig, már Daprelá arcát sem kellett látnunk ahhoz, hogy döbbent tekinteteket lássunk. Elég volt, ha tükörbe néztünk!

4 évesek lettünk!

Bár a csapat igyekezett minden erejével elvenni a kedvünket az ünnepléstől, teljes mértékben mégsem sikerült! Mert azt a tényt, hogy idén februárban 4 évesek lettünk, nem változtathatja meg egy balul elsült mérkőzés, maximumom beárnyékolja egy picit. Bizony, a február 10.-ei dátum, ünnepnap az Ungherese Palermo Blog életében, hiszen 2011-ben ezen a napon indult útjára az oldal, azóta pedig  nagyon sok mindenen mentünk már keresztül – együtt. Az elmúlt négy évben több felületen is dolgoztunk a kollégákkal, és a maival együtt összesen 362 poszttal örvendeztettük meg a rajongóinkat, amelyekben egyaránt voltak negatív és pozitív hangvételű írások is. Például gondoljunk csak a rosszul sikerült 2012-2013-as szezonra, amelynek végén kedvenc csapatunk kipottyant a Serie A-ból, vagy emlékezzünk a tavalyi B-ligás bajnoki címre, amelyet egy hihetetlenül hosszú bajnokság után sikerült megnyernünk! Ezekben az időkben nem volt könnyű kitartani a csapat mellett és folytatni a blogolást, ám mi mégis megtettük, és a posztjainkkal igyekeztünk hétről-hétre igazi kedvet csinálni a Palermo-meccsekhez. Ugyanakkor férfiasan bevalljuk azt is, hogy sokszor még mi magunk sem hittünk benne, hogy van értelme ezt az oldalt működtetni, éppen ezért idén januárban egy szavazást szerveztünk olvasóink körében, amely a folytatásról volt hivatott dönteni. Nos, örömmel mondhatjuk, ezt az „időközi választást” is túléltük, ugyanis a szurkolóink és az olvasóink egyértelműen felhatalmazást adtak Nekünk a folytatásra, amelyet ezúton is nagyon szépen köszönünk még egyszer!

És ha már így alakult, akkor igyekszünk a jövőben is meghálálni a bizalmat: remélhetőleg a következő években is sikerül megannyi poszttal és rengeteg hírrel ellátni azokat az olvasókat, akik akár csak egy percet is szánnak ránk az életükből, s felkeresik elérhetőségeinket. Apropó: ha már az elérhetőségeinket említjük, akkor érdemes továbbolvasni az alábbi sorokat, hiszen a negyedik születésnapra több meglepetéssel is készültünk, csak azért, hogy még inkább emlékezetessé tegyük ezt a szép évfordulót. Az első fontos dolog, hogy egy rövidebb kitérő után, a mai naptól kezdve visszatérünk a taccs.hu felületre, amelynek a formázását már hetekkel ezelőtt elkezdtük építgetni, pontosan azért, hogy ezen a jeles napon, egy teljesen megújult felület fogadja majd az olvasóinkat, ahol még az elmúlt másfél évben írt alkotások (a B-ligáról született posztok) is visszakereshetők. Remélhetőleg mindenkinek tetszik majd az új sablonunk, mint ahogy abban is bízunk, hogy a kissé hosszúra nyúlt átmeneti időszak után, végre megtaláljuk az állandó helyünket, ahol zavartalanul és a saját igényeink szerint (nem mindenhol volt így!) folytathatjuk a megkezdett munkát! Terveink közt szerepel egy sokkal egyszerűbb komment-rendszer kialakítása is, mert szeretnénk, ha a posztjainkhoz itt is könnyedén hozzá tudnátok majd szólni a jövőben! Szintén az újítások közé tartozik majd, a már több mint 150 követővel (reméljük, hamarosan elérjük a 200-t is!) rendelkező Facebook-oldalunk arculatának megújulása is, amelyet Monyox kollégám végez majd el a napokban. Természetesen, a tavaly nyáron útjára indított, ám ez idáig még nem olyan népszerű Twitter-oldalunkon is látható lesz majd némi változtatás, hiszen a csapattal kapcsolatos fontosabb fejlemények, itt is követhetőek lesznek továbbra is, sőt nem tartjuk kizártnak azt sem, hogy hamarosan egy újabb közösségi felületen is megjelenik majd a blogunk, erről azonban még ideje korán volna beszélni!

Summa summarum, rengeteg ötlet kavarog még a fejünkben, amelyekből igyekszünk minél többet meg is valósítani az elkövetkezendő időszakban, most azonban álljunk meg egy percre, nézzünk egy kicsit magunk mögé, majd miután befejeztük a nosztalgiázást, koccintsunk a jeles alkalomra: NÉGY ÉVESEK LETTÜNK! És mindezt nem élhettük volna meg a palermói csapat, valamint a lelkes szurkolóink és olvasóink nélkül, akiknek ezúton is köszönjük az elmúlt négy esztendőt, remélve, hogy a jövőben is velünk lesztek, és továbbra is együtt követjük majd a rózsaszín-feketében futballozó labdarúgók teljesítményét!

Buon Compleanno Ungherese Palermo Blog!!!

 Palermo-Napoli

Szombat este (kezdés 20 óra 45 perc) újabb hatalmas feladat vár kedvenc csapatunkra, hiszen egy igazi déli rangadót rendeznek majd a Barbera-ban. A vendég, a dobogó harmadik fokán álló Napoli csapata lesz, akik a 2015-ös naptári évben 7 győzelem mellett (Olasz-kupa meccseket is figyelembe véve) mindössze egy vereséget szenvedtek (Juventus 1-3) el, és a jó szereplésnek köszönhetően már csak 4 pontra vannak a második helyen tanyázó rómaiaktól. Rafa Benitez tehát szépen összerakta egyik legfőbb riválisunkat, ugyanakkor az is tény, hogy a neheze még csak most jön a nápolyiaknak, hiszen a jövő héten már az európai kupaporondon (a török Trabzonsporral találkoznak) is bizonyítaniuk kellene majd Hamsikéknak. Persze ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ellenünk tartalékosan állnának fel, így aztán pokolian nehéz 90 perc előtt állunk! Remélhetőleg, a srácok hamar kitörölték az emlékezetükből a vasárnapi szenvedést, és szombaton már újra azt az arcát mutatja majd a csapat, amelyet két-három meccs kivételével az egész szezonban mutatott! Annyi bizonyos, hogy Gonzalez eltiltás miatt nem játszhat, Andelkovic viszont visszatérhet a védelembe, amely várhatóan még így is továbbra is erősen tartalékos lesz majd. A két csapat egyébként, az ősszel egy remek 3-3-as döntetlent játszott egymással a San Paolo-ban, ami talán most sem lenne rossz eredmény számunkra, de amondóak vagyunk, hogy igenis merjünk nagyot álmodni, és higgyük el, hogy képesek lehetünk legyőzni déli riválisunkat!