A vasárnapi mérkőzés előtt a Torinónak 28 pontja volt, nekünk 26. Nem lehet válogatni, a Barberában a közvetlen riválisok elleni meccseket szigorúan be kell húzni, különben idény végén bajban lehetünk.
OK, volt egy tizenegyes, ami vagy az volt, vagy nem volt az. OK, volt egy öngól. De akkor is kikaptunk otthon 1:3-ra. Ez van, lehet ezt ragozni, foghatjuk ezt az edzőkeringőre, foghatjuk az időjárásra, foghatjuk bármire, pedig szerintem egy teljesen egyszerű oka van az idei teljesítményünknek; a játékosállományunk minősége.
Pillanatnyilag Palermóban a szurkolás azon kevés dolgok egyike, melyekre nem lehet panasz
Egyszerűen gyenge futballisták játszanak jelenleg rózsaszínfekete mezben. Ne haragudjatok, de ahol egy Brugman kezdőként végig a pályán van… Ahol egy Morganella-Rispoli párost kell nézni ott, ahol pár éve még Cassanit és Balzarettit néztük.
Gila góljánál még örülhettünk. Később már nem…
És itt köszön vissza a nyári meg a téli mercato, amikor is ment ezerrel a spórolás. Hát az eszeveszett spórolás ide vezet. Volt egy érdekes cikk a neten, ami a meccsel foglalkozott. A címe valami olyan volt, hogy a Torinónak Immobile, a Palermónak Balogh. Félreértés ne essék, ez nem Balogh Norbi ellen szól, sokkal inkább a klub játékospolitikájának kritikája. Amíg a Torinónál nem sajnálják a pénzt kifizetni egy klasszis csatárért, addig Palermóban a legnagyobb téli igazolás egy 19 éves tehetség volt. Ezek után pedig nem kell csodálkoznunk, hogy kikapunk otthon egy középszerű Torinótól.
Ez szép volt… A sérült Sorrentinót Immobile támogatta le a pályáról.
Persze miért is lenne baj, mikor a következő fordulóban javíthatunk. Csak amíg az otthoni meccseken illene pont(okat) szereznünk a közvetlen riválisok ellen, addig nem feltétlenül a bajnokaspiráns Roma otthonában lenne muszáj javítanunk. Hát erről ennyit. Mindenesetre Iachini előtt elég komoly a kihívás, de ha a keret rendben van, és az edzőmizéria miatt van minden – ellentétben azzal, amit én felvázoltam –, akkor Jaki mester csodát fog tenni. Vagy nem… De ez majd kiderül.
