Nagyot változott a világ 6 nap leforgása alatt! Alig egy héttel ezelőtt ugyebár, nem igazán voltunk elragadtatva kedvenc csapatunk teljesítményétől, mondván a bajnokságban bukdácsoló Inter otthonában sima 3-0-s zakót kapni, mégsem kellett volna, szombaton azonban szerencsére már eszünk ágában sem volt a múlt heti kudarc! És hogy miért? Hát, csak azért, mert Giuseppe Iachini legényei valóságos örömfutballt bemutatva, 3-1-re intézték el a dobogón álló Napoli-t, amivel egyértelműen feledtették az Inter elleni botlást. Mindazonáltal a nápolyiak legyőzése további két dolgot is bizonyított: az egyik, hogy a srácok bárki ellen, bármire képesek az idei szezonban, a másik pedig, hogy a Renzo Barbera Stadion ismét kezd igazi oroszlánbarlanggá válni, ahol minden csapatnak fel kell kötnie azt a bizonyos felkötni valót!
Hogyan lehet méltóképpen megünnepelni és emlékezetessé tenni a Valentin-napot? Bizonyára, sok szerelmes pár törte a fejét szombaton azon, hogy mivel lepje meg a kedvesét, és milyen közös programot szervezzenek erre a jeles alkalomra, ám úgy véljük, a legjobban mégiscsak azok jártak, akik nem egy éttermet, egy mozifilmet, vagy egy wellness szállodát választottak Valentin-napi programként, hanem a Palermo-Napoli A-ligás bajnoki meccset! No, igen, a Nápoly-szurkolóknak egész biztosan más a véleménye erről, mi azonban még mindig mosolyogva, és boldogan gondolunk vissza a Serie A 23. fordulójának szombat esti derbijére! Mert ez a mérkőzés, valószínűleg bekerül majd a karácsonykor elővett Palermo-klasszikusok közé is!
Pedig a meccs előtt volt okunk tartani a déli rangadótól, hiszen a nápolyiak nagy formában, zsinórban hat győzelemmel a hátuk mögött érkeztek a Barbera-ba, a mieink meg épp a legutóbbi fordulóban hullottak szét atomjaikra, és kaptak egy már-már megalázó hármast a milánói kék-feketéktől. És ha ez még nem lett volna elég, akkor ott volt Giuseppe Iachini meglepő döntése is, aki a hosszú Palermóban töltött edzői pályafutása során először, négy védővel állt fel, részint Gonzalez eltiltása, és részint Vitiello valamint Morganella megbetegedése miatt. És hogy ez mit jelentett a gyakorlatban? Hát csak annyit, hogy középen az eltiltását letöltő Andelkovic, és a már múltkor is bevetett Terzi nézett farkasszemet Higuainékkal, míg a jobb oldalra a januárban megszerzett Andrea Rispoli került be, a baloldali védő pedig Achraaf Lazaar lett, akinek így kevesebb szerep jutott a támadásoknál. De nemcsak a hátsó sorban találtunk új embert, hanem elől is, ugyanis a Bolzoni, Rigoni, Barreto középpályás sor előtt, és a Vazquez-Dybala támadóduó mellett, ezúttal a Firenzében duplázó Robin Quaison (lenti képen) is szerephez jutott.
Új, eleddig még nem látott 4-3-2-1-es formációban kezdte tehát a csapat a találkozót, ám ez egy cseppet sem látszott a játékon. Iachini fiai olyan fegyelmezetten és határozottan tették a dolgukat, mintha mindig ilyen felállásban játszottak volna, így aztán a Mester húzásai remekül bejöttek szombat este. Persze, elismerjük, hogy szerencse is kellett ahhoz, hogy még inkább elkapják a fonalat a mieink, hiszen nem mindennap lehet 39 méterről gólt rúgni a Nápolynak. Achraaf Lazaar viszont megmutatta a 14. percben, hogy miként kell meglepni Valentin-napon Rafael kapust, aki nem is tudta hárítani a távolról megeresztett pattogós bombát. Ezzel, a kissé potyaízű találattal tehát hamar előnybe kerültünk, a marokkói balhátvédnek meg ez volt élete első A-ligás gólja, amit valószínűleg soha sem fog elfelejteni.
Noha 1-0 után a vendégek azonnal ritmust váltottak, helyzetekig nem nagyon jutottak el. Méghozzá azért, mert Rigoni-ék már a pálya közepén igyekeztek megakadályozni Hamsikékat az akciók vezetésében, mint ahogy a hátul játszók is majdhogynem hiba nélkül futballoztak. Külön dicséretet érdemel Andrea Rispoli, aki kiválóan futballozott a védelem jobb oldalán, és ne feledkezzünk meg Claudio Terzi-ről sem, aki szintén meglepően jól teljesített. És amíg a vendégek csak erőlködtek, addig a hazaiak szebbnél-szebb ellenakciókkal operáltak. A 23. percben például már 2-0-t is mutathatott volna az eredményjelző, ám hiába adott Vazquez gólpasszt Bolzoni-nak, a középpályás mellélőtte a ziccert. Gyanítjuk, ha Quaison vagy Rigoni került volna ilyen helyzetbe, akkor meg lett volna a második találat is, így azonban maradt az egy gól a két csapat között. Vazquez megmozdulásai mindenesetre már ekkor élményszámban mentek, bő tíz perccel később pedig, a gólszerzők közé is feliratkozott az argentin. Történt ugyanis, hogy Quaison remekül hozta ki a labdát a saját 16-osának előteréből, majd kiválóan indította az amúgy szintén nagy kedvvel futballozó Dybala-t, aki remekül tálalt Vazquez elé, El Mudo pedig ballal a kapu jobb oldalába bombázott.
Mintaszerű akció volt, amely az egyre inkább kedvenccé váló Quaison-tól indult, hogy aztán a befejezés már maradjon a sikerkettősre, vagyis Dybala-ra és Vazquez-re. Ezt a gyönyörűen megrajzolt támadást egyébként, akár tanítani is lehetne az iskolákban, mondván, ennyire egyszerű gólt lőni – ha van két-három klasszis a keretben! 36 perc játék után tehát, már 2-0-ra vezettünk, Rafa Benitez feje meg egyre vörösebb lett. Nem is csoda, hiszen a nápolyiak hiába igyekeztek még jobban, nem tudtak kifogni a nagyon nagy napot kifogó palermói csapaton. A félidő hajrájában Sorrentino még bravúrral védte Higuain próbálkozását, ezt követően pedig, le is telt az első negyvenöt perc, amely minden szempontból csodálatosan alakult számunkra! A szünetben jó volt látni, hogy a rengeteg rózsaszín-feketébe öltözött szurkoló, örömittasan és mosolygósan beszélget, ami mondjuk 2-0-s hazai vezetésnél nem is meglepő!
Ugyanakkor egy félidő még hátra volt az összecsapásból, és a közelmúltban több olyan meccsnek is a részesei voltunk, amelyen vagy a mieink (például pont Nápolyban vagy Firenzében), vagy az éppen aktuális ellenfelünk (decemberben az Atalanta) felállt kétgólos hátrányból. Szerencsére ezúttal nem történt ekkora fordulat a térfélcserét követően. Mert hiába jött ki minden-mindegy alapon a Napoli, közelebb nem került a döntetlenhez. Bár Callejón szabadrúgásánál és De Guzman újabb lövésénél volt némi izgalom, az eredmény nem változott. Mondjuk a 63. percben nem bántuk volna, ha változik, mert Vazquez megszerezhette volna önmaga 2. és csapata 3. gólját is, lövését azonban Rafael a kapufára tolva mentette. A találkozó ezen szakaszában érezhető volt, hogy egyre több lehetőségünk van arra, hogy végképp lezárjuk a három pont sorsát, amit a 65. minutumban meg is tettünk, méghozzá ismét egy tanítani való akció végén! Dybala forintos labdát varázsolt barátja, Vazquez fejére, aki nem kapura bólintott, hanem nagyon okosan középre fejelt, az üresen érkező Luca Rigoni pedig köszönte szépen a passzt, és háromra növelte a különbséget. A nyáron igazolt Rigoni amúgy, nagyon megérdemelte ezt a gólt (ez már az ötödik találata volt az idei szezonban), hiszen szombaton is a csapat egyik legjobbja volt, azt viszont sajnálhatjuk, hogy Luca az 59. percben sárgát kapott, ami miatt ki kell majd hagynia a következő meccset.
(Rigoni remek gólt szerzett, a Lazio ellen viszont nem lehet majd ott a pályán)
Újabb szenzációs gólt szereztek tehát a srácok, 3-0 után pedig majdnem felrobbant a stadion az örömtől! Hiába no, régóta várt mindenki arra, hogy megleckéztessünk egy igazán nagy csapatot a Barbera-ban, mert ez, eddig hiányzott (a Roma, a Sampdoria, és az Inter ellen döntetlen, a Lazio ellen pedig súlyos vereség) az idei szezonból! A Napoli-val szemben azonban most végre kijött a lépés! A srácok, a harmadik találat után már-már örömfutballt mutattak be, a gólt jegyző és gólpasszt adó Vazquez pedig szinte azt csinált a pályán a labdával, amit csak akart! El Mudo szombati teljesítményéről kizárólag szuperlatívuszokban lehet beszélni, és noha korábban sok értékes labdarúgót láttunk már Palermóban játszani, úgy véljük, Vazquez talán még a korábbi sztárjainktól is nagyobb kincs, így annak külön örülhetünk, hogy kedvenc 20-asunk nemrégiben hivatalosan is szerződést hosszabbított 2019-ig! Reméljük, sokszor láthatunk még a szombatihoz hasonló játékot Vazquez-től, akit egyébként Giuseppe Iachini is megünnepeltetett: a 78. percben ugyanis lehívta a pályáról Franco-t, méghozzá azért, hogy mindenki – többek közt még az otthon fotelben ülők is – felállva tapsolják meg a meccs legjobbját.
(Vazquez-nek talán fél szemmel is ment volna szombaton!)
Bár a hajrában szinte a semmiből, Gabbiadini révén még szépített a Napoli, ez már csak arra volt jó, hogy ne fulladjon unalomba a meccs utolsó tíz perce. A nápolyiak becsületére váljon, hogy még megpróbálták a lehetetlent, ám ezen az estén csak egy csapat volt a pályán – az meg a szicíliai volt! Bolzoniék végig fegyelmezetten, nagy kedvvel futballozva végül is magabiztosan intézték el a bajnokság egyik vitathatatlanul legjobb csapatát, a Napoli-t, és ezzel a három ponttal nemcsak feledtették a múlt héten nyújtott halovány produkciót, hanem szereztek egy nagyszerű estét mindnyájunknak! Ráadásul így még az Európa-Liga indulást jelentő helyekről is tovább álmodozhatunk, hiszen az 5. pozícióban lévő Lazio-tól, akikkel egyébiránt a következő fordulóban találkozunk, mindössze 4 pontra vagyunk.
Akik tehát, úgy döntöttek szombaton, hogy inkább megnézik a Serie A déli rangadóját, aligha bánták meg: ez a kilencven perc tényleg egy örökké emlékezetes esti program volt, amely még meglepetés(eke)t is tartogatott! De hát a Valentin-napnak pont ez a lényege!
Lazio-Palermo
Mint már fentebb utaltunk rá, a következő fordulóban egy nagyon fontos bajnoki mérkőzés vár ránk. A Serie A 24. fordulójában ugyanis, ahhoz a Lazio-hoz (kezdés: vasárnap 15 óra) látogatunk, akik jelen pillanatban a tabella 5. helyét foglalják el, de csak négy ponttal gyűjtöttek többet, mint a mieink. Egy esetleges idegenbeli bravúr-győzelemmel tehát ténylegesen bejelentkezhetnénk az Európa-Liga indulást jelentő helyekért, minden más esetben viszont továbbra is lőtávolon kívül maradnánk. A Lazio az ősszel igencsak nagy verést mért ránk a Barbera-ban (ki ne emlékezne arra a csúfos 0-4-re…), így aztán lenne miért visszavágnunk a Sasoknak! Mondjuk az számunkra jó hír, hogy az akkor mesterhármasig jutó Djordjevic ezúttal biztosan nem talál majd a kapunkba, mint ahogy a brazil Felipe Anderson is hiányozni fog eltiltás miatt, ám Miroslav Klose, Stefano Mauri vagy Antonio Candreva még így is extra minőséget képvisel. Stefano Pioli együttese egyébként a legutóbbi játéknapon idegenben tudott győzni az Udinese vendégeként, előtte viszont kétszer is kapituláltak, ugyanis sem a Genoa, sem pedig a Cesena ellen nem termett pont a rómaiaknak. Nem mellettünk szól, hogy az utolsó hat, Olimpico-ban lejátszott bajnokiból egyet sem tudtunk megnyerni a Lazio ellen, és sajna még 2015-ben sem ünnepelhettünk idegenbeli sikert. Egyszer viszont minden sorozat megszakad, így reméljük, pont a tavasz egyik legfontosabb meccsén tudunk majd vendégként győzni. Luca Rigoni eltiltás miatt nem lesz bevethető, Giancarlo Gonzalez azonban visszatérhet a csapatba.