…azaz Nem a modern focira! Miért kapta ezt a címet a poszt? A fenti kifejezést az olasz ultrák használják, de ugyanúgy megvan az angol megfelelője (Against modern football). Az egész a jelenlegi foci pénzorientáltságára és az ebből adódó folyamatokra, illetve azok kritizálására és elutasítására utal. Nem szándékozom ennek a témának az összes területét kielemezni, ebben az írásban inkább a „zsoldos-jelenség”-gel, mint olyannal foglalkoznék.

Ugyanakkor pár mondatban nézzük csak meg, mi is jellemzi a „modern futballt” a fenti „zsoldos-jelenség” mellett. Dráguló jegyárak, teljes kontroll, „vénaszkenner”, szurkolói kártya, beléptetőrendszer, hiéna ügynökök/menedzserek, hagyományos szurkolók stadionból való kiszorítása, arab sejkek/orosz miliárdosok megjelenése, profitorientáltság, pénzpénzpénz, a gazdag „nagycsapatok” még gazdagabbak lesznek, a kisebb csapatok könnyedén eltűnhetnek a süllyesztőben, ja és pénz… Mondtam már?

Nézzük csak meg 2 konkrét példán keresztül, hogy hogy is működik ez a zsoldos-téma. Van egy olyan olasz szó, hogy „mercenario”. Azokra a játékosokra használják, akik úgy cserélgetik a klubjaikat, mint más az alsóneműjét, mindig odaszerződnek, ahol több pénzt ígérnek nekik.

Mi van, Munoz? Be ne hu…zz!

Ezequiel Munoz. A klub megvette 2010-ben, húszévesen 4,6 millió euróért. Tehetséges védőnek tűnt, olyan, akiben megvan a potenciál, hogy egyszer majd akár az argentín válogatott alapembere legyen. Türelemmel volt iránta az elnök, az edző, a társak, a szurkolók. Aztán ahogy egyre halmozta a nagyobbnál-nagyobb hibákat a pályán, amelyeken pontok mentek el, úgy kezdett a türelem és a bizalom csökkenni. Bevallom, nekem is sokszor Ezequiel volt a célpontom, sokat kritizáltam, de úgy gondolom, nem alaptalanul. Jóideig egységesen az volt a szurkolók véleménye az argentín védőről, hogy az ő szerződtetése totális melléfogás, és mihamarabb meg kellene tőle szabadulni. Aztán valami történt, és bár továbbra is becsúszott néhány hiba a játékába, de egyre kiegyensúlyozottabb teljesítményre volt képes.

Kezdte beváltani a hozzáfűzött reményeket, és a tavalyi, másodosztályú szezonra már stabil alapembere lett a csapatnak, olyan, akire hosszútávon szükségünk lehet. Én sem ostoroztam már (olyan gyakran, mint korábban;). A csapat és az edző is kifejezte a bizalmat Munoz irányában azzal a gesztussal, hogy ő lett a csapatkapitány-helyettes Barreto mellett. Az ember naivan azt gondolta, hogy eljött az idő, amikor a játékos meghálálja a bele fektetett bizalmat, energiát, pénzt, amikor valójában a csapata hasznára lehet, amikor már sikerült kivívnia a szurkolók elismerését. Van az a mondás, hogy oda nem sz..unk, ahol enni kapunk.” Na, Munoznak pont eszerint sikerült cselekednie, húzta halasztotta a szerződéshosszabbítás aláírását, ő menni akar, neki már kicsi a Palermo, ő már „nagycsapatnál” akar játszani. A végén aztán az összes hírbe hozott klub visszalépett, és úgy tűnt, hogy Ezequiel sok szék között a pad alá fog ülni, amikor a Sampdoria megkönyörült rajta, és kölcsönben elvitte tavaszra.

Ezequiel, a Palermo-szurkolóknak nem az fog eszébe jutni Rólad a jövőben, hogy mit tettél a klubért, hanem az, hogy hálátlan, sunyi módon fordítottál hátat. Amikor visszatérsz a Barberába, senki sem fog Téged szeretettel fogadni. Ki fognak fütyülni. De Neked valószínűleg ez is mindegy.

Edgar Barreto – a kapitány. Hasonló a története, mint Munozé, azzal a különbséggel, hogy 4 évvel ezelőtt ő már kiforrott labdarúgóként került Szicíliába az Atalantától. 5,3 millió euró volt az ára, a klubvezetők pedig 4 éves szerződést kötöttek vele. Ő viszonylag gyorsan megtalálta magát rózsaszínfekete mezben is, és a kezdetektől stabil tagja volt a kezdő 11nek. Eleinte úgy tűnt, hogy olyan játékosa lesz a Palermónak, aki a klub történetében nyomot fog hagyni maga után. Miccoli távozása után megkapta a csapatkapitányi karszalagot, és úgy tűnt, hogy sikerül egyre inkább vezéralakká válnia és összerántania a csapatot.

Azt ott a karodon, át kéne adni valaki másnak, aki jobban értékeli!

Az elsőosztályból való kiesés után nem lépett le, mint annyian, hanem maradt, és visszavezette a csapatot a Serie A-ba. Ezzel pedig kivívta a szurkolók elismerését, azzal a nyilatkozatával pedig még inkább, hogy jól érzi magát Palermóban ő is meg a családja is, és úgy tervezi, hogy a rózsaszín mezen kívül mást nem fog már viselni karrierje során. Szép nyilatkozatok, szép gesztus a címercsókolgatás is, csak éppen ezek mögött nincs semmi valós érzelem, ha csak a pénz a mérvadó. Márpedig Barreto is elkezdett variálni, hiába a sok szívhezszóló nyilatkozat, nem tetszett neki a szerződéshosszabbítás gondolata. Igen, muszáj hozzátenni, hogy a klub sem ígért neki fizetésemelést, hiszen idén júliusban tölti be a 31. életévét, sőt állítólag valamivel kevesebb fizetést ajánlottak neki a karrierje utolsó éveire. Viszont nem horribilis összegekről van szó, nem fizetésfelezésről, és hát az ügy kipattant, Barreto már nem akar maradni, a szurkolók megtalálták, és hát Edgar felesége sem a megfelelő időben, helyen és módon nyitotta ki a száját, hiszen vitába szállt a felháborodott szurkolókkal valamelyik közösségi portálon, és hát nem éppen frappáns érvekkel védte férjurát. Egészen pontosan azt hozta fel Edgar védelmében, hogy ennyi idősen már a két gyerekük jövőjére is gondolniuk kell… Szegény Barretoné meg is kapta a szurkolóktól, hogy a milliós fizetésnek köszönhetően talán nem fog nyomorogni a család. Őt szintén a Sampdoria vinné.

De nézzük csak meg, hogy mennyivel lenne neki jobb a Sampnál, mint szeretett (?) Palermójában. Mivel nagy valószínűséggel (ahogy a feleség reakciójából is egyértelmű) a pénz a mozgatórugó, minden bizonnyal Genovában magasabb fizetést kapna. Ugyanakkor azon tények miatt, hogy a Samp nem „nagycsapat”, nem tartozik az európai elithez, a tulaj nem valami pénzszóró sejk, Barreto nem sztárjátékos és lassan kiöregedőben van, meglehetősen valószínűtlen, hogy hatalmas különbség lenne a Samp illetve a Palermo által kínált összegek között. Ugyanakkor leszögezném azt is, hogy nem kívánok Barreto zsebében turkálni illetve a pontos összegek ismerete híján ezek csak találgatások, egyszerűen csak próbálom megtalálni a választ arra a kérdésre, hogy ha Barreto olyan jól érzi/érezte magát Palermóban, akkor miért lenne jobb neki a Sampdoria színeiben játszani. A másik lehetséges ok az EL-ben való indulás lehetősége. Ez viszont még nem 100%-osan biztos a Sampdoria szemszögéből, az csak egy dolog, hogy jelenleg előbbre vannak a tabellán, mint a Palermo, viszont mind az őszi mérkőzésen, mind a visszavágón egyértelmű volt, hogy a két csapat egy súlycsoportban van. Természetesen ez igaz Munozra is. Ezequiel „nagycsapatot” akart, Sampdoria lett. De tegyük fel, ha nem lép vissza a Milan? Akkor jobb helyzetben van? Ez a Milan már csak árnyéka a régi önmagának.

Csak ennyi kellett volna… Világos beszéd.

Összefoglalva a fenti gondolatokat:

1. Csak a pénz számít, olyan, mint klubhűség, manapság már csak elvétve van… Di Natale-Udinese, Del Piero-Juventus, Totti, Daniele De Rossi-Roma, Pellissier-Chievo hogy csak párat említsek a Serie A-ból. Az ilyen kihalófélben levő bengál tigriseket meg kell becsülni, de ezt a szurkolók is tudják.
2. El lehet válni így is meg úgy is. Vajon egy Amaurit miért nem fütyülnek ki a Barberában? Nem, nem azért, mert szép összeget kaptunk érte. De vegyünk egy kisebb értékű labdarúgót; Nocerinót miért nem fütyülik ki a palermói szurkolók? Mert távozni lehet így is meg úgy is.
3. A szurkoló sem hülye. Hiába a mellébeszélés, a „gyerekek jövője”, a szurkoló nem hagyja magát átverni. És itt hibázott nagyot Barreto illetve Munoz, hogy annyira nem tisztelték meg a szurkolókat, hogy összehívjanak egy szánalmas sajtótájékoztatót, hogy legalább megpróbálják elmagyarázni, hogy miért is akarnak távozni. Ehelyett maradt a sunnyogás, a mellébeszélés meg a szurkolók hülyítése. Apropó, Barreto. A történtek után az lenne a minimum, ha átadná valakinek a kapitányi szalagot. Eddig ez nem történt meg…
4. Az ügynökök és menedzserek uralják a terepet. Sokszor ők mozgatják a szálakat a háttérből, a játékosok meg hagyják magukat behülyíteni. Mondjuk aki hagyja magát, az meg is érdemli a sorsát.
5. Ahogy Zamparini már többször kifejtette, nem kötelező a Palermo mezében focizni. Ha nem tetszik a helyzet, nyugodtan el lehet tolni a biciklit vagy nyugodtan lehet a tribünön lazítani. Az utóbbival is csak annyi a probléma, hogy közben a klub fizeti a tribünön való ücsörgést is.
6. Csak a mez számít, és a színek!