A gyalázat enyhe kifejezés arra, amit vasárnap este műveltünk a Stadio Olimpico-ban! Az AS Roma ellen mutatott produkciónk tényleg a nullával volt egyenlő, amit az 5-0-ás végeredmény is hűen tükröz! Ne kerteljünk, osztálynyi különbség volt a két csapat között, és ezt, már csak azért is mondjuk, mert a Roma még csak meg sem erőltette magát, és így is ilyen fölénnyel nyert. Hiába vártuk tehát, hogy Giuseppe Iachini visszatérése majd pozitív változásokat hoz, nem így történt! Ezek után, nem kérdéses, hogy Palermóban jelen pillanatban nem az edző személyével van a legfőbb gond: sokkal inkább a keret minőségével! Hogy a hatalmas pofonra miként reagálunk majd, arra talán a hétvégi, Bologna elleni, rendkívül fontos hazai meccs adhatja meg a választ.

Gyászosan indult a hétvége, és úgy is fejeződött be. Kezdődött azzal, hogy szombaton, a jelenleg sérüléssel is bajlódó Edoardo Goldaniga sajnálatos módon elveszítette édesapját egy baleset következtében, majd vasárnap folytatódott azzal, hogy a csapat atomjaira hullva, már-már megalázó 5-0-ás vereséget szenvedett Rómában. Nyilván, az utóbbi eset minden szempontból eltörpül amellett, ami Goldaniga-val történt, mindazonáltal, aki látta a társukkal mélyen együtt érző rózsaszín-feketék római fellépését, annak ez is nagyon tudott ám fájni.  És hogy miért? Hát, csak azért, mert ismét olyan kilencven percet produkált kedvenc csapatunk, amelyre már jelzőket sem találtunk. Olyan, de olyan simán kaptunk ki, hogy nézni sem bírtuk azt a lélektelen vergődést, amit bemutattunk. Már a meccs elején is érződött, hogy a Farkasoknak nem kell semmi különlegeset csinálniuk ahhoz, hogy helyzetbe kerüljenek, a kérdés csupán az volt, hogy mennyire lesznek koncentráltak a Totti-t is nélkülöző Spalletti-legények. Amikor 0-0-nál Edin Dzeko kihagyta a kihagyhatatlant, még volt némi reményünk arra, hogy mindent elbénáz majd a Róma, nem sokkal később azonban, Dzeko egy sokkal nehezebb helyzetből korrigálta előző hibáját és előnyhöz juttatta a hazaiakat. Gyorsan tegyük hozzá, hogy kellett ehhez a gólhoz egy hatalmas helyezkedési hiba is: az addig is hibát-hibára halmozó, az egész meccsen folyamatosan ellenfélhez passzoló, teljesen maga alatt teljesítő Aljaz Struna, méterekre védekezett a bosnyák támadótól, aki így könnyedén levehette, majd a kapuba is bombázhatta a lasztit. Nem akarunk semmit sem a fiatal Alastra nyakába varrni, mert nem elsősorban az ő hibája volt ez a gól, de az volt az érzésünk, hogy ezt a lövést Sorrentino talán simán védte volna.

Hogy negyvenöt perc után még csak 1-0 volt az eredmény, az nem rajtunk múlott! A mieink az ég egy adta világon semmit nem csináltak a pályán! Vagyis dehogynem! Asszisztáltak a fővárosiak amúgy könnyed játékához, akiknek a hétközi Real Madrid elleni BL-meccs után, kellemes edzőpartnere volt a Palermo!  És nem is az zavart minket a legjobban, hogy Vazquez-ék erejéből egyetlen értelmes akcióra sem futotta az első félidőben, hanem az, amit Struna, Gonzalez, Morganella, Jajalo és Brugman csináltak. Az imént felsorolt futballisták olyan zavarodottan, és olyan sok hibával futballoztak, hogy már ekkor érezni lehetett, ennek bizony csúnya vége lesz!  És az is lett!

A második félidőben a Roma alaposan megszórt minket, pedig Dzeko-ék, nagyon a szünet után sem szaggatták az istrángot. Az 52. percben Keita egy szöglet után maradt üresen (Morganella maradt le….), majd lőtt védhetetlenül a jobb felsőbe, nem sokkal ezt követően pedig, újabb könnyű gólokkal nőtt a hazaiak előnye.

Bő egy óra elteltével már 4-0-t mutatott az eredményjelző, mégpedig azért, mert az egész meccsen nagyon aktív Mo Salah kétszer is beköszönt. Előbb csúnyán megetette Struna-t (ki mást…?) majd Alastra kezei között lőtt a kapuba, két perccel később pedig, egy elég komoly kapushibát kihasználva, az alapvonalról csavarta a labdát a hálóba a technikailag szenzációs megoldást bemutató, szélvészgyors egyiptomi.

Igen, továbbra is fenntartjuk, hogy Sorrentino-val a kapuban, egyáltalán nem biztos, hogy ekkora vereséget szenvedtünk volna, ugyanis a két Salah-villanásból sem biztos, hogy gól lett volna, ám mivel a veterán hálóőr sérülése után nem maradt A-ligás rutinnal felvértezett kapusunk, muszáj volt Alastra-t bedobnunk a mélyvízbe. Persze, felmerül a kérdés, hogy Colombi januári távozását követően, miért nem hoztunk egy komolyabb tapasztalattal rendelkező második számú kapust is a kerethez, ebbe azonban már nem is szeretnénk belemenni, hiszen úgyis tudjuk rá a választ. Spórolni kellett!  Mondjuk, minden szempontból ennek isszuk most a levét! Mert vasárnap az sem feltétlenül sült el jól, hogy Iachini, a balszélre bevetette a szintén nagyon fiatal Giuseppe Pezzella-t. Mint tudjuk, Lazaar posztjára sem hoztunk senkit sem januárban, (pedig kiszemeltünk volt bőven) és bár a Primavera-csapatban szépen fejlődő Pezzella, mindent egybevetve még így is érettebben teljesített, mint a túloldalon látott Struna-Morganella kettős, minőségben mégsem tudta azt hozni, amit a marokkói szokott. De összességében mindenki borzalmasan, és hitehagyottan játszott! Fejben, már a kispadnál újra baseball-sapkában ácsorgó Iachini is feladta ezt a meccset, amikor 4-0 után Vazquez-t és Gilardino-t is lehozta – igaz, a két gólfelelősünk sem mutatott semmit sem a tudásából ezen az estén.

Noha az utolsó húsz percre Trajkovski, Djurdjevic és a rég nem látott Maresca is beállt, összességében ekkor már teljesen mindegy volt, hogy kik állnak a pályán rózsaszín, bocsánat fehér mezben. Még szerencse, hogy az amúgy félgőzzel játszó Roma sem erőltette már annyira a dolgokat, ellenkező esetben még többet számolhatott volna a teljesen összeomló mieinkre. Ezzel együtt, az öt gól így is meg lett a két csapat között, hiszen a lefújás előtt pár perccel, Dzeko ismét üresen fejelhetett (ezúttal Gonzalez nem figyelt…), aki nem is rontott: bivalyerős, léc alá tartó fejesét nem védhette Alastra – így alakult ki a demoralizáló 5-0-ás végeredmény!

A Roma tehát, rommá törte Giuseppe Iachini palermói visszatérését, és egy edzőmeccsnek tűnő találkozón, bántóan könnyedén intézte el, a kiesőzónához egyre közelebb kerülő mieinket, akik újfent bizonyították, még mindig tudnak mélyebbnél-mélyebbre süllyedni! (Pedig a genovai 4-0 után nem hittük volna, hogy lesz rosszabb!) A hétvégi, számunkra balul elsült forduló után, immár csak három ponttal állunk a vonal felett, és látva az utóbbi meccseken mutatott teljesítményünket, megállapíthatjuk, hogy brutálisan kemény folytatás elé nézünk!

Egy biztos, a három hónap után, a kispadra 5-0-ás zakóval visszatérő Giuseppe Iachini-nek nem lesz könnyű benntartania ezt a keretet az élvonalban! Persze, előbb még ebből, a palermói futballtörténelembe egész biztosan „fekete hétvégeként” bekerülő római eseményekből kellene valahogy gyorsan felocsúdni!

PALERMO-BOLOGNA

Nem szeretnénk túlságosan hosszúra nyújtani ezt a beharangozót! Hazai pályán, a Bologna ellen (kezdés: vasárnap 12:30-kor) csak és kizárólag a győzelem az elfogadható számunkra, minden más eredmény csalódással érne fel! Ennek a mérkőzésnek óriási jelentősége lesz, hiszen amennyiben ezúttal sem tudunk győzni, úgy nagyon nehéz folytatás várhat ránk! Hogy miért? Nos, a Bologna után, az Interrel és a Napoli-val találkozunk, ami nem sok jót ígér számunkra, így talán nem túlzunk, ha azt írjuk: vasárnap kellene megragadni az alkalmat arra, hogy fontos pontokat gyűjtsünk! Ez viszont, természetesen ezúttal sem ígérkezik könnyű mutatványnak, ugyanis a bolognaiak az előkelő 9. helyen állnak a táblázaton, és az utóbbi hetekben remek eredményeket is produkáltak. Odahaza ikszeltek a Fiorentina-val és a Juventussal is, Udine-ben pedig győzni tudtak, tehát jó formában érkeznek a Barbera-ba is. Ezzel együtt, mégis nagyon bízunk benne, hogy Iachini tanítványai feledtetik majd a római K.O.-t, és valahogy itthon tartják mindhárom pontot! Mindegy, hogyan…