Néha olyan érzésem van, mintha a csapatot Zampa bácsi befizette volna a vidámparkba, és a srácok felültek volna a hullámvasútra. Olyan, hogy kiegyensúlyozott teljesítmény, jóideje nem létezik a rózsaszínfeketéknél. Szóval ha valaki fogadni akarna akármelyik Palermo-meccsre, ne tegye!!! Ez a csapat simán sarokba tudja szorítani akármelyik élmezőnyhöz tartozó csapatot, hogy aztán rá 7 napra, a Barberában egy kiscsapat jól lealázza. Ha már itt tartunk…

Az Inter ellen volt egy csúnya 3:0 a Meazzában. Ez nem AZ az Inter, mögöttünk vannak (voltak), csetlenek-botlanak, de ok, nem tragédia, belefér az ilyen.

Kérdés, képes-e a csapat megújulni, és a Napoli ellen újratöltve pályára lépni… Sikerült, a vége egy szép 3:1-es győzelem, és hát akárhogy is nézzük, De Laurentiis fiai dobogóra vágynak, szóval maximális elismerés a csapatnak!

Következő erőpróba a Lazio vendégeként, az Olimpicóban. Az őszi hazai 0:4-es szégyen még mindig fáj, ha eszünkbe jut, itt a lehetőség a javításra, a revansra. Az újabb kérdés, vajon a csapat ezúttal melyik formáját „veszi elő”? A sorminta alapján jönne a lelketlen összezuhanás, az elképzelés nélküli tilitoli, de itt az esély megmutatni, hogy nem csak hazai pályán tudjuk összekapni magunkat, hanem idegenben is sikerülhet bravúros eredményt elérni. Jól kezdtünk, ment a csapat 0:1-re, de a középpálya súlytalansága, a védelem töketlenkedései miatt nem csoda, hogy pont nélkül távozott a csapat az Olimpicóból. Mintha nem hittük volna el, hogy van keresnivalónk Rómában.

Na, de ezek után legalább kicsit hátradőlhettünk, hogy lement az Inter, a Napoli, a Lazio, most akkor kicsit visszafogottabb ellenfelek következnek, Empoli otthon, Cesena idegenben. A Barberában a toszkán kék-fehérek? Kötelező hazai győzelem, muszáj behúznunk a 3 pontot, ha el akarunk érni valamit ebben az idényben. Mármint a bennmaradáson kívül… Az odavágó után ezúttal is muszáj volt elismernünk, hogy az Empoli masszív egy csapat, példát lehet róluk venni fegyelmezettségben, hajtásban, agresszivitásban. Jól felkészültek a Palermo játékából, bár nem állította őket különösebb fejtörő elé Mr. Iachini. Apropó, Iachini. Minden tisztelet és elismerés a misteré, hiszen neki (is) köszönhetjük, hogy visszakerültünk az élvonalba, hogy most ott vagyunk ahol, de fordulóról-fordulóra muszáj megállapítanunk, hogy nem ő az a tréner, akivel a csapat kimagasló teljesítményt (EL/BL-indulás) érhet el. Beppe Iachini frappánst választ adott a teljesítményével azokra a hangokra, akik azt szajkózták, hogy ő másodosztályú edző, aki az élvonalban nem tud megragadni és rendre elbukik.

Ugyanakkor be kell vallani azt, ami nyilvánvaló, az edző nem egy nagy stratéga. Ha visszagondolunk, hogy eddig hányszor húzott valami meglepőt a szezon folyamán… 1 ilyen lépésre emlékszem, amikor sérülések/eltiltások miatt 4 védővel állt fel a csapat. Különben a taktikáját 2 mondatban fel lehet vázolni. 3-5-2 felállás, elől Vazquez meg Dybala megpróbál összehozni valamit, ha nem sikerül, bemegy Belotti az utolsó pár percre, hátha neki sikerül, azonkívül csak biztonsági cserék, esetleg sérülések miatt, vagy ha valaki kritikán alul teljesít, azt lekapja a pályáról. Ennyi. Természetesen nem tudjuk, hogy mi történik az öltözőben, hogy az elnök mondja-e meg a taktikát, amit éjjel megálmodott, ezt nem tudjuk, csak azt írom le, amit hétről-hétre látni lehet a Palermo meccsein. Azt viszont muszáj hozzátennem, hogy az elsődleges célkitűzést (bennmaradás) túlteljesíti a csapat, és ez mindenképpen Iachini érdeme is, tehát alapvetően elégedettek lehetünk. Viszont ahogy mondják, evés közben jön meg az étvágy, és amikor a 7. hely környékén voltunk, feltűnt a horizonton az EL-indulás álomképe. Természetesen még bármi megtörténhet az idény során, akár oda is érhetnénk, viszont ha reálisan nézzük a dolgokat, akkor ezzel a kerettel, Iachini mester irányítása mellett a középmezőnyben való szezonzárás a reális. Ugyanakkor, ha tényleg az EL-indulás a cél, akkor az olyan meccseket, mint az Empoli elleni, kíméletlenül be kell húznunk, mert ez a 0:0 újabb elvesztegetett 2 pontot jelent.

A vasárnapi ebédhez a „Jó ebédhez szól a nóta” rádióműsor helyett a Cesena elleni meccs fogja szolgáltatni a háttérzenét, hiszen 12:30-as kezdéssel kerül sor a csikóhalak vendégeként. Nem, nem elírtam, csikóhalak… Nem túl szerencsés választás, olyan… Aranyosnak hangzik… Meg elég belegondolni, hogy a palermói sasok a cesenai csikóhalak ellen. Mindenesetre nagyon remélem, hogy a srácok ha nem is sasokként, de minimum oroszlánokként fognak küzdeni az idegenbeli győzelemért.

Befejezésül még annyit mondanék, hogy végignézve az utolsó meccseinken, fejezzük be az álmodozást, gondolkodjunk reálisan, és mindig a következő lépéssel/meccsel törődjünk. Hiába nézegetjük a tabellát meg számolgatjuk a pontokat, azokat csak a pályán lehet növelni, az elszámolás meg úgyis az utolsó forduló után fog megtörténni.